Kákay Aranyos: Országgyülési árny- és fényképek (Pest, 1861)
Alsóház
- ben, hogy megeszik félvék a szilvát, meg is ette, de a gyorsan elterjedt hírénél fogva nagy dolgokra, tán józsefvárosi képviselőségre is hivatott férfiút elvitte a minek is hívják, a what is his name. A szilvába belehalt! Ha én tehát kitűnőségekről akarok szólni, e kitételt nem egyoldalún értem, hanem egész általánosságban. Az olvasó tán nyerni is fog az által, mert merő istenekkel társalogni tanulságos élvezet ugyan, de utóvégre fárasztó is; a hamis isteneknek az a jó oldaluk van, hogy mulattatok . . . Végy olvasóm hosszú lélegzetet, mint magam, mert e frivál bevezetés, mint csak most veszem észre, sehogy sem illik tárgyamhoz, melynél nem lehet föl nem kiáltani: odi profanum vulgus et arceo! Tudd meg ugyanis nyájas olvasó, hogy ez időszerűit országgyülésezek, azaz betolakodom a nagyképű journalisták karzatára, hol tárczabó létemre is úgy hiszem helyemen vagyok; mert hisz ülnek ott olyan úriemberek is, kik soha tollat se vettek kezükbe; bármint töri magát a házrend-imádó háznagy, kifognak ők rajta; mert ők ott hálnak a karzaton, s ha reggel nyolckor jőnek is a politikai lapszerkesztők, helyeik már lefoglalvák. Csak a hatalma öntudatával járókelő Magyarország, s a finomul goromba Sürgöny szent helyei maradnak különös kegyeletből illetetlenek. Les extremes se touchent! Végre elhelyezkedem magam is oly szerencsés positióban, hol mind a két karzat női szépségei szemeibe tűnni alapos reménynyel kecsegtetem magam.