Hazánk, 1904. február (11. évfolyam, 28-51. szám)
1904-02-01 / 28. szám
HAZÁNK. 28. szám. lesz, ez a Tisza-kormány megerősödését jelenti a közvéleményben és jelenti egyszersmind a pótobstrukció talajvesztését is. Pitreich lovag úr kezében van most tehát az, hogy a háromhetes szünet után nagyobb lesz-e, vagy csökkenik-e a pótobstrukció szenvedelme a magyar képviselőházban. Feltéve, hogy a közös hadügyminiszter a magyar szempontok érvényesülését illetőleg kedvezően beszél akkor a Tisza-kormánynak pozícióját csak szilárdítaná az, ha Tisza a kivívott nemzeti engedményeket — melyek csak egyes részei általános követeléseinknek — mindjárt ezeket összefoglaló törvényjavaslat benyújtásával, vagy másként, de biztosítaná. Akkor legalább látná a nemzet közvéleménye, hogy nemcsak üres szó és ígéret az, amit gróf Tisza Bécsből hoz, hanem valóság és ez a körülmény nagy megnyugtatásául szolgálna az ország közvéleményének, siettetné annak az időnek eljövetelét, mikor ő hozzáfoghatna általános kormányzati programmjának megvalósításához, mikor is bírálatot mondhatnánk kormányzati cselekményei felett. Hogy gróf Tisza István kormányzata a rendes kerékvágásba zökkenjen, ahhoz még egy kérdésnek mikénti elintézése szükséges. S ez az, hogy ellenállásra ingerlő erőszakosság nélkül képes lesz-e legyűrni a pótobstrukciót. Ha igen, akkor tiszta lesz előtte a pálya, rögök nélküli, mindaddig, míg a nemzet közvéleménye látja, hogy azt a hatalmat, mely neki adatott, az ország jobblétére és nem egyes érdekcsoportok kielégítésére használja fel. Krónikás tisztünkhöz képest meg kell emlékeznünk báró Bánffy Dezsőnek tegnapi debreceni zászlóbontásáról is, melyen háromezer ember volt jelen. Bánffy hirdette azoknak a nemzeti jogoknak védelmét, melyeket mikor hatalma volt, nem védett meg. Hirdette az egységes nemzeti államot, követeli a választói jog kiterjesztését, de a magyarul nem tudó nemzetiségi választókat teljesen kizárva a választói jogosultságból, amivel valószínűleg azt érné el, hogy a nemzetiségek nemhogy simulnának, hanem eltávolodnának az egységes magyar nemzeti állam eszméjétől. Egyébként Debrecenben megválasztották a Bánffy-párt tisztikarát és a Bikában áldomást ittak az új párt egészségére. Hogy a magyar gazdák mint vélekednek a most folyó obstrukcióról, azt dokumentálja a Hont megyei Gazdasági Egyesület évi jelentése is, melyben a következők foglaltatnak: Mert lehetséges, hogy a budapesti víz egyszer iható lészen; lehetséges, hogy az adóhivatalokból egyszer elcsapják a pokrócgoromba tökfilkókat; lehetséges, hogy a cette canaille Dreyfus-ról többé nem fog beszélni senki és nem Szczerbovszky Szaniszló lesz a tűzoltófőparancsnok — sőt lehetséges, hogy Márkus József főpolgármester leszen egyszer a római pápa, azonban nem lehetséges, hogy egy bár nagyeszű, de igénytelen, szegletes és sem előszobázni, sem lökdösődni, sem kezet csókolni, de még csak halat enni sem tudó naiv páter bejusson a jól őrzött Gau-ba. Két millió forintnyi tőkének kellemes árnyékába, melyből ötvennégy percent «személyi és kezelési kiadások» címén «megy el». Füge neki, nem akadémiai elismerés. Barack a fejére, nem tagság. Illatokos legelőkön csak érdemesek tarolhatnak s a márványakol ajtaja előtt csak kifogástalan köntösü birkák bégelhetnek. Löhessék ki a kis öreg tudománya a németeknek, kik rászorulnak és mindent ezen a világon tőlünk lopnak. Mi közjogi és pártpolitikával nem foglalkozunk, de a válságos helyzetre vonatkozólag mégis kifejezést kell adnunk abbeli óhajtásunknak, hogy vajha véget érne már. Mert bármily nagy, nemes, hazafias s minden igaz magyar szívnek vágyait alkotó célok legyenek is