Vác - Váci Napló, 2008 (17. évfolyam, 1-51. szám)
2008-02-01 / 9. szám
6 Tr Váci Napló Történelem és művészüt Dobai János műhelyében Alsóváros mai arculatát szemlélgetem az utcákon sétálgatva. Van még vagy húsz percem, mert délelőtt tíz órára ígérkeztem Dobai Jánoshoz. Pontosnak kell lennem. Sem előbb, sem utóbb nem akarok felcsengetni hozzá a Zöldfa utca hét számú ház emeletére, mert úgy gondolom, hogy a katona ember sokat ad a pontosságra. Mint azt már sokszor leírtam, a nyugalmazott honvédtisztet alezredes úrnak is szólíthatnám, de városunk díszpolgárát jobban esik csak János bátyámként tisztelni. Azon felül meg tanár úrnak tekinteni, mert ha nincs is ilyen papírja, azért tanító ember, méghozzá nem középiskolás fokon. Jó két esztendő telt el azóta, hogy nála jártam. Ideje volt már felkeresnem. Megtudnom, mire készül azután, hogy 2006-ban, a Vácott rendezett országos bélyegnapon olyan beszédet mondott, hogy a MABEOSZ elnöke elkérte tőle a szöveget és a szövetség lapjában is megjelentette. Ugyancsak 2006- ban történt, hogy amikor végre Vácnak is lehetett már Kossuth szobra, amit szeptember 19-én, Kossuth Lajos születésnapján lepleztek le, Dobai János mondta el nagy visszhangot keltő avató beszédét, amely a Váci Napló december 1-i számában teljes terjedelmében is megjelent. A látogatásom napján 2008. január 24. van. 1458- ban, pontosan ezen a napon, 550 évvel ezelőtt választották meg a Duna jegén Hunyadi Mátyást királynak. A hagyomány szerint a legigazságosabb, a legműveltebb királyunkat, akinek a halálával a nép szerint az igazság is a sírba szállt. A reneszánsz kor nagy uralkodójáról lesz most szó abban a Zöldfa utcai lakásban, amely szinte a házigazda személyiségéhez rendelt otthon is lehetne, mert az ablakából a Gombás-patak környékére látni, ahonnét az 1849. április 10-i, dicsőséges csatában Földváry Károly honvéd ezredes rohamozott katonái élén az osztrák csapatok ellen. A hős szabadságharcos, Vác másik díszpolgára életrajzát is megírta egy kis könyvecskében Dobai János, a történetíró alezredes, a sokoldalú dokumentarista, aki egyébként kiváló szervező, kapcsolatteremtő, szorgalmas kutató, mert ez a tulajdonság mind szükséges azokhoz a kiállításokhoz, amelyekkel időnként megajándékozza a várost, de még az országot, sőt olykor Európa városait is. - Elhatároztam, hogy megalkotom utolsó művemet - mondja a 77 éves és még mindig fáradhatatlan krónikás. Ám azt, hogy ez az utolsó lesz, én kétkedve fogadom, mert még mindig olyan friss az érdeklődése, hogy képes újabb ötlettel meglepni bennünket. Ámbár az eddigi életmű is igen gazdag és sokunkat gazdagító. Eredeti ötlet alapján írta meg a Kossuth Kalendárium két kötetét, amelyben naprakészen olvasható, hogy mikor, mi történt abban a közel két esztendőben, mikor a nemzet nagy szabadságharcát vívta. A hetven tablóból álló Széchenyi kiállítását 1991 -ben rendezte meg. A Nemzetközi Vöröskereszt kiállítása a világon egyedüli volt és Genfbe is elkerült. Az itthoni bemutató után a Rákóczi kiállítás is vándorútra kelt, s eljutott a határon túl több városba is. Az érdeklődési köröm, nagyobb részt Hunyadi Jánostól Deák Ferencig tart - mondja, amikor a hatalmas dokumentumhalmaz fölé telepszünk. Ez volna hát az utolsó mű. Már csak arra a negyven tablóra kell felragasztani azt a 240 lapot, amelynek képeit és szövegét március 14-től április 6-ig láthatja majd itthon a közönség. Aztán lehetőleg a megyeszékhelyeken szeretné bemutatni az alkotója. Egy teljes esztendő munkájába, könyvtári kutatásokba, többszáz könyv átlapozásába, sok-sok utánjárásba került a gazdag kép- és