Új Hírnök, 1997. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-05-03 / 18. szám

44 (Új­­Hirkö') m­itHotCr'TfCetUcitust, F­orradalom a szívsebészetben? Amerikai orvosok olyan szívsebészeti tech­nikát dolgoztak ki, ami a mainál sokkal kisebb traumát jelent a betegek­nek. Ugyanakkor ez a módszer sokkal olcsóbb, de nem kevésbé hatásos, mint a hagyományos el­járás. A sz­ív koszorús ereinek idő előtti el­­meszesedése, illetve a szívbillentyűk működési rendellenessége amolyan ci­vilizációs betegség, ami a nagy stresszt okozó foglalkozásoknak és az egész­ségtelen életmódnak majdhogynem tör­vényszerű következménye. Az­ Egyesült Államokban évente félmillió olyan szívműtétet végeznek, ami a koszorús­­erek és a szívbillentyűk cseréjét, kifol­­tozását szolgálja. Ezeknek a beavatko­zásoknak az eddig világszerte alkalma­zott technikája az, hogy a páciens mell­kasát teljesen felnyitják, a szegycsont­nál szétfűrészelik a bordákat, majd egy acélszerkezettel szétfeszítik azokat. Ezután a szív működését leállítják és szívgéppel helyettesítik az operáció ide­jére. Ez­ az eljárás önmagában is sok koc­kázatot hordoz, és a műtéti szövődmé­nyek jelentős részének okozója. A beteg mellkasán hatalmas, akár félméteres seb keletkezik, az­ egész mellkas sérül, ami csak igen lassan gyógyul. Nem rit­ka a mellhártya sérülése következtében később fellépő légmell, és előfordul a tüdő műtéti szövődménye is. A szív le­állítása is jelentős kockázatot hordoz. A vese is károsodhat, továbbá az agykáro­sodás és az­ agyvérzés esélye is megnő ennek a műtéti technikának a következ­tében. Atlantai orvosok sikerrel alkalmaz­nak egy kevésbé drasztikus, vértele­­nebb műtéti technikát, ami a szakértők szerint az ilyen típusú betegségek ese­tén hamarosan világszerte felválthatja a hagyományos nagy szívműtéteket. Dr. William Mayfield szívsebész és munka­társai az eddigi teljes mellkasi feltárás helyett egy mintegy 7-8 centis vágást ejtenek a mellkason. A különféle mo­dern, részben automata műtéti eszközö­ket a bordák között vezetik be a mell­kasba. Az új technika lehetővé teszi, hogy a szívet se kelljen leállítani, vagy ha mégis megteszik, a mostani eljárás­sal ellentétben nem a mellkasban, ha­nem a nyaki és a hasi verőereknél kap­csolják a beteget a gépre. Az amerikai szívsebészek kongresszusán nemrégi­ben az­ a vélemény alakult ki, hogy ez a módszer a legnagyobb fejlődést hozta az elmúlt húsz évben. A korábbi kéthe­tes kórházi és három-hat hónapos ottho­ni gyógyulás helyett két-három hét alatt teljesen meggyógyul a műtéti seb. Természetesen nem minden típusú szívműtétnél lesz alkalmazható az új el­járás - hangsúlyozzák a szakemberek. De a leggyakoribb koszorúsérpótló, bypass és billentyűműtétek a jövőben nagyrészt ezzel az olcsóbb, megbízha­tóbb technikával végezhetők. Az erősen elmeszesedett koszorús­erek tisztítására ma igen elterjedt eljárás az­ angioplastia, ami az eltömődött érda­raboknak egy speciális ballonkatéterrel való megtisztítását jelenti. Évente 300 ezer ilyen műtétet csinálnak az Egyesült Államokban. Ennek a beavatkozásnak azonban az, a gyengéje, hogy nem ritkán fél év múlva ismét eltömődik, akár el is záródik a beteg érszakasz. Vagyis az­ ér cseréjére lenne szükség, ám ezt épp a műtét nagysága miatt csak a legsúlyo­sabb esetekben végzik. Az­ új műtéti technikával ezeknél a pácienseknél is a mostaninál hatásosabb gyógyító eljárást lehet alkalmazni. P. É. © V Ismét rendel Miskolcon a tiszaújvárosi csodadoktor, DÉNESI MÁRIA