Hétfői Hírek, 1981. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-10 / 32. szám
Nagytakarítás az enbékettőben A magyar labdarúgás második vonalának küzdelemsorozatát joggal nevezhetjük a változások bajnokságának is. Négy idény jutott le, 1977 —78-tól három csoporttal, 20 —20 részvevővel. Előtte három éven át egy csoport és 20 klub jelentette az NB II-t, míg 1963 őszétől az 1973-74. évi bajnokság befejezéséig a 18 csapatos NB 1 B, s mellette a háromszor 16 részvevős NB II számított az első osztály hátországának. Az augusztus 16-án kezdődő új idényben még marad a három csoport, de már csak 16—16 együttes számára van hely. Gyakorlatilag 12 csapatot vontak ki ebből a vonalból, így a tavalyi 1140 mérkőzés helyett már csak 720-ra van szükség. Az új bajnokság 40 város (Budapest 8, Debrecen pedig 2 résztvevővel) 48 csapatát szólítja a pályára, s az idény végén 33 kiesik a második vonalból! Csoportonként csak az első öt helynek lesz értéke, a hatodik helyezett már kieső. Az 1982—83. évi bajnokságban ugyanis már újra egycsoportos lesz az NB 11 — 20 résztvevővel. A Keleti, Közép, vagy Nyugati csoport bajnoka sem követheti automatikusan az idén felkerült Ózd, SZEOL, vagy Haladás útját, mert csak osztályozó után nyílik majd ki az NB I kapuja. Így már a rajt előtt a szereplők többsége a szakadék szélén áll, sok klub langyos kényelmeskedése után élethalálharc következik. Ez a tény izgalmakat, páratlan csatákat sejtet, de ugyanakkor előreveti annak az árnyékát is, hogy az első két hónap után az öt közé jutásra már minden reményt elveszítő egyesületek (elképzeléseik szerint) az élcsoportba esélyesek sorsának irányítói lesznek. A kiesés elleni legutóbbi hajrában is feltűnt néhány csapat táltosodása. Erre is emlékezve a másodosztály nagytakarításos bajnokságára igazán oda kell figyelni az illetékeseknek. Egyetlen szakvezető sem vállalkozik arra, hogy tippeljen. A részvevők mintegy harmada már megjárta az első vonalat, közülük a Salgótarján, az MTK-VM, a MÁV Előre, a Dunaújváros, a Kaposvár és a PVSK a közeli múltban is szebb napokat látott. Esetükben újólag az NB 1 lehet a cél, a bentmaradás pedig a legminimálisabb terv. Olyan érett, tekintélyes klubok, mint például Gyula, Hódmezővásárhely, Gyöngyös, Eger, Szolnok, Ganz-MÁVAG, Balassagyarmat, Budafok, Kecskemét, Pénzügyőr, KEFSE, Vác, Dorog, Nagykanizsa, Keszthely, Mohács-Véménd, Komló, MÁV-DAC, Sopron is joggal reménykedhetnek. De már így is 25 csapatot sorolhatunk fel a 15 kiadó helyre. Akkor vajon hol vannak még a meglepetésgárdák. Köztudott ugyanis, hogy ebben a vonalban nincs tekintélytisztelet, évről évre leáldoznak csillagok, és új ászok keltenek ámulatot. Egy sereg ismert, NB 1-es 1j labdarúgó küzd majd új színekben a területi bajnokság ellen. A 407 NB 1-es mérkőzést játszott és tizenkétszeres nagyválogatott Dunai Ede másfél évtizedes újpesti szolgálat után a 22. sz. Volánhoz került, három NB I-es játékost — Nérey, Csomány, Ferencz — szerzett meg a Gyöngyös, kettőt a Váci Izzó (Németh, Szakál) — és így tovább. Az augusztus 16-án kezdődő őszi idény zárásáig sok minden tisztázódik... Boskovics Jenő BÁRMENNYIRE ÍGÉRETES és sokat sejtető a meteorológiai előrejelzés az augusztusi napokra, az NB I-es labdarúgók számára a most következő szombat hivatalosan a nyár végét jelenti. Ezen a napon több pálya kezdőköréből indul útjára a pettyes labda, hogy azután december 19-éig örömöt vagy éppen bánatot okozzon az újrapattogását annyira váró több százezres szurkolóseregnek. Nem volt persze eseménytelen az elmúlt két hónap sem, hiszen a klubok számvetést készítettek, újra rendezték a szakosztályok sorait, edzőket cseréltek, játékosokat menesztettek, újakkal töltötték fel soraikat, hogy