Hétfői Hírek, 1959 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1959-09-28 / 39. szám
MEGÉRDEMELT SZOVJET GYŐZELEM A NÉPSTADIONBAN Szovjetunió—Magyarország 1:0 (0:0) Népstadion, 100 000 néző, játékvezető: Kowal (lengyel) A sorrendben VI. Magyarország —Szovjetunió labdarúgómérkőzés előzményeit a szombatról vasárnapra a fővárosra zúduló hatalmas eső vezette be. Mert „az égi áldás” nyomban felvetette a kérdést , amelyet a szurkolók százezrei vitattak meg Balmazújvárosban éppen úgy, mint a Brasilpresszóban hogy a Népstadion csúszós talaja vajon melyik csapatnak kedvez majd? Nyolc-tíz évvel ezelőtt bizony még nyugodtan és kapásból lehetett volna válaszolni rá: a technikás magyar csapatnak. Ez az idő azonban már elmúlt. Azóta a magyar labdarúgás technikája bizony kissé megkopott, míg a szovjet labdarúgás technikai készsége sokat fejlődött, amellett kezdeti lendületét, robbanékonyságát sem veszítette el. Igen nagy érdeklődéssel várták a világ labdarúgó szakkörei és a magyar sportközvélemény is ezt a találkozót, annál is inkább, mert ez hivatott eldönteni, hogy az Európa Kupában melyik csapat jut tovább, az elmúlt év őszén Moszkvában, kétgólos előnyt szerzett Szovjetunió, vagy a pályaA két válogatott csapat öltözőjében a mérkőzés előtt jól leplezett idegesség uralkodott. Mindkét öltözőben csak egy-egy szemvillanás, egy-egy sápadtabb arc jelezte, hogy igen nagy tétért folyó mérkőzés előtt állnak a résztvevők. A magyar öltözőben nem akadt semmi különös újság, az előre kijelölt együttes húzta magára a nemzetiszínű csíkos fehér mezt és nadrágot. A pirosfehér mezben készülődő szovjet válogatottaknál annál több érdekesség mutatkozott már az öltözőben is. Kiderült, hogy Jakusin edző és a szovjet válogatók mégis csak úgy döntöttek, hogy a technikásabb Iszajevet szerepeltetik, a fedezetet játszó, de taktikai okokból támadó sorba kijelölt Carjov helyett. És amikor a nemzeti himnuszok elhangzása, a 92. válogatottságát ünneplő Bozsik és Netto választása után megindult a játék, a két csapat ebben az összeállításban szerepelt. MAGYARORSZÁG: Grosics — Mátrai, Sipos, Sárosi — Bózsik, Kotász — Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi. SZOVJETUNIÓ: Jasin — Keszarjev, Maszljonkin, Kuznyecov — Vojnov, Netto — Metrevelí, Iszajev, Ivanov, Bubukin, Meszhi. A magyar csapat mindjárt az első percben fergeteges támadásokkal kezdett és három perc alatt három szögletet ért el. Aztán Tichy talpalt el nagyon ügyesen egy Sipos-szabadrúgást a kapu felé, de Jasin bizosan húzta le a labdát. A 7. percben Fenyvesi éles lövése adott munkát Jasinnak, míg a másik oldalon Vojnov kellemetlen, erős lövését védte Grosics. A játék képe már az első percekben kibontakozott. A magyar csapat szervezetten, öt csatárral támadott, míg a Moszkvában szerzett előnyüket tartani igyekező vendégek jó taktikával védekeztek. Csapatunk kezdeti lendületét szovjet támadások törték meg. Két kihagyott gólhelyzet... A 20. percben azonban Netto és Kuznyecov közös hibája után Tichy egészen egyedül törhetett Jasin kapujára. Az ordító gólhelyzetben magyar góljelenlegi éllovasa kivárt és a szovjet kapus vakmerő lábravetődéssel levette lábáról a labdát. Csatáraink mintha megbabonázva játszottak volna, öt perccel Tichy kihagyása után választó magyar csapat? Akérdést persze sohasem a szurkolók és nem a közvélemény dönti el, hanem a 22 játékos a pályán. Így a Népstadion zsúfolásig telt lelátóin az atlétikai események terelték el