Hétfői Hírek, 1963 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-11 / 11. szám

1993-a re temn Távfűtés újabb 4000 lakásban Sorban irigykedtek télen azokra, akik távfűtéses lakás­­bsen laknak. Állandóan és egyenletesen kapták a kelle­mes meleget, nem kellett ag­gódniuk, tudnak-e tüzelőt sze­rezni vagy sem. Ez ideig a fő­városban, Dunaújvárosban, Pécsett és Tatabányán össze­sen 16 000 lakásba vezették be a lakótelepekhez közeli erő­művek gőzét. A távfűtőszolgálat fejleszté­sének problémáival a közel­múltban különböző gazdasági fórumok foglalkoztak, s így az idén első ízben már a nép­­gazdasági tervbe is felvették a távfűtés fejlesztésének ügyét. Ennek alapján 1963-ban is­mét több mint négyezer lakást kapcsolnak be az erőművek gázhálózatába. Budapesten há­romezer, Tatabányán és Duna­újvárosban fél-félezer, Székes­fehérvárott pedig 330 lakás kap távfűtést. 1964-ben már sok száz kazincbarcikai, tisza­­palkonyai, komlói és salgótar­jáni lakásban is távfűtéssel váltják fel a kályhákat. Szó van róla, hogy az ötéves terv során Ózdon, Debrecenben és Ajkán is megépítik a távfűtő­­hálózatot, egy-egy lakásra eső költsége a hagyományos kályha­építés 1800 forintjával szemben 16 000 forint, de ez a költség bizonyos idő alatt megtérül, mert az egyébként kárba vesző gőz hasznosításával jelentős mennyiségű szenet takaríta­nak meg, s ugyanakkor keve­sebb korom, füst szennyezi majd a városok levegőjét. A Nyugati pályaudvaron minden csendes. Éjfél elmúlt Halvány lámpafény, a sínek ezüstösen csillognak. Szerel­vényeket tolatnak, pöfékelve pipáznak a mozdonyok. A vá­róteremben is csend. Alszanak, szenderegnek a hajnali vona­tokra várakozó utasok. A külső vágányokon két vonat készül a hajnali indulásra. Az egyiket már bes­űtötték. Vasutasok nyújtóznak végig a kocsik pad­jain. A sínek között árnyak sur­rannak. A gyermekvédelmi osztály nyomozója int Utánuk! A fűtött vonatban nincsenek. Talán a másikban ... Minden fülkébe benyitunk. Senki. Már legalább a harmincadik ajtót nyitjuk. Sehol senki. Odébb, a pályaudvartól távolabb még egy vonat Talán ebben? . Hirtelen kiáltás. A fülke mé­lyéből egy vattakabátos fiatal­ember támolyog elő. Riadt ijedt. Gyűrött, piszkos a sze­mélyazonossági igazolványa, olyan, mint az ember. « Neve? Kiss József. Húszéves. Két hónapja dol­gozott utoljára. A nyári hóna­pokban Pécelen lakik, egy vá­sári mutatványosnál, az élés­kamrában. Cserébe a körhintát forgatja. Ősztől tavaszig kódo­­rog. Apját 1956 nyarán meg­ölte az alkohol — így mondja —, anyja két éve férjhez ment. A mostohaapa elzavarta a fiút. Ha hó esik, havat lapátol. Ha nem, vagont rak. Széles váltó, erős termetű. De­­ ép­pen csak annyit dolgozik, hogy éhen ne haljon. Öt elemit végzett Két éve Pesten él, a Nyugatiban al­szik, de nem tudja, hol a Marx tér. Moziban már volt, de ott is csak aludni. Enni és aludni — ennyi az igénye. Az őrszobá­ra kerül. Pesten akarok élni! A nyomozók járják­ a vona­tokat. Újabb Jóska kerül elő. Kiskorú, tizenhat éves. Magas, nyúlánk, élénk szemű, élénk eszű fiú. Dorogról szökött meg egy hete. Apja nyugdíjas bá­nyász. Asztalosipari tanuló volt Esztergomban. Sokat hiányzott, csavargott, végül ki­zárták. Két és fél évet tanult. Még másfél év­e szakember lett volna. — Szüleid tudják, hol vagy? — Igen. Ajánlott levélben megírtam, hogy Pestre jöttem. — Mutatja a feladóvevényt. — Kértem, ne haragudjanak rám. Unom már a falut. Pesten aka­rok élni. Itt sokkal izgalma­sabb ... — Testvéred van? — Három. m­ik is csavarognak? Azok rendes emberek... — S te? Ilyen ember akarsz lenni, mint a Kiss? — muta­tunk az őrszobán üldögélő pé­­celi fiatalemberre. —­ Ilyen? Nem!