Helikon, 2004 (15. évfolyam, 397-418. szám)
2004-01-10 / 1. szám (397.)
2 GYULAI LEVENTE "A költőnek énekelnie kell mindig” Radnóti Miklós költészete utolsó versei tükrében Radnóti Miklós irodalmi magatartását Szalai Imre azon kijelentése világítja meg az olvasó számára jobban, hogy Radnóti a fogolytáborban egy előadásán hévvel kitartott amellett: a költőnek énekelnie kell mindig. (Ezt Szalai Imre a kori foglyoktól hallotta.) Ez minden költő esetében komoly feladatot és egyben felszólítást jelent Radnóti részéről. Ezen vélemény szemszögéből vizsgálva Radnóti költészetét, kiderül, hogy számára az irodalom a békés ellenállást és az emberre való odafigyelést jelentette. Az Irodalomtörténeti füzetek 152. számát jelentő könyv Melczer Tibor (1945—2001) Radnóti Miklós utolsó korszakáról írt kandidátusi értekezésének szövegét és még három Radnóti-tanulmányát foglalja magában. A kötet első része a Mindvégig címet viseli, és a Radnóti-művekben előforduló gyökér-allegóriával foglalkozik. Melczer Tibor kimutatja, hogy a gyökér fogalma polivalens asszociációkat, jelentéseket hordoz Radnótinál, és eltérő hangulatokat ébreszt. A Gyökér című írásában a vitalitás, erő — "A gyökérben erő surran, / esőt iszik, földdel él / és az álma hófehér" —, a lét és az éltetés fogalma kapcsolódik hozzá. Ez az asszociációsor a Himnuszban szerelemhez fűződő konnotációkat hordoz. "Gyökér vagy és törzs, / teli lomb s gyümölcs, / hűs fuvallat vagy / s meleg nap, érlelő”. A verset 1935-ben, házassága évében írja. A gyökér gazdag jelentéshalmaza a Háborús naplóban a halál képével egészül ki: "Öreg fa ez itt, de / kemény hóna alatt meglebben egy új ág. / ... / földet kaparász az ezerujjú gyökér / és a tücsökugrás kicsi zaja pattan." (A Háborús napló egyik versében, a Fáradt délutánban.) Az elmúlás motívuma a Csütörtökben is felbukkan. "Prágában M ölte meg magát, / honában hontalan maradt, /PR sem ír egy éve már, / talán halott egy holt gyökér alatt." A halál gondolata a Csak csont és bőr és fájdalom című versben megrázó hatású. A verset Radnóti Babits halálára írta. "Szavak, jöjjetek köré, / ti fájdalom tajtékai! / ti mind, a gyásztól tompa értelem / homályán bukdosó szavak, maradjatok velem..." "Ki nézi most tollat fogó kezünket, / ha betegen, fáradtan is, de mégis... / ki lesz az élő Mérték most nekünk?" Az irodalom révén való békés ellenállást és a minden körülmény közötti alkotás gondolatát jól példázza az a tény is, hogy Radnóti utolsó munkaszolgálatára magával vitte a Károli-férát és Arany verseit. (Melczer Tibor Tolnai Gábortól értesült erről.) A kötet második korpusza — Az eltűnt idő nyomában — a prousti hatásokat keresi Radnóti költészetében. Melczer Tibor szerint "az Ikrek hava megírásával megvalósul az első bergsoni-prousti utazás az eltűnt idő nyomában. Radnóti maga — naplója tanúsága szerint—az idő tragikus játékát, a jelen idejű múltat tekintette műve legfőbb sajátosságának, és fájt neki, hogy a kritika — a művet még kéziratban olvasó Halász Gábor kivételével — éppen ezt nem vette észre." Melczer úgy véli, hogy a Hetedik ecloga Radnóti szerelmi lírájának első "remekmívű" darabja. "A versben a szeretett asszonyhoz szól, s a hozzá írt szavakból együtt sugárzik a haza és az anyanyelven író költőt megértő nép iránti féltő szeretet a szerelem melegével." Ebben a versben a lélek szabadulása kezdődik az álom által. "Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak, / megtöretett testünket az álom, a szép szabadító / oldja fel..." A harmadik tömb — "Nézd a világ apró rebbenéseit" — az Erőltetett menet képeit és a Razglednicákat vizsgálja. A költő műveit mikrokozmikus képszerkesztés jellemzi. A mikrokozmosz szépségeit az Erőltetett menetben és a 2. Razglednichban is megtalálja az olvasó: "Kilenc kilométerre innen égnek / a kazlak és a