A Hét, 1907. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1907-01-06 / 1. szám
XVIII. évfolyam. 1907. 1878. szám. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési feltételek: Egész évre ... ... kor. 20.— Félévre ............ . 10.— Negyedévre ... ... .5.— Egyes szám ára 40 fillér. А НЕТ POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. Szerkeszti KISS JÓZSEF. — Budapest, január hó 6.§h^— У *' Ézenérjiftiség és kiadóhivatal: BillpAPEST, Vili:,,Bölies Szilárd utcza 18. sz. »V _ Hirdetések felvétele ugyanott. Kéziratok nem adatnak vissza. A HÉT XVIII. évfolyam, XXXV. kötet. A HÉT pályafutása sokkal ismertebb, irodalmi szereplése sokkal jelentősebb, semhogy most, amidőn egy tizenhétéves, sikerekben és szenzácziókban gazdag múltra hivatkozhatunk, rekapitulálnunk kellene A Hét programmát, mely azóta sem változott és ismertetni irányát, mely a jövőben is ugyanaz marad. A művelt Nyugat eszméit hirdetjük, modernek akarunk lenni, a modernség kinövései — nemzetiek, sallangosság nélkül. Munkásait А НЕТ az irodalom szine-javából válogatja és súlyt fektet arra, hogy a kritikát, melyet gyakorol, az igazságokat, melyeket hirdet, a szépség zománczával aranyozza be. A múló, váltakozó események áramlatából kiragadjuk az értékesebb anyagot és megrögzítjüka figyelemreméltó jelenségeket — irodalomban, társas életben, politikában és művészetben egyaránt. Régi, hűséges nagy olvasóközönségünk figyelmébe ajánljuk továbbra is A НЁТ-et. Budapest, igey, január havában. Kiss József A HÉT szerkesztője és kiadója. Krónika. Agrár krimicsau. — jan. 4. Megszületett hát a szocziális Ige — Hajdu- Szoboszlón. Ott a gazdák elhatározták, hogy ha a munkások fentartják exorbitáns követeléseiket, akkor ők parlagon hagyják földjeiket, csak annyit vetvén be, amennyi saját fentartásukhoz okvetetlenül szükséges. Ez tehát az agrár krimi csau, logika szerint éppoly hatalmas és jogos ellenszer az agrárius sztrájkok, mint az ipari munkakizárás az ipari sztrájk ellen. Hajdu-Szoboszlót komolyan kell venni s az ottani gazdák elhatározását az idők jelének. A határozat a szocziális élet és a gazdasági törvények merő félreértésén alapul ugyan, de roppantul csábító, plauzibilitásánál fogva pedig szinte tálcrán kínálja a társadalmi védekezést a földmíves sztrájkokkal szemben. A munkás csak addig erősebb a gazdánál, amig a vetés lábon áll, s a gazdának fáj a szive, hogy Isten áldása a kasza hiánya miatt elrothadjon. Ellenben a munkás tehetetlen és nevetségesen értelmetlen tömeg, ha a gazda ugarol s nyugodtan mondhatja : két krajczár nem sok, de annyi is kidobott pénz volna napszámnak, nem lévén a földemen semmi aratni való. Az ugar egyszersmind az utolsó szót biztositja a gazdának s a munkást végleg elüti még a visszavonulástól is. Amig van mit aratni, addig mind a két fél spekulálhat. A munkás , ha elérkezett az utolsó pillanat, a gazda mégis csak megad mindent, hogy legalább valami jusson neki is. A gazda : várok és nem engedek, mert hiszen ha látják, hogy hiába srófolnak, mégis csak eszükre térnek, hogy jobb a kevesebb, mint a semmi. Ám az el nem vetett mag egy rettentő fait accompli, melyen utólag nem lehet változtatni. Az idő nem vár és nyáron nem lehet szántani, őszszel nem lehet aratni. Az az esztendő el van veszve, a munkás munkája besülyedt a semmibe s a gazdát sem kárpótolja földje pihentsége. Ezeknél fogva, mondom, nagyon kecsegtető ez az idea a gazdák végső védekező szerént a munkások szervezkedése ellen. Csak egy agilis tekintély kell s végig az országon hódit az agrár krimi csau a kisbirtokosoknál. De jaj, ott van a bökkenő : a nagybirtokosnál nem hódithat, csak csalhat. Mert ha a Csekonicsok és a káptalanok ugyanazt mondják, mint a kisbirtokosok : álljuk a szövetséget s mi is csak annyit vetünk, amennyi a magunk fentartására okvetetlenül szükséges, akkor kisül, hogy ezeknek a nagy uraknak rengeteg sokra van szükségük, mindenre, amijük van, s azonfelül ők jutnak olcsón azokhoz a munkásokhoz, akiket a kisbirtokosok krimicsauja koplaltat. Az ország termőföldjének a legjava olyan urak kezén van, akiknek mindenükre okvetétlenül szükségük van, s akik azonfelül ki tudják teremteni az országnak majdnem egész gabonaszükségletét. A munkások ezzel le volnának törve a latifundiumok javára s a kisbirtokosok tönkre volnának téve. Hát ez az egyik végzetes hibája a hajdú-szoboszlóiak érdekes szövetkezésének. A másik pedig rettenetesebb, mert előáll akkor, mikor az elsőt eliminálják. Ha a passzív rezisztenciát rá tudnák oktrojálni a nagybirtokosra is olyanformán, hogy egységes kulcs szerint megszabnák, hogy mekkora birtok után hány hold számítódik a saját fentartáshoz okvetetlenül szükségesnek, akkor valóban beállana az az eset, hogy az országban nem terem semmi a nem birtokosok számára s ezzel egyetemben kisülne, hogy a krimicsavozó gazdaosztály távolról sem tudna megélni abból, amit a saját fentartására elegendőnek vélt. Mert !