— szakad ki belőle. (A gyermekvédelmi osztá­lyon az ügyeletes tiszt Dorog­ra telefonál: értesítsék Jóska szüleit, jöjjenek érte. Felnőttek felelőssége A nyomozók fáradtan tér­nek haza. Az árnyak eltűntek a Nyugati pályaudvarról. Leg­alábbis ma éjszaka. A gondok azonban nem. Újabban ugyan­is jelzések érkeztek: a főváro­si pályaudvarokon iskola- és dologkerülő fiatalok csavarog­nak. Szerencsére, nincsenek sokan. A kalandvágy sodorja őket. Meg lehetne előzni, hogy bekerüljenek a pályaudvarra, ha a kapusok nem engednék meg, hogy peronjeggyel egész éjszakát töltsenek a váróter­mekben; ha a Nyugati pálya­udvar Váci úti oldalán, a kül­ső vágányok tájékán állandóan ellenőriznék a ki-bejárókat; ha az éjszaka betelt s hajnalban induló vonatok ajtaját bezár­nák. Persze, ezzel még nem ven­nénk elejét a fiatalok kóborlá­sainak, munkakerülésének. Lé­nyegében sokágú probléma külső megnyilvánulása mind­ez. Érdemes elgondolkozni azon, amit az egyik gyermek­­védelmi nyomozó — „civilben” pedagógus — megjegyzett: — Vajon eleget törődnek-e a szülők gyermekeik sorsával, el­­lenőrzik-e, hol töltik szabad idejüket, s mit tesznek azért — hogy gyermekük ne legyen surranó árnyék a pályaudva­rok sínrengetegében? Benkő Tibor g­­ y w-j Éjszakai árnyak nyomában a Nyugatin Lesz? Volt? Van? Nincs? Helyzetjelentés a hiánycikkek frontjáról Különleges méret­­ — Alig lesz panaszuk 1963 végére a serdülőknek és kis­termetű felnőtteknek ruha és cipőnemű hiánya miatt — kaptuk az első megnyugtató választ a fővárosi tanács iparcikk kereskedelmi irodá­ján, amikor a hiánycikkekről, a részint már huzamos ideje, részint átmenetileg nem lelt áruk sorsáról érdeklődtünk. — A régóta húzódó vita eldőlt, a vitás méretű ruhaneműkből és cipőkből annyi kerül már forgalomba év végére, hogy kielégítik az igényeket. Esernyő­­ — Miért hiánycikk az eser­nyő? — tettük fel a kérdést a gyártónak, a Divatáru Készítő Vállalatnak. — Mert a Kanizsai Vasipari Vállalat 1962-ben a salgótar­jáni gyártól kapott acélhuzal alkalmatlansága miatt olyan gyenge minőségű acélvázakat szállított, hogy szinte ernyőváz nélkül maradtunk. Az igény növekszik, szállítási képessé­günk csökken, alighanem im­port vázanyaggal segítenek a hiány leküzdésében — vála­szolják a vállalatnál. Bagóról­­ A kitűnő cipőkozmetikum­ról, a Bagarolról múlt heti szá­munkban megírtuk, hogy a tubus hiánya miatt nem kap­ható. Cikkünk nyomán a Sajó­­szentpéteri Üveggyár közölte a Cipó és Parkettpaszt­agy­árral, hogy szinte korlátlan mennyi­ségben tudna üvegtégelyeket rendelkezésre bocsátani.