Hazánk, 1905. november (12. évfolyam, 259-284. szám)
1905-11-01 / 259. szám
HAZÁNK. 259. szám. Mi képes lesz új irányt adni az ország közhangulatának. Én azt hiszem, hogy a programainak ezen egész része igen kevés befolyással fog bírni a közhangulat irányítására és hogy annak politikailag egyedüli, igazán sarkalatos fontosságú, de azután igen életbevágó nagy fontossággal bíró része az, amely a választási törvény revíziójára vonatkozik. Itt azzal a kettős gondolattal találkozom, hogy minden bajainknak, vagy legalább égető bajainknak forrása a mai választói jog, mert olyan választási törvény, amely a nép nagy tömegét nem ruházza fel választói joggal, egyfelől a parlamentarizmus elfajulását, a meddő vitákat, az obstrukciókat eredményezi, másfelől osztályuralomra vezet, a nép valódi érdekeinek elhanyagolásához juttatja a parlamentet. Igazán nem tudom, hol kezdjem meg a kritikát e két állítással szemben. Én nem azt mondom, hogy a cenzus leszállítása idézte elő az obstrukciót, bár kétségtelen, hogy igenis része volt a parlamenti élet elfajulásában és elvadulásában azon körülménynek is, hogy új elemek jutottak be a parlamentbe, amelyek nélkülözték azon tradíciókat, amelyek a közéletben generációról-generációra régóta résztvevő osztályokat a parlamentarizmus kezelésére nézve áthatották, (Igaz! ügy van!) de azt állítom, hogy a parlamentarizmus ezen elfajulása, az obstrukció, egészen új tünet, amelyet nem ismertek a parlamentek abban az időben, amidőn magas cenzus alapján jöttek létre. Az osztrák parlamentben az obstrukcióban igen előkelő szerepet visznek a ház tagjai, akik éppen az úgynevezett általános kúriában, tehát az általános szavazati jogtól nyerték megbízatásukat. Tehát nemcsak bebizonyítva nincs ez az állítás, de a történelmi igazsággal homlokegyenest ellenkezik. És ezt merem mondani a másik állításról is. Az a nagy törvényhozási akció, amely Anglia közállapotait áthatva, a nép érdekeinek fölkarolását eredményezte az egész vonalon, a 40-es években a Peel nagy konzervatív kormánya alatt kezdődött és érte meg legnagyobb diadalait, elérte akkor, amidőn Angliában a választók összes száma a lakosság 4 és fél százalékát tette ki, tehát a lakosságnak jóval kisebb hányada birt választói joggal, mint ma nálunk. És úgy van nálunk is. Igaz, meddő volt a parlament az utolsó évek alatt és egészen más, zavaró incidensek miatt történt, amelyekkel szemben hiába fogunk a cenzus leszállításában panaceát keresni. És megvallom, igen nagy meggondolatlanságnak tartom, ha egy kormány a maga nagy felelősséggel és nagy súlylyal járó állásából ilyen vádakat hangoztat a magyar társadalom magasabb osztályaival szemben, olyan vádakat, melyek hatványozni fogják a szociáldemokrata agitáció erkölcsi erejét, ha megerősítésre találnak ilyen forrásból is. Az igaz, hogy az általános választói jog eszméje tért hódított Európában, de ha az intézménynek gyakorlati hatását megvizsgáljuk, látni fogjuk, hogy Európában tisztén és kizárólag az angol társadalom az, amelyben ennek az intézménynek nincsenek az ország közviszonyait mélyen érintő következései. Az osztrák alkotmány értelmében 72 kerület van az általános választójog alapján. Hetvenkettőből csak a városi kerületek választanak közvetlen választás mellett, a falusi kerületek választókat választanak és közvetett választás útján választják a képviselőket, úgy hogy kerek számban beszélve, öt millió, tehát mintegy egyötöde Ausztria népességének választ az általános kúriában közvetlenül, 20 millió pedig közvetett választás útján. Az indirekt választásoknál 