néhány percre a gondolatokat a nagy labdarúgómérkőzésről. Ez annál is inkább sikerülhetett, mert az atlétikai versenyen is érdekes küzdelmekre került sor. A közönség egy kis főpróbát is tartott a buzdításból, amikor Rózsavölgyi csatázott az 1500 m-es síkfutásban az alaposan felázott vörössalakon, a csehszlovák Jungwirthtal. A főpróba várakozáson felül sikerült: Rózsavölgyi behozta, majd szinte állva hagyta a két körön keresztül vezető csehszlovák világhírességet és 3:47.1 idővel győzött, sőt Jungsvirth második helyére még Kovács is eséllyel pályázott. Még egy magyar győzelemnek örülhetett az atlétikai verseny közönsége (400 m-en, Csutorás), de a további két számban, a 100 m-es síkfutásban és a 3000 m-es akadályon már Kynos (Prága), illetve Peer (Szófia) szerezte meg az első helyet. Albert rúgott lyukat a kaputól négy méterre. Bezzeg Vojnov! A 25. percben 20 méterről küldött óriási bombáját Grosics csak káprázatos vetődéssel tudta kiütni a jobb felső sarokból. Általában az első 10 perc után már teljesen kiegyenlítetté vált a játék. A 40. percben Sándort a 16-oson belül Kuznyecov szabálytalanul választotta el a labdától, de a játékvezető nem fütyült. Szünetben mindkét csapat bezárkózott öltözőjébe, a közönséget pedig a totó-tombola szórakoztatta. Nagy tapsot kapott a szerencsés nyerő, aki kerékpárjával tiszteletkört pedálozott le. Még nagyobb üdvrivalgás fogadta a Pannirobogó új tulajdonosát, aki ugyancsak szerencsés totószelvénnyel jutott a csinos, 48 kcm-es magyar kismotorhoz, a játékot, még erőlködött, de percről percre erőteljesebben domborodott ki a vendégek fölénye. A játékot okosan lelassítva, helyenként iskolázottan gurigázgatva szűrték át a szovjet védők a tűz nélküli magyar támadásokat. Egy Sipos szabadrúgás veszélyeztette ebben az időszakban már csak Jasin kapuját, de ennyi izgalom Grosics kapuja előtt is akadt. Fájdalmas, kínosan biztos vereséget szenvedett a magyar csapat az esős szeptember végi vasárnapon az Európa Kupávar. A Népstadion közönségének nem is az fájt, hogy válogatott csapatunk a kitűnően játszó szovjet labdarúgóktól vereséget szenvedett. Inkább a vereség körülményei ... Az utóbbi hetek reményt keltő csatárjátéka után kiderült, hogy csatársorunkat nem sikerült még mindig megtalálni. Ezen a mérkőzésen vitathatatlanul gyengén, egészen rosszul játszó csatársorunk miatt estünk el attól, hogy az Európa Kupában, a második fordulóban is játszhassunk. Úgyszólván egyetlen magyar csatár sem játszott átlagon felül. Csatársorunk tehetetlenségét bizonyítja, hogy Jasinnak úgyszólván nem akadt komoly védenivalója, ezzel szemben Grosicsnak jónéhányszor kellett minden tudását összeszedve „tisztáznia”. Ami a legfeltűnőbb volt, úgy festett a helyzet, hogy a magyar csapatnak nem volt semmiféle taktikája. Például: Bozsik az első pillanattól kezdve támadó fedezetet játszott. Amíg bírta, kitűnően látta el ezt a feladatát. A legveszélyesebb szovjet csatár, a balösszekötő Bubukin azonban szabadon, kedve szerint szőhette a támadásokat. A szervezetten, jobb taktikával és igen nagy taktikai fegyelemmel játszó szovjet csapat teljesen megérdemelt győzelmet aratott. Sőt, nyugodtan állítjuk, ez a győzelem szerencsés esetben még nagyobb arányú is lehetett volna. A második félidőben, a gól után a szovjet csapat már vitathatatlan technikai fölénybe is jutott. Hiába szólt a szögletarány a magyar csapat mellett, ez a fölény nemcsak meddő, tartalom nélküli volt, de nem is jelentett