Helikon, 1997 (8. évfolyam, 231-254. szám)
1997-01-10 / 1. szám (231.)
HELIKON KIRÁLY LÁSZLÓ VERSEI Utazások Bogdán Lászlónak A költő hallgat. Kérném pénzt váltani, mondja a világ legszebb határrendőrnője. A költő hallgat. A költő hallgatok. Nyugodt legyen, szép vagyok és nem engedem elindulni a vonatot. Szia, Laci bácsi, szólt László Noémi, aki ott se volt. Miközben az ablakon túl összeesküdtek a fenyők, király s királynő. A költő hallgat. Ki tudja, honnan, előszáll egy lappföldi üzenet, valakitől, kivel sosem találkozom. Időközben minden szerelmemre gyanakszanak. Kicserélem a törülközőket, mondja a pálcikalábú lány, és mire elmegy, kiderül: fényszórókat viselt a szemében. A költő hallgat. A költő hallgatok. Emlékszel, amikor? Óvd magad, mondja K.A.F., és ettől ismét beszélni kezdenek a fák. Vagyis hát merre kell tartani a Fenyves szállóba? Bogdán Lászlót otthagytam valami vonaton, mint óriáscsecsemőt. Nemsokára verset ír hozzám, ahogy ismerem. Netán regényt. Isten óvja a Királyt! A költő hallgat. A költő hallgatok. Lehetséges, hogy ez az életünk? Ablak dőtt szerelmeskedő fák. Üzenet attól, kit sosem látok már. Arról, hogy óvd magad. S hogy leszünk, nem leszünk. A költő hallgat. A költő hallgatok. Szabadkikötő T.c. Filep István, Angyal u. 28. Ha meg tudnám mondani, István, mi hajt e szóra, tán egy belső isten, miközben leromlanak a repkények a fán, s már csak a rímért: semmink sincsen. Írnék ezredvégi költeményt, melyben házak omlanak más világba. Tűzoltó, Angyal, Tompa utcai nép —... Azt mondja egy kölyk: — Senki sem árva. Rohannak fölöttünk, alattunk forradalmak. Leszegzett herezacskónk alól kirúgják a széket. Az Angyal utcában mégis angyalik laknak. Láttátok Barcsát, Charlotte-ot, Ibiciéket?! Milyen embernek lenni, emberformán? — gondolkodom születésemtől máig. Szeretem, hogy annyi életem folytán átmehettem a Tompa utcától a Tűzoltó utcáig. Almát vásárolsz, idegen mindenkinek — almát vásárló idegent mindenki kivet. Angyal utca egy van, bármibe hullsz. Nem jártál Angyaléknál — megvakulsz. Istvánok, Lászlók, ezek azok, nem hagytunk magunk mögött sivatagot. Eltévedtünk abban, mi van, s ami nincsen. Nincs aki benézzen, aki betekintsen. Hullanak sosemvolt szétzilált virágok. Testvéreim között élek és állok. Oly egyszerű minden, mint a folt, mely ott van mindenen, ami volt. Dalolnék, mint erdélyi kétségbeesettek, álmaikban széttört hegedűkkel: — Gyertek! Meghasad szívünk, mint rossz költeményben, így leszünk s maradunk földön, égen. Tompa utcától Tűzoltó utcáig, tudjuk, egyetlen torony se látszik. Csak a rímkovácsok szaladgálnak szépen, Úristennek tetsző végzetes vidéken. Quadriga írok magamanak egy világháborút és megnyerem írok akkora teret hogy jókedvvel dalolhassanak a barátaim Vitorlásokat írok, melyekről valaki integet a szokatlan szép őszben Száz éve már integetések nélkül sápadoztak Kirohanok a várból mely eddig óvott de szorít Jókedvemben elfog a gyilkosok melankóliája mint valami régi keringőben Vakok tánca az októberi erdőn írok barna mezőbe barna madarat írok rózsaszín mezőbe rózsaszín városokat Süketek hangversenye a caricini erdőn Bánatomban rátok vetem bohócok déli vihogását Betörök a szentélybe jól tudom ez a végem Évezredek sóhajai elüszkösödött telketekben Tevekaravánokat írok a Selyem Útján császári titkos pecsétekkel írok akkora teret hogy elférjen rajta három könnycsepp írok magamnak egy világháborút BOGDÁN LÁSZLÓ SZENTGYÖRGYI DEMOKRITUS Törött kunglik Odüsszeusz, ez a kelet-európai tévelygő így szólott 1988. július 1-én,amikor hazánk akkor legszeretettebb fia megindította az emberarcú bulldózereket a védtelen erdélyi falvak felé: "ma megint nem tudtunk meginni egy sört, mert nem volt krigli!" Közbevetőlegesen sokkal népiesebben, drasztikusabban mondta, óriásmondatában 123 többször szerepelt ama állítmány, mely Mario Vargas Llosa perui író regényében egészen pontosan így hangzik: "Egész Peru elcseszte!". S korántsem csak Peru! Mink is. De akkor is, kijelentése értelmezésre szorul: miért is nem tudott sört inni O. ezen a napon? Noha barátja P. vonatának indulása előtt már egy órával künn voltak az állomáson s be is tértek a becsületsüllyesztőbe, ráadásul a vonat késett is. Bizonyára kellett a hely az emberarcú bulldózernek. "Hogy-hogy nem volt elég krigli?"