­­ Ha az üvegbe töltés nem okoz ár­változást, s el tudjuk hárítani a tégelyezéssel fennálló pené­­szedési veszélyt, akkor a Baga­­rd­ lekerülhet a hiánycikkek listájáról — biztatja az újság­írót és nagyközönséget a Cipő és Parkettpasztagyár igazga­tója. Kukta-szelep­­ Évről évre hiánycikk a Kuk­ta-fazék pótszelepe. — Mit mondhatunk erről a bosszan­tod­óknak ? — Azt, hogy a kö­zeli hetekben 30 000 darab új alapanyagú és szerkezetű Kukta-szelep kerül forgalom­ba, amelyet a régebbi gyártá­sú Kuktákhoz is használhat­nak, az új Kuktákat pedig már a minden igénynek meg­felelő szelepekkel láttuk el Köménymag . — S ha már a főzésnél tar­tunk, miért kell nélkülöznünk a köménymagot? — A kérdés későn érkezett, mert kömény­mag újból van az üzletekben, tessék csak kérni — közölték a fűszeres illetékesek. — Az átmeneti hiánynak a tavalyi aszály volt az oka. Ugyanis a kömény két éven át élő nö­vény. Nem tudhattuk, mennyi terem majd, és mert a koráb­bi években bőséges volt a ter­més, külföldről nem rendel­tünk. Kicsit későn derült ki, hogy a hazai termés kevés, de már megérkezett Hollandiából a szép, nagyszemű kömény­mag. Kávéfőző­ — Nem elég a háztartási villany kávéfőző? — csodál­koznak kérdésünkre a Fény­­lemezipari Vállalat fémtö­megcikk gyáregységénél. — Pedig mi teljes mennyiségben szállítjuk a megrendelésit, sőt rövidesen egy újabb típust is gyártani kezdünk, de az Uni­­pressre is volna nagyobb ka­pacitásunk. Ha a kereskede­lem többet rendel, többet szál­lítunk majd — mutatnak rá a gyártók némely áruhiánynak a kereskedelem óvatosságából fakadó okára. Szerszám: Nehéz gyorsan szerelőt sze­rezni, ha a lakásban valami elromlik, de még ennél is ne­hezebb a háztartási kézi szer­számok beszerzése. Miért? — kérdeztük a Szerszám- és Kisz­gép Kereskedelmi Vállalatot. — Mert állami vállalat nem vál­lalta a kézi szerszámok gyártá­sát, a Kőbányai Szerszámké­szítő Ktsz pedig maximális teljesítménye ellenére sem ké­pes kielégíteni az igényeket. Reszelőből, kalapácsból, fal­­simítóból már nincs hiány, csak a szigetelt csavarhúzóval van probléma A hiánycikkek frontján a jelek szerint a helyzet kedve­ző. Ha még azt is megoldják, hogy a közületek ne vásárol­ják el a magán vevő elől a rolettaidat, ha már most gyártani kezdik az őszre idő­szerűvé váló modern, mű­anyag kalucsnit, férfiak, nők számára egyaránt, ha minden új gyártmányhoz azonnal gyártani kezdenek megfelelő alkatrészt, akkor ugyan egy „megbízható” témával keve­sebb marad az újságírónak, de ez felér azzal, hogy mint vá­sárló, ő is kevesebbet bosz­­szankodik majd. Nyerges Ágnes Új egyirányú utcák! Kialakították a VIII. kerület részletes forgalmi rendszerét A közlekedésrendészeten az egyik falat nagyméretű térkép borítja. Előtte szakemberek ta­nácskoznak, színes ceruzákkal jeleket rajzolnak, a VIII. ke­rület közlekedésének végső rendjét. A főútvonalakra már kike­rültek az új jelzőtáblák, hátra van még a kerületek közleke­désének szabályozása. Eddig a hosszú tél akadályozta a munkát, most végre hozzá­kezdhettek a fontos feladat­hoz. S azért választották első­ként a VIII. kerületet, mert egyaránt nagy a forgalom a belső és külső részein. Feb­ruárban valamennyi buda­pesti kerület közül itt történt a legtöbb — szám szerint 40 — baleset Az új közlekedési rend szerint a VIII. kerületben a Rákóczi út, a Mező Imre út, a József körút, az Üllői út, a Múzeum körút, vala­mint a Könyves Kálmán körút Ül­lői útig terjedő szakasza számít elsőrendű főútvonalnak, vagyis az itt haladó járműveknek elsőbbsé­gük van. A kerületben mindössze három helyen marad körforgalom: a Nagyvárad, a Kálvin és a Ba­ross téren. A szakemberek úgy döntöttek, hogy a Bródy Sándor utcát és a Kerepesi utat előnybe helyezik az ide betorkolló útvo­nalakkal szemben azoknál a ke­resztezéseknél, ahol nincs szabad kilátás. A kerületben — főként a keske­nyebb, de