házak, / s a rétek szélein megülve némán / riadt pórok pipáznak." (2. Razglednica) A realisztikus ábrázolásmód nagyon jól kimutatható a 4. Razglednicdban. "Halált virágzik most a türelem. — Der springt noch auf, — hangzott fölöttem. / Sárral kevert vér szárad fülemen." A 3. Razglednica a halál küszöbét jelenti. "Az ökrök száján véres nyál csorog, / az emberek mind véreset vizelnek, / a század bűzös, vad csomókban áll. / Fölöttünk fú a förtelmes halál." A negyedik része a könyvnek — "Eretnek hadak között hűségre példakép" — a Nyolcadik eclogát vizsgálja közelebbről. Melczer ezt a művet költői-emberi testamentumnak, szabadsághimnusznak nevezi. Ez a vers arra mutat rá, hogy Radnóti írásainak biblikus és hitbeli megnyilvánulásait fejlődésükben kell megnézni. Ezek már a költő első verseiben is fellelhetők. A kor a Biblia harcos hangjait szólaltatja meg a költőben, de semmiképpen sem kell valamiféle "fülbemászó katolikus hangot" (Rónay György) keresni verseiben, sem a keresztség felvétele előtt, sem azután. A kötet következő része — A költő naplója — az Utószót tartalmazza Radnóti Miklós Naplójának [Budapest, 1989. Magvető] kiadásához. Melczer szerint Radnóti naplója indíttatását, újrakezdéseit s a benne foglaltakat tekintve egyaránt válságok terméke. A naplóban olvashatunk azon vélekedéseiről és érzéseiről, amelyek az Újmódi pásztorok éneke című könyvének elkobozásához fűződnek. Az is kiderül, hogy a költő nagyon hitt nemzedékében. A napló a halálról való reflektálásokat is tartalmaz. A "förtelmes halál" képével szemben gyakran jelenik meg egy másfajta halálgondolat, a "bölcsebb, szép halál" eszméje, amely nem létezhet a "jó halál kegyelme" (Zsivajgó pálmafán) nélkül. 1939-ben Radnóti ismét folytatja a naplóírást, amivel korábban felhagyott. Harmincadik születésnapján életbe lép a második zsidótörvény, és a választásokon nagy többséggel győz a kormánypárt. Később Párizsba látogat. Számára a város a szabadságot jelenti. A világháború előestéjén hazatér. Ezután "a lélek mindenesetre ahogy tud, védekezik. Többnyire irodalommal. A napló lapjain valóságos erkölcsi-irodalmi »dramaturgia« alakul" — írja Melczer. A naplóírást Radnóti 1943. március 14-én fejezi be. A hatodik kötetrész — Vers március idusára — a Negyedik eclogával foglalkozik. E vers gyümölcsjelképéhez nagyon közel áll a Hajnaltól éjfélig versfüzér egyik darabja, a Nyolc óra. "Hintázik az alma sötéten az ágon / szél söpri a port. / Készülj. Egyedül, egyedül esel át / a halálon." Személyessé válik a halálképzet a Negyedik eclogában is. "És már tudom, halálra érek én is, / emelt s leejt a hullámzó idő; / rab voltam és magányom lassan növekszik, mint a hold karéja nő." A kötet utolsó része — Radnóti Miklós nemzeti klasszicizmusa — bemutatja, hogy a költő élete során sohasem került konfliktusba magyarságával, de a származásával, neveltetésével és az osztályokkal (a dolgozó osztályok képviselőivel is) igen. Radnóti költői és emberi létjogosultsága a történelmi helyzet folytán megkérdőjeleztetett. "E megkérdőjeleztetés tányéra — leglényegibb személyes tulajdonságaként — a költő a nemzethez és a nemzeti irodalomhoz tartozás töretlen vállalásával válaszolt" — véli Melczer. A nemzeti hagyomány elemei lassanként beépültek költészetébe. Melczer Tibor könyve minden irodalommal foglalkozó számára hasznos munkaeszköz lehet, tudniillik alapos, sok új információt ölel magába, és jól megszerkesztett. Gondolatmenete könnyen követhető, nyelvezetének megértése pedig nem követel különös erőfeszítést, de ez nem jelenti az irodalmi szaknyelvezet, a tudományosság ismérveinek a mellőzését. Melczer Tibor: Ha minden összetört... Radnóti Miklós költészete utolsó versei tükrében. Budapest, Argumentum Kiadó, 2003 MOTAMA E lapszámunkat a 2. oldaltól Nagy Anna grafikái illusztrálják HELIKON