Budapest I. kerület - Várnegyed, 2020 (25. évfolyam, 1-22. szám)
2020-05-14 / 9. szám
INTERJÚ SZÍNHÁZRÓL, ÉRTÉKEKRŐL Interjú Igó Évával A Vígszínház legismertebb színészei közé tartozik, több mint harminc éve tagja a társulatnak. Ezekben a hetekben a Vígben a Diktátor, a Padlás, a Pesti Színházban a Mikve, a Sógornők, a Házi színpadon pedig a Nem vagyok Mirjam című előadásokban játszana, ha az évad hirtelen nem szakadt volna meg. A járványveszély kihirdetése után egy nappal a Veszprémi Petőfi Színház bemutatóján vendégszerepelt - ez lett a szezon utolsó előadása. A Várnegyed lakói nem csak a nézőtérről ismerik, gyakran találkoznak vele, hiszen a kerület lakója, Igó Éva Jászai-díjas, Érdemes és Kiváló művésszel beszélgettünk. Mióta lakik az I. kerületben, és merrefelé lakott korábban? - A Ferencvárosban nőttem fel, a régi Duna-part - ahol ma a Nemzeti Színház áll - rengeteg gyerekkori élményt adott. Később sokfelé laktam Budán is és Pesten is. Először az 1990-es években költöztem az I. kerületbe, majd elhagytam a környéket, de több mint tíz éve újra itt lakom. A váriak gyakran találkoznak önnel kutyasétáltatás közben... - Ez egy csodálatos hely, ahol az első ismeretségeimet a környék lakóival a kutyán keresztül kötöttem, mi kutyások azonos lelkületűek vagyunk. Mindig volt kutyám, a mostanit, Mollyt egy menhelyről hoztam el. Rendszeresen följárunk a Tóth Árpád sétányra, elmegyünk a Szent György térig, ahol megpihenünk. A járványveszély óta hajnalban indulunk, mert napközben túl nagy a forgalom. Május 1. a Vígszínház születésnapja. Az idén erről csak a közösségi oldalon tudtak megemlékezni, ilyenkor egyébként nagy hagyománya van a közönséggel való személyes találkozásoknak. Ön részt szokott venni ezeken az ünnepeken? - Természetesen. A Víg Napon - ha jó az idő a színház előtt, szabadtéren - versekkel, dalokkal várjuk a közönséget. Ezen a rendezvényen népszerűsítjük a következő évad bérleteit. Ősszel, az évadnyitó ünnepen pedig ismét vendégül látjuk a nézőket, olyankor betekinthetnek a színpadi próbákba, előadások jeleneteibe, és csoportonként, színészek vezetésével a pincétől a padlásig bejárhatják az épületet. A program végén a társulat tagjai saját készítésű süteményeket árulnak, amelyek bevételével a színészotthonok lakóit támogatják. Ha sűrű a próbaidőszak és kevés az időm, akkor sajtos pogácsát, sós süteményt, máktortát sütök, vagy az egyik kedvencemet, a citromos varázst készítem el, amit még sütni sem kell. Két évtizeddel ezelőtt, már ismert színésznőként újra beiratkozott a Színművészeti Egyetemre, és az akkori kutatómunkája révén ledoktorált. Miért érezte szükségét a tudományos fokozatnak? Volt egy olyan időszak az életemben, amikor a megerőltetéstől elveszítettem a hangomat, és gyakorlatilag Fotó: Csudás Sándor 20 ■ VÁRNEGYED • XXV. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM, 2020 MÁJUS 14, CSÜTÖRTÖK