Helyi Ipar és Városgazdaság, 1955 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-06 / 1. szám
2 A budapesti küldöttérimeztet megválasztotta a HVDSZ Budapesti Bizottságát mákban dolgozók felszabadulás előtti helyzetét. Ezek után rátért a termelés, a munka- és egészségvédelem, a szervező-, nevelő- és kulturális munka helyzetének ismertetésére és ezzel kapcsolatosan a szakszervezet előtt álló feladatokra. A beszámoló elhangzása után számos küldött jelentkezett hozzászólásra. Többek között nagy tetszéssel fogadták Hetényi István felszólalását, aki vázlatosan ismertette a kézműipari vállalatok fejlődését. A budapesti bizottság megválasztásával kapcsolatosan hangsúlyozta, hogy a dolgozók számos vitás kérdés megoldását várják. Ennek érdekében meg kell erősíteni az üzemi szakszervezeti szerveket. Ott, ahol jól működik a szakszervezeti bizottság, ott jók a termelési, szociális és kulturális eredmények is. Sashalmi Béla elvtárs, az V. kerületi Ingatlankezelő Vállalat ÜIB-elnöke felhívta a megválasztandó budapesti bizottság figyelmét a Fővárosi Tanáccsal és a trösztökkel való rendszeres kapcsolat szükségére, a vállalatoknak megfelelő versenyfeltételek kidolgozására, valamint arra, hogy az állami szervek ne dönthessenek a bélgőzök ügyében a szakszervezet megkérdezése nélkül A vita befejezése és a válaszadás után került sor a budapesti bizottság megválasztására. A budapesti küldöttértekezlet táviratot küldött az Országos Békatanácshoz, melyben 61 ezer dolgozó nevében elítélte a német militarizmus feltámasztására irányuló imperialista törekvéseket, és követelte, hogy a moszkvai nyilatkozat szellemében tárgyalóasztal mellett oldják meg a vitás nemzetközi kérdéseket. A küldöttértekezlet a befejezés után a HVDSZ Budapesti Bizottsága megtartotta első értekezletét, és tagjai közül megválasztotta a budapesti elnökséget. A budapesti bizottság tagjai: Lukácz János, Teobold Mihály, Boór István, Ribári Ferenc, Bencze Györgyné, Máncsi József, Tóth Ferenc, Szilágyi Endréné, Szegedi Andor, Völgyesi István, Szőke István, Szentgyögyvári Józsefné, Tóth József, Makk Ferencné, Éltes Károly, Seidner Sándor, Takács Györgyné, Doszpot István, Lovass Pál, Gellért Tibor, Varga Imre, Ulrich Antalné, Koffla István, Vincze Jenő, Rózsa László, Móricz Gyula. Póttagok: Zugéber Lajos, Pallak Ferenc, Szabó József, Fekete Sándor, dr. Piczki Katalin, Mászlai Gyula, Hetényi József, Becső István, Szarconai Ede, Tomák Gáborné, Stiffel László Doór Elemér, Kovács Mózes. A számvizsgáló bizottság tagjai: Dr. Korányi István, Csere István, Herbka Sándorné. Póttagok: Magyar András, Kenyeres Győző. A Helyi Ipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete Budapesti Bizottságának a címe: VIIl. kerület, Fiumei út 19/b. Telefon: 140 — 890 140-090, 340 — 920, 341-300. Szakszervezetünk ügyésze, Kertész Zsigmond elvtárs, minden hétfőn és pénteken délután 4 -6-ig szakszervezeti tagjaink részére a budapesti bizottság helyiségében fogadóórát tart. December 18-án a helyi ipari és városgazdasági vállalatok dolgozóinak küldöttei tanácskozásra ültek össze, hogy megválasszák a szakszervezet budapesti bizottságát és irányt mutassanak munkájához. A küldöttek — párttagok és pártonkívüliek, sztahanovisták, kormánykitüntetést viselők, kipróbált harcosok — elhozták munkatársaik üdvözletét és tolmácsolták azokat a problémákat, melyek megoldását a budapesti bizottságtól várják. A küldötteket és a megjelent vendégeket az elnökség nevében Kóti Margit elvtársnő, a szakszervezet kultúrnevelési osztályának vezetője üdvözölte. A küldöttértekezlet elnökségének megválasztása után a beszámolót Szegedi Andor elvtárs, a szakszervezet elnökségének tagja tartotta. Bevezetőben foglalkozott a felszabadulás utáni harcokkal, a szocializmus útján elért eredményekkel és a békéért folyó küzdelem legdöntőbb feladataival, majd így folytatta: Közel 10 esztendeje annak, hogy hazánkat felszabadította a dicső Vörös Hadsereg a német megszállók és a velük együttműködő népelnyomó rendszer sötét uralma alól. Felszabadulásunk 10 esztendős évfordulójának