senmiféle komolyabb veszélyt a szovjet kapura. Ez a mérkőzés világosan megmutatta, hogy a magyar labdarúgó sportban még nap kiegyenlítésnek még csak a reménye sem bontakozott ki az utolsó 10 percben. Nem volt felemelő jelenet, amikor — a mérkőzés lefújása után — Sándor felkapta a labdát és félreérthetetlen mozdulatokkal jelezte, hogy nem hajlandó átadni azt a játékvezetőnek. Ezért a jelenetért kár volt, mert a mérkőzés — számunkra sok ■ negatívumától eltekintve — sportszerű keretek között zajlott le.gyen sok javítanivaló, még nagyon sok tennivaló van. A szovjet csapatban Jasin kevés dolgát biztosan végezte, a hátvédhármas szinte egymást múlta felül. Ezúttal Vojnov volt a támadóbb szellemű fedezet, amit gólja is bizonyít. Netto a védelemben volt hasznos. Bubukin a mezőny legjobbja A szovjet csatársorban találjuk a mezőny legjobbját, Bubukint. A kitűnő technikájú, nagy munkabírású játékos jó játékát persze az is elősegítette, hogy a 90 perc alatt nem akadt őrzője. Nagyon jól játszott a másik négy szovjet csatár is. Szépen kombináltak és ha csak legparányibb lehetőségük nyitott lövésre, úgy nyomban lőttek. A magyar csapatban Grosics nem védhette a gólt. Mátrai ezúttal is rossz felfogásban játszott, az ő oldalán több szovjet gól születhetett volna. Sipos kifogástalanul, Sárosi is igen biztosan látta el feladatát. Bozsik jól kezdett, de nem tudta 92. válogatottsága alkalmával azt, nyújtani, amit a kapitány és a közvélemény várt tőle. 60 perc után egészen visszaesett. Kotásznak is nagyon sok rossz átadása volt. Csatáraink ezúttal nagyon gyengén működtek. Göröcs és Albert szürkén, bátortalanul játszott, Göröcs legfeljebb néhány jó átadással vétette észre magát. Tichy sokat dolgozott, de munkája nem volt hasznos. Sándor és Fenyvesi lelkesen, bár igen nagy hibaszázalékkal játszott. Nekik legalább mentségük, hogy a belsőktől és a fedezetektől csak elvétve kaptak használható labdákat. A játékvezető erélyesen, határozottan bíráskodott. Véleményünk szerint azonban az első félidő végén, Sándor ellökését meg kellett volna torolnia. Vedres József Érdekes változások a szovjet csapatban Tehetetlen csatársorunk a vereség oka azonban lövőlista Magyar lesgól után Vojnov-gól A második félidőt ismét viharos erejű magyar támadások vezették be. A második percben Sípos egy szabadrúgást átemelt a sorfal fölött és Sándor a jobb sarokba fejelte a labdát. Sajnos, lesről ugrott ki a magyar Szélső... Grosics kapuja előtt viszont Sárosi az utolsó pillanatban mentett Bubukin elől. A 14. percben megpecsételődött a magyar csapat sorsa. Formás baloldali támadás után Bubukin visszagurított a nagy lendülettel befutó Vojnovnak. A fedezet 18 méterről, élesen, védhetetlenül lőtt a jobb alsó sarokba. Lövése szinte „a fű alatt” surrant a hálóba. 1:0 a Szovjetunió javára. A gól teljesen megzavarta a magyar csapatot és egyik hibát a másik után követték el játékosaink. A szerencse sem állott mellettünk. A 26. percben Fenyvesi lövésszerű beadása milliméterekkel hagyta el a szovjet kaput, aztán Tichy nagy lövése suhant el a balkapufa mellett. Kié a labda ? Az utolsó negyedóra kiábrándító játékot hozott. Nem, nem adta fel a magyar csapat TOTÓ-POSTA A TOTO 39. heti telitalálata 1. Magyar B.—Szovjetunió 0:1 2 A H. H. tippjei a 40. hétre ■ 2. Szovjet B.