Helyiipar és Városgazdaság, 1971 (20. évfolyam, 1-11. szám)

1971-01-01 / 1. szám

Kongresszusra készülünk Vízügyi ágazat ! Jelentősége, fejlődésének gyors üteme megkövetelte szakszerveze­ti testületeink fokozottabb figyelmét, a vállalatok munkájának haté­konyabb segítését, az e területen dolgozók élet- és munkakörülmé­nyeinek rendszeres vizsgálatát. A III. ötéves terv során, az elért fejlődés ellenére sem sikerült a korábbi lemaradásokat megszüntetni, az egyre növekvő igényeket maradéktalanul kielégíteni. A fejlődés bizonyítéka, hogy a legutóbbi tervidőszakban 1,2 millió lakos részesült közműves vízellátásban, az előző 5 év 800 ezer lakosával szemben. A csatornaellátás területén félmillió lakos igényét elégítették ki, az előző fél évtized százezres nagyságrendjével szemben. A vízellátás javulása a lakosság több mint 10 százalékát, a csatornázás az 5 százalékát érintette. A III. ötéves terv célkitűzései jelentős anyagi ráfordításokkal va­lósultak meg. — tanácsi beruházás 7 milliárd forint — társulati beruházás 1,2 milliárd forint — OVH egyedi és célcsoportos beruházás 0,6 milliárd forint összesen: 8,8 milliárd Ft befektetéssel Ezenkívül a vállalatok saját fejlesztési alapjuk felhasználásával is gyarapították anyagi eszközeiket. A vízügyi ágazatban 36 tanácsi víz-, csatornamű- és fürdővállalat tevékenykedik. Az elmúlt öt év során valamennyi város és 850 község közműves vízellátáshoz jutott, csökkentek a területi aránytalanságok is. A nagyarányú fejlesztés mellett azonban elmaradt az ivóvízhálózat szükséges mértékű felújítása és a csatornázás bővítése. A víz- és a csatornaellátás közti különbség 20-ról 27 százalékra nőtt, de a csa­tornaellátás több városban még a 10—20 százalékot sem éri el. Első­sorban a fővárosban és a nagyobb városokban gond a korszerűtlen csatornahálózat, melynek több mint a fele fél évszázados vagy annál is régebbi. A hálózatfejlesztéssel egyidejűleg korszerű üzemelési fel­tételek, központi műhelyek, irodaépületek, szociális létesítmények jöttek létre. A vidéki területen dolgozók részére korszerű lakókocsi­kat szereztek be. Megváltoztak a munkavégzés feltételei is. A nehéz fizikai mun­ka egyre inkább kiszorul, bár teljesen nem lehet megszüntetni. A vízkitermelés és tisztítás ma már a legmodernebb eszközökkel tör­ténik. Gyakran központi vezérlőteremből, különböző automatikákon keresztül. Az elmúlt évek során többek között központi épületekre, műhelyekre, raktárakra, szociális és kulturális beruházásokra mint­egy 400 millió forintot költöttek. A vízügyi ágazathoz tartozó vállalatok létszáma évről évre nő. 1967-től 1969-ig pl. 1743 fővel gyarapodott A létszámigény gyorsabb kielégítését a viszonylag alacsonyabb bérszínvonal nehezíti. A taná­csi víz-, csatornamű- és fürdővállalatok bérszínvonalát 20 240 fo­rintban hagyták jóvá. A bérfejlesztés ütemét az alábbi táblázat ér­zékelteti: Az 1970-es évre biztosított 3 százalékos bérpreferencia további le­hetőséget biztosított a dolgozók bérhelyzetének javítására. A dina­mikus ütem sem tudta azonban megváltoztatni a bérszínvonaluk el­maradását a más ágazatban dolgozók átlagbérétől. A bérfeszültséget bizonyos mértékig enyhíti az év végi nyereség­­részesedés, amely kiegészíti az alacsony személyi jövedelmeket. En­nek ellenére a tanácsi vállalatok