Herkules, 1884. április-december (1. évfolyam, 1-40. szám)
1884-06-03 / 10. szám
188/1. — 10. szám. Megjelen minden kedden képekkel. Budapest, junius 1. Kiadóhivatal, Budapest, IV. Váczi utcza I. Aigner Lajos könyvkereskedése. Előfizetési dij: Negyedévre................ 2 frt. Félévre......................... 4 frt. Egész évre ......... 8 frt. Egyes szám 20 kr. Hirdetések díja : két hasábos petit sorért 25 kr. ERKULE TESTGYAKORLATI KÖZLÖNY SZERKESZTIK PORZSOLT JENŐ PORZSOLT KALMAN KIADJA AIGNER LAJOS. Szerkesztőség: Budapest, VIII. Nagykörútutcza 13. Kéziratokat vissza nem küldünk. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Magyar testgyakorlat.* A gyors szellemi haladás mellett, úgy látszik, lassan kint kimegy a divatból a test kultusza, mely a régi időkben, különösen a régi görög világban annyira virágzott. Pedig ez nagy baj. Hiszen épen szellemünk érdekében kell ápolnunk s izmosítanunk testünket, mert ennek állapota mindig belejátszik szellemi életünkbe. Ha nem is igaz olyan teljes mértékben a magyar athletikai club jelmondata, hogy»ép ész csak edzett testben él« , annyi bizonyos, hogy boldog ember csak az ép testű ember lehet. Minthogy pedig a czivilizált korban a legtöbb embert foglalkozásmódja, kenyérkeresete testileg elsatnyítja, vagy legalább is nem nyújt nekik firalmat testüknek szellemükhöz mért kiművelésére és erősítésére. rmészetes dolog, hogy külön erre szánt időben, mesterséges teódon igyekeznek, testök gyakorlása által egyenletes gyarapodásokat, a testek és lelkek közötti egyensúlyt s általában az emberi láj épségét, mint az emberi boldogság alapkövét, elérni. fesHa a test gyakorlásánál a különböző korokban és nemzeteknél vetett módozatokat összeveszszük, két fő irányt látunk szétkötni, az egyik, a régibb, a görög-angol athletika, a másik, az újabb, a német torna. Amaz az egyéneket egyenként gyakorolja, újig emez inkább a tömegre fekteti a súlyt. Az athletika lehetőség a szabad természetben és lehetőleg segédszerek nélkül gyakorolja a testet, míg a torna különös eszközöket, tornaszereket igényel arra. A torna különös gyakorlatokat mesterkél össze, a gyakorlót a természetben soha elő nem forduló mozdulatokra és állásokra is megtanítja, csak hogyminden egyes izmot kifejleszszen s igy . Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy e czikk nem fejezi ki a szerkesztőség véleményét, de sok oly tétel van benne, melyek az esetleg általuk keltett polémiában az eszmék tisztázására szolgálhatnak. Szerk. a testet egyenletesen erősítse. Az athletika természetes mozgásokkal, természetesen fejleszti a testet. A torna megszabja, hogy a tornász mily meghatározott sorrendben fejleszsze egyes izmait. Az athletika pedig a verseny által felvillanyozza az athleta lelkét, kedélyét, ki a testerősítés rideg czélja helyett mintegy csak a mulatságos vetélkedést látva maga előtt, a tulajdonképes czél, a testerősítés felé több kedvvel tör. A tornát e szerint »értelmes« testgyakorlatnak nevezhetnők, az athletikát pedig »kedélyes «-nek. A tornásznak »lelkiismeretes «-nek kell lenni, az athletának pedig »lelkes«-nek. A torna inkább theoretikus, az athletika pedig praktikus alapokon nyugszik. Az athletika a nagy, nemes görög nemzet testgyakorlata volt s ma a hatalmas angol nemzeté; a torna pedig a mindent alaposan theoretice szétbonczoló német nemzet kebelében támadt. Ezek szerint tehát az tűnik ki, hogy a magyar nemzet természetének inkább megfelel az athletika, mint a torna. Mert a magyar nemzet inkább lelkes, mint lelkiismeretes, inkább kedélyes, mint értelmes, inkább praktikus, mint theoretikus s a görög nemzettel határozottan rokon vonásokkal bir és még az angolokkal is jobban rokonszenvezik, mint a némettel, melytől testének ép úgy mint szellemének minden porczikája homlokegyenest ellenkezik. Sőt ha múltúnkat tekintjük is, történelmünkben több helyen megtaláljuk ugyan a »torna« nevezetet, de a mai tornázást sehol sem; a régi tornákban a mostani tornagyakorlatoknak semmi nyoma, a régi magyar »torna« nyilvános verseny volt vívással, gerelyvetéssel, futással és birkózással, tehát valóságos athletika