—Magyar B. 0:2 2 3. Atalanta—Internazionale 1:1 x 4. Genova—Bologna 0:2 2 5. Milan—Róma 1:1 * 6. Padova—Juventus 0:4 2 7. Palermo—Sampdoria 2:1 1 8. Spal—Lanerossi ,2:1 1 9. Toulouse—Rennes 1:2 2 10. Bordeaux—Strasbourg 0:1 2 11. Le Havre—Nimes 0:3 2 12. Feims—Nice (törölve) 13. Bari—Alessandria 0:0 x 1. Bp. Spartacus—Előre x 2 2. UTTE-Debrecen 2 1 3. Diósgyőr—Borsod 2 4. Szolnok—Jászberény 1 x 5. Nagybátony—Miskolc 2 x 6. Budafok—Sztálinváros 1 x 7. Kaposvár—B. Spartacus 2 8. Szfehérvár—Komló 1 2 9. Bologna—Fiorentina 2 x 10. Lanerossi-Milan x 2 11. Limoges-RC Paris 1x2 12. Nimes-Nice 1 x B-válogatottunk győzött Moszkvában Magyarország B—Szovjetunió B 2: 0 (2:0) Magyar B.: Faragó (Török) — Dudás, Várhidi, Novák — Nagy, Borsányi — Grozdics, Hajós, Bödör, Rákosi, Taliga. — Szovjet B.: Razinszkij — Scserbakov, Jermolajev, Bagrics — Linyajev, Dubinszki — Aputyin, Agopov, Csivjart, Jedorov, Moszaljov. A magyar csapat már az első hat percben eldönötte a mérkőzés sorsát. A 4. percben a szovjet balhátvéd hibájából Grozdics szabadon elfutott ésa kifutó kapus mellett az ellenkező sarokba vágta a labdát. 1:0. A második magyar gól sem váratott sokáig magára! A 6. percben Taliga szerezte meg a labdát, majd néhány lépés után védhetetlen lövéssel szerezte meg a magyar csapat második gólját. 2:0. A szovjet csapat természetesen óriási lendülettel támadott, hogy behozza hátrányát, de a magyar védelem jól állt a lábán és a góllövés nem sikerült a szovjet ötösfogatnak. A második félidőben ugyanez maradt a játék képe: sokat támadott a szovjet csapat, de széteső játéka miatt eredményt nem tudott elérni. A magyar csapat technikásabban játszott, egységesebb benyomást nyújtott. A magyar csapatban átlagon felüli teljesítményt nehéz volna megállapítani. „Barátságos pontot” vesztett az U. Dózsa és a Honvéd NB I-es labdarúgócsapataink nem tétlenkedtek a válogatott program miatt szabaddá vált szeptember végi vasárnapon. Sőt, a pályákra zúduló eső sem akadályozta meg, hogy komoly barátságos mérkőzéseket játsszanak. De milyen komolyakat... Az Ü. Dózsa például — a Megyeri úton — barátságos pontot vesztett a Diósgyőr ellen. Az 1:1-re végződött mérkőzésen Horváth, illetve Pál rúgta a gólokat. Az újpesti vezetők és szurkolók igen örültek Petrovich jó játékának. De pontot vesztett - ugyancsak barátságos alapon - a Bp. Honvéd is. Az NB I. felé kacsintgató NB II-es listavezető, a Szállítók ellen, csak 2:2 arányú döntetlent ért el a válogatottjait nélkülöző Honvéd. A mérkőzéseket a szakvezetők arra használták fel, hogy a játékosállománynak lehetőleg minden tagja szóhoz jusson. A Ferencváros is mintegy 20 játékost vonultatott fel a Salgótarján elleni barátságos találkozóra. Főleg a fiatal Némethnek falett a csúszós talaj ezen a találkozón, amely a zöld-fehérek 5:1 arányú győzelmével végződött. — a BVSC — edzőpályáján — a Szolnok ellen játszott és győzött 4:1 arányban. — Új edző mutatkozott be Zalaegerszegen, a ZTE—Szombathely mérkőzésen. Az NB I-es csapat kispadjára először ült le Turay András, a „kis Suttyó”, aki már több helyen bebizonyította, hogy olyan jó edző is, amilyen kitűnő labdarúgó volt, fivérével együtt. A szombathelyiek most Turaytól várják, hogy a veszélyes zónából mielőbb felhozza a csapatot. Az MTK a szegedi vasutasokkal játszott kiadós edzőmérkőzést. A kék-fehérek nagyszerű játékkal 11:0 arányú fölényes győzelmet arattak. Sakk-kandidátusok Bledben A jugoszláviai Bledben nyolc nagymester részvételével hatalmas küzdelem folyik a világbajnoki páros mérkőzésen való részvétel jogáért. 