Mogyoród - Gidres-Gödrös, 1998 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1998-10-01 / 2. szám

Gidres-Gödrös Mogyoród I. Tisztelt Olvasóink! Szeretnénk önökkel megosztani prob­lémáinkat terveinket, hogy azokban ki­kérhessük szíves véleményeiket. Mint azt tapasztalhatták , lapunk a “Gidres-gödrös Mogyoród” megjelenésével komoly gondok merültek fel. Ennek okai szerteágazóak. Részben anyagi, részben személyi és nem utol­sósorban szervezetlenségi okai vannak. Anélkül, hogy az elmúlt okok részleteibe bo­csátkoznánk, inkább terveinkről és céljainkról szeretnénk Önöket tájékoztatni. Mint azt már előző számban olvashatták a felelős kiadó megváltozott. Mint e cikk írója is azzal az eltökélt szándékkal vettem át, hogy ennek az újságnak továbbra is meg kell jelennie. Meggyőződésünk, hogy a községünknek szük­sége van erre, természetesen akkor, ha bizton­ságosan , havonta meg tud jelenni. Ennek elérésére szándékunkban áll egy alapítvány létrehozása, amely lehetővé tenné az eddig is tisztességesen támogató vállalkozók, magán­­személyek számára azt, hogy a befizetett összegek az adóból leírhatók legyenek. Ezzel a támogatással valósíthatjuk meg azt az anya­gi hátteret, ami minimálisan szükséges a költ­ségeink fedezéséhez. Terveink szerint az alapítvány neve lenne: Gidres-gödrös Mogyoródért, a mogyoródi köz­élet tisztaságáért, a közjó szolgálatáért. Ehhez kérjük a segítő szándékot, támogatást, vélemé­nyüket, ellenvéleményüket is, javaslataikat is. Amennyiben az alapítvány pénzügyi helyzete rendeződik és lehetséges, terveink szerint támo­gatást kapnának olyan közösségek is amelyek elősegítik ezt a szemléletet. Tájkép csata után (Avagy a mogyoródi földek újrafelosztása a spekulánsok érdeke szerint) Kis falunkban régen is éltek emberek. Gyümölcsöt hoztak a fák, nyíltak a virágok. Pompáztak a búzamezők és jöttek-jöttek a kalászok. Nem tudom, hogy miért, de jöttek néha a gazok. Őseink, apáink , anyáink izzadva, de tisztességgel gondozták a fákat, a búzát, öntözték a virágot, s irtották a gazot... Eszünkbe vésték, nem kellenek a grófok a zöldbárók,az újgazdagok És nem tudom miért, de újra meg újra termelődtek a gazok... Nem óhajtom vállalni a versengést, de mig erőm s időm bírja A közélet tisztaságáért, a közjó szolgálatáért küzdők S elültetem a magot , mely egy új generációnak mutatja meg a holnapot. S ez a generáció üzen: kell, hogy kikeljen a mag Egy új Magyarország! ahol ismét nyílnak-nyílnak A virágok, s elborítják a világot... mint a habok S árnyékukban végleg elhervadnak a gazok. Tudom soraim kegyetlenek Báróknak, spekuláns újgazdagoknak nem tetszenek. Tudom, hogy az ítélkezés joga Istennél van “Ki” megteremtette a fákat, virágot, s az egész Világot! Köztük a gazot s kiknek feladata lenne nem mások hanem önmaguk legyőzése! De kérdem én Ha ez nem megy, s tovább nőnek a gazok Ki fog kérni, S kinek adhatunk mi kárvesztettek, bocsánatot? K.L. Regényrészletek Egy igaz történetről, mely néha hihetetlenül hangzik... Úgy is kezdhetném, hogy volt egyszer, hol nem volt­, de nem kezdhetem mégsem, mert sajnos a történet szűkebb hazámban Mogyoródon tör­tént. Azzal kezdődött, hogy egy jóindulatúnak vélt de végreha­jtásában teli hibával megjelent az úgynevezett kárpót­lási törvény. E törvény XXV./104/1991. M­­H. 5-ánl lépett életbe. A dátumot azért érdemes megjegyezni, s azért ajánlom a tisztelt olvasók figyelmébe mert a törvény élet­belépése egyben azt is jelen­tette, hogy az ezután történő bármiféle föld-tranzakció­t Ba­­bicz B. féle szerződések­ sem­misnek tekintendők. Azokat a Földhivatal nem vezetheti át, a nem adhatja tulajdonba. (Ebből későbbiekben sok vita, bírósági per keletkezett). Elérkezett az idő, hogy kis falunkban is megkezdődjön a földalapok kijelölése rész­arány, kárpótlás, tagi tulajdon vonatkozásában. Nem véletlen a sorrend, ahogyan írtam, mert a törvény szerint így kell betar­tani. A részarányhoz csupán az alábbi kérdéseim merülnek fel: A Hungaroring , borkom­binát, Tsz-iroda, istállók, rak­tárak stb.., s a velük kapcso­latos létesítmények területeit vajon hol vették figyelembe? Tessék már végre megmondani, hogy akik valamilyen oknál fogva az erőszakos ös­­­szesítéskor itthon maradtak mivel, s mennyivel tettek többet a nép érdekében azoknál, akik szakmájukban elhelyezkedve - vállalva az utazás költségeit, fáradalmait - építették, munkájukkal legalább annyi s szolgálatot téve a hazának, mint akik itthon maradtak a Tsz-ben dolgozni? (Tudo­másom szerint ők is kaptak havi fizetést). Mondja meg már valaki hogy miért van nekik a kárrendezésnél több joguk, elsőbbségük, mint azoknak, akiktől 10-szer, 100-szor annyit vettek el -sokszor az életüket is - mint akiknek szinte semmijük nem volt, vagy éppen földet béreltek s átvészelték Tsz-ben folyó megfeszített munka idő­szakát!? Az építőiparban dolgozva, s ki ne tudná, hogy akkoriban épült a legtöbb lakás Magyar­­országon többször volt alka­lmam találkozni olyan mogy­oródi asszonyokkal, akik ci­pelték a 80 kg-os malteros ládát. Vajon ők kevesebbet tet­tek? Egyébként szeretném fel­hívni mindenki figyelmét arra, hogy akik a Tsz-ben dolgoztak, ugyanúgy havonta fizetést kap­tak, mint bárki más. Elkalan­dozásomból visszatérve a rész­aránnyal (melyet részleteiben nem ismerek) kapcsolatban csak azt kérdezném id. Hutter Józseftől, hogy neki miért volt

Next