Szendrő Ferenc (szerk.): 1848-1948. Száz év a szabadságért (Budapest, 1948)
Goda Gábor: Forradalom és hagyomány
FORRADALOM ÉS HAGYOMÁNY Irta: Goda Gábor Az uralkodó osztály harcainak ideológiai eszközéül a legszívesebben mindenkor azt a képzetet iparkodott köztudattá avatni, hogy a népi mozgalmak mindig és mindenütt ellentétben állottak a nemzeti törekvésekkel és hagyományokkal, míg az ő történelmi szerepük mindig a nemzeti törekvésekkel volt azonos. Ha az uralkodó osztálynak a népi demokráciának most is használt ez a szólama, már azokkal a népmozgalmakkal szemben is kimutatható, amelyek a népi mozgalmak tudományos szervezettsége előtt, tehát a tudományos szocializmust megelőző időkben folytak le, még inkább szembeszökő ez azóta, amióta a dolgozó osztályok felszabadítási harca a tudományos szocializmus rendszere alapján folyik. Mindig az volt az uralkodó osztályok mellveregető, öblös hangon hirdetett szólama, hogy a nemzeti hagyományoknak, törekvéseknek, sőt a nemzeti lét föltételeinek egyedül ők a letéteményesei s hogy a dolgozó osztályok fölszabadulási harcával való szembenállásuknak elsősorban a nemzeti hagyományokhoz és a nemzeti élet gondolattartalmához való rendithetetlen ragaszkodásuk a legdöntőbb momentuma és fordítva, hogy a népi uralom kiküzdésére irányuló minden harc hagyománytalan, vagyis a nemzeti történelemben nincsenek gyökerei. Az uralkodó osztály evvel foglalta le magának a hazafiasság kizárólagosságát, melynek védelmére még külön nemzeti istent is kreált, akinek kifürkészhetetlen rendeléséből eredő és »örök érvényű« osztályparancsait glorifikálni iparkodott. Az Isten rendeléséből való királyság eszméje és az a tan, hogy a munkástömegek örök időkre és megváltozhatatlanul alá vannak rendelve munkáltató uraiknak, ebből a tévtanból eredve vált gyakran szinte meggyőződéssé és uralmi elvvé. Engels írja, hogy az angol feudális arisztokráciának, a noblesse d’ epée-nek, a kard arisztokráciájának az angol financtőke uraival, a noblesse finance-val való megegyezése korában, az angol nagykeresőkedő és gyáros mély vallásossága, amellyel fölfelé a király, lefelé a munkásosztállyal szemben a maga osztályhatalmát kiküzdenie sikerült, nem volt egyéb, mint egy ilyen külön angol Isten előtti lebomlás, akinek örökérvényű rendelése folytán, a természet rendjéhez tartozik, hogy alkalmazottja és munkája örökké alárendeltje 15