Helyiipar és Városgazdaság, 1971 (20. évfolyam, 1-11. szám)
1971-01-01 / 1. szám
Kongresszusra készülünk Vízügyi ágazat ! Jelentősége, fejlődésének gyors üteme megkövetelte szakszervezeti testületeink fokozottabb figyelmét, a vállalatok munkájának hatékonyabb segítését, az e területen dolgozók élet- és munkakörülményeinek rendszeres vizsgálatát. A III. ötéves terv során, az elért fejlődés ellenére sem sikerült a korábbi lemaradásokat megszüntetni, az egyre növekvő igényeket maradéktalanul kielégíteni. A fejlődés bizonyítéka, hogy a legutóbbi tervidőszakban 1,2 millió lakos részesült közműves vízellátásban, az előző 5 év 800 ezer lakosával szemben. A csatornaellátás területén félmillió lakos igényét elégítették ki, az előző fél évtized százezres nagyságrendjével szemben. A vízellátás javulása a lakosság több mint 10 százalékát, a csatornázás az 5 százalékát érintette. A III. ötéves terv célkitűzései jelentős anyagi ráfordításokkal valósultak meg. — tanácsi beruházás 7 milliárd forint — társulati beruházás 1,2 milliárd forint — OVH egyedi és célcsoportos beruházás 0,6 milliárd forint összesen: 8,8 milliárd Ft befektetéssel Ezenkívül a vállalatok saját fejlesztési alapjuk felhasználásával is gyarapították anyagi eszközeiket. A vízügyi ágazatban 36 tanácsi víz-, csatornamű- és fürdővállalat tevékenykedik. Az elmúlt öt év során valamennyi város és 850 község közműves vízellátáshoz jutott, csökkentek a területi aránytalanságok is. A nagyarányú fejlesztés mellett azonban elmaradt az ivóvízhálózat szükséges mértékű felújítása és a csatornázás bővítése. A víz- és a csatornaellátás közti különbség 20-ról 27 százalékra nőtt, de a csatornaellátás több városban még a 10—20 százalékot sem éri el. Elsősorban a fővárosban és a nagyobb városokban gond a korszerűtlen csatornahálózat, melynek több mint a fele fél évszázados vagy annál is régebbi. A hálózatfejlesztéssel egyidejűleg korszerű üzemelési feltételek, központi műhelyek, irodaépületek, szociális létesítmények jöttek létre. A vidéki területen dolgozók részére korszerű lakókocsikat szereztek be. Megváltoztak a munkavégzés feltételei is. A nehéz fizikai munka egyre inkább kiszorul, bár teljesen nem lehet megszüntetni. A vízkitermelés és tisztítás ma már a legmodernebb eszközökkel történik. Gyakran központi vezérlőteremből, különböző automatikákon keresztül. Az elmúlt évek során többek között központi épületekre, műhelyekre, raktárakra, szociális és kulturális beruházásokra mintegy 400 millió forintot költöttek. A vízügyi ágazathoz tartozó vállalatok létszáma évről évre nő. 1967-től 1969-ig pl. 1743 fővel gyarapodott A létszámigény gyorsabb kielégítését a viszonylag alacsonyabb bérszínvonal nehezíti. A tanácsi víz-, csatornamű- és fürdővállalatok bérszínvonalát 20 240 forintban hagyták jóvá. A bérfejlesztés ütemét az alábbi táblázat érzékelteti: Az 1970-es évre biztosított 3 százalékos bérpreferencia további lehetőséget biztosított a dolgozók bérhelyzetének javítására. A dinamikus ütem sem tudta azonban megváltoztatni a bérszínvonaluk elmaradását a más ágazatban dolgozók átlagbérétől. A bérfeszültséget bizonyos mértékig enyhíti az év végi nyereségrészesedés, amely kiegészíti az alacsony személyi jövedelmeket. Ennek ellenére