Budapest I. kerület - Várnegyed, 2020 (25. évfolyam, 1-22. szám)

2020-05-14 / 9. szám

INTERJÚ SZÍNHÁZRÓL, ÉRTÉKEKRŐL Interjú Igó Évával A Vígszínház legismertebb színészei közé tartozik, több mint harminc éve tagja a társulatnak. Ezekben a hetekben a Vígben a Diktátor, a Padlás, a Pesti Színházban a Mikve, a Sógornők, a Házi színpadon pedig a Nem vagyok Mirjam című előadásokban játszana, ha az évad hirtelen nem szakadt volna meg. A járványveszély kihirdetése után egy nappal a Veszprémi Petőfi Színház bemutatóján vendégszerepelt - ez lett a szezon utolsó előadása. A Várnegyed lakói nem csak a nézőtérről ismerik, gyakran találkoznak vele, hiszen a kerület lakója, Igó Éva Jászai-díjas, Érdemes és Kiváló művésszel beszélgettünk. Mióta lakik az I. kerületben, és mer­­refelé lakott korábban? - A Ferencvárosban nőttem fel, a régi Duna-part - ahol ma a Nemzeti Szín­ház áll - rengeteg gyerekkori élményt adott. Később sokfelé laktam Budán is és Pesten is. Először az 1990-es évek­ben költöztem az I. kerületbe, majd el­hagytam a környéket, de több mint tíz éve újra itt lakom. A váriak gyakran találkoznak önnel kutyasétáltatás közben... - Ez egy csodálatos hely, ahol az első ismeretségeimet a környék lakóival a kutyán keresztül kötöttem, mi ku­tyások azonos lelkületűek vagyunk. Mindig volt kutyám, a mostanit, Mollyt egy menhelyről hoztam el. Rendsze­resen följárunk a Tóth Árpád sétányra, elmegyünk a Szent György térig, ahol megpihenünk. A járványveszély óta hajnalban indulunk, mert napközben túl nagy a forgalom. Május 1. a Vígszínház születésnapja. Az idén erről csak a közösségi olda­lon tudtak megemlékezni, ilyenkor egyébként nagy hagyománya van a közönséggel való személyes talál­kozásoknak. Ön részt szokott venni ezeken az ünnepeken? - Természetesen. A Víg Napon - ha jó az idő a színház előtt, szabadtéren - versekkel, dalokkal várjuk a közönsé­get. Ezen a rendezvényen népszerűsít­jük a következő évad bérleteit. Ősszel, az évadnyitó ünnepen pedig ismét vendégül látjuk a nézőket, olyankor betekinthetnek a színpadi próbákba, előadások jeleneteibe, és csoporton­ként, színészek vezetésével a pincétől a padlásig bejárhatják az épületet. A program végén a társulat tagjai sa­ját készítésű süteményeket árulnak, amelyek bevételével a színészott­honok lakóit támogatják. Ha sűrű a próbaidőszak és kevés az időm, akkor sajtos pogácsát, sós süteményt, mák­tortát sütök, vagy az egyik kedvence­met, a citromos varázst készítem el, amit még sütni sem kell. Két évtizeddel ezelőtt, már ismert színésznőként újra beiratkozott a Színművészeti Egyetemre, és az ak­kori kutatómunkája révén ledokto­rált. Miért érezte szükségét a tudo­mányos fokozatnak?­­ Volt egy olyan időszak az életem­ben, amikor a megerőltetéstől elve­szítettem a hangomat, és gyakorlatilag Fotó: Csudás Sándor 20 ■ VÁRNEGYED • XXV. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM, 2020 MÁJUS 14, CSÜTÖRTÖK

Next