azok, amelyekért a parlamenti forradalom vitatik és nyílt hazafiatlanság volna bár e szent célokat elejteni, de az értük alkotmányos fegyverekkel folytatandó még erélyesebb és nem csüggedő harc fönntartása mellett, a parlamentáris kormányzásnak a rendes mederbe visszatérítése nagyon kívánatos s minden közgazdasági osztályra nézve mondhatnék majdnem életkérdés immár. S ha az országos helyzet javul, remélhető, hogy nálunk is kezdetét veszi az új élet, midőn mindenesetre sokkal eredményesebben működhetünk. A gyűlés az évi jelentésnek ezt a részét Ivánka István elnöklésével egyhangú helyeslével magáévá tette. * Mi jó, hogy ezen kesernyés halotti búcsúztatóról Domokos atya nem tud semmit. de elszégyelné, de elgyötörné magát a jámbor öreg. Minek az, édes fiam, nem vagyok én arra érdemes, ho°y bár két szalmaszálat is keresztbe tegyenek érdekemben, hisz ugye bizony nekem még tanulnom kell? Már hiába, sohasem kerül be nagynevű tudósaink közé Meghaltam a szegény germánok igaz szomorúságára és harmadnapon leszen eltemetendő a rend kriptájában s reá várakozó koholmnak mélységébe. 3 Budapest, Jebruár 1. Uj főrend. A király a miniszterelnök előterjesztésére Antal Gábor dunántúli református püspököt, mint aki Szász Károly lemondása után hivatali idejére nézve a három legidősebb szuperintendens közé tartozik, a főrendiház tagjai sorába meghívta. A katonai nevelés reformja. Mint a Pester Lloyd értesül, a Magyarország területén levő cs. és kiskatonai nevelőintézetekben létesítendő reformokról már elkészült egy munkaterv, melyet a közös hadügyminiszter a szerdán összeülő magyar delegáció elé fog terjeszteni. Magyarországon egy uj katonai főreáliskolát s egy gyalogsági kadétiskolát fognak létesíteni. A tisztviselők fizetési pótléka. A hivatalos lap vasárnapi száma közli az 1904. évi első törvénycikket, amely az állami alkalmazottaknak engedélyezett pótlékokról szól. Az 1904 évi január 29-én szentesített törvénycikk szövege után közli a hivatalos lap a m. kir. minisztériumnak e törvény végrehajtására vonatkozó rendeletét. Pártszervezkedés a Józsefvárosban, Budapest főváros VIII. kerületében a függetlenségi és 48-as párt, mely Berzeviczy Albert közoktatásügyi miniszter megválasztásakor olyan impozáns módon mutatta meg erejét, február hó 4-ikén a Vig utca 18-ik számú házban levő vendéglőben szervezkedő értekezletet tart. Lengyel Zoltán beszámolója, Lengyel Zoltán, a zilahi kerület országgyűlési képviselőe, akit a képviselőház jegyzőkönyvi megrovásban részesített s erről a választókat plakátokon értesítették, szombaton Zilahra érkezett, hogy beszámoló beszédet mondjon. Lengyel kijelentette, hogy kötelességének tartja, hogy ez idő szerint a helyzetet ismertesse. Vázolta azután a függetlenségi magatartását s az ő állásfoglalását. A választók egyhangúlag bizalmat szavaztak képviselőjüknek. Választási mozgalmak. A Pichler Győző halálával megüresedett kölesdi választókerületben Petres János függetlenségi programmal és Linek Lajos festő, odavaló birtokos, szabadelvű párti programmal akarnak fellépni Emlegetik még Döry Pál tolna megyei alispánt is, aki a szabadelvű párt hivatalos jelöltje volna. A nagylaki kerületben Haás Antal földbirtokos fog fellépni szabadelvű párti programmal, függetlenségi programmal pedig, hir szerint, Malek Lajos. — A Molnár József halálával megüresedett Csíkszeredai választókerületben a függetlenségi és 48-as párt is állít jelöltet. TÁVIRATOK. Lázongó német gyarmat. Berlin, febr. 1. Okahandra mellett a kitörésekkor, jan. 21-ig három ember esett el. Omraruru január 27-én heves támadást vert vissza. Otimbingvet valószínűleg megszállják. Karibiben túl