Váci Polgár, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)
2000-12-01 / 12. szám
8 VÁCI POLGÁR • A MILLENNIUM ÉVÉBEN 2000. december Váci fiatalok a nagyvilágban Indiai barangolások A Broad Peak meghódítása után - amint elmúlt számunkban közöltük - társaim hazatértek Magyarországra, én pedig Nagy Attila barátommal megkezdtem indiai barangolásomat Körösi Csoma Sándor nyomában. Első állomás A szikhek földjén, Amritsarban Pakisztánból utunk Amritsaron, a szikhek szent városán keresztül vezetett, ahol rövid időre megszakítottuk barangolásunkat. Kik a szikhek? Tulajdonképpen a hindu vallás protestánsai. A XVI. században — Luther és Kálvin működésének idején - Nána nevű vallási vezető (guru) a hindu vallásban elkövetett bűnök ellen felemelve szavát, s az ősi hindu tanok egy részét összeegyeztette az iszlám révén megismert egyistenhittel. Halála után még kilenc guru következett, s az utolsó, Góbind Szingh a szekta tagjaiból erős lovas hadsereget szervezett, akik fegyverrel szálltak szembe elnyomóikkal. Az így megerősödött szikh törzsek megőrizték önállóságukat, s napjainkban körülbelül 16 millióan élnek Indiában. Nagy részük Északnyugat-Indiában, Pandzsáb tartományban lakik. Amritsart, a szikhek szent városát a vallás negyedik guruja, Rám Dász alapította. A vallási központ az 1579-ben kialakított vízmedencéből és a központi templomból áll. A templomot színarannyal bevont bronzlemez borítja. Itt őrzik vallásuk szent könyvét, a Granth-Szahábot. A medencében hatalmas halak úszkálnak. A szent helyet vallástól függetlenül mindenki megnézheti, csak mezítláb és bekötött fejjel kell belépni. Számunkra szinte hihetetlen volt, hogy a zarándokoknak négyemeletes fogadót építettek, ahol a szobák ingyen állnak a hívők rendelkezésére. Mindenütt európai ember számára szokatlan rend, fegyelem és béke honol. Az étteremben naponta negyvenezer zarándok étkezik ellenszolgáltatás nélkül, s a turisták is megkóstolhatják a bőséges és változatos étkeket. Második állomás A szent Gangesz völgyében Delhi érintésével, tíz órás buszozás után érkeztünk meg a Gangesz völgyébe, Hardwar városába. A város a Gangesz kapujának tekinthető, ahol a folyó elhagyja a hegyvidéket, s kilép a síkságra. A folyó partján mindenütt zarándokok imádkoznak, s fürdenek a szent folyó vízében. Valamivel északabbra, Rishikesh már igazi hegyvidéki település. Szintén zarándokhely, ahol a hívők még a Gangesz halait is szentnek tartják, nem halásznak, s kis túlzással elmondhatjuk, hogy a közel méteres halak a zarándokok kezéből falatoznak. Újabb tizenkét órás buszozás után, mély szurdokvölgyek peremén, egyre magasabb hegyek között elértük Gangotrit, a Gangesz forráshelyét. Gangotriba eljutni minden hindu zarándok legnagyobb vágya. A folyó jobb partján, 3045 méter magasan áll Gangotri híres temploma, amit Ganga istennőnek szenteltek. A táj lenyűgöző, vízesések, száguldó patakok, s egyre magasabb hegycsúcsok tarkítják a vidéket. Mindenütt feltűnnek a zarándokok kunyhói, sátrai, akik az élet forgataga miatt menekültek a szent helyre, s keresik a megvilágosodást. Mi hamarosan feljebb vándoroltunk, sátrunkat 3800 méteren állítottuk fel, s elértük a Gangotri gleccsert, melynek jégbarlangjából ered a Gangesz szent vize. Az elszántabb zarándokok is feljönnek a gleccserig, s innen viszik otthonukba a szent folyó vizét. Néhány nap múlva még magasabbra emelkedtünk, a 4250 méteres hegymászó táborba. Lefényképeztük a környék 6000 méteres hegyóriásait, de tovább már nem mehettünk, mert elromlott az idő, megeredt az eső. Visszatértünk a hegyek lábához, hogy innen majd újabb kalandra induljunk. Dora László Amristar, a szikhek szent városa Zarándokok fürdése a Gangeszben Tompa Mihály Az esztendő végén Mint habja a sebes folyónak Sietve zúg alá, És nincs erő, mely a lezajlót Visszafordítaná: Nap nap után elment, betöltve A megszabott határt, S mi érezzük, hogy életünkből Egy év megint lejárt. És oh, mily év volt ez! hozott ránk Bút, gondot és sanyart... Fejünkre gyászt tőn és szemünkből kínos könnyűt facsart; Mély csüggedésbe ejtve gyakran S hálót vetett elénk... Ah, csuda volt, hogy el nem estünk S meg nem emészteténk! És mely nekünk vajmi kevés jót, De sok gonoszt adott: Rideg szóban említsük-é a Lefolyt órát, napot? Az évre hangos, terhes átkot Kiáltva szertelen: Emléke is legyen szívünkből El-kitörölve...? Nem! Kényeztet a jó sors; kevéllyé Tesz, bűn- s bukásba ránt; A bajt, nyomort ösmérje keblünk Gondos kertész gyanánt! Ennek keze gyomlál ki onnan Nagy-sok mérges gyomot, Mely annyi szép erény-virágot Növésben elnyomott. Az Úr bölcs, jó, Ő adja nékünk Az édest, keserűt, Amazt fogadd hálaadással, Ezt gyáván ne kerüld! Ő hordja e roppant világnak Örök nagy gondjait... Öröm- s búban, élet- s halálban Kössön hozzá a hit! Hangozzanak fennen szívedben Az erkölcs szavai, Légy, a magas célt nézve, ember, Keresztény s hazafi! Áldoz, hogy a szent lány ezer szívmagyát olvassza fel, Tudj hatni, tűrni és szeretni, Meghalni is, ha kell! így semmi nem szülhet szívedben Aggályt, rémületet, Lábad oroszlánokra s áspis- Kígyókra vetheted! Jöhet jó s rossz év: bú, barárja, Amely feléd rohan, Megállhatsz minden rázkódásban Nyugton és boldogan!