meglegyen az engedélyezett 20-as keret. No, és természetesen megtervezték a jövőt, amelynek végrehajtásába már bele is vágtak, kemény edzésekkel. Legalábbis ilyenek a hírek: hazai és nemzetközi mérkőzésekkel, amelyek eredményeiből néhány következtetést máris le lehetne vonni... — VÉGIGBÖNGÉSZVE az NB I-es játékosállományt, bizony meglepődve veszi észre az érdeklődő, hogy az utóbbi évtized jól ismert, sokra becsült, a válogatottban is helyreállt játékosai közül egyre többen idegenben keresik további boldogulásukat. A sok apróbb részlet csokorba gyűjtve ugyanis az alábbi képet adja: a már korábban külföldre szerződött Bálint, Fazekas, Müller, Salamon, Pusztai, Bene után az 1981—82-es idényben Mészáros, Martos, Mucha, Kocsis, Karsai, Tóth A., Kozma is portugál, belga, francia, spanyol, osztrák futballrajongóknak igyekeznek örömet szerezni játékukkal, eredményességükkel. Kitelik belőlük akár egy „magyar válogatott’-t is — mégpedig tartalékokkal. S hányan, de hányan vannak még, akik már legszívesebben ezt az utat járnák, ami talán nem volna nagy baj, az viszont már igen, hogy az érdekeltek sokkal többet foglalkoznak ezekkel a gondolatokkal, mint a néhány nap múlva elérkező bajnoki rajttal. S ilyesfajta reményeiket sok vezető is táplálja bennük azzal, hogy minden utat kijárnak a számukra, csak előbb legyen meg az általuk irányított csapat, a hazai és a nemzetközi eredménysor. NÉHÁNY SZÓT AZ ÁTIGAZOLÁSOKRÓL. Ez mindig és mindenütt csak akkor szenzáció, ha valóban nagynevű, nemzetközileg már jól ismert játékosokról van szó. Ilyenekkel a magyar labdarúgósport ma nemigen dicsekedhet , akik annak számítanak, azok nem kerültek szóba —, éppen ezért túlzottnaktűnt a Pölöskei- és a Szendrei-ügy. Az előbbivel kapcsolatban talán annyit: a tehetséges játékos szerződése lejárt a Rábánál, régebbi vágyai alapján a fővárosba akart kerülni a Ferencvároshoz. Nincsen ebben semmi kivetnivaló, csak éppen egy, a kétéves szerződés után illesztett „lábjegyzet’’ állt a dolgok útjába, amely kimondja: „Ha a játékos szerződése lejár, és az egyesület bejelenti igényét, még egy évet köteles régi egyesületénél maradni, s csak 'Utána válik szabaddá." Másterületre átcsapva: el lehet hasonlót képzelni operaénekes, színész, artista, vagy más egyéb, a munkaviszonyt szerződésben rögzítő foglalkozási ágak esetében? S mi lehet a megoldás, hogy hasonló eset ne forduljon elő? Nagyon egyszerű: mielőbb törölni kell ezt a kis passzust a futballisták szerződéséből. SZENDREI PROBLÉMÁJA kísértetiesen hasonlít egy, a negyvenes években történt esethez. A diósgyőri balszélső Penderi szeretett volna Újpestre kerülni, de az sem ment egykönnyen. Penderi Diósgyőrött! Penderi Újpesten! — harsogták a lapok sportoldalai. Talán maga Penderi sem tudta igazában hol is van. Aztán mégiscsak elkerült a Megyeri útra, de nem itt fejezte be a pályafutását... Szendrei esetében viszont nagyon jó lenne a mielőbbi megoldás, mégpedig a mind szenvedélyesebbé váló Budapest—Vidék ellentétek lecsillapítására, a Nyíregyháza—Újpesti Dózsa viszony megjavítására. AZ ÚJ BAJNOKSÁG nyolcvanadik a magyar labdarúgás történetében, mégpedig olyan kiírással, hogy a következőben, a nyolcvanegyedikben a csapatok létszáma 18-ról 16-ra csökken az alábbiak szerint: az 1981—82-es idény végén kiesik a 18., 17., és a 16. helyen végzett együttes, a 15. pedig osztályozót játszik a három NB II-es bajnokkal, s közülük csak a két legjobbnak minősülő játszik majd a legmagasabb osztályban. A kiesés veszélye tehát az NB I-es klubok több, mint 20 százalékát veszélyezteti, ebből eredően annak kellene következnie, hogy már az első fordulótól nagyon éles legyen a bajnoki pontokért való csatározás, hiszen fele-fele arányban