nagy forgalmú utcák­kal — gyarapították az egyirányú utcák számát. Egyirányú közleke­dés lesz a Pollák Mihály téren, a Puskin utcában (a Rákóczi út irá­nyában), a Szentkirályi utcában (az Üllői út irányában a Baross utcáig), a Vas utcában (a Rákóczi út felőli behajtással), a Mária ut­cában (a Krúdy utca irányában), a Kisfaludy utcában (a Harminc­kettesek tere felőli behajtással az Üllői útig), a Vajdahunyad utcá­ban (az Üllői út felőli behajtás­sal), a Kisstáció utcában (a Hor­váth Mihály tér felőli behajtással), a Kölcsey utcában (a Rákóczi tér felőli behajtással). Az egyirányú utcákat úgy jelölték ki, hogy az utána — balra vagy jobbra — vele párhuzamosan haladó utcákba a gépkocsivezető behajthat. Az átmenő forgalom tilos lesz a Csokonai utcában, a Kenyérmező utcában, a Köztársaság téren (a Bezerédi utca és Légszesz utca kö­zötti szakaszán), a Víg utcában (a József utca és Déry utca közötti részen, valamint a Szántó-Kovács János utcában. Kötelező haladási irányt jelöltek ki a Kisfaludy­ köz­­ben, a Mátyás téren, valamint az Orczy téren. Az utóbbi helyen a Mező Imre út forgalmának adtak elsőbbséget a Baross utcából és a Kőbányai útról érkező járművek­kel szemben. Az új közlekedési rend kialakítói a tvaI. kerületben csak néhány helyen vezettek be parkírozást és megállási tilalmat, s így a gépjár­művek szinte az egész kerületben bárhol szabadon parkírozhatnak. A VIII. kerület rendezése után a főváros belső kerüle­teinek forgalmi rendezésére kerül sor, elsősorban a legzsú­foltabb VII., VI. és V. kerü­letben helyezik el — gondos helyszíni vizsgálatok után — az új táblákat. Mindaddig azonban — ez általános­­ szabály — az utcákon kint­levő régi táblák útmutatásai kötelezőek! Csalódás —­ Azt hittem harisnyanad­rág!... (Erdei *rajza) Elítélték az önsegélyző hivatalvezetőt A Békéscsabai Városi Bíró­ság a hét végén tárgyalta az SZTK Békés megyei alköz­pontja volt ügyvezetőjének, Lakatos Bélának ügyét. Laka­tos Béla „önsegélyezésre” használta azt a jogkörét, hogy 200 forintig terjedő segélye­ket, a kérelmek intézésével megbízott társadalmi bizott­ság megkerülésével, saját ha­táskörében is kiutalhatott. Nem létező „rászorultak” ne­vében írt kérvények alapján 100—200 forintnyi szociális segélyeket utalt ki, s a pénzt ő vette fel, majd a kiutaláso­kat utólag jóváhagyatta az il­letékes társadalmi bizottság­gal. A tárgyaláson kiderü­lt, hogy a segélyügyek intézésé­vel megbízott társadalmi szerv is mulasztást követett el, mert hosszú ideig ellenőrzés nélkül elfogadta a csaló hi­vatalvezető hamis kérvényeit és környezettanulmányait, így sikerült Lakatos Bélának 24 alkalommal segélyeznie­­ ön­magát. A bíróság Lakatos Bélát, fő­büntetésként, kétévi szabad­ságvesztésre ítélte. A vádlott enyhítésért fellebbezett Kastély vagy Luca szék­e? A bírás nagytétényi kastély — amely a felszabadulós előtt két birtokában volt —, most az Iparművészeti Múzeum tulaj­dona. Egyik szárnyában ugyan nevelőotthon van, többi része azon­ban — a sok tágas terem, folyosó —, állandó jellegű bútortörténeti kiállítás otthona lehetne, de erre hosszú évek óta mégsem kerül­het sor. A kastélyt nyolc évvel ezelőtt kezdték tatarozni. Később, ami­kor régészek és történészek is megvizsgálták, megállapították, hogy az értékes freskókra vakolatot húztak. Ezért újóbb fáradságos munka következett. Nagy gonddal lefestették