Kiskunmajsa - Kunsági Hírlap, 2016 (7. évfolyam, 1-47. szám)
2016-09-23 / 35. szám
2016. szeptember 23. Kunsági Hírlap fncebook.com/kunsagihirlap I kunsagihirlap.hu NAGYON SZERETTEM A GYEREKEKKEL FOGLALKOZNI Hegedűs Istvánná, a majsai Napsugár Óvoda egykori vezetője kapta a Kiskunmajsa Közszolgálatáért elismerést Kunsági Hírlap: Mikor szerzett tudomást arról, hogy javasolták a városi elismerésre? Hegedűs Istvánné: Az alpolgármesternő, Mónika keresett fel. Nagyon kedves volt, becsöngetett, kimentem, és akkor mondta el az ünnepséget megelőzően. Nagyon jól esett, és őszintén szólva ilyen az eszembe se jutott, hiszen az óvodából még soha senki nem kapott ilyen elismerést. Persze, miniszteri dicséreteket igen, de olyan, hogy a város... még nem volt. KH: Nem is sejtette, kik javasolták az elismerésre? Hl: Azt nem tudom, de ez szerintem nem is lényeges. Annyit tudok csak, hogy az önkormányzatból mindenki elfogadta a jelölésemet. KH: Mennyi ideig vezette a majsai óvodát? Hl: 1965-ben jöttünk Kiskunmajsára, előtte 9 évig voltam Kisszálláson, ebből 4 évet vezetőként dolgoztam az ottani óvodában. Azonban a kisfiúnk akkor lett nagycsoportos, és úgy gondoltuk, hogy egy kistelepülésnél többet adhat egy nagyobb város. Majsán azért volt zeneiskola, meg egyéb lehetőségek is, így ide költöztünk. A majsai óvoda élére 1969 február elsejétől neveztek ki, 25 éven keresztül voltam vezető, 1994-ig, nyugdíjba vonulásomig. KH: Mekkora volt akkor az óvoda? Hl: Sokkal kisebb. Amikor átvettem, 9 óvónő volt, külön volt az alsó óvoda, és az iskolához tartozott, nem volt önálló intézmény. Aztán az iskolában is igazgatóváltás volt, a Dinnyés igazgató úr nyugdíjba ment, helyette jött a Nagy Bandi bácsi, aki csak úgy volt hajlandó átvenni az iskolát, ha az óvodákat leveszik tőle. így lettünk önállóak, innentől gyakorlatilag mi is úgy működtünk, mint az iskola. Ekkor csatolták hozzánk az alsó óvodát, majd később a bodoglárit, aztán amikor Kígyóson nyitottak óvodát, az is hozzánk tartozott. Végül felfejlődtünk 21 csoportra, 32 óvónőre. Ezek hatalmas változásnak számítottak, különösen, hogy ekkor történtek az építkezések is: bővítve lett az alsó óvoda, és megnyílt egy újabb óvodai rész, ami ma a katolikus óvoda. A kezdetekhez képest hatalmas intézmény lettünk majd 500 kisgyerekkel, körülbelül 80 munkatárssal, beleértve az óvónőket, dajkákat, segítőket. Aztán történt még egy változás, a Papp Istvánt felváltotta a Csupity úr a tanácselnöki poszton, majd miután szembesült az akkori körülményekkel, az épületeken belül is megindultak a fejlesztések, a modernizálás. Ekkor még egyszerűen csak Állami Óvoda volt a nevünk, de a majsai óvoda xop éves évfordulóján, 1984 november 16-odikán egy gyönyörű szép ünnepségen, a 100 éves múltra való visszatekintésen felvettük a Napsugár nevet. KH: Giziké néni mindig is óvónő szeretett volna lenni? Hl: (nevet) Hát hogyne. Nagyon szeretem a pici gyerekeket, és amikor a vezetés miatt egy héten csak négy órát lehettem köztük, a többit le kellett adnom, az nagyon megviselt. Viszont a közösségünk kárpótolt ezért a veszteségért, mert az nagyon jó volt. Szinte vártam a reggelt, hogy mehessek be dolgozni, de nemcsak az óvónők, a dajkák is remek munkatársak voltak. Talán ezért is voltak álmatlan