Helyiipar és Városgazdaság, 1987 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
0 (Folytatás az 1. oldalról) programok kialakítása, a benne foglaltak végrehajtására történő mozgósítás és vállalkozás, s nem utolsósorban a feladatok fegyelmezett és maradéktalan teljesítése. A célok megvalósításához szükséges eszközrendszer kimunkálásánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy az akadályozó tényezők többsége a munkahelyeken jelentkezik. Ezért olyan vállalati ösztönzési rendszer kialakítását látja az elnökség, szükségesnek, amely a feladatok végrehajtását segítő érdekeltségi rendszert a leghatékonyabban működteti. Nem halasztható tovább bérezési gyakorlatunk új alapokra helyezése sem. A keresetnövelési lehetőségek csökkenése miatt az eddigi vállalati bérpolitikai magatartás már nem képes betölteni a kívánt szerepet. Különösen indokolt tehát az éves keresetfejlesztési tervek korábbinál is körültekintőbb előkészítése. Szakszervezetünk nagyra értékeli a mozgóbérrész ösztönző szerepét, ami egyben követelménytámasztást is jelent. Ezáltal lehetővé válhat, hogy az alapbéren felüli összes „kereseti tényező” az ösztönzés alapvető eszközévé váljon. A teljesítmény legyen a mérce Azt ajánljuk a gazdálkodó szervezeteknek, hogy az 1987. évi bérfejlesztési lehetőségek teljesen vagy nagyobb részben teljesítményhez, feladathoz kötötten kerüljenek felhasználásra. Ez a gyakorlat egyben enyhítené a december 2-től április 1-ig terjedő alapbéremelési tilalom megítélésének negatív hatását is. A központi vezetőség tegye az alapszervezetek feladatává e célirányos törekvés támogatását, figyelemmel kísérését és szükség esetén számonkérését. Alapszerveink pedig vállalják a kezdeményező szerepet e nehéz feladatnál. Működjenek együtt, serkentsék ez irányban a gazdasági vezetőket, hiszen a rendteremtés, a gazdasági gondjainkból való kilábalás fontos eszköze az ösztönzőbb belső érdekeltség megteremtése és alkalmazása. Bátorítani szükséges az olyan új típusú bérezési formák bevezetését, mint a megállapodásos bérezés, vagy az egyöszszegű utalványozás rendszere. Megteremtve ezzel annak lehetőségét, hogy már a kereset első forintja is ösztönző legyen. Így tudjuk csak elérni, hogy a „húzó” kulcsemberek legyenek megfizetve, s a konkrét, mérhető célok meghatározásával és teljesítésével, a tisztességes, a végzett munkával arányban álló bérezési gyakorlat valósuljon meg. A továbbiakban arról szólt, hogy az ösztönzési rendszeren túl céljaink elérésében meghatározó jelentőséggel bír a demokratizmuson alapuló öntevékenység, az üzem, a vállalat dolgozóiról történő gondoskodás. A dolgozókat beavatni a közös dolgainkba, legalább olyan fontos, mint maga a cselekvés. Napjainkban ugyanis nagy a türelmetlenség, esetenként hiányzik a tisztánlátás is. Ezért a tagsággal való közvetlen eszmecsere, véleményük kikérése, meghallgatása és hasznosítása nélkülözhetetlen eleme a gazdasági és szakszervezeti munkának egyaránt. Hiszen több évtizedes tapasztalat bizonyítja, hogy semmivel sem helyettesíthető a felelősséget érző dolgozók tenniakarása. Nagyra értékeljük és sokat várunk a gazdálkodást segítő termelési tömegmozgalmak továbbfejlesztésétől. A szocialista munkaversenyben, a brigádmozgalomban, valamint az újítómozgalomban is támogatni szükséges az új, a vállalkozóbb típusú formák kialakítását és bevezetését, nagy súlyt helyezve az „önkormányzati” brigádok