— kérdezte gyanakvóan O. felesége. — "nem értem?..." Ebben is Nyugat-Európára hasonlított. Ők se értettek úgyszólván semmit ezekből a kelet-európai szituációkból. — "Nézd, drága — kezdte O. —, ottan egy olyan kocsma van, ahol csapolt sört mérnek. Minősíthetetlen, de csak ez van. Mint köztudott, a csapolt sört edényekbe szokás leengedni, ezeket hívják mind közöségesen kriglinek. Ebben a kocsmában ez most hiánycikk, ezért azután a szomjúhozó, sörezni vágyó szorgalmas dolgozók jelentős része csupán várakozik. Azokra, akik épp isznak, a franc a belikbe, hogy adják le már a törött krigijeiket, hogy egy álmos, unott, mocskoskezű és valószínűleg büdös leányzó vízsugár alá tartva mossa ki őket s lökje elénk, hogy próbálkozzunk..." — "S nem kaptatok kriglit?!?" — "Végül természetesen kaptunk volna, de akkor következett egy újabb tortúra, sorba állni, kriglivel, a sörért!" Lehunyta szemét, ásított s újra ott állt a sorban. "Ülhetnénk a Pilvaxba is, így barátja sejtelmesen, mint annyi más unatkozó kortársunk." "De mi itten állunk!",—böffentett O., noha még nem is ivott sört. "Csak álltunk! ", — így a barát, már nem is annyira sejtelmesen. "Egész Peru elbaszta" — így Ó. — "S korántsem csak Peru! — kontrázott a barátja. A bulldózerek talán meg is indultak, hőseink egy árnyékos sarokban üldögéltek, kezükben egy-egy csököttel. "Te, aki mindent tudsz — kezdte messziről a barát, mutatván jellemének szilárd kelet-európai megalapozottságát —, mindég így meg voltak itt indulva a sörért?" Amikor még lencsét termesztettek, akkor is szerették? Voltak itten sörfőzők is, szép számmal. Akkor a nemzeti jellemmel van baj" — így a barát, nézve a sörükért vagy poharukért rendíthetetlenül várakozó székelyeket, akik őseikről apja Háromszék önvédelmi harcáról szólván dicsérőleg emlékezett meg, kidomborítván hősiességüket. "Úgy várakoznak, mint a barmok." "Egészen úgy" — sóhajtott. — "Ahelyett, hogy összetörnék a berendezést. Ahelyett, hogy követelőznének! " — hódított a barát. — Ki érti ezt?" Utólagos megjegyzés: sok mindennel így vagyunk. Azóta természetesen számtalan változás történt kies városunkban, ha az a kocsmákért már nincs is meg, krigli is, csapolt és üveges sör is végre van elég, s átmenetileg a bulldózerek is elültek. A vonatok viszont továbbra is késnak. És újra tombol a nyár. 1. Ezzel sikerült végleg elásnia magát, leépülnie, kiesnie a pixisből, egyre több drakulázás, kaligulázás következik a végső népítéletig. 2. Odüsszeusz kelet-európai lejegyző minimum óriásmondatokban fogalmaz, hogy bizonyítsa, ő azért Valaki, ilyent is tud. 3. "De nekünk a Pilvaxban se lenne jó—így a barát —, noha tényleg ülhetnénk ott is." "Már mért ne lenne jó?" — érthetetlenkedett O. — "Mert a Pilzxix is Kelet-európában van " — így P., szomorúan. 4. Negyedes rum népies kifejezése. 5. Ezt is másként látja ma már a tévelygő Odüsszeusz. Egyszerűen szomjasak voltak, sert akartak inni!... 2 Bialoszewski de melyikkel menjek a huszonnyolcassal a huszonhetessel a huszonhatoosal a harmincassal a negyvenegyessel így tovább a huszonnyolcassal szerkbe jutok a huszonhetessel elvisz a vonat ki tudja milyen szerelmekhez a huszonhatos — nahát ez a kérdés a harmincassal—jól van jól negyvenegyessel a lázongó gyárak tíz év után valami összeesküvés na most hova menjek a huszonnyolcassal várnak a barátaim a szeretőim szomjan haltak itt-ott minden már huszonnyolcasos annyit lehetne beszélni róla reklam szól a falióra