Nagymaros, 2021 (1-12. szám)

2021-10-10 / 10. szám

Lámpás Közeleg Mindenszentek ünnepe és Halottak napja. Gyakrab­ban járok ki a temetőbe, hogy halottaink sírjai ünnepi díszt kapjanak. A nagymarosi temető bejáratánál emléktábla tünteti fel az itt el­temetett jeles emberek nyughelyét Csengery János szobrász-kő­­restaurátornak köszönhetően. Sétáim során - rajtuk kívül - több, idegen hangzású nevet fedez­tem fel. Kik lehettek ők, vajon miért temették őket nagymarosi föld­be? Nem itt születtek, de életük egy szakaszát itt töltötték, így nyug­helyüknek is Nagymarost választották. BENETTO BATTISTA sírjára La­bancz Lászlóné hívta fel a figyelme­met. A 2017-ben felkeresett sírkőről Murányi Zoltánnal készítettünk má­solatot selyempapíros satírozással. A felirat alapján feltételezzük, hogy va­lamikor a vasútépítésnél dolgozó olasz férfi tölthetett itt több évtize­det halála napjáig. Benotto Battista - 1918. július 20. Sajnos, azóta a kő kettétört. HORVÁTH A. JÁNOS Boldogfán (ma Szlovákia) született, és 1945. szeptember 22.-én halt meg Nagymaroson 75 éves korában a katoli­kus anyakönyv bejegyzése szerint. Felesége Ruffing Margit volt, a nagymarosi Polgári Fiúiskolában tanított. A Visegrádi u. 18. alatti házát lánya Wittich Ignácné örökölte, de az Ausztriában élő örökös házát az állam elkobozta, majd egymás után több lakó költözött az épületbe. A házat később útépítés miatt lebontották. Horváth tanár úr a tanításon kívül húsz éven át jelentős régészeti kutatásokat foly­tatott Szobon és környékén, így Nagymaroson is. Számos lelete ke­rült a Magyar Nemzeti Múzeumba jegyzetekkel és dokumentumok­kal együtt. A házában maradt jelentős mennyiségű régészeti anya­got a beköltöző idegenek szó szerint a szemétdombra hányták. A ré­gész tanár életútjáról a Honismeret újság 2019/6. számában lehet bővebben olvasni. VADAS REZSŐ (1890 - Nagymaros, 1964. június 27.). Szobi főszolgabíró, nagyma­rosi jegyző volt. Sírját egy Szűz Máriát ábrázoló álló kőkép díszíti. Édesanyjával és nővérével a Váci út egyik há­zában lakott. A legenda sze­rint a karácsonyfát kolbászda­rabkákkal díszítették a kutyá­ik kedvéért... OCHABA ILONA (Esztergom, 1895 - Nagymaros, 1966. február 10.). Az 1920-as évektől Nagymaroson tanított a Polgári Fiúiskolá­ban. Testvérét, Oc­aba Károlyt (sz .1897. október 23.) eredetileg Budaörsön temették el, mert a két­napos budaörsi csata (1921. októ­ber 23.) egyik halottja volt. Pont a születésnapján vesztette életét. (A csata a királypárti és a Horthy Mik­lóshoz hű kormányerők közötti összecsapás volt IV. Károly király magyar trónra való második vissza­térési kísérlete, az úgynevezett má­sodik királypuccs idején.) Nővére később exhumáltatta és ide temet­­tette. 1966 óta közös sírban alusszák örök álmukat. IKLÓDY SZABÓ ANDOR (Veszprém, 1880 - Nagymaros, 1970. áp­rilis 19.). Pénzügyi szakember. Jogi tanulmányainak befejezése után 1902-ben a pénzügyigazgatóságon, 1905-től a pénzügyminisztériumban dolgozott, 1927-ben helyettes államtitkár, majd a Pénzintézeti Központ, az Országos Központi Hitelszövetkezet, a Magyar Földhitelintézetek Or­szágos Szövetsége igazgatóságának tagja, valamint a Magyar Nemzeti Bank kormánybiztosa. 1947-ig az Angol-Magyar Bank alelnöke volt. DR. PEISNER JÁNOS (1936-2011). Gyerekkorában a kálvária alatti sarokházban éltek. Néhány adatot gyermekkori barátjától, Niegreisz Józseftől kaptam. Nagyapja Peisner Ignác (Sebeskelle­mes, 1855 - Budapest, 1924), orvosi diplomát szerzett, de inkább az újságírást választotta. 1879-től haláláig a Neues Pesterjournal munkatársa, 1885-től segédszerkesztője. Apja Peisner Károly öt nyelven beszélő statisztikus, matematikus. 1943-ban megmérgezte magát, hogy zsidó származású családját mentse. A nagymarosi teme­tőbe temették, majd feleségét Siklósi Terézt is itt temették 1960-ban. János fiuk 1936-ban katolikusnak született, amit Bánfalvi jegyző igazolt a hatóságoknál a zsidók elhurcolása idején. Az egyedüli zsidó család voltak Nagymaroson, akiket nem hurcoltak el. Az egyetem el­végzése után Jánosi professzornál dolgozott az MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézetében. Indium és germánium vékonyrétegek fényelektromos emissziójának vizsgálatából írta kandidátusi disszer­tációját 1974-ben. Már kandidátusként Franciaországba került, onnan Algériába. Az oráni egyetemen kísérleti labort rendezett be. Utána vis­szatért Franciaországba, a Grenoble Műszaki Főiskolán tanított. Utol­jára Montpellierben dolgozott. Agyvérzésben halt meg. Kívánságára fogadott fia hozta haza a hamvakat. 2011-ben szülei mellé temették. Rokonok, leszármazottak híján, tegyünk egy szál virágot vagy gyújtsunk egy gyertyát az ő sírjukon is. Döbrössy Mihályné Valentin Kriszta 2021. október­­ 10. szám AZ ÉLET MÚLANDÓ...

Next