Kiskunmajsa - Bácskapocs, 1991 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1991-06-21 / 25. szám
1991. június 21 CSIP-CSUP (?) CSAPDÁK& FÉLNEK A LAKÓK, HOGY RÁJUK DŐLNEK A FALAK Nem hagyja magát Petőné a Petőfi utcai alagsorban Kecskeméten, a Petőfi Sándor utca végén terül el a fiatal házasok otthona. Nem is elterül, egyenesen az égnek lendül a maga tíz emeletével. Ennek a tömbmonstrumnak egy alagsori cellájában lakik Pető Jánosné, a rátermett és termetes házfelügyelőnő. Sírástól és méltatlankodástól elcsukló hangon fogad bennünket. Rászögezi ujját a plafon egy pontjára: az álmennyezet beszakadt, sárgás csorgásnyomok a gipszbetéteken. A megindult klotyócső így összegzi panaszait: - A bérlőnek épp felettünk van a WC-je és az időnként alácsorog. Nincs összekötve ugyanis a mellékhelyiség a meleg vízzel. Hat év alatt eleget kellett tűrnünk, szagolnunk. Bödönöket hordtunk az illatos égi áldás befogadására. Képzelheti, itt kanyargózik méteres vastagságban a mennyezetünkön az egész ház emésztőrendszere. Ha kilyukad valamelyik cső, elönt bennünket a trutymó. - Szó se róla, meglehetősen áporodott a szoba levegője. - Hát uram, nem tudunk szellőztetni. Itt, az alagsorban nincs nyitható ablak. Ugyanis eredetileg rendelőnek vagy mi a csudának szánták a helyiséget. - Maga mégis beleköltözött? - Nem tehettem mást. Szükségem volt az állásra, hogy a gyerekemet felneveljem. Persze, kiutalhattak volna egy másfél szobásat is, fent az emeleten. - Miért nem alakítják nyithatóvá az ablakokat? - Azt mondták az IKV-nál, hogy az sokba kerül. Kábé 60 ezer. Bezzeg a Lenin téri felújításokra van pénz. Minket meg elönt a szarszag, ha kinyitjuk a lakásajtót, mivel éppen a bejárat előtt lapul meg az akna. - Nem próbált máshová költözni? - Laczó István főosztályvezető egy esztendeje kecsegtet, hogy segít rajtam. Megüresedett a házmesteri állás nemrégen a „lordok házában". De ahelyett, hogy engem - a régi dolgozót - helyeztek volna át, felvettek egy újat. - Hol laktak maguk korábban? - Hát ez az! Amikor elvállaltam a munkát, egy két szoba összkomfortos szövetkezeti lakást adtam ezért. Akkoriban nem kellett lakbért sem fizetnem a szolgálati kuckóért. Most viszont 1450 forint a taksa. Miközben a befolyt összegekből nem sokat látunk, a lakók javítgatják ki a hibákat. - Hány család tartozik magához? - Százkilencven. A havi bruttóm ezért 9 ezer. A férjem még állásban van a borkombinátnál, de már onnan is kezdik meneszteni a gépkocsivezetőket. Márpedig nekünk gondoskodnunk kell beteg gyermekünkről. Ez a legfontosabb. - Mi a baja a kislányának? - Ötödik éve cukros. Néha eszméletét veszti, ilyenkor különösen fontos lenne, hogy friss levegőhöz jusson. Erekciós esőlevezető a tizediken Ha már ott jártunk, körbenéztünk a házban. A tizediken Ispán Sándorné bemutatta lakását. A sarokban kedélyesen dudorodik a „csőposta". Az esővizet ilyen „ízlésesen" vezetik le a huszadik század végén. Így még csak istenesen fest. De amikor kint esik, megduzzad a cső. A fene tudja, hogyan. Leveti magáról a tapétát, eresztékei kitágulnak és valósággal ereszcsatornává alakul. Köpi magából a vizet. A lakáskarbantartó sem tud vele mit kezdeni. De a biztosító sem fizet, mondván: nem elemi csapás. - Pedig a vihar egyébként sem kíméli ezeket a toronyszobákat. - Ó, amikor erősen fúj a szél, behúzódunk a gyerekekkel a sarokba, nehogy ránk dőljön a külső fal. Ott a külső faburkolat már elrohadt és besüvít a réseken a szél. Nézze csak, a mennyezet betonillesztése is átnedvesedett. A szomszédban éjszaka a gyerekágy mellett folydogált le a víz. - Mit fizettek maguk ezért a „meteorológiai állomásért"? - Harmincezer volt a beugró, havi ezer a takarékosság, a rezsi négyezret tesz ki. - Hogyan tudnak saját lakásba költözni innen, ha lejár az öt esztendő? - Akinek két gyereke van, kap kétháromszázezer forint kölcsönt. Igaz, most már 17 százalékos kamatra és rögtön meg kell kezdeni a törlesztést. Ha önhibámon kívül nem tudok kiköltözni, maradhatok tovább. Miből is szednék én össze hatszázezer forintot beugróra? Az IKV sem Isten Az IKV központjában ellenfényben is megvilágítják Petőné panaszát. Az irodisták ugyan tartanak a házfelügyelőnő nagy szájától, de most nem is hozzájuk fordulunk. Laczó István részlegvezető ejt néhány szót ígéretéről. A „lordok házában" valóban megüresedett a házmesteri állás. Szerettük volna, ha valaki odaköltözik. Az önkormányzat kijelölt a hetediken egy garzon jellegű egy szobás lakást, ígéretemhez híven ezt felajánlottam Petőnének, noha tudom, hogy nem éppen ideális egy gyerekes családnak. Ő gondolkozott