Ajka - Ajkai Szó, 1990 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1990-08-11 / 32. szám

K­ A VÁROS ÉS KÖRZETÉNEK HETILAPJA 1990. AUGUSZTUS 11. III. ÉVF. 32. SZ. ÁRA: 6 FT Szabad sajtó , szabad sajtó? Szeretnék köszönetet mon­dani az Aj­kai Szó szerkesz­tőségének, hogy 34 év után írásommal újra jelentkezhetek Ajka város lakói előtt. Hall­gatásomat a Magyar Demok­rata Fórum ajkai szervezeté­­nek kérése törte meg. Tavaly felkerestek azzal, hogy írjam meg az Ajkai Szabad Szó és az 1956-os forradalom ajkai történetét. Nemrégiben kap­tam meg Csarmasz János nyílt levelét, amelyet a szer­kesztőségnek írt az „új" Ajkai Szabad Szó megindításával kapcsolatban. Kiadói szerint az 1956-os forradalomnak és a néhai Ajkai Szabad Szónak is „örökösei ... és folytatói” kívánnak lenni. Nem akarok az otthoni pártvitákba beavat­kozni ; az emigránsnak itt, nyugaton kell megállnia a helyét és harcát megharcol­nia (ezt tettem az elmúlt 34 éven keresztül különböző nem­zetközi és magyar fórumo­kon!), de volna egy-két gon­dolatom ehhez a helyi „örö­kösödési háborúhoz". Megtisztelő, hogy az SZDSZ 1956 örökösének tartja ma­gát, hiszen vezetői nagy részt vállaltak az ország felszaba­dulásában, s kis lapját, mint az 1956-os Ajkai Szabad Szó örökösét aposztrofálja; a tes­tamentum végrehajtói viszont először a testülőt kérdezik meg, hogy ő hogyan kíván rendelkezni hagyatékáról. Ezt Csarmasz János - szinte végtelenből felkutatva — meg­a kérdezte tőlem. Én, mint az 1956-os felelős kiadó bele­egyeztem, hogy az Ajkai Szó '56 örökségét átvegye! Úgy érzem — és tudom —, hogy az Ajkai Szó szolgálja legjob­ban a nemzeti egységet, ami­re ma éppoly nagy szük­ség van, mint 1956-ban volt! Persze, mindenkinek joga van lapot indítani olyan cím alatt, amilyen neki tet­szik. De az etika törvényei azért megkívánnák, hogy ha egy „örökséget" átveszünk (itt a névről van szó!)­­, a ha­gyományozól is megkérdezzük. Ez sajnos nem történt meg! Az új lap ürügyén szeret­nék egy igen fontos tény­re és a demokrácia játék­­szabályaira rámutatni, ami - úgy tűnik - országszerte fe­ledésbe ment. Negyven évig az volt az „etikus", „erköl­csös", amit a párt, s az ő nevében meghirdetett ún. „szocialista erkölcs” megsza­bott. Igaz, ezt az igát nem lehet máról holnapra lerázni! Jelenleg a kiadói berkekben, amik igen nagy számúak, csú­nya dolgok történnek, amiket az otthoni sajtókalózkodás csúnya példáiként pellengérre kell állítanunk! Hosszabb betegsége alatt, rábeszéléseinknek engedve, a Magyar Cserkész Szövetség európai kerületének parancs­noka, Kölley György megírta Értetek és miattatok cím alatt visszaemlékezéseit, amelyek Teleki Páltól, a szövetség erő­szakos feloszlatásán át, nyolc­éves szibériai fogságának le­írásával egészen a nyugati újrakezdésig vezetnek el. Nem­­csak az emigrációnak, de otthoni cserkésztestvéreink­­nek is igen értékes dokumen­tumai. Nagy örömünkre, a szerző beleegyezésével a könyv tavaly Magyarországon is megjelent. Csak­ a kiadók kifelejtették, hogy az eredetit „Sajtó alá rendezte és a fe­dőlapot tervezte: Saáry Éva". Mindenki neve ott ékeskedik az impresszumban, csak jeles svájci költőnőnk nevét hagy­ták ki az újralóadók, aki nélkül pedig a könyv sohasem látott volna nyomdafestéket. 