dolgozóinak összjövedelme nem éri el a más népgazdasági ágakban fizetett béreket. Számottevő eredmény a vízügyi ágazatban megvalósított munka­idő-csökkentés, amely 1970-ig bezárólag — a fürdővállalatok kivéte­lével — teljes körűnek mondható. A legtöbb helyen létszámigény nélkül, műszaki színvonalemeléssel, munkaszervezéssel érték ezt el, amelynek a megteremtéséhez szakszervezeti szerveink is hozzájárul­tak. Az elért eredmények elismeréseként az alábbi kitüntető címeket nyerték el vállalataink: Továbbá évente 35-en kapták meg a vízügyi ágazat kiváló dolgo­zója kitüntetést. A IV. ötéves terv időszakában az ágazat további dinamikus fejlő­dése várható. Az ellátási igények növekedése, a színvonalban levő különbségek közelítése, valamint az urbanizációs folyamat gyorsu­lása ezt megkívánja. Természetesen ezzel egyidejűleg az itt dolgozók élet- és munkakörülményeinek fokozatos javítását is. Központi vezetőségünk foglalkozott a víz-, csatorna- és fürdőellá­tás helyzetével, az üzemeltető vállalatok dolgozóinak körülményei­vel. Rétegbizottságaink megvizsgálták a bérek, a munkaidő, a lét­szám­helyzetét, valamint a vállalati fejlesztési lehetőségeket; a köz­­gazdasági szabályozók hatását a vállalati gazdálkodásra, az anyagi érdekeltségre. A tapasztalatokat hasznosítottuk a bérpreferenciák meghatározásánál, valamint a IV. ötéves terv jövedelemszabályozási rendszerének kialakításánál. Polcz Kálmán Munkások__________Alkalmazottak 1967 102,3% 104,5% 1968 105,3% 106,8% 1969 104,9% 106,0% 1967 1968 1969 Szocialista Munka Vállalata 13 4 MT-SZOT Vörös Vándorzászló 1­2. __ Kiváló Vállalat 2 3 4 Tovább bővül a vidéki bedolgozói rendszer Elkészült a Fővárosi Kézmű­ipari Vállalat pásztói telepén a bőrdíszműáru részleg új üzem­csarnoka, ahol jelenleg százan dolgoznak. Női táskát, kesztyűt, cipőt gyártanak és megkezdik két új termék: a bőrlabda és a he­gesztett vitorlásruha előállítását is. A termékösszetétel bővítésével egyidejűleg a részleg dolgozóinak számát fokozatosan 250-re kíván­ják emelni. A magyar gyártmányú kézmű­ipari röplabdák kereslete egyre növekszik külföldön, így a válla­lat a vidéki bedolgozói rendszer­ben is meghonosította a pöttyös és hosszú szeletes labdák varrá­sát. Lajosmizsén és Lakiteleken már dolgoznak a lányok, asszo­nyok, és némi gyakorlat elsajá­títása után házi munkájuk mel­lett 1400—1500 forintos havi jö­vedelmet érhetnek el ezzel a fog­lalatossággal. A Fővárosi Kézműipari Vállalat tovább kívánja szélesíteni a vidé­ki bedolgozói rendszert. Ennek érdekében minden községben, városban, ahol legalább harmin­can jelentkeznek labdavarrásra, egyhónapos tanfolyamot szervez a munka elsajátítására. 4 A közművesítés fejlesztése a kulturált élet feltétele Beszélgetés Orosz Józseffel, a Fővárosi Tanács közmű- és mélyépítési főigazgatósága beruházási osztályának vezetőjével Mennyi munkateremtette érték van a főváros közműveiben — nehéz lenne kiszámítani. Tény azonban — különösen a felszabadulás óta, és ezen belül az elmúlt 5 évben —, hogy olyan nagyará­nyú a fejlesztés, aminek eredményeként a közmű­ves szolgáltatások ma már kielégítik a főváros egyre növekvő lakosságának igényeit. Jól eső ér­zés ezt leírni, hiszen közismert, hogy milyen el­­ maradott volt valamikor Budapest közművesítése és a meglévőben