egy-két hetet, végül nem fogadta el. - Nyilván túl magasan volt beteg gyerekének? - Kétségtelen, erre hivatkozott . . . Ettől függetlenül nekünk be kellett töltenünk az állást. - Fedi-e a valóságot, hogy most viszont a hetedikről leköltözik a házmester egy harmadik emeleti kétszobásba? - Mi is értesültünk arról, hogy meghalt az egyik harmadik emeleti lakó, de azt nem tudjuk, vajon az önkormányzatnak adják-e le a lakást. - És mi lesz Petőné lakáscseréjével? - Valahogy megoldjuk azt is . . . - Az ablakot talán könnyebb lenne mozgathatóvá eszkábálni, nem? - Az egyik szárnya már nyitható. Kiadtuk a lakatosoknak a munkalapot. De most meg Petőné nem engedi be a lakásba a munkásokat. Egyébként, bár hat év óta ott lakik, tavaly kérte először az átalakítást. - Térjünk át a fiatal házasok lakásvásárlására ... - Ebben az önkormányzatnak kell döntenie, mert valóban nem egyszerű manapság összeszedni azt a hatszázezres beugrót. (t. g. k) IGAZA VAN, DE ÚTJA NINCS A birtokszomszéd nem enged Képzeljünk el egy darab művelésre való földet, ami teljesen körbe van zárva. Gyakorlatilag bármilyen munkagéppel csak a levegőből érhető el. El lehetne a terület eme sajátos fekvésén élcelődni, de méginkább azon, miként jutott ez az 1641 négyzetméter ilyen megközelíthetetlen helyzetbe. Hogy a kérdést még nem a bíróságon boncolgatják, az a tulaj férje, Gubisi József türelmének és bölcsességének köszönhető, aki még mindig reménykedik abban, hogy a megoldáshoz - no meg a földhöz - normális út is vezethet. Az ábra tulajdonképpen végtelen egyszerű. A szóban forgó föld Kecskeméten, a Békéscsabai és a szegedi út által határolt részen, a Mészöly Gyula utcából közelíthető meg - tavaly a Magyar-Szovjet Barátság Tsz nevén szerepelt, s csere útján - egy, téesz által használt, apai örökség fejében - került Gubisi Józsefné birtokába. Egyébként egy tsz-alkalmazott bérelte harminc évre, de már évek óta parlagon hevert. Miután a bérleményről lemondott, a szövetkezet - illetve akkor már AGROMIX RT. - 1991. február 11 -ei dátummal megküldte a csereszerződést. Úgy látszott, sínen van a dolog. A birtokba adást február 28-ára tűzték ki, mikor is Gubisi József Kuti Zoltán földmérő társaságában szemrevételezte a birtokot. Mérésére végül is nem volt szükség, mivel Gubisi úr már amikor a csere ötlete fölvetődött, magánbecslést végzett, s az adatok egyeztek a szerződésben szereplőkkel. Tudni kell, hogy Kuti úr elődje éppen a csereföld egyik szomszédja, Sütő Dániel volt. Vagyis: annak idején - egy korábban egységes alakú területből - ő mérte ki az ominózus birtokot. Ezért jegyezte meg, nem minden ok nélkül, Kuti Zoltán, hogy bizony Sütő úr egykoron hibát követett el, hiszen úgy alakította ki a területet, hogy azt közvetlenül nem lehet megközelíteni. Kell tehát egy úgynevezett szolgalmi út. A téesz jogtanácsosa az igény jogosságát nem vitatta, sőt azt is közölte, hogy ez térítés nélkül jár. Gubisi úr és Sütő úr - mindketten túl a hetvenen - egyébként pár éve ugyanannak a mezsgyének a két oldalán gazdálkodnak. Soha nem borultak egymás keblére, de korrekt, jószomszédi viszony uralkodott kettejük közt. Ami egycsapásra megváltozott, mióta a szolgalmi út terítékre került. Sütő úr egyáltalán nem hajlandó az éppen általa lehetetlen helyzetbe sodort szomszédnak semmiféle engedményt tenni. Nem szűkölködik viszont jobbnál jobb ötletekben. Fölvetette: mi lenne, ha a másik szomszéd lucernásán át közelítenének a telekhez, vagy talán nyissanak utat a főútról úgy, hogy ő - a bekanyarodáshoz szükséges 48 négyzetmétert - fizetség fejében átengedi. (Részletkérdés, hogy ehhez nyolcsoros lugasszőlőt kellene kiirtani, míg éppen Sütő úr nem hajlandó az út érdekében, az egyébként is szabálytalanul-a határvonaltól 80 centire - telepített, egy sor szőlőjét föláldozni. A kétoldalú tárgyalások során olyan megoldást is fölajánlott, miszerint ad szolgalmi utat, de azonnal el kell keríteni, s cserébe három évig 50-50 köbméter vizet kell szolgáltatnia Gubisiéknak-természetesen ingyen. A dolgok mostani állása szerint mindenki igazat ad Gubisiéknak, vagyis jár nekik a szolgalmi út. Mégpedig az egyetlen ésszerű megoldás szerint Sütő Dániel földjén át. Márciusban Sütő úr szántotta a földjét, de utat nem csinált. Gubisiéknak pedig szerencséjük volt, mivel a másik szomszéd megértőnek mutatkozott, s megengedte, hogy a még műveletlen területén áthaladjon a traktoruk. Akkor. Mert az ember még hajlott korában is csak-csak átkúszik egy kerítésen. De mi lesz a munkagépekkel? Sütő úrnak nyilván erre is van tartalékötlete: helikopterről kell azokat leereszteni! K. E.