és RÓZSA LÓRÁNT Miskolc, Bottyán J. u. (Semmelweis Rendelőintézet mögött, Fogtechnikai Vállalat, fsz.) 06-20/278-668, 46/369-626 ENERGIAÁTADÁS KELETI MASSZÁZS MANUÁLTERÁPIA X © y , 1997. május 3. ----------------­ Jóllehet Hippokratész világosan megfogalmazta, hogy az orvos és a beteg személyes kapcsolatában elképzelhetetlen a szexualitás, ma­napság mintha ez a tabu is porladna. Ausztrál orvosok és orvostan­hallgatók körében végzett kutatás szerint ma már sokkal, „árnyal­tabban” látják ezt a problémát az érintettek. Belgyógyászok, nő­gyógyászok és pszichiáterek, illetve erre a szakra készülő végzős hallgatók voltak a megkérdezettek. Az orvostanhallgatók közül min­den ötödik azt mondta, hogy a pácienssel folytatott szexuális kapcso­latot rendben levőnek tartja, természetesen megfelelő körülmények között. A már gyakorló orvosok közül 4 százalék volt ezen a vélemé­nyen. A nők általában orvosként, illetve medikaként is jobban tartot­ták magukat a hippokráteszi elvekhez, vagyis kevesebben tartották elfogadhatónak a beteggel folytatott szexet. A szakmák szerint a bel­gyógyászok tartották a leginkább normálisnak, ha a beteg és az or­vosa között esetleg testi kapcsolat is szövődik, míg a nőgyógyászok és a pszichiáterek körében ritkább volt ez az álláspont. A vörös chilipaprika hatóanyaga erős fájdalomcsillapító szernek bizo­nyult laboratóriumi vizsgálatok során. Német neurológusok amputáció után fellépő erős fájdalmak esetén helyi érzéstelenítő, fájdalomcsillapító szerként alkalmazzák a capsaican nevű vegyü­letet. A kövér betegek helyzete kimondottan hátrányos az orvosi rende­lőkben is, állapították meg amerikai kutatók. Elsősorban a túlsúlyos nők panaszkodtak arról, hogy a doktorok gyakran kritizálják őket a külsejük miatt, olyankor is, amikor a panasz, amivel felkeresik az or­vost, egyáltalán nincs kapcsolatban a testsúlyukkal. Különösen ne­hezményezik a kövérek, hogy az orvosok egy része a testméreteik miatt fel sem tételezi róluk, hogy szexuális életet élnek. A h­ipochondria egyik elesetének számító Briquet-szindróma, amikor a betegnél semmiféle tényleges testi elváltozás sem áll a panaszok hátteré­ben, egyre nagyobb arányban jelenik meg az orvoshoz fordulók között. Többnyire fiatal felnőttekről van szó, akik nem egyszerűen kitalálják be­tegségeiket, hanem teljes meggyőződésükkel súlyosan betegnek is gon­dolják, érzik magukat. A tipikus Briquet-páciens fiatal, vagy alig közép­korú nő, aki egyre nagyobb el­szán­ással jár orvostól orvosig panaszaival. Ezek többsége komoly tünet, amiből bár semmi sem nyer a vizsgálatok során megerősítést, nem ritkán kerülnek a páciensek kórházba, meg is műtik őket, sőt müncheni kutatások szerint az effajta makacs betegek nyolcvan százaléka pár év, egy-két évtized elmúltával rokkantnyugdíjas­sá válik. A jelenségnek egyértelműen lelki okai vannak, de a különféle pszicho­lógiai iskolák nem értenek egyet abban, hogy mi is az igazi háttér. A pszi­choanalitikus előirányzat hívei szerint az ilyen páciensek valamit el­nyomnak a tudatukban, valamilyen vágyukat nem engedik érvényesülni, és ez tör ki betegségtünet formájában. A másik irányzat szerint tanult tü­netekről van szó. Az olyan családokban, ahol mintegy sikk, sőt majdnem kötelező betegeskedni, a Briquet-szindróma szinte járványos. A megoldás általában az okok pszichoterápiás feltárása lenne, de sok páciens erősen ragaszkodik a tüneteihez, és nem szívesen mond le az abból adódó úgy­nevezett betegségelőnyökről. P.É.

Next