Hírnök, 2001. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
2001-03-10 / 10. szám
Porból lettünk • porrá leszünk A közigazgatásilag Gesztely községhez tartozó Újharangod temetőjének egykori tartalék területén már több mint három hónapja működik Magyarország jelenleg legkorszerűbb technológiájú krematóriuma, ahol a legszigorúbb EU-szabványok-nak megfelelően zajlik a temetést megelőző hamvasztás. ______________________-Amíg nyugati országokban az emberek hetven százaléka határoz úgy, hogy u miós temetést kér, addig hazánkban ez húsz, legfeljebb huszonöt százalékot tesz ki - mondja a krematóriumot létrehozó és üzemeltető Lessus Kft. vezetője, Tóth Zoltán -, pedig a jövő a hamvasztásé. Egész egyszerűen azért, mert helyhiány és egészségügyi okok miatt nagyjából ötven év múlva korlátozott lesz a lehetőség hagyományos, koporsós temetkezések elvégzésére. Tóth úr munkatársaival eddig három krematóriumot épített fel a Dunántúlon, ezek tapasztalatait is figyelembe vették, mikor úgy határoztak, tevékenységüket Borsodra is kiterjesztik. Alapos felmérést végeztek, amiből kiderült, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a lakosság száma nagyobb az országos átlagtól,e nagyobb az elhalálozások aránya, ugyanakkor a térség lakói szívesebben választják a hamvasztásos temetést. Ezt magyarázhatja az iparban dolgozó és többségében lakótelepek panellakásaiban élő emberek életfelfogása, de egészségügyi, gazdasági, és szociális okok is. Vallási tényezők egyre kevésbé kapnak hangsúlyt ebben a kérdésben, ma már az egyházak döntő többsége is igyekszik elfogadni a realitásokat, és hatalmi szóval nem kívánja befolyásolni híveit ebben a fontos döntésben. Az egyházak konstansabbá váltak "a porból lettünk és porrá leszünk" második részét illetően. - Ez az egész nem más, mint gyorsított porladás! - sommázta röviden véleményét nemrégiben Pécsett egy, a gesztelyihez hasonló krematóriumban egy helyi lelkész. Ehhez Tóth úr még annyit tett hozzá, aki látott már két hónapos halottat exhumáláskor, annak nincs kétsége, melyik az emberhez méltóbb temetkezési mód. Maga az épület rendeltetéséről kívülről nem sokat árul el, rendezett, nyugalmat árasztó hely, csendes környék, a parkosítást jelenleg végzik. A temetkezési vállalkozók által ideszállított elhunytat nem, életkor, halottvizsgálati bizonyítvány, vagy anyakönyvi fénymásolat alapján azonosítják és gépi nyilvántartásba veszik. A közelmúlt híresztelései, mely szerint a beültetett szívritmusszabályzók (pacemakerek) a hamvasztásnál felrobbannak, téves információn alapul. Az értékesebbeket már a kórházakban kiszedik, a többi pedig a hamvasztással egy időben megsemmisül. Természetesen ellenőrzik a nemesfém-nyilatkozatot, az orvos és (ha boncolás volt) a patológus aláírását, valamint az ÁNTSZ engedélyét is, ezek mindegyike megléte esetén az elhunyt kerámia-sorszámot kap, ami utólagosan is bizonyító erejű. A végig higiénikus feltételek mellett végzett hamvasztási metóduson belül ez a kerámia része egy négyszeres biztosítási rendszernek, ami teljes mértékben kizárja a hamvak összecserélésének lehetőségét, mert ugyanezzel a sorszámmal látják el a koporsó oldalát, de ez szerepel a hűtőben és az urnákon is. A külön erre a célra készült speciális zárható nylonzsákba helyezett elhunytat a hamvasztó koporsóba fektetik, és a fehér ruhás, kesztyűben dolgozó hamvasztómesterek hűtőkocsival a jelenleg egyszerre negyven férőhelyes, laboratóriumi tisztaságú hűtőterembe szállítják, ami áramszünet esetén is biztonságosan tartja az optimális hőmérsékletet. Innen viszik át az elhunytat a közvéleményben helytelenül elterjedt (és talán ezért sokakban visszatetszést keltő) égetéshez, aminek valójában semmi köze sincs az égéshez! Mihály Imre intézményvezető (aki mérnöki diplomával rendelkezik) és kollégája is a hamvasztás szót használja, szebb és jobban fedi a valóságot. Az emberi kéz érintése nélküli, zárt rendszerű folyamatban a samottéglával kirakott kemencét (mint mindent), képernyőérintéses technikával vezérelt számítógépes programmal fűtenek fel hétszázötven fokra, ekkor lezár, megszűnik a láng, csak a belső tér izzik tovább, ezer-ezerötven fokig. A képernyőn jól nyomon követhető minden részlet, a belső nyomás, hőmérséklet, az ajtó nyitása, de még az égőfej (ha üzemel) jelképes lángja is, a levegőellenőrző, légszennyezettséget mérő készülék mindent kimutat és a későbbiekben visszakeresésre alkalmas módon eltárol. Következő lépésben a hűtőből kocsival áttolt koporsót egy villára helyezik, majd felemelik, kigyullad a zöld lámpa, megjelenik a sorszám, a testtömeg, az ajtó kinyílik, aztán betolják... és a magas hőmérséklet hatására a test gyakorlatilag önmagától elhamvad. Minden alapot nélkülöz az a hiedelem, hogy a halottak a hamvasztás során felülnek, ez már azért sem történhet meg, mert a folyamat koporsóban zajlik, ez csak a valóban direkt égetéssel járó szertartásoknál fordul elő (például a hinduknál). Körülbelül ötven perc alatt megszabadul földi súlyától, és a visszamaradt apró csontokat, csontdarabokat húsz percnyi hűtés után kihúzzák, hogy aztán azok, a centrifugális elven működő csontőrlő-malomban, kegyeletsértés nélkül, porelszívó rendszer beiktatásával negyedóra után végleg összekeveredjenek, szó sincs tehát a koponya vagy egyéb csontok drasztikus töréséről. A koporsószögeket mágnessel kiveszik, az urnabetétből pedig immár a végleges urnába kerülő emberi por és (vagy) hamu a kiégett kerámiával a tetején lehegesztésre kerül, kitöltik az emléklapot és a hamvasztóüzemi igazolást, alig másfél óra alatt minden elvégeztetett, jön a szellőzés, hűtés és a következő. - Ugye nem is olyan félelmetes? - kérdezi Tóth úr már abban a kényelmes bőrgarnitúrával ellátott helyiségben, ahol a hozzátartozók kívánságra üvegfalon keresztül végignézhetik az egész történést, egyúttal utolsó pillantásukkal elkísérhetik szeretteiket az ismeretlenbe vezető úton. (völgyi) 17