is milyen mérhetetlen károkat okozott a háború. S azt is mindenki tudja, hogy a vízellátás, a csatornázás, a gázszolgáltatás, a két milliós város utcáinak, tereinek rendszeres tisz­tántartása, a távhőellátás, a ligetek, parkok, zöld­övezetek létesítése és fenntartása hatalmas anyagi eszközök beruházását igényli. et ív rmaDíst Az elmúlt öt esztendőben meg­nőtt a szolgáltatások fejlesztésé­nek üteme. Erről beszélgettünk Grósz Józseffel, a Fővárosi Ta­nács közmű- és mélyépítési fő­­igazgatósága beruházási osztá­lyának vezetőjével. Számsorok, statisztikai adatok, elemző tájé­koztatók sorát mutatta beszélge­tés közben. A fejlődésről beszéljen néhány adat: a III. ötéves tervben 40 000 gázfűtéses lakást terveztek, de a szám megközelíti a 75 ezret. A tervben évi 241 millió köbméter víz szerepelt, a fogyasztás azon­ban már 1969 végén elérte a 248 millió köbmétert. A vízcsőháló­zat hosszát 3367 kilométerben határozták meg, a tényleges meghaladja a 3450 kilométert. A tervezettnél mintegy 100 kilomé­terrel hosszabb lesz a csatorna­­hálózat is. A távfűtéssel ellátott lakások száma 1970 végére elérte az 50­ ezret, az öt évvel ezelőtt előírt 45 ezer helyett. A Köztisz­tasági Hivatal ma már évi más­­félmillió köbméter szemét elszál­lítására képes. Ezt a munkát ed­dig soha nem tapasztalt gépesítés tette lehetővé, gondosabb szervezéssel enyhít­hetnénk. Szó esett arról, hogy a közműves beruházások többsége az új lakótelepeken valósul meg. Egyik nagy gondunk, hogy a be­építési terveket későn kapjuk meg és ezért a közművesítést is csak késve tudjuk megkezdeni. Azt is jó lenne korábban ismer­ni, hogy az építkezéseket hol kezdik meg, mert ahhoz igazít­hatnánk munkánkat. A lakótele­pek tervezésénél feltétlenül fi­gyelembe kellene venni a már meglévő közműveket, sőt — több helyen —, azokhoz lehetne igazí­tani a terveket. Sok millió forin­tot takaríthatnánk meg ezzel. A másik gond a csatornázás­nál adódik. Nincs mélyépítést végző vállalat, vagy amelyik ezt el tudná végezni, nem vállalja a munkát, mert nem gazdaságos. Az új lakótelepek többsége pedig általában nem csatornázott és a 6—8 méter mélységű új főgyűj­tők nélkülözhetetlenek. — Egyéni véleményem, hogy ösztönzőbb anyagi elszámolási rendszerrel, esetleg adókedvez­ménnyel vagy más juttatással ér­dekeltté lehetne tenni a vállala­tokat a mélyépítési munkák vég­zésére. Tény, hogy sürgős intéz­kedésre van szükség, mert a je­lenlegi helyzet veszélyezteti a la­kásépítési program teljesítését is.­kásépítési program teljesítését is —, mondotta befejezésül Grósz József. —— . . . . Kovács András HÉTMILLIÁRD FORINT FEJLESZTÉSRE — MI VÁRHATÓ A IV. ÖT­ÉVES TERVBEN? MILYEN TERVEK, ELKÉPZELÉSEK SZÜLETTEK EDDIG? — Az elképzelések szerint a közműellátás fejlesztését az előző ötéves tervhez képest 80 száza­lékkal magasabb előirányzat szolgálja. Tanácsi fejlesztési alapból több mint 2,9 milliárd, vállalati forrásokból pedig 4,2 milliárd forintos költséget terve­zünk. Egyik legfontosabb cél a vízellátás további javítása. A ka­pacitás majdnem 20 százalékos növelésével évi 300 millió köb­méter vizet szeretnénk adni a főváros lakosságának, úgy, hogy a víz minősége is javuljon.