Váci Polgár, 2016 (22. évfolyam, 1-12. szám)
2016-09-01 / 9. szám
2016. SZEPTEMER VÁCI POLGÁR • 17 Atya Örökkévaló és mindenkor mindenki fölött van. Ma is! Azok felett is, akik nem is gondolnak vele, vagy csak „véletlenekről”, meg a „sors”-ról tudnak beszélni vagy arról, hogy „így volt megírva”, ki és hol írta? Szeretnék olyan történelmi tényeket ismertetni, amelyek annak idején nem voltak köztudottak, de ha most ismertté lesznek, emlékezésre méltókká és érdemesekké is válnak. Itt most, csak néhány 1956-os eseményre emlékezem. Akkor már kétségtelenül éreztük, hogy feszültség van a levegőben. Gondolkodó közgazdászok már néhány éve gazdasági csődről, összeomlásról beszéltek maguk között. Persze csendben, hiszen a megfigyelés, lehallgatás általános volt. A besúgóknak is voltak besúgóik. Az ÁVO-sok is mindig kettesével tevékenykedtek, egymás megfigyelői, besúgói voltak, ők maguk az éber PÁRT elkötelezettjei. Nyár elején Rákosi bukása elgondolkodtató, és a pártállam belső feszültsége is érezhető volt. A „gulyáskommunizmus” katlanjának üstje alatt, mintha kevésbé lobogott volna a tűz, de a megfélemlítés az Államvédelmi Hatóság ébersége, számunkra, egyháziak számára pedig az Állami Egyházügyi Hivatal mindent és mindegyikünket számon tartó és ellenőrző hatalmaskodása töretlennek látszott. A félelem és megfélemlítés hátterében a szovjet hadsereggel és tankjaival, volt a pártállam „ereje”. A mi számunkra azonban mindenkor erőt adott a Gondviselésbe vetett hitünk és „a remény reménytelenségek ellenére”. Bár nyílt közlést nem is nyerhettünk, de voltak beszivárgott hírek. Csak egyet említek: XII. Pius pápánk, aki elődjének bíboros államtitkára és legátusaként vett részt, a 34. Budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson 1938-ban. Jól ismerte a történelmünket. 1943 júliusában, amikor ő már biztosan látta, hogy a bolsevizmus feltartóztathatatlanul eltapos bennünket, égi pártfogónkként a szokásos formákat mellőzve szentté nyilvánította Árpád-házi boldog Margitot, aki a tatárdúlás után is engesztelő közbenjárója volt a magyar nemzetnek. 1956. június 29-én keltezve a nándorfehérvári győzelem ötszázadik évfordulójára emlékezve (1456. augusztus 6.) és emlékeztetve apostoli levelet küldött három közép-kelet-európai bebörtönzött bíborosnak, a magyar Mindszenty Józsefnek, a horvát Stepinacnak és a krakkói Viszinskynek és nyolc, a Szovjetunió által megszállott ország főpapjainak, papjainak és híveinek, bátorítva valamennyit a hitbeli hűséghez. Természetesen a posta ezeket nem kézbesítette, de a Nyugat megismerhette és szóhagyománnyal mi is. Ugyancsak ekkor iktatta a szentek sorába Kapisztrán Szent Jánost az egyház kalendáriumába, október 23-ra rendelve az ünnepét a szentmisékben és a zsolozsmában. Ez prófétai intézkedés volt akkor. Tehát a pápa már előre október 23-át egyházi ünneppé tette. Október 23-án mindnyájan emlékezünk és ünneplünk feledve „elnyomás szolgasorsot” Szent Pál intelme szerint hiszen „nem a szolgaság lelkét, hanem Isten gyermekeinek szabadságát vettük” és a megemlékezés mellett együtt imádkozzunk keresztény alapú magyar nemzetünk boldogabb jövőjéért. A 1956. október 23-ának a forradalom 60. évfordulója emlékére a Váci Székesegyházi Kincstár és Egyházmegyei Gyűjtemény kiadásában a Váci Egyházmegye Múltjából sorozatban kiadjuk +Dr. Petróczi Sándor történészünk „Emlékezés Dr. Pétery József püspökre” aránylag kevés példányban és nagyon kevesek által ismert könyvét második kiadásban. Ez a könyv a Kádár korszak végén íródott, lényegében fél évszázad egyháztörténetét találjuk benne, egy váci „ udvari pap” püspöki titkár szemével és főiskolai történelem tanár tollával megírva. Minden intelligens váci polgárnak ismernie illik a pártállam egyházüldöző évtizdeinek váci vonatkozásait, ezek között 1956 forradalmi napjaiban Mindszenty József bíboros hercegprímásunk kiszabadítását Felsőpetényből, valamint Dr. Pétery József püspökatyánk hazahozatalát hejcei deportálásából. E könyvbemutató október 21-én, pénteken délután 5 órakor lesz a Nagypréposti palotában. A könyv a helyszínen megvásárolható. Pálos Frigyes Emlékezés Kilencven éve 1926. augusztus 25-én született Budapesten Dr. Rusvay Tibor középiskolai tanár. Egyetemi katedrát nem kapott, pedig intelligenciája, irodalmi és képzőművészeti tudása, a szláv nyelvek kiváló tudójaként megérdemelte volna. De egyenes jellemű, mindig az igazságot kereső igaz magyar-jász ember nem felelt meg a kádári felsőoktatásnak. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a váci Rabtemető feltárása érdekében, kutatómunkát végzett a Váci Börtön irattárában. Főleg a mártírhalált halt HÓMAN BÁLINT anyagát kereste. Ő vette fel a kapcsolatot a Kanadában élő ifj. Hóman Bálinttal, ő invitálta Vácra, akinek aztán döntő szerepe lett Édesapja tetemének azonosításában. Három könyvet írt Vácról (Váci polgár, Vadak a Vetésben és Migazzi). Irodalmi tevékenységéért Déry Tibor díjban részesült. Nagymaros városától Díszpolgári címet, Vác városától Pro-Urbe-díjat kapott. Örökké emlékezetemben tartom az1 éve elhunyt egyik legkedvesebb tanáromat és ma is büszke vagyok rá, hogy az általa szervezett Margarétakör tagja lehettem. Moys Csaba