mindenki számára adódik a nagy tét: bajnoki cím, érmes helyezések, az UEFA Kupában való szereplés kiharcolása, vagy pedig az elit csoportban való maradás biztosítása. Az érdekelt csaknem 100 játékos számára sem lehet mindegy csapatának a helyezése, hiszen az messzemenően befolyásolhatja életútját is az 1982-es idénytől alaposan megváltozó magyar futballhierarchiában. Hotter József Gondolatok a szezonkezdetnél Pölöskei meg Szendrei • Nagy tét mindenkinek Emlékkép ... Még néhány nap és valóság lesz D. PETERDI PÁL sportújságírót és humoristát kellemetlen sérülés érte nemrégiben: grundfocizás közben eltört bal kézfeje. A kocogás egykori apostola, aki újabban egy másik szenvedélyének, a teniszezésnek hódol mindennap, még sérülten sem tétlenkedik: eddig bal kezében fogta a teniszütőt, most váltott, jobbal is látványosan és jól látszik .. .. KÉTPÁLYÁS teniszcsarnok épül a Bp. Spartacus Kőér utcai sporttelepén. A tervek szerint a létesítményt már a következő télen használhatják a klub játékosai. A tabáni pályát fedő sátor sem vész kárba, vagy a Szolgáltató Spartacusnál, vagy Siófokon állítják fel, szintén teniszcélokra. Zöld-fehér szerelés, Tungsrammal ékesítve A bécsi nemzetközi tornán a Ferencváros labdarúgócsapata a hagyományos zöld-fehér mezben lépett pályára. Ám a trikón reklámfelirat is díszelgett. Ez már újdonság. Novák Dezső vezetőedző magyarázta : — A trikón Tungsram felirat volt. Mivel egy patinás hazai gyárunknak csináltunk hírverést, nincs ebben semmi földrengető. Ráadásul az Egyesült Izzót, amely kiemelkedő nemzetközi hírnevet vívott ki magának, reklámozni részünkre is büszkeség. — A mérkőzéseken kik voltak a legjobbak? — Rab, Nyilasi, Pölöskei végig átlagon felüli teljesítményt nyújtott. — És az újpesti játékosok az Austriában? — Az osztrák csapat edzője — mint mondta — csapatépítési okokból nem szerepeltette Törőcsiket, Tóth József viszont játszott a Bayern ellen, elégedettek voltak vele, sőt az is felvetődött, hogy arra alkalmas időpontban szerződtetik. — Mi a helyzet az együttesnél? — Úgy tűnik, megoldódik egy régóta húzódó kényes kérdés, a Pölöskei-ügy, illetve az érte adandó cserejátékos. Ismert tény, hogy a győrieknek is van egy függő átigazolási „témájuk”, a Zalaegerszegtől szeretnék megszerezni Szentest. Ezt a szövevényes helyzetet kívánjuk megoldani úgy, hogy Major Ferencet kiadjuk a ZTE-nek, annak fejében, hogy a Rába is megkapja Szentest. Rossz hír viszont, hogy Murai Sándor régóta derékfájdalmakra panaszkodik. A tüzetes orvosi vizsgálat megállapította, hogy csigolyacsúszása annyira súlyos, hogy a műtét elkerülhetetlen. Hoszszú ideig nem számíthatunk rá. — Ki lesz a jobbszélső? — A mind bátrabban és jobban játszó Kvaszta. Kilencven százalékig már biztos, hogy jövő szombaton itt az Üllői úton bemutatkozik. — A válogatottak? — Csak a hét közepe után térnek vissza az Üllői útra, mivel utánpótlás korú legjobbjaink Nyilasival és Kakassal kiegészülve Burgenlandban játszanak egy mérkőzést. Gyenes J. András . SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS SS/SSSSSS/SSSSSJ]él házién üt Csaknem napra egy esztendővel azután, hogy évtizedek után végre ismét magyar úszó állhatott az olimpiai dobogó legmagasabb fokán, kitört az új vita. Ami tulajdonképpen régi: egy úszó miatt vajon miért kell százaknak elhagyniuk a vizet? Azaz, miért veszik el néhány kiválasztott (és az eredmények hajszolása) kedvéért az úszási lehetőséget másoktól, akik különben azért úsznak, hogy egészségesek maradjanak. Csakhogy, szerencsére, nálunk azért nemcsak az élsportolók úszhatnak. Az igaz persze, hogy nem mindenki úszhat ott és akkor, amikor akar. De vajon józan ésszel eszébe jut-e valakinek, hogy a barátaival a Népstadionban