Váci Polgár, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)

2000-12-01 / 12. szám

8 VÁCI POLGÁR • A MILLENNIUM ÉVÉBEN 2000. december Váci fiatalok a nagyvilágban Indiai barangolások A Broad Peak meghódítása után - amint elmúlt számunkban közöltük - társaim haza­tértek Magyarországra, én pedig Nagy Attila barátommal megkezdtem indiai barango­lásomat Körösi Csom­a Sándor nyomában. Első állomás A szikhek földjén, Amritsarban Pakisztánból utunk Amritsa­­ron, a szikhek szent városán ke­resztül vezetett, ahol rövid időre megszakítottuk barangolásun­kat. Kik a szikhek? Tulajdon­képpen a hindu vallás protestán­sai. A XVI. században — Luther és Kálvin működésének idején - Nána nevű vallási vezető (guru) a hindu vallásban elkövetett bűnök ellen felemelve szavát, s az ősi hindu tanok egy részét összeegyeztette az iszlám révén megismert egyisten­hittel. Halá­la után még kilenc guru követke­zett, s az utolsó, Góbind Szingh a szekta tagjaiból erős lovas hadsereget szervezett, akik fegy­verrel szálltak szembe elnyomó­ikkal. Az így megerősödött szikh törzsek megőrizték önálló­ságukat, s napjainkban körülbe­lül 16 millióan élnek Indiában. Nagy részük Északnyugat-Indiá­­ban, Pandzsáb tartományban la­kik. Amritsart, a szikhek szent vá­rosát a vallás negyedik guruja, Rám Dász alapította. A vallási központ az 1579-ben kialakított vízmedencéből és a központi templomból áll. A templomot színarannyal bevont bronzlemez borítja. Itt őrzik vallásuk szent könyvét, a Granth-Szahábot. A medencében hatalmas halak úszkálnak. A szent helyet vallás­tól függetlenül mindenki meg­nézheti, csak mezítláb és bekö­tött fejjel kell belépni. Szá­munkra szinte hihetetlen volt, hogy a zarándokoknak négy­­emeletes fogadót építettek, ahol a szobák ingyen állnak a hívők rendelkezésére. Mindenütt euró­pai ember számára szokatlan rend, fegyelem és béke honol. Az étteremben naponta negy­venezer zarándok étkezik ellen­szolgáltatás nélkül, s a turisták is megkóstolhatják a bőséges és változatos étkeket. Második állomás A szent Gangesz völgyében Delhi érintésével, tíz órás bu­szozás után érkeztünk meg a Gangesz völgyébe, Hardwar vá­rosába. A város a Gangesz kapu­jának tekinthető, ahol a folyó el­hagyja a hegyvidéket, s kilép a síkságra. A folyó partján minde­nütt zarándokok imádkoznak, s fürdenek a szent folyó vízében. Valamivel északabbra, Rishi­­kesh már igazi hegyvidéki tele­pülés. Szintén zarándokhely, ahol a hívők még a Gangesz halait is szentnek tartják, nem halásznak, s kis túlzással el­mondhatjuk, hogy a közel méte­res halak a zarándokok kezéből falatoznak. Újabb tizenkét órás buszozás után, mély szurdokvölgyek pere­mén, egyre magasabb hegyek között elértük Gangotrit, a Gan­gesz forráshelyét. Gangotriba el­jutni minden hindu zarándok legnagyobb vágya. A folyó jobb partján, 3045 méter magasan áll Gangotri híres temploma, amit Ganga istennőnek szenteltek. A táj lenyűgöző, vízesések, szá­guldó patakok, s egyre maga­sabb hegycsúcsok tarkítják a vidéket. Mindenütt feltűnnek a zarándokok kunyhói, sátrai, akik az élet forgataga miatt me­nekültek a szent helyre, s keresik a megvilágosodást. Mi hamarosan feljebb ván­doroltunk, sátrunkat 3800 mé­teren állítottuk fel, s elértük a Gangotri gleccsert, melynek jég­barlangjából ered a Gangesz szent vize. Az elszántabb zarán­dokok is feljönnek a gleccserig, s innen viszik otthonukba a szent folyó vizét. Néhány nap múlva még maga­sabbra emelkedtünk, a 4250 mé­teres hegymászó táborba. Le­fényképeztük a környék 6000 méteres hegyóriásait, de tovább már nem mehettünk, mert el­romlott az idő, megeredt az eső. Visszatértünk a hegyek lábához, hogy innen majd újabb kalandra induljunk. Dora László Amristar, a szikhek szent városa Zarándokok fürdése a Gangeszben Tompa Mihály Az esztendő végén Mint habja a sebes folyónak Sietve zúg alá, És nincs erő, mely a lezajlót Visszafordítaná: Nap nap után elment, betöltve A megszabott határt, S mi érezzük, hogy életünkből Egy év megint lejárt. És oh, mily év volt ez! hozott ránk Bút, gondot és sanyart... Fejünkre gyászt tőn és szemünkből kínos könnyűt facsart; Mély csüggedésbe ejtve gyakran S hálót vetett elénk... Ah, csuda volt, hogy el nem estünk S meg nem emészteténk! És mely nekünk vajmi kevés jót, De sok gonoszt adott: Rideg szóban említsük-é a Lefolyt órát, napot? Az évre hangos, terhes átkot Kiáltva szertelen: Emléke is legyen szívünkből El-kitörölve...? Nem! Kényeztet a jó sors;­­ kevéllyé Tesz, bűn- s bukásba ránt; A bajt, nyomort ösmérje keblünk Gondos kertész gyanánt! Ennek keze gyomlál ki onnan Nagy-sok mérges gyomot, Mely annyi szép erény-virágot Növésben elnyomott. Az Úr bölcs, jó, Ő adja nékünk Az édest, keserűt, Amazt fogadd hálaadással, Ezt gyáván ne kerüld! Ő hordja e roppant világnak Örök nagy gondjait... Öröm- s búban, élet- s halálban Kössön hozzá a hit! Hangozzanak fennen szívedben Az erkölcs szavai, Légy, a magas célt nézve, ember, Keresztény s hazafi! Áldoz, hogy a szent lány ezer szív­magyát olvassza fel, Tudj hatni, tűrni és szeretni, Meghalni is, ha kell! így semmi nem szülhet szívedben Aggályt, rémületet, Lábad oroszlánokra s áspis- Kígyókra vetheted! Jöhet jó s rossz év:­­ bú, bar­árja, Amely feléd rohan, Megállhatsz minden rázkódásban Nyugton és boldogan!

Next