Dolinay Gyula (szerk.): Petőfi és a szabadságharc (Budapest, 1901)
Petőfi halála
Itt a próba, az utósó Nagy prób: Jön az orosz, jön az orosz, Itt is van már valóba! Föl a szent háborúra! Eljött tehát az utósó ítélet De én attól, sem magamért, Sem hazámért nem félek. Miért félnénk az ítélet Napjától ? Féljenek ők, kik viselik Magukat oly gáládul, Petőfi halála. Csodás, végzetszerűesemények láncolatából áll Petőfi egész élete. Esze ágában sem volt többet Erdélybe menni, midőn Pestről, hol szüleit te ette, menekült. Atyja 1849 tavaszán hirtelen hunyt el, a tífust ölte meg, anyja nem sokkal azután szintén hirtelen halt meg. Az orosz már bent van az országban, Budavár bevétele után a magyar kormány kéntelen Szegedre futni. Petőfi is távozik, Mezőberénybe vonul, Orlaynál húzódik meg. Onnét Arad felé akart tovább bujdosni, hogy feleségét valahol biztonságban hagyhassa. Már megfogadják a kocsit, mely őket Arad felé vigye. Fel is ülnek, elindulnak, de im, a második utca 24