Hetedhéthatár, 2000 (4. évfolyam, 1-25. szám)

2000-07-21 / 15. szám

28 hetedHÉTHATÁR 2000. július 21. Szigetvári János és Szigetvári Krisztián 3/3 oldala Mediterrán Tavasz kisasszony intim borotvatánca (Erotikus töltésű szerepvers, melyet egy rövid tavasz ihletett, ami éppen csak beköszöntött a hosszú tél után, máris nyárba csavarodott - Pécsen nem ritka ez az utóbbi években.) Idén is későn láttam meg a napvilágot. Évszak-erőszakot erre már ki látott? Fogai közül Tél apó alig eresztett Nyár úrfi nagy szemeket meresztett Rám máris. Ezen kár is Szomorkodni, évek óta Húzódik ugyanaz a nóta: Tél lefagyaszt Nyár beolvaszt Megalázzák a Tavaszt. Mikor hétrét görnyedve hívom elő a rét borostás füvét És magamra vonzom a Kikelet összes nyűgét E baj abajgat a legkevésbé. Elviselem, ha fülembe bariton bari bari­kád bé-Get, a hasamon egy fészekalja számítógép által vezérelt S ekképpen világra érlelt Pszichés és pihés kiscsibe Gépiesen tipegve Komputer chipekbe Pácolt hangon csipogja: „VÉGRE-VALAHÁRA KI FOGJA MEGÖLNI A MODERN TECHNOLÓGIÁT?” Női fejjel nem fejtem meg a titkát. Hogy egy Tavasz hogy csinálhat nyarat, Ha Tél és Nyár rajta folyton babérokat arat? És minden ízeltlábú íziben belém ízlel, Amint húsomban zamat­kamatot észlel. Épp orromba tart egy orr-cátlan fülbemászó, Dobhártyámba dong a dongó fülbemászó Zümmöket. Szám csak hümmöget, De mikor a gömbölyödő dögöly dögönyöz Már rákiáltok: - Dögölj meg! Hogy rajtam mit esznek, hiszen kutyába se vesznek! Mérgemben a szarvasbogár agancsát letöröm, Mire felizzik bennem 10 deka dekadens öröm. Erre lódarázs felnyerít: Meglátjuk, ki nyer itt! Megkerül és felmerül benne, Hogy elmerül bennem Illanó-villanó fullánkja. Elémpottyan a hullája, Miután zimmerüm recefíce bumm-bumm-bumm... Ekkor jön a fátyolszárnyú szitakötő És egy szitaköltőt szitálva belém köt ő: „Ha pusztítod a Természetet, dolgozol a termesz helyett!” Szembogara gyűlöletet ereget, Majd rámküldi a méhsereget. Elsötétül az ég, villantja ezer szemé­t. Ez csalja számra e röpke rezüméht: „Szegte volna tavaly a nyavalya nyakatok még árva-lárva korotokban most nem lennék főfogás torotokban! Átok rátok, szívjátok ki szűzi vérem! Tessék, essék nekem, ki méhfi, ingyen méhrem. De kérlek, fecskendezetlenül adjátok be az almába. Ha már beletaszíttok a Halál borzalmába!” S még kérdi a méhek raja-nagyja: „Melyik jobb, a Golden vagy a Jonathán?” „Mit tudom én, megzavar a náthám. De tudjátok mit, a legjobb étek: Delicsesszétek... Meg.” Most kifacsart Természetem kissé bogaras Tiszavirágéletem lyukas garas. Pókfonál érzéseim oly intimek, De testem fa-fa megerőszakolja. Ám Időisten őket nem inti meg, Csupán Természetem okolja: „Rázna ki a hideg, te parázna! A déridő dáridója húzzon rád 25 deres botot!” Nem elég, hogy Tél lefagyaszt Nyár beolvaszt? Megalázzák a Tavaszt. Egyik kutyatej, a másik törékenyebb. Leginkább miattuk pang a pitypang. Nehezen fejlődik ki a fehér ejtőernyő. Ha elernyedek, mint az ágon lejtő hernyó. Kezemben mosolyogva peng a zsilett Fárasztó már ez a marionett-balett. Én magam most kettészelem. A rángatást úgy jobban elviselem. Megszólal a borotva éle éllel: „Kihasíthatsz te magadból ezer szilánkot De akkor már nem kelthetsz lángot Senki szivében. Se emberében, Se állatéban. Tedd el a kést szépen. Csak azt mondom: a két kujon Megvakuljon. Bitangó a kettejük tolvaj tánca. Szívük felhevült renyhe románca Nem őszinte érzelmet takar. Mindegyik csak a másiktól akar Végérvényesen megfosztani. Ezért kár magad megosztani! Hagyd a pajzán szerelmi ügyeket, Inkább fakassz a fákra érett rügyeket!” „Köszönettel vettem pengeéles logikád most mindenkinek elmondhatom legalább. Ez évtől kezdve általános téveszme azt gondolni, hogy nem létezik Tavasz ma!”

Next