megünneplésére készül az egész ország. Fontos feladat, hogy szakszervezeteink minden üzemében, vállalatnál méltóképpen megünnepeljék e napot. Sohasem felejthetjük, hogyan éltek az úri Magyarországon: a kapitalisták, földbirtokosok Magyarországán a mi üzemeink, vállalataink dolgozói. Amerre járunk, beszélgetünk dolgozókkal, szó kerül a régi életről. Milyen is volt a vegytisztító üzemekben a dolgozók helyzete a felszdulás előtt? Napi 12—14 órai munka, ha a tulajdonos érdeke úgy követelte, reggelig is dolgozni kellett túlóradíj nélkül. Igaz, ha este 10 óra után is dolgoztak, úgy kaptak 10 fillér kapupénzt. A rendszeresen dolgozók közül is számosan évenként 3—4 hónapig voltak munka nélkül. Ma már mindez úgy tűnik, mint valami rossz álom. A dolgozók megbecsülése, kitüntetés, jutalom, fizetett szabadság, bölcsőde, egészséges munkahely, rendezett bérek jelzik az élet gyökeres megváltozását — mondotta Szegedi elvtárs, majd vázoltaa kéményseprők, a fodrászok és más szak A kollektív szerződések sikeréért A kormányprogram szellemének megfelelően tovább szélesítjük a helyi ipar területén is az üzemi kollektív szerződések rendszerét. Jelentős esemény ez a vállalatok életében. Míg az elmúlt évben a szerződések rendszere az összdolgozók 32 százalékára terjedt ki, addig ez a szám ez évben mintegy 60 százalékra emelkedik. Fontos feladat, hogy a megkötésre kerülő szerződéseket alapos gondossággal állítsák össze az üzemek igazgatói és üzemi bizottságai. Az 1955. évi kollektív szerződések kötelezettségeinek a párt és kormány által megszabott nagyszerű feladatok megvalósítását kell elősegíteni. A szerződések összeállításánál szem előtt kell tartani, hogy a kollektív szerződések tekintélyét és törvényességét megerősítsük. Elsősorban az szükséges, hogy a vállalatok szerényebb, reálisabb és jobban a belső lehetőségekre támaszkodó vállalásokat tegyenek. Nem szabad olyan célkitűzést beiktatni, amelyekre nincs biztosítva pénz és egyéb fedezet. A kollektív szerződések irányuljanak a helyi ipar legfontosabb feladatainak, a közszükségleti cikkek termelésének emelésére, a helyi igények kielégítésére, a helyi árualap megteremtésére, a gazdaságos termelés megvalósítására, a takarékosság szigorú betartására. Törekedjenek a termelés kultúrájának emelésére, elsősorban a gyártási módszerek fejlesztésére, ezen keresztül az áru minőségének emelésére, valamint e feladat alapvető eszközének, az MT-SZOT munkaversenyről szóló határozat betartásának és ellenőrzésének megvalósítására. Gondoskodni kell arról, hogy a szerződések az adott lehetőségeknek megfelelően a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását eredményezzék. A vállalati igazgatóknak fokozottan előtérbe kell állítani a dolgozók munka- és életkörülményeinek javítására, a kultúrára és a sportfejlesztésre vonatkozó kötelezettségvállalásokat. A szerződések akkor tükrözik vissza legjobban az üzem előtt álló feladatokat, ha a szakszervezeti funkcionáriusok, aktivisták, gazdasági vezetők és a dolgozók széles rétegeinek bevonásával állítják össze. A kollektív szerződések megszövegezésébe az üzemi bizottságok vonják be a társadalmi munkabizottságok széles hálózatát. Használják fel a kollektív szerződések kötését az egyes társadalmi munkabizottságok létrehozására, illetve megerősítésére. Az 1955. évi kollektív szerződésmegkötésnek, mint igen döntő politikai-gazdasági kampánynak elő kell segítenie a felszabadulási verseny hatalmas arányú kibontakoztatását. Olyan kollektív szerződést kell kötni, amely üzemi szerv munkájának szilárd alapját képezi és amelyet minden dolgozó saját magáénak érez. Kovács Pál HELYI IPAR Szerez!ilik érvényt a lakó Törvénykönyvében biztosított jogoknak! A HVDSZ Pest m Megyei Területi Bizottsága a megyei tanáccsal közösen jól sikerült munkavédelmi konferenciát tartott december 10-én a szakszervezet székházában. E fontos megbeszélésre meghívták az üzemek, vállalatok igazgatóit, műszaki vezetőit, TB-elnökeit és a munkavédelmi felelősöket. ORBÁN ELVTÁRS, A TB ELNÖKE az eredményekről szólva többek között