tevékenységére. A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának tiszteletére kibontakozó és országos méretekben is egyre szélesedő versenymozgalom lehetőséget ad arra, hogy a verseny szervezését, értékelését, anyagi és erkölcsi elismerését jobban hozzáigazítsuk a gazdálkodási feltételekhez, a tényleges érdekviszonyokhoz. A gazdálkodás eredményessége döntő mértékben az emberi tényezőkön múlik, ezért nem elhanyagolható kérdés: milyen mértékben tudunk gondoskodni a dolgozókról, milyen tartalommal bír a szociális terv. A szociálpolitikai tevékenységet éppen ezért alapvető politikai kérdésként kezeljük, melyet a gazdálkodástól elválasztani nem lehet. A lehetőségek ismeretében mondjuk: 1987-ben csak az eddig elért ellátási színvonal megőrzésére, esetleg kismértékű növelésére számíthatunk. A feladatok kialakítása, a rangsorolás a kollektíva véleményének figyelembevételével, gondos mérlegelést ki- Érzékelhetőbb gondoskodást... Az alapszervezetek agitációs és propaganda munkájukkal érzékeltessék a szociális gondoskodás jelentőségét. Fordítsanak nagyobb gondot a demokratizmus növelésére, a rászorultság elvének következetes figyelembevételére, az egyes ellátások, különösen a lakáshoz jutás, a nyugdíjasok, a nagycsaládosok támogatása összehangolt fejlesztésére. A vállalati gazdálkodást érintő szigorítások ellenére sem adhatunk felmentést a gazdálkodó szervezeteknek amunkakörülmények javítása, a dolgozók biztonságosabb munkafeltételeinek megteremtése alól. A következő időszakban fokozott figyelemmel kísérjük a gazdálkodási és társadalmi folyamatokat. Rendszeres elemzésekkel, időbeni jelzésekkel segítjük a gazdálkodási, termelési munkát. Ebben számítunk az ágazati és rétegképviseleti tanácsokra, a lelkes társadalmi munkabizottságokra. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy az érdekkörünkbe tartozó iparvállalatokkal intenzívebb, újfajta kapcsolattartást alakítsunk ki. Az érdekükben megtett lépéseinkkel elért eredményeiket, exportnövelési és importkiváltási törekvéseiket kívánják segíteni. Tennünk kell ezt azért is, mert öntevékenységük, piacérzékenységük segítségül szolgálhat a közszolgáltatás területén kifejtett munkánk alakításához, a közszolgáltatás támogatásának a tagság által történő nagyobb megbecsüléséhez is. Nem könnyű feladatra vállalkoznak szakszervezeti szerveink, amikor az 1987. évi célok teljesítésében a fő hangsúlyt a magatartási elemekre, a munka tartalmi, minőségi javítására, az új formákra és törekvésekre helyezik. Ez esetenként keménynek, kicsit talán a szakszervezeti mozgalomtól idegennek is tűnhet, de meggyőződéssel vállalnunk kell a vele járó felelősséggel együtt. Látnunk kell, hogy egyetlen járható út van számunkra: a gazdaság élénkítése, a fegyelmezettebb, hatékonyabb, minőségi munka, ami nemcsak a népgazdaság, hanem gazdálkodó egységeink, egész tagságunk létkérdése is. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy szerveink tevékenysége érdemibb módon járuljon hozzá a szervezettebb, a fegyelmezettebb, a hatékonyabb munka feltételeinek megteremtéséhez, a jól működő belső szervezeti megoldások, érdekeltségi formák alkalmazásához. Az idei ágazati és szakszervezeti feladatokat ismertető elnökségi előterjesztést követő vitában részt vett: Geisz Mátyásné, az Oroszlányi Városgazdálkodási Vállalat képviseletében, Komárom megyei kv-tag, Szever Józsefné, a PEVDI szb-titkára, Pest megyei