Vác - Váci Napló, 2005 (14. évfolyam, 1-51. szám)

2005-03-11 / 20-21. szám

Váci Napló 20 .§* Kódok a MMvilágban Fónay Márta színésznő www.szineszkonyvtar.hu Az indulás évei Gyerekkorát Vácott tölti, két lány és egy fiú testvérével egyetem­ben. Édesapja kertész, gyümölcs­­faiskola tulajdonos, aki tisztes munkájából gyermekeinek rendes polgári környezetet biztosít, már zsenge gyermekkoromban szí­nésznő akartam lenni. Amikor tíz éves voltam, az iskolai “káderlapomom ” rosszpontként szerepel ez a tény!" Kereskedelmi iskolai tanulmá­nyait követően, egy apróhirdetés kapcsán, alig tizenöt éves Márta a Rádióélet című újság szerkesztősé­gébe kerül állásba, a fővárosba. Az iroda a Rákóczi úton, szemben a Színművészeti Akadémiával talál­ható akkoriban. Bár remek munka­erő (gépíró), a szobája ablakból mégis gyakorta bámulja a felszaba­dult ifjak jövés-menését az Akadé­miáról. Egy napon elhatározásra jut, jelentkezik szemben a Színiakadé­mián, Odry Árpádnál. "... aztán be­hívtak felvételire. Nagyon egyszerű­en, könnyen zajlott le a vizsgám. Bár csak később is minden ilyen simán ment volna!" Felvételt nyer a Szí­niakadémia filmszínészi tanfolyam­ára. Ám nem szeretne filmszínész­nő lenni, és így fél év után kimarad, majd különbözeti vizsgával átkerül az akkor hároméves színésztagozat­ra. 1935-ben kap diplomát. A kezdő lépések A Magyar Színházba szerződik, de csak mellékszerepeket, majd­hogynem statiszta-szerepeket szán­nak neki. Átszerződik, az akkor is­mét oly divatos alkalmi társulati forma egyikéhez, Kardos Géza staggione-társulatához, amely négy városban is játszik: Kassán, Deb­recenben, Pécsett és Szegeden. Egy évadon keresztül jelentős és szép szerepek várják itt, ami jó egy pá­lyakezdő számára. Átszerződik a Nagyváradi Színház állandó társu­latához. Remekül érzi itt magát, ám innét főszerepre hívják vissza a Magyar Színházba. Élete nagy ki­ugrási lehetőségét látja a felkérés­ben, és elvállalja a fővárosi szín­ház ajánlatát. A Boronkai lányok című vígjáték, az első jelentős fő­szerepe itt Budapesten. Később példaképétől, az akkor már nagy­beteg Gombaszögi Ellától veszi át A mélyek a gyökerek című darab­ban, a néger édesanya szerepét. Pálya derekán A Vén diófa című operettben Fedák Sárival játszik és hatalmas sikert arat, 1942-ben, amikor sokak legnagyobb megdöbbenésére ott­hagyja a színházat, sikerei csúcsán, sőt felhagy a színjátszással. Keve­sen tudják, azonban, hogy dönté­sének hátterében, újdonsült férje kívánságának teljesítése áll, ugyan­is házasságot köt, s férje kérésének téve eleget vonul vissza a pályáról. A család és háziasszonyszerep vált­ja fel a sikeres színpadi szerepek sorát. A főzés és a háztartásveze­tés következtében a vékony, csinos, szöszke kisleány, hamar felveszi, a később oly jól ismert “fónalmártás” külsőt. Sok kolléga bírálja dönté­séért, hívják vissza a színpadra. Néhány filmszerepet elvállal ugyan, de színházhoz továbbra sem szerződik le. Az Operettszínház tagja lesz A Nemzeti Színházban a he­lyén érzi magát, úgy érzi soha sem fog megválni színházától, amikor az Operettszínházban sorra fősze­repeket kínálnak fel neki, s 1964- ben végleg átszerződik a Főváro­si Operettszínházhoz, amelynek 11 éven keresztül tagja marad. Ko­rábban, mint Nemzeti Színházi tag, számos esetben járt át az Ope­rettbe vendégszerepelni, de most döntése véglegessé ért benne. A Vők iskolája és a Hölgyválasz című darabokat, a színház direkt Fónayra íratja. Több száz előadást ér meg mindkét darab, még a moszkvai magyar nyelvű vendég­­szereplésen is nagy sikert arat ve­lük. A Nők Iskolájában Tormáné, az anyósgenerális szerepében, Fónay Márta partnere Pethes