1989-ben került a honi és külföldi olvasó kezébe Tóbiás Áron vaskos kötete. Én memó­riáim Nagy Imre, a Szabad Tér Kiadó (1989) gondozásá­ban. A külföldi költők vers­idézeteit a Gloria victis 1956 — Az 1956-os magyar sza­badságharc költői visszhangja a nagyvilágban (negyedik ki­adás Bp. 1987.) című kötet­ből vették át. O tempóra, o mores! Sem a szerző, sem a kiadó nem tartották fontos­nak, hogy megemlítsék a ver­sek gyűjtőjének, a fordítások koordinátorának, az anyagi alapok megteremtőjének, az 1956-os emigráció egyik leg­jelesebb költőjének, a Sza­badságharcos Világszövetség főtitkárának, Tollas Tibornak a nevét! A Nemzetőr főszerkesz­tője életművének egyik legfon­tosabb alkotása ez a gyűjte­mény! Hasonló siralmas hely­zet állt be Szolzsenyicin Gu­­lagjának otthoni kiadásánál is Olyannyira, hogy sajtóper lett belőle! A sajtóetika nem azonos a sajtótörvénnyel! Az „ethos" értékben magasabb helyen áll a „juránál". A szabadság etika nélkül elképzelhetetlen, mert anarchiába fullad! A sajtószabadság, a tömeg­kommunikációs eszközök sza­badsága különösen nagy fe­lelősséget ró ránk: ez a tár­sadalmi élet alapfeltétele! Gondolom, azok, akik lapot szerkesztenek, tisztában van­nak a sajtó erejével, kormá­nyokat buktathatnak meg, egyéniségeket emelhetnek fel. Szó Nem lesz jobb, ha az Ajkai felölelné a városnak és környékének egész társadalmi életét, helyet adva minden demokratikus párt híveinek (mint ez tudtommal eddig is történt), s egy kis pártlap (Ajkai Szabad Szó) anyagi le­hetőségeit arra fordítaná, hogy egy jó lap hasábjain a köz­ügyét, egy város minden prob­lémáját mindenki megelége­désére, pártérdekek fölött egy közös, nemzeti célra, mindenki által olvasható és olvasandó közös szabad sajtó céljaira fordítaná? NAGY ALAJOS, az 1956-os Ajkai Szabad Szó főszerkesztője, a Szabadság­­harcos Világszövetség európai elnöke Megjegyzés: ezzel az írás­sal befejezettnek tekintjük a vitát. Árusaink ... áraikkal GYÖRKÖS JÓZSEF felvétele Újból a zsebünkbe nyúltak A zöldségesek nemcsak ellepték Ajka város központját áru­ikkal, hanem áraikból sem igen engednek. Ennek betetőzése­képpen augusztus elsejétől emelték a tüzelőanyagok, energia­­hordozók árát is. A meleg víz és a távfűtés például 42 száza­lékkal kerül többe. S hogy a kép „teljes” legyen, a cukor, a liszt, a méz is drágább lett átlag 15—20 százalékkal. Most már csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy a kisnyugdíja­sok, s a többgyermekes családok hogyan viselik el ezt, és az „illetékesek" mivel ellentételezik a romló életkörülményeket. Figyelmeztetésül csak annyit, hogy közelednek a helyhatósági választások . . . 4 Kánikulában GYÖRKÖS JÓZSEF felvétele Több optimizmust Július 31-én tartotta meg a városi tanács végrehajtó bi­zottsága Schvarcz Béla elnök­letével utolsó ülését. A napi­rendi pontok közül elsőként a lejárt határidejű vb-határoza­­toknak a végrehajtásáról dön­töttek, illetve javasolták a helyhatósági választások után­ra az elhalasztását. Itt a nyelv­­oktatással kapcsolatos, 1995-ig terjedő távlati tervek előtérbe, és ennek az kerültek iskolán kívüli megvalósításához 300 E Ft-ot kért a bizottság. A Kossuth Lajos Általános Iskolá­nak a rekonstrukciójára elő­irányzott pénzösszegből törté­nő elvonásával nem értettek egyet a felszólalók. Bejelen­tették Varga Miklósnak, a Bró­­dy Imre Gimnázium igazgató­jának nyugdíjba vonulását, és Hartmann Iván kinevezését er­re a posztra (augusztus 1-jé­­től). Kifogásolták viszont, hogy Varga Miklósnak az év végéig folyósítják a fizetését, ezt a tantestület saját hatáskörében döntse el, és oldja meg. A második napirendi pont keretében az 1990. évi költ­ségvetés I. félévi végrehajtá­sáról esett szó. Ennek fonto­sabb vitapontjai a lakásépí­téssel voltak kapcsolatosak, melyről már előzőleg úgy döntöttek, hogy a tanácsi la­kások eladásából befolyt pénz­összegeket használják fel erre a célra. Vita folyt még a ren­delőintézet javára létrehozott