ismertette, hogy a Pest megyei Tanács Ipari osztályának jó munkája nyomán az üzemek rendelkezésére bocsátott 1,086.000 forint helyett 1.336.670 forintot használtak fel a munkavédelmi és szociális beruházásokra. A szakszervezet következetes és egyre fejlődő munkavédelmi tevékenysége nyomán az üzemek döntő többségében felszerelték a védőberendezéseket, az igazgatók kijelölték a vállalat biztonsági megbízottat és általában jobban folyik az új dolgozók balesetelhárítási oktatása. Egyes helyeken azonban a vállalatok igazgatói, műszaki vezetői, üzemi bizottságai a termelést és a dolgozókról való gondoskodást külön kérdésnek tekintik, nem látják a kettő szoros összefüggését. Példa erre a Monori Kefegyár esete, ahol a gyökérfeldolgozó telepen az egészségre káros dörzsölőgépet helyeztek üzembe elszívóberendezés nélkül. A havi kötelező szemlék értékelésekor bírálat érte a Maglódi Gépgyár, a Ceglédi Vasöntő és a Váci Motor- és Gépjavító Vállalatot, mert nem tartják be a törvényes rendelkezéseket. Sok még a teendő a balesetekkel kapcsolatban is. Mielőbb széles körben meg kell honosítani a helyiipari vállalatok körében a Nagykőrösi Faárugyár jó rendszerét, ahol az új dolgozókat 24 órán belül kioktatják és a régi munkásoknak is rendszeres oktatást tartanak, filmvetítéssel egybekötve. Ilyen munka a biztosítéka annak, hogy az üzemekben a minimálisra csökkenjen a balesetek száma. VAN HIÁNYOSSÁG az üzemek egészségügyi helyzeténél is. Például a Solymári Fatömegcikkipari Vállalat dolgozói részére sem az iváshoz, sem a tisztálkodáshoz nincs megfelelő víz biztosítva. A vállalat ezt a sérelmet 1953-ban továbbította a felsőbb szervekhez,kérte a segítséget, de még máig sem oldották meg azt a problémát. A megyei Tanács ipari osztályának a vállalattal közösen, sürgősen intézkedni kell ez ügyben. Mint alapvető hibát jelölte meg a TB elnöke, hogy a beruházások elosztásánál teljesen mellőzik a szakszervezetet és ezzel megsértik a 2080/1952. MT. SZOT határozatát, amely kimondja „... a munkavédelmi beruházások megtervezésénél és a beruházási keret felbontásánál a szakszervezet (ÜB) véleményét is meg kell hallgatni.“ Így fordulhatott elő, hogy az annyira szükséges — a kollektív szerződésben foglalt — fürdő, öltöző építésére több helyen azért nem kerülhetett sor, mert a tanács ipari osztálya a szakszervezet megkérdezése nélkül elvonta a beruházási keretet. Majd annak a véleményének adott kifejezést, hogy az 1955. évre, a tanács részéről igényelt 60.000 forintos munkavédelmi beruházás a megyében lévő hiányosságok felszámolásának egytized részét sem fedezi. A BESZÁMOLÓT ÉLÉNK VITA KÖVETTE. Péczeli elvtárs, a Maglódi Gépgyár ÜB elnöke a vezetőszervek munkájának egybehangolását sürgette és a dolgozók véleményét továbbítva kijelentette: az ígéretek helyett tetteket várnak. Kopta elvtárs, a VKGM-ből széleskörű aktívahálózat megszervezésében és munkába állításában látja a munka megjavításának lehetőségét. Javasolta, hogy a tanácsok mellett munkavédelmi albizottságokat hozzanak létre, így biztosítsák a tanácsi helyiipari üzemek munkavédelmének ellenőrzését. Seprényi elvtárs, a HVDSZ elnöke hozzászólásában abból indult ki, hogy a szocializmusban legfőbb érték az ember. A júniusi úton csak úgy járhatunk — mondotta — ha a párt, a tanács és a szakszervezet az év végén mérleget készít az elvégzett munkáról és így fognak a jövő évi tervek meghatározásához. Miután Pest megyéből mind a gazdasági, mind a szakszervezet részéről a legjobb aktívák segítik ezt a munkát, semmi kétség sem fér ahhoz, hogy képesek leszünk végrehajtani a dolgozó ember munkafeltételeit megkönnyítő párthatározatot. Tatabányán a Tóth Bocsoki u. 178. sz. alatt lévő területi bizottságunkat nem hiába keresi fel a helyiipari vállalatok dolgozóinak ügyes-bajos dolgaiban serénykedő szakszervezeti funkcionárius. Béres elvtárs, a TB elnöke, a szakszervezeti központ tanácsát megfogadva, valóban mindent elkövetett a téli felkészülés meggonásáért. A jó elvi irányítás gyors, de alapos lebonyolítása után jóformán kint és az üzemekben így meglátta, hogy