1950 óta naptári pontossággal minden harmadik évben sor kerül erre a rendkívüli érdekességű sakk-találkozóra. A felszabadulást követő években a szovjet sakkvezetők, Botvinnik világbajnok javaslatára, kidolgozták a világbajnokságok rendszerét. Botvinnik - miután az akkor legjobbnak tartott öt nagymester közötti körmérkőzésen fölényesen győzött és átvette Aljechin elárvult örökét - nem óhajtotta a világbajnoki címet, mint privilégiumot megtartani és a sokévtizedes szokáshoz híven anyagi feltételekhez kötni a következő világbajnoki páros mérkőzéseket. A Nemzetközi Sakszövetség által jóváhagyott tervezet szerint a világ különböző részein megrendezett zónaversenyeken, illetve az itt legjobbnak bizonyult versenyzők között megtartott döntőn dől el, hogy kik jutnak be a „kandidátusok” közé. 1950-ben, a Budapesten rendezett világbajnokjelöltek versenyén Bronstein, 1953-ban — Zürichben — Szmiszlov, majd 1956-ban, Amsterdamban, ismét Szmiszlov volt a győztes. Botvinnik Bronsteinnal, majd első ízben Szmiszlovval szemben is megvédte világbajnoki címét, másodízben azonban Szmiszlov elhódította a világbajnokságot. De csak egy esztendőre, mert a szabályok értelmében a következő évben megtartott visszavágón ismétBotvinnik maradt felül, akinek jövőre, a most folyó verseny győztesével szemben kell majd címét negyedszer is megvédenie. A verseny eddigi lefolyása alapján szinte bizonyosra vehető, hogy megint csak szovjet nagymester lesz az ellenfél, de nem Szmiszlov, hanem a jelenleg is vezető Keres, vagy talán Tál, esetleg Petroszján. A verseny második harmadát Zágrábban, a befejező részét pedig Belgrádban bonyolítják le. DR. LINDNER LÁSZLÓ Szorítóban az új Vasas, cselgáncs-, vívó- és lövészversenyek... Csak az atlétákat mosta el a vasárnapi eső Tudósítóink vasárnap —■ a közmondásnak megfelelően nem is az'|®3?^a^’azgjt lejúratod— korán keltek, s ha aranyat nem is, sporteseményt annál a ' osz a qua - nagyobb számban „leltek” Budapesten. Kísérjük most végig útjukat. Lapozzunk bele jegyzetfüzetükbe, s foglaljuk össze azt, amit ezen a vigasztalanul esős, szeptember végi vasárnapon feljegyeztek. Lövész postaverseny a „Marcibányin" Egy héttel az országos bajnokság nyitánya előtt, az eső ellenére sem voltak éppenséggel csendesek a Marcibányi téri lőállások. Ezúttal az MHS és a csehszlovák Svazarm nemzetközi postaversenyén részt vevő magyar versenyzőket láthattuk sportlövészetünk „fellegvárában”. 1956 óta másodízben mérik össze tudásukat a két ország lövészei, s reméljük, hogy ez az összecsapás további hasonló küzdelmek nyitánya lesz. A versenyen egyébként nyílt irányzékú kispuskában Fejerte György és Kovasik Jenő ért el kiemelkedő eredményt, 491, illetve 476 körrel. Hódmezővásárhely ? Budapest? ,,Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában” — mondhatták volna el ifjúsági vívóink Petőfi ismert két verssorát. A barátságos „szoba” ezúttal a BVSC Tanács körúti vívóterme volt, ahol a vége felé járó Vasutas Ifjúsági Vívó Kupa küzdelmeire került sor. A színvonalas versenyt 15 vidéki és egy budapesti csapat részvételével rendezték meg. Kié lesz vajon a kupa? Egyelőre még csak annyi bizonyos, hogy Hódmezővásárhely és Budapest együttese között dől el az elsőség kérdése. Új cselgáncs-szabályok A MÁVAG kultúrtermében cselgáncsozóink szórakoztatták a kelleténél bőségesebb „istenáldása” elől fedél alá menekülő sportrajongókat. Nem sok néző gyűlt ugyan össze, de aki itt volt, izgalmas küzdelmekben gyönyörködhetett. Budapest ifjúsági cselgáncsversenyének résztvevői derekasan