ismeretanyag összegyűjtése. A Mátyás király és a Hunyadiak a magyar reneszánsz korában című kiállítás előkészítése példásan közös törekvés is, mert az önkormányzat 60 ezer forinttal támogatta. A Nalors Grafikai Műhely dokumentumokat másolt, nyomtatott féláron. Ugyanilyen kedvezménnyel dolgozott a Copy Specialoop Kft és a Júlia-fotó. Vígh Gyula, a bormúzeum vezetője 20 ezer forint támogatással, ragasztókkal, kartonlapokkal, a MABEOSZ elnöke filatéliai anyagokkal segítetett. Beer Miklós püspök és helyettese, Varga Lajos a graduálék latin szövegének a fordításában működött közre. Sok-sok értékes anyagot bányásztak ki és adtak át a Katona Lajos Városi Könyvtár munkatársai is az intézmény meglepően gazdag készletéből. Az ügyek intézőinek a nevei közt találjuk a városházáról Tóth Árpád és a képviselő Kiss Zsolt nevét. Illik megemlíteni a magánszemélyek sorában Szekeres Sándor dunakeszi tanárt, a nagyatádi Steiner Józsefnét, a budapesti Novák Mihályt és Kis József váci bélyeggyűjtőt is. A kiállítást Hiller István oktatási és művelődési miniszter nyitja meg. Lesz helyszíni postabélyegzés. A tervezett esemény a Budapesti Tavaszi Fesztivál hírei közt is szerepel. A Hunyadiak történetét Zsigmond királlyal (1368-1437) kell kezdenem - magyarázza vendéglátóm a finom fehér kartonokra préselt gyönyörű reprodukciók fölött. A köztük látható pátens bizonysága szerint, a király 1409 októberében ajándékozta Hunyadi János apjának, Seba fia Vajknak Vajdahunyad várát. Ezzel kezdődik a Hunyadi család felemelkedése. Node sok idő kellene a részletek taglalásához -jegyzi meg, ám érdekességként kitér még arra, hogyan került a hunyadiak családi címerébe a holló, meg a gyűrű, amiről bővebben is hallhat majd tőle a közönség a tárlatvezetések alkalmával. - Ismerem-e a déli harangszó történetét? - kérdezi János bátyám. - Hát persze. - Csakhogy azt először nem a nándorfehérvári győzelem, azaz, 1456. július 22. után, hanem előtte rendelte el III. Cziristus pápa a győzelem érdekében. - Na és, miért született épp Kolozsváron Mátyás, noha az otthonuk nekik Vajdahunyad volt? Hát azért, mert az édesanyja, Szilágyi Erzsébet éppen Budára tartott, mikor útközben megindult a szülés, ezért kellett Kolozsváron megszülni a fiát. Szó esik még röviden a híres Fekete seregről, Bécs elfoglalásáról, s olyan váci vonatkozásokról, miszerint a legyőzött Giskrával 1462-ben itt kötött olyan békét Mátyás, hogy a neki meghódoló, volt ellenfél később a legjobb hadvezére lett. A király házasságon kívül született fiát, Corvin Jánost Szilassy Vince váci püspök keresztelte meg. Gyakran fordult meg a Mátyás itt a városban Báthori Miklós püspöknél, aki anyai ágon nagybátyja volt. - Kétségtelen - mondja Dobai alezredes úr, mintegy, a különóra befejezéseként, miután már a híres corvinák képei fölött is kigyönyörködtük magunkat - Mátyás király a műveltségével, nyelvtudásával és bölcsességével tűnt ki Európa korabeli és minden idők uralkodói közül. - Node, mennyi a legenda és a valóság az igazságos királyról? - Igenis volt saját, külön emberre-királyra szabott igazsága. Amit a királyságra, vagy az országra károsnak ítélt, arról habozás nélkül intézkedett. Igazsága mindezekkel együtt a műveltsége volt. Azt az emberi igazságot, hogy a tudás hatalom, az ő életművében nem nehéz felfedezni. Maradtam volna még, de megszólalt a déli harangszó. Illett megköszönnöm a történelmi különórát. Azóta is a fülembe cseng Dobai Jánosnak az idén is elismételt mondata. - Azt szeretném, ha minél többen megismernék nemzeti múltunkat. Engem ez a munka éltet. Éltesse még nagyon sokáig. Kovács T. István