az Esztergom Finommechanikai Vállalat dolgozóit munka közben a tető leomlása fenyegeti és ezenkívül számos intézkedésre van szükség ahhoz, hogy a termelés téren is zavartalanul folyjon. Nem tétovázott és mert az adott helyzet úgy kívánta, leállította a munkát. Miért kellett ehhez az eszközhöz folyamodni? — vetődik fel a kérdés. Béres elvtárs talán nem tudja, hogy minden, ami ebben az országban van, a dolgozók kemény, sokszor áldozatos helytállása nyomán jöhetett létre? Szó sincs róla. Éppen, mert hivatása magaslaton állt tudta, hogy még a helyiipari vállalatoknál is meg lehet és meg kell követelni a veszélytelen munkafolyamatot. Ez a lehetőség pedig nem volt meg a tető beszakadásával fenyegető üzemben. Azóta a megyei tanács ipari osztálya sürgősen gondoskodott arról, hogy biztonságossá tegyék a munkát. Kijavították a tetőszerkezetet, a kitört ablakokat pótolták, biztosították a dolgozók munka utáni tisztálkodását. Az eredmény nem maradt el. A vállalat dolgozói emberségesebb körülményekhez jutva, megsokszorozott erővel fogtak a munkához és az építkezés okozta tervkiesést behozva, termelési előirányzatukat jóval túlteljesítet- t ték. Sajnos, azonban még nem minden területi bizottságunk tud lemondani arról a kényelmes, ele cseppet sem gyümölcsöző módszerről, hogy íróasztal mellől ..oldja meg az üzemben felmerülő problémákat. Sőt, egyes T3 elnökeink még attól sem riadnak viszsza, hogy a felsőbb szervek szakszervezeti munkára vonatkozó határozatát semmibe vegyék. Miután nem tanulmányozzák, meg sem értik, nem is dolgoznak a határozatok szellemében. Ezek közé — a szerencsére ritka emberek közé — tartozik Goór elvtárs, a borsodmegyei TB elnöke. Szeptember elsején elnökségünk a különböző resszortfelelősök, elsősorban a bizalmiak munkájának megjavítására hívta fel a figyelmet. Határozatban leszögezte, hogy középszerveink tartják elsőrendű kötelességüknek a szakszervezet aktívak oktatását és ennek érdekében különböző összejövetelek, ankétek megtartását javasolta. Jó két hónappal a feladatok megjelölése után Borsod megyében még csak kezdeti lépések sem történtek meg a jó szakszervezeti munka megteremtésére. Mire hivatkozott Goór elvtárs? „Nagyon érdektelenek az emberek, semmit nem lehet kezdeni velük“. Úgy véljük, Goór elvtárs érdektelen ebben a kérdésben, hiszen még hozzá sem fogott a munkához és máris helytelen, mozgalmi vezetőhöz nem méltó pesszimizmus, káros előítélet nyilvánul meg részéről. Ez, persze, rányomja bélyegét a TB munkájára, atagdíjfizetés és a szervezettség terén a leghátul kullog országos viszonylatban. E fenti példák arra figyelmeztetnek bennünket, hogy még több időt töltsünk az üzemekben, több gondot fordítsunk a dolgozó emberre. Munkánk akkor lesz eredményes, ha a felsőbb szervek jól átgondolt határozatainak a dolgozók között járva, őket meghallgatva, nekik magyarázva és meggyőzve szerzünk érvényt. 1955 január 6. Oxigén- és gázmegtakarító automata Mayer Vilmos gépészmérnök találmányaként elfogadott oxigén- és gázmegtakarító készülék alkalmazása a helyi ipari vállalatoknál is megkönnyíti a munkát. Amikor a munkadarabot megfordítja, vagy más munkához kezd, a pisztolyt az automata villájára helyezi, így a készülékben lévő szelepzár elzárja az oxigén és a gáz útját. Ahegesztőpisztoly lángja elalszik, megszűnik a gáz- és oxigénfogyasztás. A munka folytatásakor leemeli a takarékkészülék villájáról a hegesztőpisztolyt, felbillenti a villát. A szelepzár nyit, az eredetileg beszabályozott mennyiségben önműködően megindul az oxigén és a gáz ömlése a pisztolyba. A pisztolyt az automata szekrénykéjében lévő takaréklánghoz közelítve, meggyújtja , és máris dolgozhat tovább. Egyébként az automata egyaránt alkalmazható mindennemű palackgázhoz, gázfejlesztő készülékben előállított gázhoz stb. Alkalmazásával 20—30 százalékos gáz-, illetve oxigénmegtakarítást lehet elérni. Az oxigén- és gázmegtakarító automata a Szerszámkészletező Vállalatnál (XIII., Szent István körút 12.) megrendelhető. Használati utasítás: A hegesztő a munka megkezdésekor beszabályozza pisztolyát.