alapítványról, és a RUF cég­gel közösen építendő gyáregy­ség infrastruktúrájának a bő­vítésére fordítandó pénzösszeg­ről (9,5 millió Ft). Itt sok nyi­tott kérdés maradt, melyekről majd az önkormányzati veze­tés kell, hogy határozzon. Közben kiderült az is, hogy az évi költségvetésből hiányzik az a 22 millió Ft (a timföld­gyár kellene fizesse), amely nélkül novemberben és de­cemberben egy sor szociálpoli­tikai, városgazdálkodási gon­dot nem lehetne megoldani (vagy egyesek azt szeretnék, hogy ne lehessen?). Az 1989-es pénzmaradvá­nyok elosztásáról, illetve át­csoportosításáról döntöttek továbbiakban. Itt Schvarcz Bé­­­la tanácselnök javaslatára a lakásügyi támogatások bizto­sítására 1990. december 31-ig 1 millió Ft-ot szavaztak meg. Ezután egyedi ügyekről hatá­roztak, melyek keretében tu­domásul vették dr. Kalóczkai Tiborné kérését, hogy augusz­tus 15-ével mentsék fel a Fe­kete István Általános Iskola igazgatói beosztása alól. Befejezésül Schvarcz Béla tanácselnök, aki augusztus 1- jétől a balatonfüredi Agrobank osztályvezetőjeként fog dol­gozni és Ajkáról is elköltözik, sok sikert kívánt a város la­kosságának és vezetőinek a további munkájukhoz. Az át­meneti időszakban a pártok és a helyi sajtó segítsen ebben. Legyen meg a kontroll, hogy a város jövője ne kerüljön ve­szélybe. Az emberek több optimizmussal, életkedvvel já­ruljanak hozzá saját életük és a közösség sorsának alakí­tásához, hogy gyermekeik biz­tosítva lássák úgy az ország, mint a helyi érdekek érvénye­sülését - mondotta. Schvarcz Béla 16 évi ajkai tevékenysé­ge, munkája után búcsúzott el munkatársaitól, barátaitól, várostól. Mi is további sikere­­­ket kívánunk neki életében, munkájában és hogy ne ad­ja fel optimizmusát. P. L. Két párt háza táján (Folytatás előző lapszá­munkból.) Javában folyik az Ország­­gyűlés, pártok és érdekek fe­szülnek egymásnak, érvek hangzanak el egymás mellett pro és kontra. Arra voltam kí­váncsi, hogy a parlamenti csa­tározásokból itt vidéken mit érzékelünk. Hogy a „fenti” he­gyek vajúdásából nem kisege­rek születnek itt „lent” sem, bizonyítja a két ajkai párt képviselőinek, nevezetesen: Horváth Dániel, Sáray Péter, Tóvári Károly (MDF) és dr. Tö­rök Bálint, Szabó Péter és Mi­­kusi Gyula (SZDSZ) vélemény­­különbsége is. — A kormánykoalíció szep­tember 30-ára tűzte ki a hely­­hatósági választásokat. Az SZDSZ ezt az időpontot igyek­szik módosítani. H. D.: Nyilván a kormány­koalíció felelős az országnak az állapotáért, és ugyanakkor felelős azért is, hogy a rend­szerváltás befejeződjék. Ez pedig csak a helyhatósági vá­lasztásokkal következhet be. Szerintem a szeptember 30-ai határidőt mindenképpen tar­tani kell, hiszen demoralizáló lenne, hogyha a tanácsi tes­tületeknek és az apparátusnak a mandátumát törvényileg meg kellene hosszabbítani. Hogy az SZDSZ miért szeretné kitolni a választásokat, azt pontosan nem tudom, de a gyanúm az, hogy az országgyűlési válasz­tásokon elszenvedett vereségük miatt, elvesztett pozícióikon szeretnének még azon rövid idő alatt is javítani. Hiszen tudják azt, hogy a kormány által meghozott szigorító in­tézkedések a népnek nem tetszenek, és ezt egy esetle­ges kampányban felhasználva, a most kormányon lévő pár­tok ellen tudnák fordítani a helyi választásokon. S. P.: Én is úgy vélem, hogy az SZDSZ a nemzetre hivat­kozva, többször is bújtatva pártérdekeket próbál érvénye­síteni. Az­ ő érdekeik most a minél tovább húzás, tehát az önkormányzati választások mi­nél későbbre halasztása.