éjszakáim, amikor úgy alakult, hogy már nem gyarapodtunk, hanem a pénz hiányában elkezdődtek a leépítések. Amikor el kellett valakit küldeni, mert nem volt pénz a foglalkoztatására, az borzasztó érzés volt. Kit küldjek el? Miért küldjem el, mit mondjak, mert nincs okom elküldeni, de el kell, mert nem adnak a státuszára pénzt. Azt hiszem, ezek voltak a legkellemetlenebb, legrosszabb élményeim vezetőként. KH: Egy kicsit profán kérdés, de miért jó egész nap kisgyerekekkel foglalkozni? Hl: Azt nem lehet elmondani... Mert látjuk a fejlődésüket. Mert látjuk a csillogó szemüket, hogy bizalommal jönnek hozzánk, ha meglátnak, odaszaladnak - ami már önmagában is egy jelzés, hogy szeretnek, kedvelnek vagy sem, de ez már pszichológia. Nagyon szerettem a gyerekekkel foglakozni, és ahogy említettem, nagyon megviselt, amikor kevesebbet lehettem köztük. KH: A szülők hogy viszonyultak azokban az évtizedekben az óvodához? Hl: Akkoriban, néhány évtizeddel ezelőtt, a szülők alapvetően megértők voltak, el lehetett nekik magyarázni, mit tegyenek, hogyan foglalkozzanak a gyerekekkel. Elismerték a tudását, volt tekintélye az óvónőnek meg a nevelőnek, a tanárnak. És ami nagyon fontos, nagyon jó volt a szülői munkaközösség. Ott volt a Fülöp Sándorné, Zsuzsika, aztán a Kiss Tiborné, Bea, mindketten szülői munkaközösség vezetőként, és nagyon jól össze tudtunk dolgozni. Az óvodának nem volt külön pénze játékok vásárlására, udvari játszótér kialakítására, így a szülőkkel kitaláltuk, hogy óvodai bált rendezünk, aminek a bevételét erre tudjuk fordítani. Aztán ezek a bálok hagyománnyá váltak, még nagyon sokáig fennmaradtak. A legelső bál a Jonathán ebédlőjében került megrendezésre, több mint egy mázsa pacalból készítettünk vacsorát, a rengeteg tányér alig fért el a folyosón. Akkoriban jöttek Majsára sokan a Dunántúlról dolgozni az olajosokhoz, ők viszont nem ismerték a pacalpörköltet. Nekik készítettünk virslit, mert nem nagyon akarták megkóstolni. De azért volt, aki megpróbálta, hát az aztán el volt ájulva tőle, addig nem is adta vissza a tányérját, ameddig az egészet meg nem ette... Aztán megismételtük ezeket a bálokat még sokszor. De sok mást is említhetnék, nagyon sok mindent együtt csináltunk a szülőkkel. Például azt a kis kreszpályát az óvoda udvarán belül, felfestve a felezővonalat, zebrát, táblákat kihelyezve. Az óvodások egy teljes közlekedési szituációt eljátszhattak, átmentek a zöldségeshez a zebrán, közben ott volt egy kisgyerek rendőrruhában, tárcsával. Annyira jól sikerült az a kis udvar, hogy még a megyei rendőrségtől is eljöttek megnézni, mi voltunk a megyében az elsők, akik ilyen tanpályát létesítettek. KH: Ennyi év után hogy élte meg Gizike néni a nyugdíjba vonulást? Hl: (nevet) Hát erről inkább nem beszélnék. Eleve úgy gondoltam, ha eljön az idő, akkor én nyugdíjba fogok menni, mert be kell látni, hogy ennek így kell történnie. De azért felkészültem a visszavonulásra, hiszen ott volt mellettem helyettesként Bodorné Editke, akinek megmutattam mindent, mert ez szerintem így helyes. Azóta már ő is elment nyugdíjba... Csapó Árpád A városi elismerést követően Hegedűs Istvánnéval, Gizike nénivel a majsai óvodavezetőként eltöltött évtizedeiről beszélgettünk: az első óvodai bálokról, a Napsugár névadásról...