a freskókról a vako­latot, majd megkezdték restaurálásukat. A Múzeumok Központi Gazdasági Igazgatósága évenként nagy összegeket bocsát a nagytétényi műemlék-kastély helyreállítására. Csupán 1960­ óta több mint négymillió forintot költöttek az építke­zésre. A Középületeket Tervező Intézet tervei alapján a fővárosi tanács kivitelező vállalata végzi a munkát. A Dunára néző szárny szobái már rég elkészültek, de a kastélynak még ezt a részét sem tudják használni, mert az épületet jóformán meg sem lehet köze­líteni. A falak körül az udvaron mindenfelé gödrök, árkok. Pár évvel ezelőtt ugyanis kiderítették, hogy a kastély falai alatt és az udvarán régi, római település rejtőzik. Ezért a helyreállítási mun­kát alárendelték a régészeti kutatásnak. Az ásatások miatt az épít­kezést néha hónapokig szüneteltetik, így azután a helyreállítás nagyon lassan halad. Befejezésére egyelőre még kilátás sincs. A Iparművészeti Múzeum itt akarja megrendezni az állandó jellegű bútortörténeti kiállítást, de megnyitása egyik évről a másikra halasztódik. A nagy költséggel helyreállított termek köb­ben porosodnak, piszkolódnak és félő, hogy a már restaurált freskók is tönkremennek. Az építkezés elhúzódásáért senki sem vállalja a felelősséget. A tervezőintézet arra hivatkozik, hogy ő a terveket elkészítette. A Múzeumok Központi Gazdasági Igazgatósága adja a pénzt, a kivitelező vállalat pedig folytatná a munkát, de az ásatásoktól nem tud dolgozni. Véleményünk szerint itt az ideje, hogy az illetékes szerv, a Művelődési Minisztérium Múzeumi Főosztálya rendet teremtsen a műemlék-kastély eddig is már több millió forintot felemésztő hely­reállítása körül. ti. M Félelem Olvasom a svájci rádió ösz­­szefoglalását azokról a tár­gyalásokról, amelyek az úgy­nevezett „NATO-atomütőerő” körül folynak. Vitatkoznak a stratégiai koncepcióról, a költségek elosztásáról, továb­bá a tervezett atomflotta ka­tonai és politikai ellenőrzé­séről — egyszóval a szokott csendes fojtogatás. Igen ám, de most megüti a szememet egy mondat. Így kezdődik: — A nyugatnémet tisztek attól félnek... Ugyan már, mitől félnek? Attól, hogy a Polaris-flotta az atomhaderők egymástól való eltávolodását Európában — a lengyel Rapacki-terv szellemében ha nem is megkezdené, de technikailag előkészítené.” Oh, nem attól félnek, hogy növekszik az atomháború ve­szélye, hanem ellenkezőleg, hogy­­ eltávolodnak egymás­tól az atomhaderők, kevésbé kedvez majd az európai hely­zet a német revansista körök­nek, nem lehet annyira ha­lászni a zavarosban, a nem­­zetközi politika atommal el­aknásított vizein. De azért meg kell jegyez­ni azt, hogy ha a nyugatné­met tisztek félni kezdenek -e jó jel. Minél jobban félnek ők, annál kevésbé fél az em­beriség. És ha éppenséggel pánikba törnek ki, akkor vég­re felsóhajthatunk: könnyebb lett az életünk! (g) ­ Kényszerű önkéntesség Annia közben megsérült a KÖZÉRT Zöldség és Gyümölcs Elosztó Vállalat nagyvásártelepi munkahelyén Losoncai Istvánné árukiadó. A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozóik Szakszervezete ellenőrei vizsgálatuknál megállapították, hogy a vállalat munkavédelmi vezetője a törvényes előírásokat megszegve­ nem vette nyilvántartásba Losonczi Istvánné sérülését. S nem is jelentette azt a szakszervezetnek. Nyilván így akarta szépíteni a baleseti statisztikát. (A baleseti statisztika