a tanácsi vállalatok dolgozóinak összjövedelme nem éri el a más népgazdasági ágakban fizetett béreket. Számottevő eredmény a vízügyi ágazatban megvalósított munkaidő-csökkentés, amely 1970-ig bezárólag — a fürdővállalatok kivételével — teljes körűnek mondható. A legtöbb helyen létszámigény nélkül, műszaki színvonalemeléssel, munkaszervezéssel érték ezt el, amelynek a megteremtéséhez szakszervezeti szerveink is hozzájárultak. Az elért eredmények elismeréseként az alábbi kitüntető címeket nyerték el vállalataink: Továbbá évente 35-en kapták meg a vízügyi ágazat kiváló dolgozója kitüntetést. A IV. ötéves terv időszakában az ágazat további dinamikus fejlődése várható. Az ellátási igények növekedése, a színvonalban levő különbségek közelítése, valamint az urbanizációs folyamat gyorsulása ezt megkívánja. Természetesen ezzel egyidejűleg az itt dolgozók élet- és munkakörülményeinek fokozatos javítását is. Központi vezetőségünk foglalkozott a víz-, csatorna- és fürdőellátás helyzetével, az üzemeltető vállalatok dolgozóinak körülményeivel. Rétegbizottságaink megvizsgálták a bérek, a munkaidő, a létszámhelyzetét, valamint a vállalati fejlesztési lehetőségeket; a közgazdasági szabályozók hatását a vállalati gazdálkodásra, az anyagi érdekeltségre. A tapasztalatokat hasznosítottuk a bérpreferenciák meghatározásánál, valamint a IV. ötéves terv jövedelemszabályozási rendszerének kialakításánál. Polcz Kálmán Munkások__________Alkalmazottak 1967 102,3% 104,5% 1968 105,3% 106,8% 1969 104,9% 106,0% 1967 1968 1969 Szocialista Munka Vállalata 13 4 MT-SZOT Vörös Vándorzászló 12. __ Kiváló Vállalat 2 3 4 Tovább bővül a vidéki bedolgozói rendszer Elkészült a Fővárosi Kézműipari Vállalat pásztói telepén a bőrdíszműáru részleg új üzemcsarnoka, ahol jelenleg százan dolgoznak. Női táskát, kesztyűt, cipőt gyártanak és megkezdik két új termék: a bőrlabda és a hegesztett vitorlásruha előállítását is. A termékösszetétel bővítésével egyidejűleg a részleg dolgozóinak számát fokozatosan 250-re kívánják emelni. A magyar gyártmányú kézműipari röplabdák kereslete egyre növekszik külföldön, így a vállalat a vidéki bedolgozói rendszerben is meghonosította a pöttyös és hosszú szeletes labdák varrását. Lajosmizsén és Lakiteleken már dolgoznak a lányok, asszonyok, és némi gyakorlat elsajátítása után házi munkájuk mellett 1400—1500 forintos havi jövedelmet érhetnek el ezzel a foglalatossággal. A Fővárosi Kézműipari Vállalat tovább kívánja szélesíteni a vidéki bedolgozói rendszert. Ennek érdekében minden községben, városban, ahol legalább harmincan jelentkeznek labdavarrásra, egyhónapos tanfolyamot szervez a munka elsajátítására. 4 A közművesítés fejlesztése a kulturált élet feltétele Beszélgetés Orosz Józseffel, a Fővárosi Tanács közmű- és mélyépítési főigazgatósága beruházási osztályának vezetőjével Mennyi munkateremtette érték van a főváros közműveiben — nehéz lenne kiszámítani. Tény azonban — különösen a felszabadulás óta, és ezen belül az elmúlt 5 évben —, hogy olyan nagyarányú a fejlesztés, aminek eredményeként a közműves szolgáltatások ma már kielégítik a főváros egyre növekvő lakosságának igényeit. Jól eső érzés ezt leírni, hiszen közismert, hogy milyen el maradott volt valamikor Budapest közművesítése