Fáy András: Óra-mutató (Pest, 1842)

Előszó, Többen vannak hitfeleim között, kik mindazokat, miket ez iratocska magában foglal, jobban elmondha­­tok villa mint én; de tán alkalom-hiány, tán helyzet, tán viszonyok’ hatalma gátolandják vala nálok a’ tollat ; ’s így mindezeket nekem, önveszélyemre kelle elmonda­nom. Elméleti és bölcseleti mélységek, vagy fölfede­zések könyvecskémben nincsenek; legfölebb tapaszta­lati jegyzetek, gyakorlati észrevételek, és javaslatok, miket életből és körülményeinkből meríték, ’s némileg rendszeres formában adok elő. Némelly eszmék, mik et iratban feszegettetnek, nem újak immár azok előtt, kik a’ protestáns világnak, különösen németországnak egyházi és oskolai újabb reform-mozgalmait figyelem­mel kísérék; de a’ feljövő napnak nem elég csak a’ hegy- ormokat szegni be arannyával, szükség lelövel­­nie jótékony sugarait a’ völgyekre is, és mindenhova hol tenyészet él; mert legkisebb plánta is , mint so­­várog az éltető nap után! Én a’ prot.­oskolai és egy­házi reformnak ezen új és nem új eszméit, némi rend­szerben igyekvém következtetni; mert untalan elmém előtt forgott a’ maai Levitának egykori posta-csé­­zája. Ennek agyai kimozdúltak, tengelyei kikoptak, bőr és posztó meglyukadoztak , az egész alkotmány döczögött és rázott, ’s a’ szegény agg Levita, kiolly

Next