Váci Polgár, 2009 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2009-01-01 / 1. szám
2009. JANUÁR VÁCI POLGÁR • 15 Emléktábla Dercsényi Balázsnak Öt évvel ezelőtt, 2003 őszén hunyt el a Váci Múzeum Egyesület elnöke, dr. Dercsényi Balázs művészettörténész. December 5-én került fel a rá emlékező új tábla a Csányi körúti egykori családi ház falára, a szintén művészettörténész édesapa és a lapkiadó nagyapa emléktáblája mellé. A Váci Múzeum Egyesület jelenlegi elnöke, dr. Torma István táblaavató beszédében utalt is erre a rendkívüli helyzetre, a maguk idején és szakterületén egyaránt eredményes családtagok és Vác kapcsolatára. A nagyapa, Dercsényi Dezső, az egykori Váci Hírlap főszerkesztője és kiadója, az édesapa dr. Dercsényi Dezső, Kossuth- és Herder-díjas művészettörténész, Vác város díszpolgára volt. A két művészettörténész Dercsényi betöltötte a Váci Múzeum Egyesület elnöki posztját is. A háború után Budapestre került ifjabb generációhoz tartozó Balázs 1958-ban kezdte tanulmányait a bölcsészkaron, ahol művészettörténet és történelem szakon szerzett diplomát. Sugárzó életszeretetére máig meghatottan emlékeznek ifjúkori barátai, a visszaemlékezők mindig sorolják: amatőr pólós volt, viccgyűjtő és jó táncos. 1963-ban került a Műemléki Felügyelőség tudományos osztályára, ahol a kezdetektől kutatott, restaurátorokkal foglalkozott, s már ifjan nagy feladatokkal, többek között a pécsi székesegyház helyreállításának összetett problémáival szembesült. Működött egy ideig az igazgatási osztályon, ott Veszprém, Baranya és Vas megye műemléki ügyeit intézte. A nagynevű apa árnyékából kilépve saját útját a műemlékügy társadalmi kapcsolatainak ápolásában találta meg. 1966-tól szervezte az intézményen belül e területet, és a 70-es évek elejétől már filmezett is. Kollányi Ágostonnal egy több mint 60 részes sorozatban dolgozott együtt, majd következett Rockenbauer Pál „tízezer lépése”, melynek szakértőjeként Dercsényi Balázs számtalan elfeledett értékével szembesítette az országot. Közreműködésével alakult meg a Tájak Korok Múzeumok egyesület, s szinte folyamatosan jelen volt a közművelődési mozgalomban, amely hatalmas tömegeket ért el, így százezrekkel ismertette meg Magyarország természeti és kulturális értékeit. Eri Istvánnal együtt bábáskodott a mozgalom 1975-ös megszületésnél, évtizedekig dolgozott a mindenki által ismert füzetsorozaton, majd jöttek a nagy könyvek is. Számos tudományos igényű, de a nagyközönségnek szóló könyv szerzője, társszerzője, szerkesztője volt. Olyan emlékeket tett közismertté, amelyeket addig csak szaktudósok ismertek, olyan gazdagságot mutatott föl, amely addig nem is létezett a közhiedelemben. Dercsényi Balázs évtizedeken át egy volt az üggyel. Nevével összeforrt a budai várnegyed, a pécsi és a veszprémi székesegyház, a sárvári vár, az ivánci plébániatemplom, és sok más műemlékünk. A december eleji táblaavatást és megemlékezést a Váci Múzeum Egyesület és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal - Dercsényi Balázs munkahelye - közösen szervezte. A rendezvényen a Hivatalt annak legmagasabb rangú vezetője és számos munkatársa is képviselte. Több egykori kolléga, barát működött tevékenyen közre a megemlékezés méltóvá tételében. A táblaavatót követően a Váci Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében idézték fel az egybegyűltek Dercsényi Balázs alakját, munkásságát. Egy alkalmi kamarakiállítás fotói és a bemutatott kiadványok is segítettek ebben, valamint szóltak róla személyes hangú visszaemlékezések. A családtagok, egykori kollégák