Hazánk, 1900. december (7. évfolyam, 284-309. szám)
1900-12-01 / 284. szám
VII. évfolyam. 284. szám. Szombat, Budapest, 1900. december 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. Kéziratokat nem adnak vissza. * Telefonszám SS—23. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: KORBULY JÓZSEF. Helyettes szerkesztő: JANCSÓ DEZSŐ. Előfizetési ára: Egész évre 28 kor. ===== Félévre_14 « [ Negyedévre 7.— kor. Egy hóra _ 2.40 « Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fillér. Vörösmarty, Budapest, nov. 30. Az elhunyó század látta születését, a szülendő látni fogja feltámadását. Száz éve éppen, hogy Vörösmarty, költészetünknek nemes dicsősége, világra jött. Szomorú, lehangoló korban született, de egy jobb jövő zálogául. Mert akkor a magyar nemzet kicsinyes elteltségben vagy mogorva visszavonultságban sínylődött. A fényes bandérium, mely a koronát hazakisérte, emlékké vált s a reformdiéta szalmalángja ellobbant. A lelkiismereti szabadság vértanúi, foglyai és áldozatai rejtett sebként égették a jók szivét s elrettentették a legjobbakat. Tétlenségre kárhozottan, a szabadságot titkon imádva, a magyarságot sóhajok közt gondozták őseink. Nemzeti politika gyanánt a paszszíva rezisztencia folyt tovább, a nagy politika Bécsben központosult. Sehol élet, mindenütt tengedés, csupán a szétszórt irodalmi leckékben hallatszott elvétve, egyegy sóhaj és az idő méhében forrott a jövendő, melyet a kortársak még legfeljebb ha sejtettek. Még ártatlan gyermekkorukat élték vagy meg sem születtek azok, akikre a gondviselés a magyar nemzet jövőjét bizta s ilyenül ajándékozta nekünk Vörösmartyt is. Ő is ama nagy nemzedékek egyik tagja, kik a modern Magyarországot megalkották. S mig társai a jelent munkálták, ő a régi dicsőséget vette föl riadó szavával s az uj magyar nyelv dicsőségét varázsolta elő zengzeles kobzáról. Költői pályafutásában a nemzet énekese lett. Előtte járt korának vagy kifejezte korát, lantjára véve mindazt, ami a múlt dicsőségét felsírta s ami a jövendő reménységét dajkálta. Ha életét végig kisérnék a nemzeti fejlődés előterében, látnak minden szempillantásban. Zalán futásával megnyitotta a nagy diéták sorsától, a Szózattal a jövendőt. E két, történelemmé vált mű között s után, drámai lírai és epikai műveiben a magyarság hangulata, a kor szelleme hányszor s mily nemesen tudott megnyilatkozni s mily egyetemesen hatotta át kortársait! A Zalán futásán tanulták öregeink nyelvünket, a Szózat-bői himnusz lett. Előtte senki sem tudott úgy magyarul e szomorú tizedekben s nyelvének csodás zenéjét azóta sem múlták felül. Az erő és gazdagság összeforrott a lágysággal s megnemesült abban a föld népe beszédje. A legfinomabb árnyalatok kifejezésére épp oly könnyen hajlott, amily tömören tudta éreztetni a zordon fönséget és a fönséges komolyságot. Hatásának országra és nemzedékekre szóló titka éppen abban rejlik, hogy magyarosan érzett, gondolkozott és tiszta magyarsággal irt, hogy nemcsak megértette és ki tudta fejezni a közérzést, hanem zengő magyarsággal tette azt. E rendkívül becses költői erények minden költőben és minden korban nagy értékűek — Vörösmarty korában fölbecsülhetetlenek voltak. Nagy dicsőség érte nagy érdemeiért, de ő nem csupán törhetetlen magyarsága és zengzetes magyar nyelve által vált irodalmunk kitűnőségévé, hanem ama művésziesség által is, amelyet alkotásai elárulnak. Ö művésze volt a magyar nyelvnek és költői formáknak, művésze a nemzeti vágyak megértésének és kifejezésének, művésze a költői alakításnak. Két művészi áramlat, a klasszicizmus és romanticizmus mesgyéjén állott, mint gyermek s ifjú Berzsenyi és Kazinczy hatása alatt, mint komoly férfi, a francia romantika hatott reá. Zalánban a klaszszikus époszirók nyomába lépett, de magyarsága széttörte azoknak merev hagyományait. Invokációja elégia s maga az éposz a mithikus kor és az époszi világ fönségéből a nemzeti politika s a magyar föld és faj küzdelmeihez szállott alá. Alapgondolata gyújtó és lelkesülő óda, amely magában foglalja mindazt, amit később hazafias költeményeiben megénekelt. Hazája sorsán aggódó lelkét a klasszikus elvontság nem tudta megtántorítani. Ezzel távozott ugyan a mintái szerint fogalmazott klasszicitástól, de közeledett nemzetéhez. Az ellentét, mely így nagy eposzának fővonásaiban feltűnik, legjellemzőbben hexametereiben mutatkozik. Népies és