­­ Több képviselő ismételten számon kérte, hol marad a kiskirályok elszámoltatása. A tavaszi nagytakarítás és a „ nyári nagymosás" elteltével az „őszi lomtalanítás" során talán megtörténik? H. D.: A kiskirályoknak az elszámoltatása nagyon nehéz kérdés. Amikor jogállamiságot hirdetünk, és jogállamiságról beszélünk, akkor az ilyen jel­legű elszámoltatás csak jogi keretek között mehet végbe. Ha a helyhatósági választások megtörténnek - és az egyéb közösségekben is, például városi és a munkahelyi közös­­­ségekben —, az ilyen jellegű takarításnak az elvégzése az ott dolgozóknak, az ott élők­nek a dolga lesz. Ők ismerik és tudják, hogy ki hogyan élt, és mit csinált. Ezt egy általá­nos érvényű törvénnyel elren­dezni nem lehet. S. P.: Tulajdonképpen­­ a nagytakarítás már megtörtént a parlamenti képviselők meg­választásával, és nyilvánvaló­an folytatódik majd a továb­bi választásokkal. Az elszámol­tatás pedig törvényes keretek között meg fog történni. Azon­ban azt is tudni kell, hogy olyan hatalmas csődtömeg sza­kadt a mostani képviselők nyakába, hogy egyszerűen nem képesek - sokszor napi 18-20 órákat dolgozva a kormány­ban, a parlamentben, a bi­zottságokban — a fontosabb, több mint 20 sürgősségi in­dítványt határidőre teljesíteni. Biztos vagyok benne azonban, hogy időben erre is sor kerül. Bár azt se várja el senki, hogy amikor demokráciáról beszé­lünk, a kormány bármely mi­nisztériuma hatalmi szóval be­avatkozik, és leváltja ezt vagy azt a tanácselnököt vagy vál­lalatigazgatót. H. D.: Nos, ez az erkölcsi elszámoltatás. De ugyanennek az elszámoltatásigénynek van egy anyagi része is, hogy azo­kat, akik vagyonokat harácsol­tak össze, azoktól azt el kell venni. Ezek nyilván büntető el­járás és bírósági úton képzel­hetők csak el.­­• A kormánykoalíció szep­tember 30-ára írta ki a hely­­hatósági választásokat. Az SZDSZ igyekszik ezt az idő­pontot kitolni. Mi az oka en­nek? M. Gy.:­­ Úgy érezzük, hogy szeptember 30-a nagyon köze­li dátum. Az MDF a képviselő­­választások utáni győzelmi má­morában ezzel a lufttal „le­tudná maga mögött" az ön­­kormányzati választásokat is. Ugyanakkor ma a hevenyészet­ten öszeállított, jelen pillanat­ban nem funkcionáló gazda­sági programjukkal egyrészt nem akarunk beleesni egy újabb csapdába, másrészt sze­retnénk­­ az állampolgárokat is felkészíteni ebből az ön­­kormányzati törvénytervezetből. Egy komplex városi, falusi programmal mennének a vá­lasztópolgárok elé, mert amit választanak, az jó pár évre meghatározza a település jö­vőjét. Éppen ezért nem mind­egy, hogy milyen sarkalatos törvények születnek. A lényeg az, hogy egy alulról jövő, de­mokratikus építkezés menjen végbe ezekben a közigazga­tási egységekben, falvakban és városokban. Azért tolnánk ki tehát a helyhatósági vá­lasztások időpontját, kellőképpen felkészüljünk, hogy Úgy érezzük, hogy szeptember 30- áig rövid ezeknek a dolgok­nak a megvalósítására az idő, nem tudjuk kellőképpen fel­készíteni önmagunkat, tag­jainkat, polgármester-jelöltje­inket és a leendő önkormány­zatoknak a tagjait, ezért tart­juk szükségesnek a helyható­sági választások időpontjának az eltolását. Dr. T. B.: Teljesen egyet­értek az előttem szólóval, de annyit azért szeretnék leszö­gezni, hogy az SZDSZ is mi­nél hamarabb szeretné meg­tartani az önkormányzatokat, ezért nyújtottuk be a saját csomagtervünket, úgyhogy saj­náljuk, hogy az időpont elto­lódik, de nem a mi hibánkból. Ugyanis az MDF nem nyújtott be egy elfogadható törvény­­tervezetet, sőt elutasította az ellenzék segítségét. Most vi­szont az SZDSZ-re akarja há­rítani ezért a felelősséget. CZVERENCZ RÓBERT Megjegyzés: ezzel interjúso­rozatunk végére értünk, ha „időben" egy kissé megkésve is.

Next