kv-tag, Jantner Antal, ÉVM miniszterhelyettes, Abonyi Gyula, az Ipari Minisztérium, Juhász Endre, az OVH képviseletében. Szever Józsefné azt hangsúlyozta felszólalásában, hogy a jövőben mindenkinek jobban oda kell figyelni a munkájára, észre venni a hibákat, s közösen cselekedni. A munkahelyi vezetés feladata: programot adni, segíteni az egységes akarat, a cselekvő magatartás kialakítását, a dolgozóknak pedig a végrehajtás, valamint a minőségi és fegyelmezett munka végzése a dolguk. Ha az objektív helyzeten nem tudunk változtatni, akkor a szubjektív dolgokban kell előre lépnünk a szemléletváltozásban. Jantner Antal ÉVM miniszterhelyettes az új év meghatározó feladatának tekinti a célirányos és konkrét munkahelyi cselekvési programok készítését, azt, hogy a „húzó” embereket jobban meg kell fizetni, s a teljesítmények alapján differenciálni. Elismeréssel szólt a HVDSZ partneri, együttműködési készségéről, a szakszervezet gazdaságsegítő munkájáról. Azt mondják, hogy e tevékenység erősítése háttérbe szorítja a dolgozók érdekvédelmét, képviseletét? Éppen, hogy érzékelhetőbbé teszi az egyes ágazatok és szakmai rétegek képviseletét a kongresszus óta működő ágazati és rétegképviseleti tanácsok elemző, feltáró tevékenysége kapcsán. Példaként tett említést a Tolna megyei Temetkezési Vállalatról, ahol új kezdeményezésekkel erősítik a szakma tekintélyét, színvonalasabb szolgáltatói munkát végeznek. Juhász Endre 1986 egyik jelentős eredményének tartja, hogy a meglevő 730 egészségre ártalmas vizű település közül százban ma már egészséges ivóvíz van. Továbbra is törekedni kell a műszaki fejlesztés biztosítására, a szakemberek továbbképzésére, a korszerű technika elterjesztésére. Az Ipari Minisztérium képviseletében dr. Abonyi Gyula elismeréssel szólt a szakszervezettel való együttműködésről, a kezdeményező, útkereső törekvésekről. Felhívta a figyelmet arra, hogy a minisztérium 1987-ben is meghirdeti a tőkés exportbővítő pályázatát. Kérte a tanácsi árutermelő vállalatokat, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. A MÁSODIK NAPIRENDI PONTHOZ dr. Sáli Ferenc főtitkár tett, szóbeli kiegészítést. Bevezetőül tájékoztatta a központi vezetőséget Grósz Károlynak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Budapesti Pártbizottság első titkárának látogatásáról, szakszervezetünknél. Elmondta: megállapodtak abban, hogy az új év első felében a pártbizottság a Fővárosi Tanács és más illetékes szervek bevonásával programot készít, melynek részeként áttekintik a fővárosi közszolgáltató vállalatok helyzetét, kapcsolatrendszerét, irányításuk hatását. Ezzel a IX. kongresszust követően országosan befejeződnek az együttműködési tárgyalások a megyék területi párt, tanácsi, szakszervezeti vezető szerveivel, az érdekkörünkhöz tartozó közszolgáltató vállalatok, üzemek helyzetelemző, problémafeltáró közös munkájának kialakítására. Az 1987. évi mozgalmi feladatokat összegző munkaprogramhoz fűzött megjegyzései mellett rövid áttekintést tett a IX. kongresszus óta végzett munkáról, a határozat végrehajtásának folyamatát elemezve. Gondolatmenetének fő irányát a „mivel gazdagodtunk” összefoglalása jelentette. Szólt arról, hogy a kv október 25-i ajánlásában foglaltakat — az alapszervezeti munka továbbfejlesztésére — a párt központi bizottsága novemberi ülése és a Szak-, tanács plénumának állásfoglalása megerősítette. — Helyes irányban indultunk — mondotta a főtitkár. — Szakszervezetünk hitele tovább erősödött. Amihez lehetőségünk volt —, megtettük. Partnereink számítanak ránk, kikérik véleményünket, szövetségeseink útkereső törekvéseinkben. Mindez akkor is igaz, ha munkánk tudatossága, szervezettsége, hatásfoka tekintetében még nem vagyunk a „csúcson”. A tennivalók a következő időszakban még feszítettebbek, nehezebbek lesznek. Szükség lesz a feladatok súlyozására, szemléletmódunk alakítására. Bátor, őszinte kiállásra, példamutatásra kell törekednünk. Tisztáznunk szükséges: mit várunk önmagunktól, hogy mások is kövessenek bennünket. Mit támogassunk bér- és jövedelempolitikában, szociális juttatásban, hogy valójában a végzett teljesítmény és a rászorultság elve érvényesüljön. A munkaprogramban foglaltakról szólva kiemelte a főtitkár annak „keret” jellegét. Ha a testület úgy ítéli meg, el lehet hagyni belőle, de hozzá is lehet tenni. A kv egyhangúlag jóváhagyta az éves munkaprogramot és az elnökség 1. félévi munkatervét. Megerősítette az elnökség javaslatát, hogy Kiss Árpád, az ágazati és rétegpolitikai osztály munkatársa legyen a kv ifjúsági tanácsa titkára. HARMADIK NAPIRENDI PONTKÉNT Sallai Tamás osztályvezető fűzött megjegyzést az írásban kiadott 1987. évi költségvetési tervezethez, amelynek bevételét 129 millió 700 ezer forintban, a felhasználást 135 millió 800 ezer forintban jelölték meg. (Folytatás az 1. oldalról) A műszaki fejlesztés — társadalmi érdek Dr. Lipták András, a műszakiak és termelésirányítók képviseleti tanácsának elnöke, vitaindító előadásában azt hangsúlyozta, hogy fontos mérföldkő ez az országos műszaki konferencia, az érdekkörünkhöz tartozó műszakiak számára. Szakszervezetünk korábban is felismerte a műszaki értelmiség szerepét, fontosságát, környezetformáló hatását. Tett is az érdekükben, amikor 1980-ban elnökségi ülés napirendjén foglalkozott az értelmiség, közöttük is a műszakiak élet- és munkakörülményeivel, alkotókészségük, erkölcsi-anyagi megbecsülésük erősítésével, aktivitásuk kibontakoztatását segítve. Foglalkoztak a termelésirányítók megnövekedett felelősségével, a fiatal műszakiak, pályakezdők beilleszkedésével, gondjaik enyhítésének lehetőségeit keresve. Az elnökség ajánlásban tett javaslatot, az ágazati irányítók, a gazdasági társaságok figyelmét felhívta a műszakiak nagyobb társadalmi megbecsülését sürgetve. A központi vezetőség 1983-ban vitatta meg a mintegy 63000 termelésirányító középvezető helyzetét. Megállapításai ma is helytállók: a szűkös anyagi, technikai feltételek mellett nekik kell végrehajtatni az egyre növekvő és magasabb követelményeket kívánó termelési, szolgáltatási feladatokat, megkövetelni a munkafegyelmet, törekedni a költségkímélő, takarékos eljárások bevezetésére. Ezért is javasolta akkor a testület, hogy a termelésirányítók rendelkezzenek azokkal a jogokkal, eszközökkel, amelyek jobban segítik őket feladatuk ellátásában. A képviseleti tanács elnöke beszédében utalt a IX. kongresszusra, ahol ugyancsak fontos szerepet kapott a műszakiak megbecsülése, a megváltozott gazdasági körülmények között szakmai tudásuk, kreativitásuk gyorsabb hasznosítása. Szólt arról, hogy a kongresszus óta létrejött ágazati és rétegképviseleti tanácsok is bizonyítják: szakszervezetünk alapvető feladatának tekinti a rétegek érzékelhetőbb, nyitottabb érdekképviseletét, érdekvédelmét. A továbiakban a 22 tagú képviseleti tanács eddigi