volt. Történelmi hagyományaink tehát ép úgy az athletika mellett szólanak, mint jellegzetes nemzeti sajátságaink. S hogy daczára mindezeknek újabban mégis a német torna terjedt el előbb és messzebb hazánkban, az csak azon hatalmas német befolyásnak tulajdonítható, mely tudományosságunk némely ágát még most is súlyos teherként nyomja. A „HERKULES“ TÁRCZÁJA. Tornatanítónők Németországban. Berlin, május 20. A neveléstan tudósai már rég elismerték, hogy a lányok tanítására sokkal alkalmasabbak a tanítónők, mint a férfi tanítók bármely tudományág oktatásánál. Kétségtelen azonban, hogy legnagyobb szükség van a tanítónőkre a testgyakorlati oktatásnál, a tornatanításnál. Minden testi productiónál a lányt bizonyos géné fogja el már a kis korban is, ha férfiak előtt végzi a productiót, amely géné egyáltalán nem válik kárára a lánynak, mert hiszen szemérmének kifolyása ez. S a nőnevelésnek kétségkívül egyik fő feladata épen ennek a szeméremnek a megóvása és művelése. Ha pedig ezt a maga érintetlenségében akarjuk megtartani, a lányok tornatanítására okvetlenül nőket kell alkalmaznunk. Legelőször is a lányoknak a tornázáshoz olyan ruhát kell fölvenniük, amilyenben rendesen nem szoktak férfiak előtt mutatkozni. Nem jó, ha a lány hozzá szokik, hogy térdig érő tallet-szoknyában s magas harisnyában ugrándozzék idegen férfi előtt. Ezután — bár a lányok a merészebb testgyakorlatoktól mindig megóvandók, — igen sok gyakorlatban — szükséges, hogy a mester segítsen neki, emelgesse vagy kikapja őt s az egyáltalán nem előnyös a lányra nézve, ha ilyen módon nagyon hozzászokik a férfi érintéséhez. Talán fölösleges is még tovább fejtegetnünk, hogy a lányok tornatanításához nőket kell használnunk. Németország tanférfiai ezt már régen be is látták és rendszeresen képezik ki a tornatanítónőket. Itt Berlinben van egy külön királyi tornatanító-képző-intézet, melynek rendszeresített tanárai vannak, holott odahaza Magyarországon csak két torna-egyesület kebelében képezik ki a tornatanítókat külön tanfolyamokon. Sőt ha jól tudom, e tanfolyamokra még most sem eresztik a nőket, kik tornatanitónak óhajtanának lenni, hanem ezeknek magánúton kell elsajátítani a szükséges ismereteket s csak a vizsgára bocsáttatnak. (Fájdalom — még mindig ily szegényesek állapotaink. Szerk.) Németországban már sokkal előbbre haladt e tekintetben a nevelés ügye. Itt ugyanis Berlinben a tornatanítók képző intézetében a tornatanitónők számára is évenként rendesen külön tanfolyamokat rendeznek be. E női tanfolyam rendesen három hónapig tart s csak bizonyos előképzettség kimutatása után bocsáttatnak reá a nők. Előnyt élveznek azok, kik már a tanítónői oklevelet megszerezték, vagy tanítással és neveléssel foglalkoztak, de ha ezekből ki nem telnék a kurzus hallgatóinak száma, akkor felvétetnek olyanok is, kik csak alsóbb iskolai képzettséget tudnak kimutatni. Jelenleg is foly egy ily tanfolyam, mely április elsején kezdődött s junius utolján fog végződni. A fölvétel a tanfolyamra ennek megkezdése előtt két héttel szokott eszközöltetni s a fölvételt kérő irathoz csatolni kell az ajánlkozó rövid életrajzát, tanulmányainak leírását, egy orvosi bizonyítványt egészségi állapotáról s többek közt még a keresztlevelet is, ami egy kissé kegyetlen követelés, mert a pályázók közül a többség rendesen túl van már az élet tavaszán. A fölvétel előtt minden pályázó hölgy ezenkívül alá van vetve az orvosi vizsgálatnak, amelytől függ végleges fölvétele, de ez az orvosi vizsgálat mindig igen gyöngéd formában teljesíttetik. S általán igen ügyelnek a tanfolyam hallgatóinak erkölcsiségére, mert hiszen ettől függ aztán a tanítványok erkölcsisége is. A múlt évi tanfolyamot hatvannyolc tornatanítónő-jelölt hallgatta Németország különböző vidékeiről. Nagy többségben voltak azonban ezek között az oly nők, kik már mint tanítónak alkalmazva voltak valamely intézetben. Magyarországon tudtommal az első okleveles tornatanítónő a nemzeti tornaegylet művezetőjének, Bokelberg Ernőnek neje s kívüle alig van még egy-két tornatanitónő, pedig ezek nélkül sohasem lesz teljes a magyar nőnevelés. Dr. M. I.