Kákay Aranyos: Országgyülési árny- és fényképek (Pest, 1861)

Alsóház

- ben, hogy megeszik félvék a szilvát, meg is ette, de a gyorsan elterjedt hírénél fogva nagy dolgokra, tán józsefvárosi képviselőségre is hivatott férfiút elvitte a minek is hívják, a what is his name. A szilvába belehalt! Ha én tehát kitűnőségekről akarok szólni, e ki­tételt nem egyoldalún értem, hanem egész általános­ságban. Az olvasó tán nyerni is fog az által, mert merő istenekkel társalogni tanulságos élvezet ugyan, de utóvégre fárasztó is; a hamis isteneknek az a jó oldaluk van, hogy mulattatok . . . Végy olvasóm hosszú lélegzetet, mint magam, mert e frivál bevezetés, mint csak most veszem ész­re, sehogy sem illik tárgyamhoz, melynél nem lehet föl nem kiáltani: odi profanum vulgus et arceo! Tudd meg ugyanis nyájas olvasó, hogy ez idő­szerűit országgyülésezek, azaz betolakodom a nagy­­képű journalisták karzatára, hol tárczab­ó létemre is úgy hiszem helyemen vagyok; mert hisz ülnek ott olyan úri­emberek is, kik soha tollat se vettek ke­zükbe; bármint töri magát a házrend-imádó ház­nagy, kifognak ők rajta; mert ők ott hálnak a karzaton, s ha reggel nyolc­kor jőnek is a politikai lapszerkesztők, helyeik már lefoglalvák. Csak a ha­talma öntudatával járó­kelő Magyarország, s a finomul goromba Sürgöny szent helyei maradnak különös kegyeletből illetetlenek. Les extremes se touchent! Végre elhelyezkedem magam is oly szerencsés positióban, hol mind a két karzat női szépségei sze­meibe tűnni alapos reménynyel kecsegtetem magam.

Next