Fe­renc, mint Takaros András pálya­őr. Számos filmben kap epizód­­szerepet, ám a Hintónjáró szere­lem című film főszerepe hozza meg számára az egyik legnagyobb közönségsikert. Fónay Márta a magánember “Aktív háziasszony vagyok. A Batthyány téri piacon, már min­den kofa ismer, mint állandóan visszatérő jelenséget. Ha valami szép és jó kapható, abból mindig tesznek el nekem. S ennek első­sorban nem a háziasszony örül, hanem a színésznő! Ezen mérem le a népszerűségemet! Szeretek otthon tevékenykedni, már csak azért is, mert ez bizonyos fokú kikapcsolódást is jelent." - mond­ja 1960-ban, a hiánygazdálkodás idején, amikor jónéhány alapve­tő élelmiszerhez, jobbára pult alól juthat a vevő. A protekcióra épí­tő, ma már oly távoli gazdaság világában, valóban a siker egyik formája, ha jutalomból részesül­het valaki az eltett, a félrerakott “kurrens” cikkekből. A kurrens cikkek listája folyton nő és vál­tozik, olykor a tej és a kenyér is feliratkozik ide, a mindenféle hús és felvágott mellé... Az eleven elfeledés áldozata lesz A hetvenes évek elejétől, első­sorban a Filmgyár és a Magyar Te­levízió foglalkoztatja. Egyre keve­sebb szerepet bíznak rá, mind a színházában, mind pedig a filmek világában. 1975-ben nyugdíjba vonul és csendes visszavonultság­­ban él majd húsz éven keresztül családja körében. Lassan elfelej­tődik, ki­kerül az érdeklődés hom­lokteréből. Sok-sok év után egy al­kalommal a riporteri kérdésre, amely, erre az elfeledett állapotá­ra vonatkozik, tehát, hogy “így jó minden, ahogy van? -ra mondja, hogy “helyesebb úgy fogalmazni, hogy így van minden, ahogy van." Ebben a mondatában benne él sor­sának elfogadása épp úgy, mint fi­nom lázadása is a méltánytalan el­feledés ellen. Fellépéseket vállal egy-egy tévéműsorban, epizódsze­repek várják a filmgyárban is. Sok éven keresztül visszatérő alakja az Antal Imre vezette Szeszélyes év­szakoknak, fellép show-műsorok­­ban, szilveszteri kabarékban, és a rádió kabarészínháza is gyakorta foglalkoztatja. A kilencvenes évek elején beszél arról, hogy neki való szerepben szívesen játszana, erőt érez magában még a színjátékra. Hiába a televíziós beszélgetés, az öregkori nagy szerepek elkerülik, aminek talán az épp zajló politi­kai átrendeződés következtében kialakuló, színjátszást is súlytó túlpolitizáltság az oka. Nincsenek hazai, új gyártású tévéfilmek, a filmgyártásban kialakuló interreg­num időszaka ez. Alig készülnek játékfilmek, költségvetési problé­mák okán a színházi struktúra is átrendeződőben. Ebben a gomoly­­gó közegben egyre kisebb fókuszt kap a színjátszás egésze, és igazi vesztesei a Fónay generáció szín­művészein keresztül maga a kö­zönség. Alig egy hónappal éli túl csak a nyolcvanadik születésnapját. “... amikor a közönség este ne­vetni, meg tapsolni kezd, furcsa za­var fog el. Hiszen elsősorban az íróé a mulattatás érdeme. Én egy kicsit szégyenkezem is azért, hogy talán még sokkal jobban szórako­zom a szerepemben, mint a né­zők..." - Fónay Márta 1959. Született: 1914. szeptember 24. Vác, Magyarország Elhunyt: 1994. november 22. Budapest, Magyarország. Adatok: 1914 - V­ácott megszületik 1929 - Pestre kerül gépírónak, a “Rádióélet” szerkesztőségébe 1935 - Diplomát szerez a Színiakadémián, kezdetben filmszínész, de színész szakon végez 1942 - házasságot köt, s férje kívánságára a pályát megszakítja sikerei teljében 1945 - Művész Színház 1948 - Ifjúsági Színház 1950 - 14 éven keresztül a Nemzeti Színház tagja 1964 - 11 éven át, nyugdíjaztatásáig a Fővárosi Operettszínház megbecsült tagja 1975 - nyugdíjba vonul 1975 -1994 Visszavonultan él, tv és filmszerepeket vállal 1994 - halála, nyolcvan évesen.

Next