Vác - Váci Napló, 2005 (14. évfolyam, 1-51. szám)
2005-03-11 / 20-21. szám
Váci Napló 20 .§* Kódok a MMvilágban Fónay Márta színésznő www.szineszkonyvtar.hu Az indulás évei Gyerekkorát Vácott tölti, két lány és egy fiú testvérével egyetemben. Édesapja kertész, gyümölcsfaiskola tulajdonos, aki tisztes munkájából gyermekeinek rendes polgári környezetet biztosít, már zsenge gyermekkoromban színésznő akartam lenni. Amikor tíz éves voltam, az iskolai “káderlapomom ” rosszpontként szerepel ez a tény!" Kereskedelmi iskolai tanulmányait követően, egy apróhirdetés kapcsán, alig tizenöt éves Márta a Rádióélet című újság szerkesztőségébe kerül állásba, a fővárosba. Az iroda a Rákóczi úton, szemben a Színművészeti Akadémiával található akkoriban. Bár remek munkaerő (gépíró), a szobája ablakból mégis gyakorta bámulja a felszabadult ifjak jövés-menését az Akadémiáról. Egy napon elhatározásra jut, jelentkezik szemben a Színiakadémián, Odry Árpádnál. "... aztán behívtak felvételire. Nagyon egyszerűen, könnyen zajlott le a vizsgám. Bár csak később is minden ilyen simán ment volna!" Felvételt nyer a Színiakadémia filmszínészi tanfolyamára. Ám nem szeretne filmszínésznő lenni, és így fél év után kimarad, majd különbözeti vizsgával átkerül az akkor hároméves színésztagozatra. 1935-ben kap diplomát. A kezdő lépések A Magyar Színházba szerződik, de csak mellékszerepeket, majdhogynem statiszta-szerepeket szánnak neki. Átszerződik, az akkor ismét oly divatos alkalmi társulati forma egyikéhez, Kardos Géza staggione-társulatához, amely négy városban is játszik: Kassán, Debrecenben, Pécsett és Szegeden. Egy évadon keresztül jelentős és szép szerepek várják itt, ami jó egy pályakezdő számára. Átszerződik a Nagyváradi Színház állandó társulatához. Remekül érzi itt magát, ám innét főszerepre hívják vissza a Magyar Színházba. Élete nagy kiugrási lehetőségét látja a felkérésben, és elvállalja a fővárosi színház ajánlatát. A Boronkai lányok című vígjáték, az első jelentős főszerepe itt Budapesten. Később példaképétől, az akkor már nagybeteg Gombaszögi Ellától veszi át A mélyek a gyökerek című darabban, a néger édesanya szerepét. Pálya derekán A Vén diófa című operettben Fedák Sárival játszik és hatalmas sikert arat, 1942-ben, amikor sokak legnagyobb megdöbbenésére otthagyja a színházat, sikerei csúcsán, sőt felhagy a színjátszással. Kevesen tudják, azonban, hogy döntésének hátterében, újdonsült férje kívánságának teljesítése áll, ugyanis házasságot köt, s férje kérésének téve eleget vonul vissza a pályáról. A család és háziasszonyszerep váltja fel a sikeres színpadi szerepek sorát. A főzés és a háztartásvezetés következtében a vékony, csinos, szöszke kisleány, hamar felveszi, a később oly jól ismert “fónalmártás” külsőt. Sok kolléga bírálja döntéséért, hívják vissza a színpadra. Néhány filmszerepet elvállal ugyan, de színházhoz továbbra sem szerződik le. Az Operettszínház tagja lesz A Nemzeti Színházban a helyén érzi magát, úgy érzi soha sem fog megválni színházától, amikor az Operettszínházban sorra főszerepeket kínálnak fel neki, s 1964- ben végleg átszerződik a Fővárosi Operettszínházhoz, amelynek 11 éven keresztül tagja marad. Korábban, mint Nemzeti Színházi tag, számos esetben járt át az Operettbe vendégszerepelni, de most döntése véglegessé ért benne. A Vők iskolája és a Hölgyválasz című darabokat, a színház direkt Fónayra íratja. Több száz előadást ér meg mindkét darab, még a moszkvai magyar nyelvű vendégszereplésen is nagy sikert arat velük. A Nők Iskolájában Tormáné, az anyósgenerális szerepében, Fónay Márta partnere Pethes