36.384 Wahlmann adta le szavazatát. Ezen harminchatezer egynéhány száz szavazat közül 148 százalék adatott le szociáldemokrata jelöltre, 7 százalék adatott le antiszemita jelöltre, a legkülönbözőbb radikális szélsőségek formája alatt alakuló kisebb csoportokra 11 százalék, a többi 64—65 százalék nemzetiségi elnevezéssel bíró pártokra adatott le. De különösen szembetűnő az eredmény akkor, ha az indirekt választás alapján eszközölt választások számadatait külön Csehországban veszszük figyelembe. Csehországban a leadott szavazatoknak 31 százaléka adatott szociáldemokrata jelöltre, 39 százaléka adatott le szélső, ultra nemzetiségi jelöltekre, 27 százaléka adatott mérsékeltebb nemzeti jelöltre. A többi azután mindössze 3 százalék. Tehát ezen három csoport között majdnem egyharmadot ért el a szociáldemokrácia, majdnem kétötödöt az ultra nemzetiségi frakciók zagyva tömege és alig több egynegyednél a szavazatoknak azon része, amely valóban komoly politikai akciókra alkalmas pártok tagjaira adatott. Tehát a nagy német intelligencia a legműveltebb tartományok egyikében, Csehországban alig egy töredékét bírta biztosítani magának a német irányban leadott szavazatoknak. Ha végül a direkt választói jog szerint leadott szavazatokat veszszük, ott azt az eredményt látjuk, hogy szociáldemokrata jelöltre — ezek természetesen a városi kerületek — leadatott a szavazatoknak 38 százaléka, antiszemita jelöltre vagy kuistlich szociáljelöltre, amint ők nevezik magukat, 32 százalék, klerikális és ultra irányú nemzetiségi különböző frakciókra 26 százaléka az összes szavazatoknak és a többi pártoknak nem marad több, mint a szavazatoknak összesen kilenc percentje. Hát én azt hiszem, hogy ezek az adatok fényt vetnek arra a kérdésre is, hogy mi vár reánk abban az esetben, ha behozzák ma az általános szavazati jogot. Vár reánk először is hatalmas kifejlődése és érvényesülése a szociáldemokrata izgatásnak és vár hatalmas kitörése a klerikális és a nemzetiségi áramlatnak és vár az a további nagfontosságú jelenség, hogy minden áramlatnál, tényezőnél, minden faktornál, úgy a nemzetiségieknél, mint a választókerületek tömegében az extrém irányzatok fognak fokról-fokra jobban lábrakapni és elhatalmasodni a mérsékelt irányzatok felett. És ilyen viszonyok között hiába nyugtatnánk meg magunkat azzal, hogy a magyar választók számaránya lényegesen nem változik, sőt talán javul, de ha azután az új választási rend alapján a magyar választóknak egy tetemes nagy része teljesen destruktív irányzatnak, teljesen demagóg irányzatnak a szolgájává szegődik, akkor ez nem a magyar politikának, nem a magyar nemzet ügyének tesz szolgálatot, hanem ez az egész magyar nemzet ügyét borzasztó veszélylyel fenyegeti, mert én nagyobb veszélyt nem képzelhetek Magyarországra nézve, mint ha a magyar nemzet politikai jogokkal felruházott részei teszik lehetetlenné a békés, nyugodt fejlődést. Ezek azok az okok, amelyek reám nézve lehetetlenséggé teszik azt, hogy az előterjesztett kormányprogrammhoz hozzájáruljak. A másik, amit meg kívánok jegyezni, az, hogy én is és azt hiszem, mindannyian át vagyunk hatva azon nagy és komoly veszélyek tudatától, amelyek az országot fenyegetik. Át vagyunk hatva attól a meggyőződéstől, hogy az első feladat biztosítani a nyugodt alkotmányos fejlődés lehetőségét, tehát megmenteni a 67-es alapot és egyúttal mély szomorúsággal kell konstatálnunk azt is, hogy ennek az alapnak megmentésére, a mai bajokból való kibontakozásra mi utat nyújtani, mi eszközöket kézbevenni nem tudunk. Ebből kifolyólag nem volna