Váci Polgár, 2009 (15. évfolyam, 1-12. szám)

2009-01-01 / 1. szám

2009. JANUÁR VÁCI­­ POLGÁR • 15 Emléktábla Dercsényi Balázsnak Öt évvel ezelőtt, 2003 őszén hunyt el a Váci Múzeum Egyesület elnöke, dr. Dercsényi Balázs művé­szettörténész. December 5-én került fel a rá emlékező új tábla a Csányi körúti egykori családi ház falára, a szintén művészettörténész édesapa és a lapkiadó nagyapa emléktáblája mellé. A Váci Múzeum Egyesület jelenlegi elnöke, dr. Torma István táblaavató beszédében utalt is erre a rendkívüli helyzetre, a maguk ide­jén és szakterületén egyaránt ered­ményes családtagok és Vác kapcso­latára. A nagyapa, Dercsényi Dezső, az egykori Váci Hírlap főszerkesz­tője és kiadója, az édesapa dr. Dercsényi Dezső, Kossuth- és Herder-díjas művészettörténész, Vác város díszpolgára volt. A két művészettörténész Dercsényi betöl­tötte a Váci Múzeum Egyesület el­nöki posztját is. A háború után Budapestre került ifjabb generációhoz tartozó Balázs 1958-ban kezdte tanulmányait a bölcsészkaron, ahol művészettörté­net és történelem szakon szerzett diplomát. Sugárzó életszeretetére máig meghatottan emlékeznek ifjú­kori barátai, a visszaemlékezők mindig sorolják: amatőr pólós volt, viccgyűjtő és jó táncos. 1963-ban került a Műemléki Felügyelőség tu­dományos osztályára, ahol a kezde­tektől kutatott, restaurátorokkal fog­lalkozott, s már ifjan nagy felada­tokkal, többek között a pécsi székesegyház helyreállításának összetett problémáival szembesült. Működött egy ideig az igazgatási osztályon, ott Veszprém, Baranya és Vas megye műemléki ügyeit intéz­te. A nagynevű apa árnyékából ki­lépve saját útját a műemlékügy tár­sadalmi kapcsolatainak ápolásában találta meg. 1966-tól szervezte az intézményen belül e területet, és a 70-es évek elejétől már filmezett is. Kollányi Ágostonnal egy több mint 60 részes sorozatban dolgozott együtt, majd következett Rocken­bauer Pál „tízezer lépése”, melynek szakértőjeként Dercsényi Balázs számtalan elfeledett értékével szem­besítette az országot. Közreműkö­désével alakult meg a Tájak Korok Múzeumok egyesület, s szinte fo­lyamatosan jelen volt a közművelő­dési mozgalomban, amely hatalmas tömegeket ért el, így százezrekkel ismertette meg Magyarország ter­mészeti és kulturális értékeit. Eri Ist­vánnal együtt bábáskodott a mozga­lom 1975-ös megszületésnél, évti­zedekig dolgozott a mindenki által ismert füzetsorozaton, majd jöttek a nagy könyvek is. Számos tudomá­nyos igényű, de a nagyközönségnek szóló könyv szerzője, társszerzője, szerkesztője volt. Olyan emlékeket tett közismert­té, amelyeket addig csak szaktudó­sok ismertek, olyan gazdagságot mutatott föl, amely addig nem is lé­tezett a közhiedelemben. Dercsényi Balázs évtizedeken át egy volt az üggyel. Nevével összeforrt a budai várnegyed, a pé­csi és a veszprémi szé­kesegyház, a sárvári vár, az ivánci plébá­niatemplom, és sok más műemlékünk. A december eleji táblaavatást és meg­emlékezést a Váci Múzeum Egyesület és a Kulturális Örökség­védelmi Hivatal - Dercsényi Balázs munkahelye - közösen szervezte. A rendezvényen a Hivatalt annak leg­magasabb rangú vezetője és számos munkatársa is képviselte. Több egy­kori kolléga, barát működött tevéke­nyen közre a megemlékezés méltó­vá tételében. A táblaavatót követően a Váci Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében idézték fel az egybegyűltek Dercsényi Balázs alakját, munkásságát. Egy alkalmi kamarakiállítás fotói és a bemutatott kiadványok is segítettek ebben, va­lamint szóltak róla személyes hangú visszaemlékezések. A családtagok, egykori kollégák mellett megjelent