Szerencs - Szerencsi Hírek, 2008 (23. évfolyam, 1-21. szám)

2008-10-31 / 18. szám

2008. OKTÓBER 31. Irodalmi m­elléklet Kiss Béla (­ 2008) S­IR­A­TÓÉNEK Ezüst szánkón csilingelt a szél, Nagy pelyhekben szállongott a hó, Az ajkadon elnémult a szó, Két szemedben kialudt a fény. Elmentél egy téli reggelen, Sirályének, lélekharang szólt, Lábad nyomát belepte a hó, Keresem, de sehol sem lelem. Fehér Mária (­ 2003) NE BÁNKÓDJATOK! Ne bánkódjatok, ha egyszer elmegyek. A fáról is lehullnak ősszel a levelek. Ha az élet törvénye úgy rendelkezik: Menni kell, ha az időnk elérkezik... De a lelkem ott lesz veletek! Gyermekek szeméből rátok nevetek. Átölelni vágyón minden napsugárral Dalolok a fán fenn­­ a kismadárral. S ha picinyke hópehely a kezetekre száll: Lelkem lesz az, ki reátok talál! Versem sorával is néktek üzenek: Míg emlékeztek rám, én veletek leszek! Belinszkyné Nagy Irén (­ 2001) FINVFINVaVÜNK KORTJG Gyönyörűséges az Anyanyelvünk kertje, A jó Isten keze Munkálkodik benne. Százszínű virágok, Kövér zöld levelek Békét, szeretetet, Örömöt szereznek. Magvait őseink Szórták anyaföldbe, Kötözök nektek Csokrokat belőle... Kárpáti Csaba (­ 2008) Emlékek tánca a gondolat, Vágyódásunk tűnik az űrbe. Álmaink szertefoszlanak, Némán nézünk üres tükörbe. Kék égen bolyong a lelkünk, Nappalunk sötét, mint az éj, Sírhalom, amire leltünk, Minek nekünk e földi kéj. Szeretteink közel és távol két méter mélyen nyugszanak. Rajtunk az idő még gázol, Sárguló levelek hullanak. KULTÚRA -----------------------, f----------------------­ iA H . IA . 11.H­ÍREI O Tiszalúcon a művelődési házban 2008. szeptember 26-án tartották a H. A. T. és a MAIT közös irodalmi és képzőművészeti pályázat eredmény­­hirdető ünnepségét. A beérkezett 80 pályamunka Wass Albert születésé­nek 100. évfordulója és a Biblia éve szellemét tükrözte. O Kardos Piroska 2008. szeptember 2-án, életének hatvankilencedik évé­ben, hosszú betegség után elhalálozott. 1 Kardos Piroska (­ 2008) VÉGSŐ BÚCSÚ Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni. Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett, így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek. Tollas Tibor (­ 1997) KÖNYÖRGÉS SZÉP HALÁLÉRT Uram, ki annyi kínt megélt, könyörgök, nem az életért, a szép halált add meg nekem, váratlan jöjjön, hirtelen, mint bódult álom, alkonyat, estébe hulló arcomat ne szántsa kín, emlékezés, mely ismeretlen éjbe néz, s ne legyek senkinek teher, minden szánalom földre ver. Emelt fővel nap sugarát szívjam magamba, ezer-ág karommal nyújtózzak tovább... - Állva halljak meg, mint a fák! Suli Mária ANNYIT ÉR... Annyit ér­kezed, Amennyit simogat. Annyit ér a szád, Amennyi csókot ad. Annyit érsz önmagad, Amennyit szíved adni képes. Annyit a pénzed, Ahány éhezőnek enni adsz. Másképpen pénzzel, Szép szavakkal is Csupán egy senki vagy. Számlaszám: Tokaj és Vidéke Takarékszövetkezet 56100048-11033358­­ 3525 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 18.) Adószám: 18419991-1-05 HEGYALJAI ALKOTÓK TÁRSULÁSA 3900 Szerencs, Rákóczi-vár. Postacím: 3900 Szerencs, Magyar u. 74. Kántor Zoltán (­ 2004) Szélmarta temető lélekharangja szól, Roskadt mellkasomban a szívem kolompol. Koporsós börtönöd siratója lettem, Minden örömömet véled eltemettem. Gyönyörű éjszakák tövisei szúrnak, Arctalanul, fájón felébreszt a holnap. A magány süppedő ingoványát járom, Lelkemre rákozmált gyászos árvaságom. Mennyei gyökerű reményem felkiált: Uram, adjál erőt, s igazi megnyugvást! Hogy az ünnepeknek örülhessek még, Élvezni szeretném az élet szépségét... * És ha egykor­­ majdan nyugovóra térek: Legyen velem „ott is" ...­­ Tőled ennyit kérek! Zsebeházy György HÁROM ARC TÜKRÖK LABIRINTUSÁBAN Hommage á T. Z. et Sz. M. 1. Mert ifjúságom hamvát holtig hordja Mert barát volt, sok beszélgetés felett Mert volt a lelkem játékos koboldja Mert vigasz volt, ha mélábú evett Mert Ophélia volt, csak Hamlet halt meg Mert hiába jött el sok havas március Mert mindent régóta látok, agg Polonius Mert voltam én egyszerre koponya és sírásó Mert mellékszínekben alkottam nagyot Mert nyelvemnek egykor koponyája volt Mert újra könnyeket nyelek, megkopott Horatio, és rég lebénult Fortinbras vagyok. Mert múltak évek, köddé a szép remények Mert nagy magányban hallszik most az ének Mert eltűnt sok napom, mind, ami örök nyár volt Mert jeges tél süvít ma bennem: akarni akkor kár volt Mert plüssfotelben ültem az ötvenedik őszön Mert ünneplés helyett korbács volt csupasz bőrön Mert homlokig ellephet a szégyen évről évre Mert immár nem tudom, hogy lehet bennem béke Mert brutalitás jött, füstbomba és vízágyú Mert kínunkban fejünk fölé felkent királyt kívánunk - Mert ez a sors jutott: élünk, nyomaszt az álom Mert példa lett Hamlet, túllépve száz halálon Mert életemben a létük lett örök - Mert bennem újra él, mi volt, de nem lehet már minden közülem kering nagy zodiák-körön. 2. ... Magamban miért is ások értük egyre lejjebb Mítoszuk enyém csak, őssejtjeim tartalma Gyémántkristályként, szabályos szerkezetben idő nem rontja szét, mesében aranyalma. A Hold, ha elfogy néha, örökké fenn az égen. A hideg űrön át világtengert ver láncra. Egy régi arc és mindkettőnk szívében: Csukott szemünk mögött emlékek lassú tánca. 3. Mert elment egyik örökre A másik hattyú - kép múlt if­júság tündértaván Átléptek égi körökön, koordináták haj­latán. Féltett hataromon kívül kerültek Mégis velük vagyok távoli fények lettek, mint messzi csillagok Az éj sötétje szétterül vad tájamon naponta többször is Elmerülök, el­lep a kín, mégis mindig megtartanak örökfényű csillaga­im Lassan eltűnő földemen ha maradt még embermeleg azt mind tinéktek köszönöm Ti ritkán újra eljövök a vis­­­szatérő körökön 4. A legtöbb út hová vezet? Semmit őrzünk: emlékeket. Mint arany idők roncsait a széthulló emlékezet 1960 ... 2008.

Next