és a meglévőben is milyen mérhetetlen károkat okozott a háború. S azt is mindenki tudja, hogy a vízellátás, a csatornázás, a gázszolgáltatás, a két milliós város utcáinak, tereinek rendszeres tisztántartása, a távhőellátás, a ligetek, parkok, zöldövezetek létesítése és fenntartása hatalmas anyagi eszközök beruházását igényli. et ív rmaDíst Az elmúlt öt esztendőben megnőtt a szolgáltatások fejlesztésének üteme. Erről beszélgettünk Grósz Józseffel, a Fővárosi Tanács közmű- és mélyépítési főigazgatósága beruházási osztályának vezetőjével. Számsorok, statisztikai adatok, elemző tájékoztatók sorát mutatta beszélgetés közben. A fejlődésről beszéljen néhány adat: a III. ötéves tervben 40 000 gázfűtéses lakást terveztek, de a szám megközelíti a 75 ezret. A tervben évi 241 millió köbméter víz szerepelt, a fogyasztás azonban már 1969 végén elérte a 248 millió köbmétert. A vízcsőhálózat hosszát 3367 kilométerben határozták meg, a tényleges meghaladja a 3450 kilométert. A tervezettnél mintegy 100 kilométerrel hosszabb lesz a csatornahálózat is. A távfűtéssel ellátott lakások száma 1970 végére elérte az 50 ezret, az öt évvel ezelőtt előírt 45 ezer helyett. A Köztisztasági Hivatal ma már évi másfélmillió köbméter szemét elszállítására képes. Ezt a munkát eddig soha nem tapasztalt gépesítés tette lehetővé, gondosabb szervezéssel enyhíthetnénk. Szó esett arról, hogy a közműves beruházások többsége az új lakótelepeken valósul meg. Egyik nagy gondunk, hogy a beépítési terveket későn kapjuk meg és ezért a közművesítést is csak késve tudjuk megkezdeni. Azt is jó lenne korábban ismerni, hogy az építkezéseket hol kezdik meg, mert ahhoz igazíthatnánk munkánkat. A lakótelepek tervezésénél feltétlenül figyelembe kellene venni a már meglévő közműveket, sőt — több helyen —, azokhoz lehetne igazítani a terveket. Sok millió forintot takaríthatnánk meg ezzel. A másik gond a csatornázásnál adódik. Nincs mélyépítést végző vállalat, vagy amelyik ezt el tudná végezni, nem vállalja a munkát, mert nem gazdaságos. Az új lakótelepek többsége pedig általában nem csatornázott és a 6—8 méter mélységű új főgyűjtők nélkülözhetetlenek. — Egyéni véleményem, hogy ösztönzőbb anyagi elszámolási rendszerrel, esetleg adókedvezménnyel vagy más juttatással érdekeltté lehetne tenni a vállalatokat a mélyépítési munkák végzésére. Tény, hogy sürgős intézkedésre van szükség, mert a jelenlegi helyzet veszélyezteti a lakásépítési program teljesítését is.kásépítési program teljesítését is —, mondotta befejezésül Grósz József. —— . . . . Kovács András HÉTMILLIÁRD FORINT FEJLESZTÉSRE — MI VÁRHATÓ A IV. ÖTÉVES TERVBEN? MILYEN TERVEK, ELKÉPZELÉSEK SZÜLETTEK EDDIG? — Az elképzelések szerint a közműellátás fejlesztését az előző ötéves tervhez képest 80 százalékkal magasabb előirányzat szolgálja. Tanácsi fejlesztési alapból több mint 2,9 milliárd, vállalati forrásokból pedig 4,2 milliárd forintos költséget tervezünk. Egyik legfontosabb cél a vízellátás további javítása. A kapacitás majdnem 20 százalékos növelésével évi 300 millió köbméter vizet szeretnénk adni a főváros lakosságának, úgy, hogy a víz minősége is javuljon. A csatornázások nagy részét a lakótelepi építkezésekhez kapcsoljuk. Mintegy 100 kilométer hosszú