ismét folytatják a vasút építését. Kedd, 1904. február 2. A török reformok. Konstantinápoly, febr. 1. A polgári ügynökörs hosszan tanácskoztak Hilmi basa főfelügyelővel Hilmi basa részletezte a már megkezdett és küszöbön álló reformintézkedéseket. Mihelyt a polgári ügynökök pontosan át tudják tekinteni a reformrészletek ellenőrzését és a reformpontok keresztülvitelét az entente hatalmak nagykövetségei gondoskodnak arról, hogy a főfelügyelő kevésbbé függjön a Jildiztől és a portától. A németek Brazíliában. Berlin, február 1. A Tageblattnak táviratozzál Rio de Janeiróból, hogy az ottani német követségen az Egyesült Államok kormánya tiltakozott a németeknek Brazíliában való folytonosan növekvő befolyása és az egyre nagyobb német beözönlés ellen. A brazíliai követ illetékes helyen közölte, hogy a bevándorolt németek lovális állampolgárok és támaszai Braziliának. KÜLFÖLD. A keletázsiai bonyodalom. Budapest, február 1. Ismét kitűnt, hogy a híresztelések a tények előtt járnak, néha egy nappal, néha egy héttel, néha többel is. Az európai politikai központok már alaposan letárgyalták a japán jegyzékre adott válaszjegyzéket s most kitűnik, hogy ez az orosz jegyzék még megállapítva sincs, nem hogy elküldetett volna. Egy szentpétervári távirat ugyanis azt jelenti, hogy az orosz kormány az Alexej Alexandrovics nagyherceg elnöklésével tartott tanácskozáson kívül nem értekezett még az orosz-japán ügyben s igy a válaszjegyzék február hót-ika előtt nem is indítható útnak. Pedig már biztosra vették mindenfelé, hogy az orosz válasz kielégíti a japán kormányt s a háború réme rövid időn belül teljesen elül. De nemcsak a fenti tudósítás tépi szét ezt az optimizmust, hanem egy csifui távirat is, amely szerint Japán a hajóhad tartalékát is mozgósította, még pedig nagy titokban , hogy 40 hajó a navasakii kikötőben horgonyoz, betörésre készen. Ehhez járul, hogy a japán minisztertanács szinte permanenciában van s a 80 órás ülésezések egyáltalában nem tartoznak a ritkaságok közé. Oroszország pedig a maga részéről szorgalmasan szállítja ezredeit Korea határára s a Yalu folyó felé. Csak a napokban küldött 7 ezredet Atung irányában különféle helységek megszállására. Ezenkívül 30.000 tonna szenet is vásárolt Oroszország, melyet néhány nap alatt Port-Arthurba kell szállítani. Ezek a készülődések tehát legkevésbbé sem bizonyítanak amellett, hogy az érdekelt két hatalom kizártnak tartaná a háború eshetőségét, vagy hogy feltétlenül ragaszkodnék a békéhez. Sokkal inkább az a színe a dolognak, hogy az alkudozásokat mind a két fél a teljes felkészülésre használja fel s komolyan csak akkor fog egymással szóba állani, ha csapatait elhelyezte s a sakkhúzásokat, illetve azok várható eredményét alaposan kiszámította. Távirataink a következők: Berlin, febr. 1. A Lokalanzeigernek táviratozza pétervári tudósítója, hogy alkalma volt egy aktív szolgálatban levő miniszterrel beszélnie; a miniszter akként nyilatkozott a hírlapíró előtt, hogy az orosz kormány még nem küldte el válaszát Tokióba. A jegyzék főbb pontjai, hogy Oroszország Mandzsúriát illetőleg nem bocsátkozik tárgyalásokba Japánnal, mert ő részben csak Khinával hajlandó tárgyalni; ami Dél-Koreát illeti, az orosz kormány e tekintetben gazdasági téren nem idegenkedik az engedményektől, de a sztratégiai pontokat fentartja. Elmondotta az orosz miniszter a hírlapírónak azt is, hogy a Kelet-Ázsiában levő orosz tüzérség kivétel nélkül gyorstüzelő ágyukkal van felszerelve és hogy jóllehet a cár mindenképpen szeretné a békét fenntartani, aligha fog már sikerülni Japán és Oroszország közt az összeütközést békésen elintézni. A hadüzenet már