Fáy András: Óra-mutató (Pest, 1842)
Előszó, Többen vannak hitfeleim között, kik mindazokat, miket ez iratocska magában foglal, jobban elmondhatok villa mint én; de tán alkalom-hiány, tán helyzet, tán viszonyok’ hatalma gátolandják vala nálok a’ tollat ; ’s így mindezeket nekem, önveszélyemre kelle elmondanom. Elméleti és bölcseleti mélységek, vagy fölfedezések könyvecskémben nincsenek; legfölebb tapasztalati jegyzetek, gyakorlati észrevételek, és javaslatok, miket életből és körülményeinkből meríték, ’s némileg rendszeres formában adok elő. Némelly eszmék, mik et iratban feszegettetnek, nem újak immár azok előtt, kik a’ protestáns világnak, különösen németországnak egyházi és oskolai újabb reform-mozgalmait figyelemmel kísérék; de a’ feljövő napnak nem elég csak a’ hegy- ormokat szegni be arannyával, szükség lelövelnie jótékony sugarait a’ völgyekre is, és mindenhova hol tenyészet él; mert legkisebb plánta is , mint sovárog az éltető nap után! Én a’ prot.oskolai és egyházi reformnak ezen új és nem új eszméit, némi rendszerben igyekvém következtetni; mert untalan elmém előtt forgott a’ maai Levitának egykori posta-csézája. Ennek agyai kimozdúltak, tengelyei kikoptak, bőr és posztó meglyukadoztak , az egész alkotmány döczögött és rázott, ’s a’ szegény agg Levita, kiolly