szabad egy olyan kormány programmja ellen fordulnunk, amely vállalkozik a kibontakozásra és bízik magában, hogy azt elérheti, ha csak arról nem volnánk meggyőződve, hogy az az út, amelyen ők elindulnak, nemcsak a kibontakozást nem eredményezheti, de bárminő következményekkel járjon, minden körülmények között csak növeli a veszélyeket, csak ronthatja a dolgot. (ügy van! Élénk helyeslés.) Mert hiszen mi történhetik? Vagy győz a kormány, vagy kisebbségben marad. Ha kisebbségben marad, akkor egész akciója keresztülvisz egy választásnak és pedig egy a legnagyobb izgalmak közt megvívott választási harcnak összes szenvedélyein, összes izgalmain, visszahozza győzelmes többséggel a jelen képviselőháznak azon pártjait, amelyek magatartása miatt a békés megoldás eddig nem sikerült, de valószínűleg, hisz ez az emberi természetben rejlik, visszahoz nemcsak erősebb, hevesebb szenvedélyektől eltelt, de visszahoz a választási küzdelemben edzett, sokkal túlzóbb álláspontú pártokat, mint a mostaniak. Tehát az alternatíva így áll előttem: Az egyik esetben, ha vereséget szenvednek, csak hatványozzák a mai helyzetnek akut szenvedélyeit, akut bajait. A másik esetben — győzelmük esetére — örökké, végleg tönkreteszik Magyarországon azt a 67-es alapot, amelylyel azért van ez a párt összeforrva, amit azért szolgáltunk és fogunk szolgálni egész erőnkből, semmi egyebet nem tekintve, mert ebben látjuk a békés fejlődésnek, ebben látjuk az erőt hozó, az erőt gyűjtő magyar nemzeti politikának legbiztosabb alapjait. Nehéz pillanatban kell határozatot hoznunk, tisztelt értekezlet, de az egyedüli lehetséges út, becsületes út az, hogy nem nézve sem jobbra, sem balra, nem kacérkodva sem egyik, sem másik irányban, nem törődve a támadásokkal, amelyek jobbról, vagy balról érhetnének: megyünk a magunk útján és kifejezést adunk meggyőződésünknek. Ezt a célt szolgálja a határozati javaslat, melyet most már leszek bátor előterjeszteni (Olvassa). A szabadelvű párt a kormányprogramja számos pontjában saját elveinek reprodukcióját látja s annak gazdasági és szociálpolitikai részében annál kevésbbé találhat oly mentőgondolatot, mely az ország közhangulatának új irányt adva, helyreállíthatná az alkotmányos élet megzavart, békés menetét, miután legnagyobb részben az összes pártok által máris vallott célok kitűzése mellett még csak az ezekhez vezető főirányelveket sem jelöli meg; másrészt pedig a felsorolt összes eszmék megvalósításával járó óriási pénzügyi terhek miatt, minden komoly kormányprogramm első feltételét, a rövid időn belül való kivihetőséget nélkülözi. E programm egyedüli nagy horderejű sarkpontját az általános titkos, községenkint való közvetlen szavazati jog képezi, amelyre vonatkozólag a szabadelvű párt kijelenti, hogysok tekintetben elévült választási törvényünk módosítását a maga részéről is szükségesnek tartja s hogy — mint a demokratikus haladás barátja — a választói jognak fokozatos, a tényleges viszonyokkal és az ezen kérdéshez fűződő nagy nemzeti érdekekkel számoló kiterjesztését kívánja és az általános szavazati jognak behozatalát oly végcélnak tekinti, mely a képviselőház munkaképességét biztosító parlamenti reform után és csak akkor lesz megvalósítható, amidőn anyagi és szellemi erőben kifejlődött az egységes nemzeti demokrácia. Annak a mai viszonyok között való behozatala veszélybe döntené a nemzet legszentebb érdekeit és lehetetlenné tenné 67-es alapon való nemzeti politikát. Ennélfogva a kormány programját nem helyesli és az annak érvényesítésére irányuló akciót nem támogatja. Ajánlom a