­­ A csatornázások nagy részét a lakótelepi építkezésekhez kap­csoljuk. Mintegy 100 kilométer hosszú szennyvízelvezető csatorna épül, és továbbfejlesztjük a fő­gyűjtőhálózatot. Szeretnénk, ha a csatornahálózatba bekapcsolt la­kások száma elérné az összes la­kásállomány 83 százalékát. Új távhőellátást biztosítunk Újlipótvárosban. A tervek sze­rint majdnem 70 ezerrel növek­szik a távfűtéses lakások száma és e korszerű fűtési mód részará­nya a jelenlegi 20 százalékról 39 százalékra, majdnem duplájára nő.­­ A köztisztaságban a gépi úttisztítás mértékét 96 százalék fölé szeretnénk emelni. Lénye­gesnek tartjuk az általános gépe­sítés mellett a célgépes tisztítás arányának növelését is. A Parképítésre és a Kertészeti Vállalat fejlesztésére 129 millió forintot terveztünk. Már a IV. ötéves tervben szeretnénk meg­kezdeni a Népliget kultúrparkká történő kialakítását. jobb kapcsolatot AZ ÉPÍTŐIPARRAL — MILYEN GONDOK ADÓD­NAK, VAGY JELENTKEZHET­NEK MAJD A TERV VÉGRE­HAJTÁSA SORÁN? — Nem beszélek a szükséges munkaerő biztosításáról és az anyagellátásról — ezek közis­mert gondok. Akad azonban több, amelyeket véleményem szerint jobb együttműködéssel, TAVASZI VÁ­RÓ­N BAKALLÁR JÓZSEF ILLUSZTRÁCIÓJA Megújulnak a miskolci lakások Tervek a komfort érdekében Nyilatkozik az IKV igazgatója A Miskolci Ingatlankezelő Vál­lalathoz 19 ezer állami lakás tar­tozik. Munkájuk mintegy 60—70 ezer embert érint. A felszabadu­láskor nem volt olyan város, amelyben ennyire elhanyagoltak lettek volna az otthonok. Érthe­tő, hogy a vállalat ügyfélforgal­ma ma is igen nagy. Sok a pana­szos, rengeteg a gond, kevés a pénz. Kovácsik , Jenővel, a vállalat igazgatójával beszélgettünk: — Az elmúlt húsz esztendőben mintegy 430 millió forintot fordí­tottunk a miskolci házak, laká­sok rendbehozására, tatarozására. Annak ellenére, hogy 1100 dolgo­zónk van, nem tudjuk kielégíteni az igényeket. Az igazi munka most kezdődik A vállalat sajátos helyzetben van. Rugalmasan, gazdaságosan, saját erőből kell mindent meg­oldania. Igyekeznek is maguk el­látni a nagyobb rekonstrukciókat. Jártasabb, régi szakmunkásokból álló építőipari részleg létrehozá­sát tervezik, amely évről évre többet vállalhat magára. A városi tanács jelentős támo­gatást nyújtott a fejlesztéshez, így vált lehetővé, hogy a József Attila telepen új gépészeti rész­leg s egy új üzem alakuljon. Beszélgettünk arról is, hogy a befolyt lakbérekből mennyi fel­újítást, karbantartást tudnak vé­gezni. Érdekes tény derült ki: a miskolci állami tulajdonban levő lakások minimális felújítására, karbantartására évente mintegy 80 millió forint szükséges. A lak­bérbevétel viszont alig 20 millió forint. Ehhez nem kell bővebb kommentár. Első a felújítás A vállalat gondja, hogy a vá­rosban évről évre több tízezren jelentkeznek korszerűsítési igény­nyel. Az életszínvonal emelkedé­sével, az új, modern lakások be­lépésével ez az igény természe­tesen jogos. Teljesítése azonban — éppen a szerény anyagi erő­források miatt — egyelőre meg­oldhatatlan. Az igazgató véleménye, hogy első a felújítás, a lakóházak kar­bantartása. Örvendetes — mon­dotta Kovácsik Jenő igazgató —, hogy a IV. ötéves tervben többet lépünk előre e tekintetben, mint az elmúlt húsz évben összesen. Az ötéves terv előirányzata meg­haladja azt az összeget, amelyet az elmúlt két évtized alatt a la­kások felújítására és karbantar­tására fordíthattunk. Cseng­eri Ervin

Next