Heti Budapest, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-03-30 / 11. szám

edves Heti Budapest! Az Önök tudósí­tója, Hársasi István nagyon tapasztalatlan lehet, ha megsértődik, mert kivá­lasztott interjúalanya rend­kívül elfoglalt. Ez a tapasz­talatlanság azonban némi­képpen menti át - hiszen sértődöttségében súlyos vét­séget követett el. Ki tudja, honnan, a politikai alvilág milyen mélységeiből fölsze­dett rágalmakat ténynek állít be, majd magyarázatot kér rájuk igen agresszív modor­ban. Ha nem gondolnám, hogy csak duzzogó süvöl­­vény újdondászról van szó, voltaképpen port kellene a nyakába akasztanom. De hát inkább válaszolok a „kérdéseire", mert még ebben a torz formájában is respek­tálom a sajtót. 1. Erdélyből érkeztem, ez igaz - de sorsom nem ala­kult szerencsésebben, mint írótársaimé (több mint ötve­­nen vagyunk), hanem ellen­kezőleg: csak én lettem az áttelepült erdélyi írástudók közül ellenzéki, ennél fogva pedig munkanélküli, fekete­listára tett, publikálástól el­tiltott, elkobzott útlevelű, rendőrségtől zaklatott pénz­telen ember. Telefonos lakást kaptam az államtól? Bará­taimnál laktam évekig, tele­fonom két hónapja van - pedig 1978-ban települtem át. Egyetemi katedra? Sze­rény tudományos munka­társi állásom volt 1982-ig, amikor is ellenzékiségem miatt kidobtak. Nem kívá­nom a tudósítónak majd év­tizedes élet- és munkakörül­ményeimet. 2. A tudósító „a mi negy­ven esztendőnk"-ről beszél, amelyet én „ostorozok", ho­lott „a közelmúltban jöttem odaátról". Hogy milyen jo­gon? Először is tizenkét éve élek itt, másrészt mint er­délyi, tagja vagyok a magyar nemzetnek, nem kevesebb joggal, mint a tudósító.­­­ Az Önök tudósítója újonc lehet a parlamenti po­litika terén is, ha azt hiszi, a politikai konfliktusok azt je­lentik, hogy az ember szemé­lyes ellenségeket szerez. He­ves politikai viták után is ba­rátságosan tudtam beszél­getni mondjuk Király Zol­tánnal vagy Németh Mik­lóssal. Ha tudósítójuk nem tudná, hála Istennek Ma­gyarország Európában fek­szik. 4. Nem tudom, milyen kormányhivatalra kérhetné­nek föl, és bizonyos, hogy csak bizonyos politikai fölté­telek megléte esetén vállal­hatnék el ilyesmit, röviden, ha hihetem, hogy használ­hatok. Sajnálom, hogy az olva­sók és a magam idejét arra kellett vesztegetnem, hogy részben rosszindulatú, rész­ben naiv kérdésekre vála­szoljak. Ráadásul a rága­lomnak az a természete, hogy hiába cáfolja az em­ber, sokan csak arra emlé­keznek, hogy „avval az em­berrel valami baj volt". És elfelejtik, hogy Hársasi Ist­vánnal van baj, nem velem. Ezért kellene, kedves Heti Budapest, utánanézni az állításoknak, amelyeket le­nyomtatnak. Ilyen körülmények között kinek volna kedve a közélet­hez? Az SZDSZ már meg­szokta, hogy gyalázkodás, rágalom, fenyegetések között jár az útján. De hiába, én nem tudom életem szerves részének tekinteni, hogy minduntalan megpróbálnak bemocskolni. Jó munkát kíván TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS T.G.M. válaszolt A HBP március 9-i számában „Bemutatnám T.G.M.-et” címmel cikk jelent meg. Ebben a szerző egy meghiúsult interjú után a lapban tette közzé azokat a kérdéseket, amelyekre Tamás Gáspár Miklóstól várt választ. A kérde­zett írásban juttatta el reagálását, amit az alábbiakban közlünk: BUDAPESTEN JÁRT Hemingway úr amerikai fagylaltja Néhány napot töltött Buda­pesten George F. Hemingway amerikai üzletember, aki az Orient Vendéglátó Részvény­­társaság üzleti partnere. He­mingway új cége - a floridai központú International Hol­ding Company - még az idén gyorséttermi láncot kíván ki­építeni fővárosunkban. A Heti Budapest a részletekről érdek­lődött. - Remekül beszél magya­rul, lényegre törően fogal­maz, igazán tanulhatnának öntől egyes szószátyár ma­gyar kereskedők... - Annyit elmondhatok, hogy ötven százalékban magyar és budapesti vagyok. Ha szemé­lyes dolgaimról kérdez, akkor nincs szerencséje, mert privát ügyekről semmit, csakis az üz­letről! Nem a budapesti ven­déglátócéggel kezdtem ma­gyarországi ténykedésemet. Részvényes, illetve tulajdonos vagyok a Számaiknál, érde­keltségeim vannak a Délker­­nél és azon se csodálkozza­nak, ha ma fővárosi édességbol­tokban Hemingwayre keresz­telt csokoládét is vásárolhat­nak, ugyanis a Budapesti Cso­koládégyárral is üzleti kapcso­latban vagyok. - Miért éppen a vendég­látóipar mellett döntött, ami­kor újabb magyarországi be­fektetésekre gondolt? - A korábban Kelet-Pesti Vendéglátó Vállalat néven mű­ködő fővárosi cégnél kedvező adottságokat fedeztek fel cé­gem megbízottai. Ez a vállalat az elmúlt öt esztendőben a nemzeti éttermek egész sorát építette Budapesten. Az elő­zetes tárgyalások azt bizonyít­ják, hogy korrekt munkakap­csolatra számíthatunk. A most megalakult Orient Rt.-ben a részvények húsz százalékával rendelkezem. Még ebben az esztendőben nagy lendülettel hozzáfogunk egy gyorséttermi hálózat kiépítéséhez Budapest legforgalmasabb területein. Még konkrétabban, hambur­gert, pizzát, csirkét és amerikai fagylaltot árusító üzleteket nyitnánk. - A nyugati üzleti körök­ben mikor figyeltek fel a Ma­gyarországon kínálkozó üz­leti lehetőségekre, arra, hogy érdemes itt tőkét befektetni? - Személy szerint 1985-től számítom azt az időpontot, amikortól bizonyos kedvező tendenciák kirajzolódtak. Hoz­záteszem: a hamarosan meg­alakuló új magyar kormány minden bizonnyal összeállít majd egy, a külföldi tőke be­áramlását jobban ösztönző programot. Véleményem sze­rint sok még az olyan bénító szabály, rendelkezés, amely kissé visszafogja a befektetők szerencsére nem csillapodó lendületét. K.D.P. FOTÓ: BAUER SÁNDOR /V.

Next