kikerekedett magyaros frazeológiát öntött az idegen formájú és szellemű hexameterbe. Romantikussá lett abban az értelemben is, hogy nemzetének s nemzetéhez szólott. A HAZÁNK TÁRCÁJA Jacobsdal körül. A hurok harcaiból. Dr. Kitttner német orvos a Vörös Kereszt lobogója alatt részt vett a délafrikai hadjáratban. Az ő tollárból közöljük alább következő élénk leírását azoknak a harcoknak, amelyeket az elmúlt február hóban Jacobsdal birtokáért vívtak bárok és angolok. * Mennyi sok küzdelem s megrázó esemény játszódott le, mióta naplómba az első jegyzeteket tettem s mennyi sok változás történt azóta. Amikor az első hir eljutott hozzánk, hogy az angolok előrenyomulása veszedelemmel fenyegeti Jacobsdalt, oda se hederitettünk a hírnek! Az angolok Kimberley felé igyekeztek s most egyszerre Jacobsdalt szemelték volna ki, miután Cronje hadtestét két oldalról is körülkerítették! Nyilvánvalóan az volt az angolok szándéka, hogy Jacobsdalban erősítést akarnak nyerni, hogy azután innét elvághassák a burok élelmezését. Hogy a hir valódiságáról meggyőződést szerezhessünk, dél felé kerülő csapatokat küldtünk s ime, a hir igaznak bizonyult. Feltűnt az ellenség. A Kaft yfonteini-út végéről már látni lehetett az ellenség előőrseit. Lassan közeledtek a város felé, az előcsapat már-már a város kapujához ér, most belovagol az angol lovasság első csapata. Óvatosan kémlelődnek. Vigyázva, viszszatartott kantárral lépkednek paripáik. Ki tudja, a következő percben nem-e éri őket a gyilkos golyó, nem bukik-e le lováról az első lovas s utána a többi is! Amikor Jacobsdal lakossága meggyőződött arról, hogy az angol lovascsapat nem nyargal hanyatt-homlok a városon keresztül, nem tiporja le őket, nem rabolja ki házaikat (pedig ezt várták!), hanem nyugodt büszkeséggel léptetnek el a város utcáin, lassacskán elődugták kiváncsi fejüket, odalopózkodtak a lovasok közelébe s kíváncsian várták a történendöket. Megnyugtatja őket a veres kereszt békés, s kíméletet parancsoló jelvénye, mely ott tarkállik az angol csapat között. Hosszan elnyúlik a bevonuló lovascsapat; közöttük léptetnek azok a gyalogosok is, akik alá lovat adtak. A negyedik ezred csapatja tartotta bevonulását Jacobsdalba, Henry ezredes parancsnoksága alatt. A nyilvános épületeket, a sürgönyhivatalt, egyszerre ellepik az angolok. Henry ezredes kíséretével együtt meglátogatja a város kórházát, hogy megnézhesse a sebesült katonákat és az elfogottakat. Henry ezredes nagyon szeretetreméltó, finom szellemű katona, aki szívesen eldiskurál a sebesültekkel, nem törődik vele, angol-e bár-e. Sebesült, sebesült! Nemsokára eltávozott, hogy egy kis frissítővel üdítse magát, a hosszú, fáradalmas út után, csupán a kíséretében levő orvos marad vissza a kórházban. Hirtelen lópatkók dübörgése hangzik fel az utcáról. Itt a burok! Az angolok elfelejtették a sürgönyhivatal Morse készülékét használaton kívül helyezni s valakiben volt annyi ügyesség s leleményesség, hogy pár szóban tudassa Crowjeval a történteket. Vagy 200 búr érkezett meg a leadott távirat után, a lehető leggyorsabb vágtatásban téve meg a nyolc kilométernyi utat s mint a fergeteg csapnak le Jacobsdal utcáira. Amint észreveszik az angol orvost és segédjét, pillanat alatt körülfogják őket; sok szóbeszéd után sikerül végre meggyőzni őket, hogy a tábori orvost nem lehet foglyul ejteni. Azután felpattannak gyorslábú lovaikra s vágtatnak be a városba. Az angolok valahogy neszét vették a támadásnak s gyors sietséggel hagyják el Jacobsdalt, nem ismervén a burok csapatának csekély számát. Ezalatt az angol orvos segédjei eltávoznak a kórházból. A vöröskereszt messzire feltűnő zászlója alatt érik el az angol tábor határvonalát. Egyszerre elnyugszik a lovascsapatok zaja, de nem sokáig tart a békesség. Puskatűz riasztja fel Jacobsdal lakóit. Sivitva röpködnek el az első golyók a kórház felett, egy golyó lecsap a vásártérre, rövid ideig tartó porfelhőt söpör fel a földről, ahova lecsap. Hirtelen a város szélén hallatszik a puskaropogás s a burok egy alacsony kőfal mögül viszonozzák az angolok puskatüzét. Alig negyedóra múlva folyik a küzdelem az egész vonalon. Az angolok vissza akarják foglalni elhagyott pozíciójukat. Sietve futunk vissza a kórházba, nemsokára hozzák a sebesülteket. A vásárteret átszelő útra sűrű egymásutánban csapnak le az Mai számunk 20 oldal. * Az 5-ik oldalon: karrikatúra.