nagyszámú tisztelgő is jelezte, hogy nem mindennapi személyiség volt ő, sokan szerették, elismerték munkás­ságát. Városunkban, ahová ő is ha­zajárt, immár a Dercsényi-család három generációjára emlékezhe­tünk. Zomborka Márta Fotók: Cservenák Péter Egy váci festő a XIX. századból Török Ede (1836. október 27 - meghalt Vác, 1892.) Lyka Károly által szerkesztett Művészet című folyóiratban a következő cikk je­lent meg róla (részlet): MENYŐI TÖRÖK EDE. Ez az igen termékeny és hosszú időn keresztül nagy népszerűségnek örvendett festő Vácon pillantotta meg a napot, 1836 ok­tóber 27-én. Festeni az ötvenes években tanult Marastoni Jakabnál Pesten, majd Lotz Károly oldala mellé került, aki őt nagyon meg­kedvelte, s személyiségét ecsetjére is méltatta. A törekvő fiatal művész ezen arcképe Lenes Vil­mos, váci festő birtokában van. Török Edével az érintkezés kissé nehezen ment , mert nehéz hallásban szenvedett, de igen életvidor férfi volt, bohém természetű ember, s kitűnő billiárdozó. Hogy 1857-ben Esztergom­ban, ahol először lakott, a Mokry-fiút, Wittmann Erzsikét rajzolni tanította, ez is inkább a festő pártfogása céljából történt, mintsem a gyermekek előmenetele kedvéért. Esztergomban egyébiránt három hónapon ke­resztül a városi rajziskolában is alkalmazást nyert, de fülbaja miatt a gyerekek fegyelmezéséhez ke­veset értett, miért is visszavonult a magántevé­kenységhez, megfestvén Rumy tanárt (?), bizonyos Fráter kisasszonyt, s két arcképet a Meszes-család számára. 1857 március elején hazament Vácra, de úgy látszik nem véglegesen, mert megrendelői inkább az esztergomi, mint a váci közönség közül kerültek ki, s csak akkor hagyta oda Esztergomot, mikor bi­zonyos Moser nevezetű egyénnel össze­ütközése volt s ötszáz forintnyi kárt val­lott. Aki magát Török Edénél legelőször Vácon le­festette: lipóci Buriss Pál ügyvéd volt, nemcsak legfiatalabb fiskálisa, de legnyalkább gavallérja; szép szál legény, barnaarcú tüzesszemű, ki öltö­zetét az ország határain kívül a legelső szabómű­helyben készíttette: igazi dandy. Miután a Török Ede képeinek sikere­s ecsetjé­nek jó hírneve biztosítva volt, 1860 okt. 22-én nő­ül vette Balla Borbálát, akivel tizenöt évig élt bol­dog házasságban s aki két leánygyermeknek adott életet, az idősebb Rózsa 1861-ben, a fiatalabb Iza­bella 1864-ben született. Mint fentebb is érintettük, Törökkel a társal­gás kissé nehézkes volt, rajzolni s festeni, külö­nösen nagyobb gyermekeket szívesen tanított; így adott leckéket 1865-ben Spányi Bélának, akiből derék festőművész vált, később Lenes Vilmos La­jost tanította, aki magát szintén festővé képezte ki, 1871. és 1873. évi időközben. Ez aztán vetély­­társa lett. Ugyancsak 1873-ban leckéket vett tőle Tragor József, aki mint tanár Eperjesen élt s mint nyug­díjas Vácra tért vissza, s öt évre rá ismét tanult nála egy Tragor fiú, a keresztneve nincs felje­gyezve. Hogy mennyire szorgalmas volt ez a festő, legjobban mutatja, hogy az 1890. év végéig he­­tedfélszáz arcképet fejezett be, amiből a legna­gyobb rész életkorának 30-40. esztendejére esik. Török Ede saját feljegyzése szerint 1876-ig 440 arcképet festett s e nemben úgy látszik a legsze­rencsésebb... Meghalt Vácon a kilencvenes évek elején szívszélhüdésben. Karcsú Arzén azt írja, hogy ezen festő atyja, mint színész telepedett meg Vá­con s öc­cse Sándor, különb festő lett volna, ha fiatal korában meg nem hal; én az ötvenes évek­ből egy Török Károly festőre emlékszem, aki nyilván szintén öc­cse vagy rokona volt Edének, de vele nem versenyezhetett a festészetben. — 279. F. J Közreadta: Székelyhídi Ferenc

Next