határozati javaslatot elfogadásra.Hosszas élénk éljenzés és taps, felkiáltások: Elfogadjuk !) Báró Podmaniczky Frigyes elnök ezután a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadottnak jelenti ki és lelkes szavakban buzdítja a pártot a további kitartásra. Ezzel az értekezlet véget ért. Az új főispánok, Szepes megye főispánjává Csáky László gróf ugocsamegyei főispánt, Csáky Albin gróf főrendiházi elnök fiát nevezték ki. Csáky László gróf már meg is érkezett Lőcsére, meglátogatta Neogrády Lajos alispánt s intézkedett, hogy a főispáni lakást ízlésével egyezően alakítsák át. Szatmár megyében az új főispán, Nagy László a november hatodiki közgyűlésen szándékozik a hivatalos esküt letenni. A Szatmár-Németi város törvényhatósága által kiküldött alkotmányvédő bizottság mai ülésén elhatározta, hogy határozati javaslatot terjeszt a városi tanács elé, amely szerint a közgyűlés mondja ki, hogy a jelenlegi kormány által esetleg kinevezendő főispánt beiktatni és tőle az esküt kivenni nem hajlandó. Kolozsvárról jelentik: A kolozs megyei egyesült ellenzék tegnap tartotta alakuló ülését, amelyen szóba került az új főispán beiktatása is. Határozatot nem hoztak, mert az ellenzék kívánságára az alispán összehívta az úgynevezett önkormányzati bizottságot és ennek az ülésén fog az ellenzék határozni. Bizonyos azonban az, hogy az ellenzék minden módon meg fogja akadályozni a beiktatást. Arad megye tegnap tartott közgyűlése az állandó választmány javaslatára Vásárhelyi Béla új főispánnak bizalmatlanságot szavazott. A megyei ellenzék azonban a november 4-ikére kitűzött beiktatás elé akadályt nem gördít. Goldis László a románok nevében indítványozta, hogy a népoktatási rendelet ellen írjanak föl a kormányhoz. Az indítványt 92 szóval 72 ellen elvetélték. A hivatalos lap egyik közelebbi száma egész sereg új főispán kinevezését közli. Uj főispánokul emlegetik Ugron Jánost, Kubinyi Gézát, Csathó Zsigmondot és még több volt szabadelvű párti képviselőt. A kormány elenőrzése. A képviselőház zárószámadási bizottsága nevében Ilenlaler Lajos elnök és dr. Farkasházy Zsigmond jegyző átiratot intézett a legfőbb számvevőszék elnökéhez, amelyben felhívja, hogy záros határidőn belül küldje be a zárószámadást vizsgáló bizottságnak a kormány által a folyó költségvetési év második és harmadik negyedében eszközölt állami bevételekről és kiadásokról szóló jelentését, továbbá az ezen időszak alatt történt pénztári utalványozások ellenőrzési naplóját. Tudvalevő, hogy a Széll Kálmán idejében támadt exlex alkalmával kialakult szokás szerint a parlament, rendes költségvetés és zárószámadások hiányában, e számvevőszéki jelentések útján szerez tudomást a kormány felhatalmazás nélküli kiadásairól és bevételeiről, úgyszintén a pénztári utalványokról és készletekről. Ez utóbbiakra vonatkozólag még a pénzügyminisztertől is szokott a zárószámadást vizsgáló bizottság jelentést kérni és Lukács László volt pénzügyminiszter a Tisza-kormány távozása előtt az akkori pénztári készletekről szóló jelentését a zárószámadási bizottságnak be is küldötte. Szerda 1905. november 1. Az uj kormánypárt. A Fejérváry-kormányt támogató haladó párt tegnap esti életmozgalmáról a következőket jelentik: A pártnak a kormánypárti újságírókkal együtt tizenhat tagja volt jelen, ott volt továbbá báró Fejérváry Géza, Vörös László, Jányi Bertalan és Follitzsch Artúr miniszterek, báró Fejérváry Imre, Bélas Ákos volt főispán, Vermes Béla, Laczelláry György és több miniszteri tisztviselő. A miniszterek hír szerint egyik szobában külön tanácskoztak és