működési tapasztalatairól számolt be. Arról, hogy negyven vállalatra kiterjedően, kilenc megyében és a fővárosban, előre elkészített kérdések alapján széles körű felmérést végeztek a műszakiak helyzetéről, közérzetéről, gondjaikról, munkahelyi és családi körülményeikről. A szerzett ismeretek összegzését követően 1987-ben vezetőtestület elé szeretnék vinni a műszakiak, termelésirányítók helyzetét, az őket foglalkoztató kérdéseket. Hangsúlyozottan szólt a korábbi elnökségi ajánlás alapján arról, hogy a termelésirányítóknak alapvető szükségük van a munkájuk zavartalan ellátását biztosító jogokra, eszközökre, hogy biztosítsák önállóságukat, kérjék ki véleményüket, támaszkodjanak termelési tapasztalataikra. " Elmondta, hogy a kiadott felhívást — amennyiben a konferencia résztvevői elfogadják — a központi vezetőség figyelmébe ajánlják és kérik, további munkájuk során vegyék figyelembe az abban foglaltaikat. Harmincketten jelentkeztek szólásra A műszaki konferencia vitájában 18-an kaptak szót, tizennégy résztvevő videóra, magnóra mondta el véleményét. Most a felszólalások közül idézünk fel néhányat. Itt említjük meg azt a vitazáróban elhangzott gondolatot, hogy valamennyi észrevételt a képviseleti tanács gondosan mérlegel és hasznosít, további munkájában. Lőrincz András, a Heves Megyei Vízmű Vállalat műszaki dolgozói képviseletében arról szólt, hogy bár az értelmiségiek anyagi, erkölcsi megbecsülése sok kívánni va®aalót hagy maga után, helyzetüket egyszeri bérintézkedéssel nem lehet megoldani. Olyan helyzetet kell teremteni, amelyben ténylegesen elismerik az alkotó, kreatív munkát. Szükséges a bürokratikus intézményrendszer korszerűsítése, az üresjáratok megszüntetése, amely megnyomorítja a szellemi alkotókedvet. A műszaki értelmiség problémáinak megoldása vagy enyhítése össztársadalmi szinten mehet végbe, ehhez azonban szükség van e réteg megújulására is, ami a követelményekhez való rugalmas és gyors alkalmazkodó képességet feltételezi. Ennek kibontakoztatására szorgalmazni kellene a műszaki alkotó műhelyek, klubok létrehozását. Légrádi Géza, a Borsod Megyei Távhőszolgáltató Vállalat küldötte az emberi tényezők fontosságáról beszélt. Elmondta, hogy szűkebb környezetükben érzik, hogy a műszakitechnikai haladás gyorsítása érdekében a műszakiak és a termelésirányítók tehetik a legtöbbet. A hiányos feltételek nehezítik, sokszor kedvét szegik a műszakiaknak, máskor az egyéni érdekvédelem hiánya téríti el őket az alkotó munkától. Fontosnak tartja a szakmai ismeretek állandó megújítását, mert rohanó tempójú világunkban csak az állandó továbbképzéssel lehet együtt haladni a modern technika változásával. Kopasz Róbert, a fővárosi IV— XV. kerületi IKV szb-titkára a pályakezdő műszaki fiatalok körülményeivel és a termelésirányítók munkáját befolyásoló tényezőkkel foglalkozott. El kellene jutni odáig — mondotta —, hogy ne csak beszéljünk, de tegyünk is azért, hogy a fiatalok lehetőséget kapjanak felkészültségük, tehetségük bizonyítására. Elmondta tapasztalatait, amit a műszakiak körében végzett felmérés kapcsán szerzett. Megdöbbentette az a körülmény, hogy a megkérdezett fiatalok kétharmada a szülőktől, rokonoktól semmiféle anyagi vagy más támogatást nem kap. Tehát önmagára vagy házastársára számíthat csak, ami befolyással van közérzetükre, hiszen jövedelmük többnyire csak a létfenntartásukat fedezi. E területen is jelentős változásra