szennyvízelvezető csatorna épül, és továbbfejlesztjük a főgyűjtőhálózatot. Szeretnénk, ha a csatornahálózatba bekapcsolt lakások száma elérné az összes lakásállomány 83 százalékát. Új távhőellátást biztosítunk Újlipótvárosban. A tervek szerint majdnem 70 ezerrel növekszik a távfűtéses lakások száma és e korszerű fűtési mód részaránya a jelenlegi 20 százalékról 39 százalékra, majdnem duplájára nő. A köztisztaságban a gépi úttisztítás mértékét 96 százalék fölé szeretnénk emelni. Lényegesnek tartjuk az általános gépesítés mellett a célgépes tisztítás arányának növelését is. A Parképítésre és a Kertészeti Vállalat fejlesztésére 129 millió forintot terveztünk. Már a IV. ötéves tervben szeretnénk megkezdeni a Népliget kultúrparkká történő kialakítását. jobb kapcsolatot AZ ÉPÍTŐIPARRAL — MILYEN GONDOK ADÓDNAK, VAGY JELENTKEZHETNEK MAJD A TERV VÉGREHAJTÁSA SORÁN? — Nem beszélek a szükséges munkaerő biztosításáról és az anyagellátásról — ezek közismert gondok. Akad azonban több, amelyeket véleményem szerint jobb együttműködéssel, TAVASZI VÁRÓN BAKALLÁR JÓZSEF ILLUSZTRÁCIÓJA Megújulnak a miskolci lakások Tervek a komfort érdekében Nyilatkozik az IKV igazgatója A Miskolci Ingatlankezelő Vállalathoz 19 ezer állami lakás tartozik. Munkájuk mintegy 60—70 ezer embert érint. A felszabaduláskor nem volt olyan város, amelyben ennyire elhanyagoltak lettek volna az otthonok. Érthető, hogy a vállalat ügyfélforgalma ma is igen nagy. Sok a panaszos, rengeteg a gond, kevés a pénz. Kovácsik , Jenővel, a vállalat igazgatójával beszélgettünk: — Az elmúlt húsz esztendőben mintegy 430 millió forintot fordítottunk a miskolci házak, lakások rendbehozására, tatarozására. Annak ellenére, hogy 1100 dolgozónk van, nem tudjuk kielégíteni az igényeket. Az igazi munka most kezdődik A vállalat sajátos helyzetben van. Rugalmasan, gazdaságosan, saját erőből kell mindent megoldania. Igyekeznek is maguk ellátni a nagyobb rekonstrukciókat. Jártasabb, régi szakmunkásokból álló építőipari részleg létrehozását tervezik, amely évről évre többet vállalhat magára. A városi tanács jelentős támogatást nyújtott a fejlesztéshez, így vált lehetővé, hogy a József Attila telepen új gépészeti részleg s egy új üzem alakuljon. Beszélgettünk arról is, hogy a befolyt lakbérekből mennyi felújítást, karbantartást tudnak végezni. Érdekes tény derült ki: a miskolci állami tulajdonban levő lakások minimális felújítására, karbantartására évente mintegy 80 millió forint szükséges. A lakbérbevétel viszont alig 20 millió forint. Ehhez nem kell bővebb kommentár. Első a felújítás A vállalat gondja, hogy a városban évről évre több tízezren jelentkeznek korszerűsítési igénynyel. Az életszínvonal emelkedésével, az új, modern lakások belépésével ez az igény természetesen jogos. Teljesítése azonban — éppen a szerény anyagi erőforrások miatt — egyelőre megoldhatatlan. Az igazgató véleménye, hogy első a felújítás, a lakóházak karbantartása. Örvendetes — mondotta Kovácsik Jenő igazgató —, hogy a IV. ötéves tervben többet lépünk előre e tekintetben, mint az elmúlt húsz évben összesen. Az ötéves terv előirányzata meghaladja azt az összeget, amelyet az elmúlt két évtized alatt a lakások felújítására és karbantartására fordíthattunk. Csengeri Ervin