köztudomásúan befolyá­solja a vállalat vezetőinek prémiumát.) A szakszervezet munkavédelmi osztálya pénzbírsággal sújtotta az igazgatót és a munkavédelmi vezetőt. A szakszervezet lapjában cikk jelent meg az esetről. Mit tett erre a vállalat igazgatója? Felelősségre vonta mulasztásért a munkavédelmi felelőst? Nem. A bírósághoz fordult és sajtópert indított. A pert a vállalat el­vesztette, hiszen a tárgyaláson is bebizonyosodott, hogy az újság­írónak volt igaza. A törvény döntött, a vállalat azonban ebbe nem nyugodott bele. Nem fellebezett ugyan, viszont más módszereket alkalmazott Figyelni kezdték Losoncziné minden lépését. Az igaz, hogy találtak is hibát, volt eset, hogy kisebbet, volt, amikor nagyobbat. Az ilyen mulasztásokért — feltételezhetően — a többi dolgozó ellen nem indul fegyelmi eljárás, csak mindig Losoncziné került fegyelmi bizottság elé. Mindenki sejtette, hogy miért. Azért, mert jogos sérelme orvoslást nyert és a bíróság is neki adott igazat, az igaz­­gatóval szemben. A vállalat vezetősége azonban addig-addig kereste a maga külön „igazát”, amíg Losoncziné megelégelve a sorozatos üldöztetést, „önként” kilépett a vállalattól. Úgy véljük, ismét felül kell vizsgálni ezt az ügyet. Ha szüksé­ges, felelősségre kell vonni azokat, akik miatt Losoncziné „önkén­tes” kilépésre szánta el magát és legalábbis erkölcsi elégtételt kell szolgáltatni ennek az árukiadónak, akinek hibáit „bizonyos okok­ból’­ mértéken felül bírálták el az illetékesek. m Nagy előny A nyugati sajtó már most találgatja, ki lesz Kennedy utóda a Fehér Házban. A ta­lálgatások nemcsak azért mu­latságosak, mert kiderül, ki kit tart „posszibilisnek”. Mu­latságos azért is, mert a je­lölt esélyességét sajátos szem­pontok alapján indokolják. A londoni Daily Herald, például, William Scranton szenátort tartja esélyesnek. Ő a jövő nagy embere, véli a lap. Vajon miért? Scranton köztársasági párti politikus. Elsősorban Pennsylvánia ál­lamban ismerik kitűnően. Az tartják róla, hogy különösebb hibái nincsenek. Nehéz lenne őt a hibáin keresztül „leterí­teni’’. Ezzel szemben van egy kiváló erénye. Ezt a Daily Herald a következőkben jel­lemezte: „William Scranton szeret be­szélni. De a beszédei egytől­­egyig érthetetlenek. Igen ér­tékes tulajdonság azonban ez egy olyan államban, ahol minden homályos és zűrzava­ros.” (psi) Hamarosan üzembe helyezik a Könyves Kálmán körúti gyűjtőcsatornát 126 millió forint költséggel megépítik a Ceglédi úti és Vaspálya utcai gyűjtőcsatornát Fontos közmű-építkezés áll közvetlenül befejezése előtt: a Könyves Kálmán körúti gyűjtőcsatorna csaknem telje­sen elkészült. Már csak 36 mé­ter hosszúságú alagútrészt kell megépíteni és a több mint 100 millió forintos építkezés véget ér. Az utóbbi hetekben végez­ték a legnehezebb munkát: a két méter átmérőjű csatorna­­alagútnak azt a szakaszát ké­szítették el, amely 12 vasúti vágánypár alatt húzódott. A Könyves Kálmán körúti gyűj­tőcsatorna a Soroksári úti szi­vattyúteleptől indul és az Ül­lői úti lakótelepig tart. A gyűjtőcsatornát a jövő hónap közepén helyezik üzembe. Már készülnek a tervek ar­ra, hogy újabb területeket k­apcsoljanak az új gyűjtőcsa­tornához. Az elkövetkező években 126 millió forint költ­séggel megépítik a Ceglédi úti és Vaspálya utcai gyűjtő­csatornát, amelyet bekötnek a Könyves Kálmán körúti csa­tornába.

Next