van szükség. Ágota Géza, a Soproni Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalattól, a közelmúltban megalakított „Felkínálom” klubjuk hatásáról beszélt, melynek kettős célja van: az egyik, hogy segítséget nyújtson az alkotók részére a minél magasabb műszaki szintű megoldások létrehozására és ehhez a szükséges műszaki-gazdasági, piaci és iparjogvédelmi segítséget megadja. A másik — nem önzetlen céljuk —, hogy a klub tagjai sorában levő szakemberek, újítók, feltalálók, műszaki fejlesztők, a vállalat profiljába illő alkotásokat hozzanak létre, valamint segítséget adjanak műszaki fejlesztési problémáik megoldásához, esetleg termékszerkezet-változtatásukhoz. Ő is kérte a műszakiak hathatósabb erkölcsi, anyagi megbecsü- lését. Fodor József, a képviseleti tanács elnökhelyettese, a nyíregyházi Szabolcsi Szolgáltató Vállalat műszaki igazgatóhelyettese ugyancsak visszapillantást tett a megyéjükben végzett felmérésre, amely a műszakiak munka és életkörülményeit vizsgálta. Arra az ellentmondásra hívta fel a figyelmet, miszerint az utóbbi években a műszaki pálya társadalmi megbecsülése „leértékelődött”, ugyanakkor mindenki által hangoztatott, hogy fejlődésünk egyedüli útja a műszaki fejlesztés, a technikai haladás meggyorsítása, az alkotó energiák kibontakoztatása. Ennek érdekében sürgősen és hathatósan tenni kell, különösen a termelésirányítók utánpótlása aggasztó. Ezért is van az, hogy sok helyütt „lámpással” kell keresni a hivatását magas színvonalon végző műszaki szakembert. Dr. Koch Mária, a kv ifjúsági tanácsa képviseletében köszöntötte a résztvevőket. Szólt arról a munkáról, amelyet a tanács végez a fiatalok, köztük a műszaki értelmiség helyzetének megismerése, gondjaik feltárása és orvoslásának segítése érdekében. (Folytatás a 3. oldalon) 200 küldött - 35 ezer társuk képviseletében A műszaki haladás a gazdaság élénkítésének forrása Az I. Országos Műszaki Konferencia felhívása HELYIIPAR ÉS VÁROSGAZDASÁG Jóváhagyták a költségvetést A költségvetési napirendhez Alayer Ferenc, a Központi Számvizsgáló Bizottság elnöke fűzött megjegyzést. Felhívta a figyelmet, hogy különösképpen a működési költségeknél szükséges törekedni az ésszerű takarékosságra, de fokozott segítséget kell nyújtani az alapszervezeteknek a jóléti és kulturális alap céljaira fordítható anyagi eszközök hasznos felhasználásához. A számvizsgáló bizottságok tevékenységét ugyancsak támogatni szükséges, hiszen a tervszerű, takarékos gazdálkodást hivatottak elősegíteni, valamint hogy a tagság pénzét valóban célszerűen, rendeltetésének megfelelően használják fel. A vezető testület egyhangúlag elfogadta a szakszervezet 1987. évi költségvetését. Negyedik napirendi pontként az 1986. márciusában megalakult ágazati és rétegképviseleti tanácsok közül Fábián György elnök, a kv ifjúsági képviseleti tanácsa, Pálfi Mátyásné elnök, az ingatlankezelő szolgáltatási ágazat tanácsa, Fodor József elnökhelyettes, a műszakiak és termelésirányítók képviseleti tanácsa eddigi működési tapasztalatairól, végzett munkájáról tájékoztatta a központi vezetőséget. A testület jóváhagyólag tudomásul vette mindhárom beszámolót. Fabók Zoltán elnök az óév búcsújaként megköszönte a testület tagjainak egész évi segítő, közreműködő munkáját, a tett kezdeményezéseket, javaslatokat és valamennyiüknek sikerekben gazdag, boldog új évet kívánt, személyes életükbe pedig sok boldogságot. 1987. JANUÁR