Ferenc, mint Takaros András pályaőr. Számos filmben kap epizódszerepet, ám a Hintónjáró szerelem című film főszerepe hozza meg számára az egyik legnagyobb közönségsikert. Fónay Márta a magánember “Aktív háziasszony vagyok. A Batthyány téri piacon, már minden kofa ismer, mint állandóan visszatérő jelenséget. Ha valami szép és jó kapható, abból mindig tesznek el nekem. S ennek elsősorban nem a háziasszony örül, hanem a színésznő! Ezen mérem le a népszerűségemet! Szeretek otthon tevékenykedni, már csak azért is, mert ez bizonyos fokú kikapcsolódást is jelent." - mondja 1960-ban, a hiánygazdálkodás idején, amikor jónéhány alapvető élelmiszerhez, jobbára pult alól juthat a vevő. A protekcióra építő, ma már oly távoli gazdaság világában, valóban a siker egyik formája, ha jutalomból részesülhet valaki az eltett, a félrerakott “kurrens” cikkekből. A kurrens cikkek listája folyton nő és változik, olykor a tej és a kenyér is feliratkozik ide, a mindenféle hús és felvágott mellé... Az eleven elfeledés áldozata lesz A hetvenes évek elejétől, elsősorban a Filmgyár és a Magyar Televízió foglalkoztatja. Egyre kevesebb szerepet bíznak rá, mind a színházában, mind pedig a filmek világában. 1975-ben nyugdíjba vonul és csendes visszavonultságban él majd húsz éven keresztül családja körében. Lassan elfelejtődik, kikerül az érdeklődés homlokteréből. Sok-sok év után egy alkalommal a riporteri kérdésre, amely, erre az elfeledett állapotára vonatkozik, tehát, hogy “így jó minden, ahogy van? -ra mondja, hogy “helyesebb úgy fogalmazni, hogy így van minden, ahogy van." Ebben a mondatában benne él sorsának elfogadása épp úgy, mint finom lázadása is a méltánytalan elfeledés ellen. Fellépéseket vállal egy-egy tévéműsorban, epizódszerepek várják a filmgyárban is. Sok éven keresztül visszatérő alakja az Antal Imre vezette Szeszélyes évszakoknak, fellép show-műsorokban, szilveszteri kabarékban, és a rádió kabarészínháza is gyakorta foglalkoztatja. A kilencvenes évek elején beszél arról, hogy neki való szerepben szívesen játszana, erőt érez magában még a színjátékra. Hiába a televíziós beszélgetés, az öregkori nagy szerepek elkerülik, aminek talán az épp zajló politikai átrendeződés következtében kialakuló, színjátszást is súlytó túlpolitizáltság az oka. Nincsenek hazai, új gyártású tévéfilmek, a filmgyártásban kialakuló interregnum időszaka ez. Alig készülnek játékfilmek, költségvetési problémák okán a színházi struktúra is átrendeződőben. Ebben a gomolygó közegben egyre kisebb fókuszt kap a színjátszás egésze, és igazi vesztesei a Fónay generáció színművészein keresztül maga a közönség. Alig egy hónappal éli túl csak a nyolcvanadik születésnapját. “... amikor a közönség este nevetni, meg tapsolni kezd, furcsa zavar fog el. Hiszen elsősorban az íróé a mulattatás érdeme. Én egy kicsit szégyenkezem is azért, hogy talán még sokkal jobban szórakozom a szerepemben, mint a nézők..." - Fónay Márta 1959. Született: 1914. szeptember 24. Vác, Magyarország Elhunyt: 1994. november 22. Budapest, Magyarország. Adatok: 1914 - Vácott megszületik 1929 - Pestre kerül gépírónak, a “Rádióélet” szerkesztőségébe 1935 - Diplomát szerez a Színiakadémián, kezdetben filmszínész, de színész szakon végez 1942 - házasságot köt, s férje kívánságára a pályát megszakítja sikerei teljében 1945 - Művész Színház 1948 - Ifjúsági Színház 1950 - 14 éven keresztül a Nemzeti Színház tagja 1964 - 11 éven át, nyugdíjaztatásáig a Fővárosi Operettszínház megbecsült tagja 1975 - nyugdíjba vonul 1975 -1994 Visszavonultan él, tv és filmszerepeket vállal 1994 - halála, nyolcvan évesen.