Heti Budapest, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-30 / 11. szám
edves Heti Budapest! Az Önök tudósítója, Hársasi István nagyon tapasztalatlan lehet, ha megsértődik, mert kiválasztott interjúalanya rendkívül elfoglalt. Ez a tapasztalatlanság azonban némiképpen menti át - hiszen sértődöttségében súlyos vétséget követett el. Ki tudja, honnan, a politikai alvilág milyen mélységeiből fölszedett rágalmakat ténynek állít be, majd magyarázatot kér rájuk igen agresszív modorban. Ha nem gondolnám, hogy csak duzzogó süvölvény újdondászról van szó, voltaképpen port kellene a nyakába akasztanom. De hát inkább válaszolok a „kérdéseire", mert még ebben a torz formájában is respektálom a sajtót. 1. Erdélyből érkeztem, ez igaz - de sorsom nem alakult szerencsésebben, mint írótársaimé (több mint ötvenen vagyunk), hanem ellenkezőleg: csak én lettem az áttelepült erdélyi írástudók közül ellenzéki, ennél fogva pedig munkanélküli, feketelistára tett, publikálástól eltiltott, elkobzott útlevelű, rendőrségtől zaklatott pénztelen ember. Telefonos lakást kaptam az államtól? Barátaimnál laktam évekig, telefonom két hónapja van - pedig 1978-ban települtem át. Egyetemi katedra? Szerény tudományos munkatársi állásom volt 1982-ig, amikor is ellenzékiségem miatt kidobtak. Nem kívánom a tudósítónak majd évtizedes élet- és munkakörülményeimet. 2. A tudósító „a mi negyven esztendőnk"-ről beszél, amelyet én „ostorozok", holott „a közelmúltban jöttem odaátról". Hogy milyen jogon? Először is tizenkét éve élek itt, másrészt mint erdélyi, tagja vagyok a magyar nemzetnek, nem kevesebb joggal, mint a tudósító. Az Önök tudósítója újonc lehet a parlamenti politika terén is, ha azt hiszi, a politikai konfliktusok azt jelentik, hogy az ember személyes ellenségeket szerez. Heves politikai viták után is barátságosan tudtam beszélgetni mondjuk Király Zoltánnal vagy Németh Miklóssal. Ha tudósítójuk nem tudná, hála Istennek Magyarország Európában fekszik. 4. Nem tudom, milyen kormányhivatalra kérhetnének föl, és bizonyos, hogy csak bizonyos politikai föltételek megléte esetén vállalhatnék el ilyesmit, röviden, ha hihetem, hogy használhatok. Sajnálom, hogy az olvasók és a magam idejét arra kellett vesztegetnem, hogy részben rosszindulatú, részben naiv kérdésekre válaszoljak. Ráadásul a rágalomnak az a természete, hogy hiába cáfolja az ember, sokan csak arra emlékeznek, hogy „avval az emberrel valami baj volt". És elfelejtik, hogy Hársasi Istvánnal van baj, nem velem. Ezért kellene, kedves Heti Budapest, utánanézni az állításoknak, amelyeket lenyomtatnak. Ilyen körülmények között kinek volna kedve a közélethez? Az SZDSZ már megszokta, hogy gyalázkodás, rágalom, fenyegetések között jár az útján. De hiába, én nem tudom életem szerves részének tekinteni, hogy minduntalan megpróbálnak bemocskolni. Jó munkát kíván TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS T.G.M. válaszolt A HBP március 9-i számában „Bemutatnám T.G.M.-et” címmel cikk jelent meg. Ebben a szerző egy meghiúsult interjú után a lapban tette közzé azokat a kérdéseket, amelyekre Tamás Gáspár Miklóstól várt választ. A kérdezett írásban juttatta el reagálását, amit az alábbiakban közlünk: BUDAPESTEN JÁRT Hemingway úr amerikai fagylaltja Néhány napot töltött Budapesten George F. Hemingway amerikai üzletember, aki az Orient Vendéglátó Részvénytársaság üzleti partnere. Hemingway új cége - a floridai központú International Holding Company - még az idén gyorséttermi láncot kíván kiépíteni fővárosunkban. A Heti Budapest a részletekről érdeklődött. - Remekül beszél magyarul, lényegre törően fogalmaz, igazán tanulhatnának öntől egyes szószátyár magyar kereskedők... - Annyit elmondhatok, hogy ötven százalékban magyar és budapesti vagyok. Ha személyes dolgaimról kérdez, akkor nincs szerencséje, mert privát ügyekről semmit, csakis az üzletről! Nem a budapesti vendéglátócéggel kezdtem magyarországi ténykedésemet. Részvényes, illetve tulajdonos vagyok a Számaiknál, érdekeltségeim vannak a Délkernél és azon se csodálkozzanak, ha ma fővárosi édességboltokban Hemingwayre keresztelt csokoládét is vásárolhatnak, ugyanis a Budapesti Csokoládégyárral is üzleti kapcsolatban vagyok. - Miért éppen a vendéglátóipar mellett döntött, amikor újabb magyarországi befektetésekre gondolt? - A korábban Kelet-Pesti Vendéglátó Vállalat néven működő fővárosi cégnél kedvező adottságokat fedeztek fel cégem megbízottai. Ez a vállalat az elmúlt öt esztendőben a nemzeti éttermek egész sorát építette Budapesten. Az előzetes tárgyalások azt bizonyítják, hogy korrekt munkakapcsolatra számíthatunk. A most megalakult Orient Rt.-ben a részvények húsz százalékával rendelkezem. Még ebben az esztendőben nagy lendülettel hozzáfogunk egy gyorséttermi hálózat kiépítéséhez Budapest legforgalmasabb területein. Még konkrétabban, hamburgert, pizzát, csirkét és amerikai fagylaltot árusító üzleteket nyitnánk. - A nyugati üzleti körökben mikor figyeltek fel a Magyarországon kínálkozó üzleti lehetőségekre, arra, hogy érdemes itt tőkét befektetni? - Személy szerint 1985-től számítom azt az időpontot, amikortól bizonyos kedvező tendenciák kirajzolódtak. Hozzáteszem: a hamarosan megalakuló új magyar kormány minden bizonnyal összeállít majd egy, a külföldi tőke beáramlását jobban ösztönző programot. Véleményem szerint sok még az olyan bénító szabály, rendelkezés, amely kissé visszafogja a befektetők szerencsére nem csillapodó lendületét. K.D.P. FOTÓ: BAUER SÁNDOR /V.