mellett megjelent nagyszámú tisztelgő is jelezte, hogy nem mindennapi személyiség volt ő, sokan szerették, elismerték munkásságát. Városunkban, ahová ő is hazajárt, immár a Dercsényi-család három generációjára emlékezhetünk. Zomborka Márta Fotók: Cservenák Péter Egy váci festő a XIX. századból Török Ede (1836. október 27 - meghalt Vác, 1892.) Lyka Károly által szerkesztett Művészet című folyóiratban a következő cikk jelent meg róla (részlet): MENYŐI TÖRÖK EDE. Ez az igen termékeny és hosszú időn keresztül nagy népszerűségnek örvendett festő Vácon pillantotta meg a napot, 1836 október 27-én. Festeni az ötvenes években tanult Marastoni Jakabnál Pesten, majd Lotz Károly oldala mellé került, aki őt nagyon megkedvelte, s személyiségét ecsetjére is méltatta. A törekvő fiatal művész ezen arcképe Lenes Vilmos, váci festő birtokában van. Török Edével az érintkezés kissé nehezen ment , mert nehéz hallásban szenvedett, de igen életvidor férfi volt, bohém természetű ember, s kitűnő billiárdozó. Hogy 1857-ben Esztergomban, ahol először lakott, a Mokry-fiút, Wittmann Erzsikét rajzolni tanította, ez is inkább a festő pártfogása céljából történt, mintsem a gyermekek előmenetele kedvéért. Esztergomban egyébiránt három hónapon keresztül a városi rajziskolában is alkalmazást nyert, de fülbaja miatt a gyerekek fegyelmezéséhez keveset értett, miért is visszavonult a magántevékenységhez, megfestvén Rumy tanárt (?), bizonyos Fráter kisasszonyt, s két arcképet a Meszes-család számára. 1857 március elején hazament Vácra, de úgy látszik nem véglegesen, mert megrendelői inkább az esztergomi, mint a váci közönség közül kerültek ki, s csak akkor hagyta oda Esztergomot, mikor bizonyos Moser nevezetű egyénnel összeütközése volt s ötszáz forintnyi kárt vallott. Aki magát Török Edénél legelőször Vácon lefestette: lipóci Buriss Pál ügyvéd volt, nemcsak legfiatalabb fiskálisa, de legnyalkább gavallérja; szép szál legény, barnaarcú tüzesszemű, ki öltözetét az ország határain kívül a legelső szabóműhelyben készíttette: igazi dandy. Miután a Török Ede képeinek sikeres ecsetjének jó hírneve biztosítva volt, 1860 okt. 22-én nőül vette Balla Borbálát, akivel tizenöt évig élt boldog házasságban s aki két leánygyermeknek adott életet, az idősebb Rózsa 1861-ben, a fiatalabb Izabella 1864-ben született. Mint fentebb is érintettük, Törökkel a társalgás kissé nehézkes volt, rajzolni s festeni, különösen nagyobb gyermekeket szívesen tanított; így adott leckéket 1865-ben Spányi Bélának, akiből derék festőművész vált, később Lenes Vilmos Lajost tanította, aki magát szintén festővé képezte ki, 1871. és 1873. évi időközben. Ez aztán vetélytársa lett. Ugyancsak 1873-ban leckéket vett tőle Tragor József, aki mint tanár Eperjesen élt s mint nyugdíjas Vácra tért vissza, s öt évre rá ismét tanult nála egy Tragor fiú, a keresztneve nincs feljegyezve. Hogy mennyire szorgalmas volt ez a festő, legjobban mutatja, hogy az 1890. év végéig hetedfélszáz arcképet fejezett be, amiből a legnagyobb rész életkorának 30-40. esztendejére esik. Török Ede saját feljegyzése szerint 1876-ig 440 arcképet festett s e nemben úgy látszik a legszerencsésebb... Meghalt Vácon a kilencvenes évek elején szívszélhüdésben. Karcsú Arzén azt írja, hogy ezen festő atyja, mint színész telepedett meg Vácon s öccse Sándor, különb festő lett volna, ha fiatal korában meg nem hal; én az ötvenes évekből egy Török Károly festőre emlékszem, aki nyilván szintén öccse vagy rokona volt Edének, de vele nem versenyezhetett a festészetben. — 279. F. J Közreadta: Székelyhídi Ferenc