kitettek magukért. Ezt a versenyt különben még a régi szabályok szerint tartották meg, de a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség döntése szerint ezentúl az eddigi nyolc súlycsoport helyett csak hat súlycsoportban küzdenek a cselgáncsozók. Örvendetesnek találtuk, hogy sok versenyző hasznosította a bécsi Európa-bajnokságon látott fogásokat. Úgy látszik — jó tanítványok leszünk! Nem lehetetlen, hogy az új szabályok — amelyek szerint az első versenyt október 6-án rendezik — új, kevesebb csalódással járó szakaszt nyitnak meg cselgáncs-sportunk történetében. Sók, komoly vérveszteség érte a nagymúltú egyesületet. Ebben az évben azonban már újra nevezett a Vasas a III. osztályú CSE- re, s jelenleg veretlenül a táblázat élén áll. Vasárnap délelőtt a Sportcsarnok edzőtermében pedig újabb győzelmet arattak a piroskékek: 12:8 arányban verték a KÖZÉRT csapatát, s ezzel jelentős lépést tettek az NB II. felé. Szalai edző véleménye szerint a fiatalokkal (Edőcs, Rácz, ötvös) megerősített csapat a II. osztályban is megállja majd a helyét. Mi ehhez azt tesszük hozzá, hogy a Vasas - amelynek ifjúsági gárdája is kitűnően szerepel — két év múlva — bizonyára már az NB I-ben is elfoglalja méltó helyét. Atléták kesergője A Vasas név újra szép lesz... A mostoha időjárást leginkább atlétáink sínylették meg. A Népliget edzőpályájára tervezett férfi ügyességi atlétikai csapatbajnokságot, az V. Dózsa 15 km-es és 1 órás távfutóversenyét, de még a női atlétikai csapatbajnokságot is elmosta a szeptemberi eső. Az FTC—Somogy atlétikai viadalra érkezett vidéki csapat vezetői sem nézegették túlságosan, vidáman az Üllői úti pálya tócsáktól tarkálló salakját. Főleg azért búslakodtak, mert — mint elmondották — ilyen létszámban még sohasem tudtak eljönni a hagyományossá vált versenyre. Jókedvűen indultak útnak, s most — a pálya állapota miatt — mégis le kellett ökölvívósportunk egykori erőssége, a Vasas, két évi szünet után ismét helyet kér, ha egyelőre mondannok a versenyről. Ez volna hát a vasárnap sportkrónikája, amely hiába készült kaleidoszkópnak, őszi színek egyvelegének, hibánkon kívül szürke, egyhangú, esős kép lett belőle. S ezen utólag nincs miért keseregnünk. Hanem a dátumot — szeptember 27-ét — okvetlenül beírjuk az időjárásfelelős panaszkönyvében.a Srapnek nyerte az Őszi díjat Hat lovat nyergettek fel a vasárnapi galoppversenyek fő számában, a 2400 méteres távolságú 15 000 forinttal díjazott Őszi díjban. A kis mezőny ellenére a verseny érdekesnek ígérkezett, de a várt küzdelem elmaradt, mert párszáz méterrel a cél előtt Srapnek elhúzott az addig vezető Roham mellett s feltartva győzött az utolsó métereken felzárkózó Mab és Kolibri ellen. Eredmények: I. 1. Roomey, 2. Bard, 3. Astral. Tot.: 10:39, 15, 22, 31. Bef.: 119, 124. II. 1. Aforizma, 2. Harcias, 3. Cselező. Tot.: 10,12, 11, 12, 14. Bef.: 25, 44. in. 1. Inka, 2. Gradicz, 3. Martial. Tot.: 10:15, 11, 12, 12. Bef.: 40, 32. IV. 1. Gondola, 2. Akron, 3. Bambusz. Tot: 10:177, 58, 30, 40. Bef.: 938, 1090. V. 1. Srapnek, 2. Mab Tot.: 10:23, 15, 39. Bef.: 208. Zrínyi Nyomda HÉTFŐI HÍREK Politikai hetilap Főszerkesztő: Parragi György Szerkesztő: Gombi Pál Szerkesztőség: Bp. V. Bajcsy-Zs. u. 78. Lem. Telefon: 118-007 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalati Felelős kiadó? Csollány Ferenc igazgatói Kiadóhivatal, Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 1-3. Telefon: 343-100 Terjeszti a Magyar Postát