Nagymaros, 2021 (1-12. szám)
2021-10-10 / 10. szám
Lámpás Közeleg Mindenszentek ünnepe és Halottak napja. Gyakrabban járok ki a temetőbe, hogy halottaink sírjai ünnepi díszt kapjanak. A nagymarosi temető bejáratánál emléktábla tünteti fel az itt eltemetett jeles emberek nyughelyét Csengery János szobrász-kőrestaurátornak köszönhetően. Sétáim során - rajtuk kívül - több, idegen hangzású nevet fedeztem fel. Kik lehettek ők, vajon miért temették őket nagymarosi földbe? Nem itt születtek, de életük egy szakaszát itt töltötték, így nyughelyüknek is Nagymarost választották. BENETTO BATTISTA sírjára Labancz Lászlóné hívta fel a figyelmemet. A 2017-ben felkeresett sírkőről Murányi Zoltánnal készítettünk másolatot selyempapíros satírozással. A felirat alapján feltételezzük, hogy valamikor a vasútépítésnél dolgozó olasz férfi tölthetett itt több évtizedet halála napjáig. Benotto Battista - 1918. július 20. Sajnos, azóta a kő kettétört. HORVÁTH A. JÁNOS Boldogfán (ma Szlovákia) született, és 1945. szeptember 22.-én halt meg Nagymaroson 75 éves korában a katolikus anyakönyv bejegyzése szerint. Felesége Ruffing Margit volt, a nagymarosi Polgári Fiúiskolában tanított. A Visegrádi u. 18. alatti házát lánya Wittich Ignácné örökölte, de az Ausztriában élő örökös házát az állam elkobozta, majd egymás után több lakó költözött az épületbe. A házat később útépítés miatt lebontották. Horváth tanár úr a tanításon kívül húsz éven át jelentős régészeti kutatásokat folytatott Szobon és környékén, így Nagymaroson is. Számos lelete került a Magyar Nemzeti Múzeumba jegyzetekkel és dokumentumokkal együtt. A házában maradt jelentős mennyiségű régészeti anyagot a beköltöző idegenek szó szerint a szemétdombra hányták. A régész tanár életútjáról a Honismeret újság 2019/6. számában lehet bővebben olvasni. VADAS REZSŐ (1890 - Nagymaros, 1964. június 27.). Szobi főszolgabíró, nagymarosi jegyző volt. Sírját egy Szűz Máriát ábrázoló álló kőkép díszíti. Édesanyjával és nővérével a Váci út egyik házában lakott. A legenda szerint a karácsonyfát kolbászdarabkákkal díszítették a kutyáik kedvéért... OCHABA ILONA (Esztergom, 1895 - Nagymaros, 1966. február 10.). Az 1920-as évektől Nagymaroson tanított a Polgári Fiúiskolában. Testvérét, Ocaba Károlyt (sz .1897. október 23.) eredetileg Budaörsön temették el, mert a kétnapos budaörsi csata (1921. október 23.) egyik halottja volt. Pont a születésnapján vesztette életét. (A csata a királypárti és a Horthy Miklóshoz hű kormányerők közötti összecsapás volt IV. Károly király magyar trónra való második visszatérési kísérlete, az úgynevezett második királypuccs idején.) Nővére később exhumáltatta és ide temettette. 1966 óta közös sírban alusszák örök álmukat. IKLÓDY SZABÓ ANDOR (Veszprém, 1880 - Nagymaros, 1970. április 19.). Pénzügyi szakember. Jogi tanulmányainak befejezése után 1902-ben a pénzügyigazgatóságon, 1905-től a pénzügyminisztériumban dolgozott, 1927-ben helyettes államtitkár, majd a Pénzintézeti Központ, az Országos Központi Hitelszövetkezet, a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége igazgatóságának tagja, valamint a Magyar Nemzeti Bank kormánybiztosa. 1947-ig az Angol-Magyar Bank alelnöke volt. DR. PEISNER JÁNOS (1936-2011). Gyerekkorában a kálvária alatti sarokházban éltek. Néhány adatot gyermekkori barátjától, Niegreisz Józseftől kaptam. Nagyapja Peisner Ignác (Sebeskellemes, 1855 - Budapest, 1924), orvosi diplomát szerzett, de inkább az újságírást választotta. 1879-től haláláig a Neues Pesterjournal munkatársa, 1885-től segédszerkesztője. Apja Peisner Károly öt nyelven beszélő statisztikus, matematikus. 1943-ban megmérgezte magát, hogy zsidó származású családját mentse. A nagymarosi temetőbe temették, majd feleségét Siklósi Terézt is itt temették 1960-ban. János fiuk 1936-ban katolikusnak született, amit Bánfalvi jegyző igazolt a hatóságoknál a zsidók elhurcolása idején. Az egyedüli zsidó család voltak Nagymaroson, akiket nem hurcoltak el. Az egyetem elvégzése után Jánosi professzornál dolgozott az MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézetében. Indium és germánium vékonyrétegek fényelektromos emissziójának vizsgálatából írta kandidátusi disszertációját 1974-ben. Már kandidátusként Franciaországba került, onnan Algériába. Az oráni egyetemen kísérleti labort rendezett be. Utána visszatért Franciaországba, a Grenoble Műszaki Főiskolán tanított. Utoljára Montpellierben dolgozott. Agyvérzésben halt meg. Kívánságára fogadott fia hozta haza a hamvakat. 2011-ben szülei mellé temették. Rokonok, leszármazottak híján, tegyünk egy szál virágot vagy gyújtsunk egy gyertyát az ő sírjukon is. Döbrössy Mihályné Valentin Kriszta 2021. október 10. szám AZ ÉLET MÚLANDÓ...