akar- , jö a Főműhely Iroda üzenni indult útnak, hogy talán ez meccset játszani, mondván: ott van az a gyönyörű gyepúttal, hosszú idő után először aranyérem nélkül jöhet haszönyeg, csak a válogatottba- Nyertek hármat és van használja, a gyep így parla- egy csomó helyezésük. Igaz, gon héver? Magyarországon lehet úszni. Uszodában, jó néhány strandon, a Balatonban, sok-sok szabad vízen. Sőt, bizonyos időpontokban a sportuszodákban vagy azok FI** egy részében is. De a sportuszodák a sportolóké. Azért épültek. Egyébként pedig hogy vannak gyenge pontok, s ezekről beszélni kell. De arról is, hogy ezúttal az derült ki, várakozáson felül is lehet szerepelni. Igenis letartanak a világgal, bár ez egyre nehezebb ebben a sportágban is. Az is igaz, hogy — másokhoz is Kocsis Zoltán zongorája szonyítva — volt, amikor sem lehet olyan értelemben Picit előrébb voltunk. közkincs, hogy minden zongorázni tanuló gyermek használhatja, azon az alapon, hogy az jobb, mint egy közönséges hangszer és a zene a műveltség része. Sőt, Kocsis Zoltán — hogy ennél a példánál maradjunk — honoráriumért hangversenyez, másoknak pedig fizetniük kell azért, hogy zongorázni tanulhassanak. Ne már túlzásokba, akármilyen De volt, amikor hátrább. Nem jó csak a szépre, jóra, kiemelkedő nagyságokra emlékezni, mert ez torzít. Volt, amikor minden eredményt úgy ünnepeltünk, mintha azok örök időkre szólnának. Volt, amikor a bukást sokan úgy fogadták, hogy vége mindennek. Most vannak, akik a győzelmeknél is a régi bukásokra emlékeztetnek és újakat jósolnak. A nottinessünk ghami verseny kellemes meglepetéssel szolgált. Nékánikula is van. Bármenyhány kísérő kommentár kennyire fontos a tömegsport, jó lemetlennel... dolog úszni, s nagyon jó Pintér István lenne, ha még többen tudnának. Uszoda is több kellene, az igaz. De ez sajnos nem sportkérdés. Még csak nem is a pénz hiányzik. Idehaza valamilyen rejtélyes okból képtelenek úszómedencéket építeni az erre hivatottak. Néhány fedett uszodai építési botrány is mutatja ezt. Az NDK-ban viszont fél év alatt építik a lakótelepekhez a 25 méteres fedetteket, futószalagon, és ott valóban nem jelentős a költség. Hogy mi ettől messze vagyunk? Sajnos. !! És miért van az, hogy újabban nem tudunk teljes szívvel örülni? A kajak-kenu VB-n igazán várakozáson felül szerepeltek a magyarok. Egy fiatal gárda, amely azzal Edzőkkel majd tréner A nyári futballszünet egyik szenzációja volt, hogy Szombathelyen az ügyvezető elnököt választották edzőnek! Az új trénert, Török Pétert Fürstenfeldbruckban (NSZK) hívtuk fel, a Haladás itt készül az NB I-es rajtra. „ Miért szurkolt? — tudakoltuk, — hogy mint szakképzett trénert vagy gyakorló elnököt kérdezzük. — Nem is sejtettem, hogy az edzők listáján szerepel nevem. Jellemző, hogy magam is tárgyaltam többek között Alberttel, Szőccsel, Dalnokival. Azt szerettem volna, ha közülük kerül ki a mester ... — Hálátlan a feladat? — Az edzősködés sohasem könnyű kenyér. Ki tudja, másképpen szerepel majd a csapat?! Egy biztos: nem vagyok újonc, korábban már dirigáltam az ifjúsági és a tartalék-együttest, sőt öt esztendőn át Sárosi László munkáját is segítettem. — Szombathelyi múltja? — Engem minden ideköt. Itt születtem, itt éltem mindig. Futballoztam is a Haladásban, de aztán egy sérülés miatt búcsút mondtam a játéknak. De maradtam. Voltam adjunktus az itteni Tanárképző Főiskolán, aztán ügyvezető elnök. Most pedig edző... — Kezdőcsapat? — Van, egy-két kérdőjellel. Íme: Hegedűs (Eller) — Horváth (Tapaszti), Király, Vörös, Preszeller — Nagy, Fitos, Kulcsár — Hegyi, Szabó (Bogáti), Garics. — Reményei? — Jó lenne igazolni: az új edzővel nem vallottak szégyent Szombathelyen ... Hegyi Iván Sugár üzletközpont az Őrs vezér téren