Vác - Váci Napló, 2002 (11. évfolyam, 2-52. szám)

2002-04-16 / 31. szám

12 IKAIEIRG/ZKé» Váci Napló TÖRTÉNETEK + KALANDOK + ÉRDEKESSÉGEK Onyx-015 - a szupervírus rákölő Egy genetikailag módo­sított szupervírussal folytatott kutatások leg­újabb eredményeként nagyszerű eredménye­ket értek el májdagana­tok kezelésében. A kaliforniai székhelyű Onyx Pharmaceuticals Inc. nevű cég fő tevékenysége olyan vírusok előállítása, amelyek célzottan működ­nek, s csak a rákos sejteket pusztítják el. A szelektivitás eléréséhez a vírusokat gene­tikailag módosítják. Több ku­tatási vonal fut párhuzamo­san, amelyekben különböző vírusokat különféle dagana­tok esetében próbálnak ki. Néhány eljárás már a klinikai próbák harmadik fázisában, azaz igen előrehaladott álla­potban van. A cég “nagyágyúja” az Onyx-015 (CI-1042) jelzésű, genetikailag módosított adenovirus, amely vad (ere­deti, természetben előfordu­ló) formájában enyhe meg­hűléses betegségeket okoz. A vírus már számos daganat­­típus esetében ígéretes eredményeket produkált. Legutóbb arról számoltak be a kutatók, hogy azoknál a májrákos betegeknél, ahol a bélrendszerből történt az át­tételeződés, a víruskezelés hatására jelentős mértékben megnőtt a közepes túlélési idő (6-8 hónapról 12 hónap­ra). A próbákba 35 beteget vontak be, akik nagy részé­nek elsődleges tumora a vas­tagbélben fejlődött ki. A be­tegek nem voltak műthetők, a kemoterápiára pedig már nem reagáltak. A vírust nem közvetlenül a tumorba injekciózták, ha­nem a májartériába, így a szerven belül mindenhová el­juthatott a vérkeringéssel. Ez az eljárás még csak az első klinikai fázisban van, vagyis alapvetően a módszer biz­tonságosságát tesztelték. A máj kezelése különösen ér­zékeny területnek számít, mi­vel 1999-ben egy hasonló eljárás következtében vesz­tette életét egy 18 éves ame­rikai fiatalember. A kutatók azonban hangsúlyozták: az általuk használt maximális ví­rusdózis huszonötöde volt annak, amit e tragikus eset­ben alkalmaztak. Amellett, hogy a jelenle­gi módszer a próbák alapján biztonságosnak tűnik, a ku­tatók máris beszámolhatnak a fent említett eredményről. A tumorok részlegesen el­sorvadtak, de ami még fon­tosabb: a tumorsejtek által termelt rendellenes fehérjék mennyisége jelentősen csökkent, sőt egyes esetek­ben kimutathatatlanná vált a vérben. Az Onyx-015 (CI-1042) működésének lényege, hogy csak azokat a sejteket képes elpusztítani, amelyek nem rendelkeznek az ún. p53-as fehérjék működő változatai­val. Ezek a fehérjék alapve­tő szerepet játszanak a sej­tek normális működésében és osztódásában, illetve a ví­rusok és a tumorsejtek elleni védekezésben. A p53-as fe­hérjék a tumorsejtek több mint 50 százalékában nem működnek, mivel az őket kó­doló p53-as gén mutációt szenvedett. A genetikailag módosított vírus éppen ezt használja ki, s ennek alapján végzi szelektív működését. (origo.hu) A genetikailag módosított vírus bejut a sejtbe Miért cikáznak a villámok? A légköri elektromos kisülések lenyűgöző szín­játékot kínálnak: a villámok általában nem egyenes vonal mentén haladnak a levegőben, hanem impozáns, szerteágazó képződmények­ké haladnak. Néha szabad szemmel is követhető, miképpen “utazik” az akár 80 km magasan levő zivatarfelhőtől a földig a cikázó fényjelenség. A Physical Review című szaklapban Manuel Arrayas és munkatársai folyadékok keveredéséhez hasonlították a jelenséget: különböző viszkozitású folyadékok keveredésekor - bizonyos körülmények között - ugyanolyan elágazó “ujjak” keletkeznek, mint a villámok vagy más gázkisülések. A villámok esetében is két különböző közegről van szó: a semleges gázról és az ionizált gázból való alag­­útról. Az amszterdami CWI kutatóintézet munkatár­sainak feltételezései szerint az alagút egy meghatá­rozott időpillanatban ideális vezető. Ez azt jelenti, hogy ott az áram csaknem ellenállás nélkül folyik. Ugyan­ebben a pillanatban az ionizált és a semleges gáz határfelülete instabil, és a villám több ágra szakad. Ugyanez a fizikai probléma merül fel az eltérő visz­kozitású folyadékok keveredésekor is, állítják a ku­tatók. Ott szintén ilyen ujjszerű elágazódások figyelhe­tők meg, a kis belső súrlódás "csatornáiban”. (Ez utób­bi némi kézügyességgel ellenőrizhető: egyenes hen­ger alakú színtelen pohárba öntsünk vizet, ha víz már teljesen nyugalomban van, finoman juttassunk bele kb. teáskanálnyi színes alkoholt vagy tintát. Ha elég ügyesek voltunk, oldalról megfigyelhetők a két folyadék spontán keveredésekor létrejövő “uj­jak".­­ Ha mégsem, akkor cikázó villámokat szórhat a szemünk...) A felhasadás létrejötte nem a jelenség méretétől függ, hanem az elektromos mező térerősségétől. A szikra akkor is elágazhat, ha a katód és az anód mind­össze 1 milliméterre van egymástól. A villámok egyes ágai egymástól több kilométerre csaphatnak be. (origo.hu)

Next