Heti Válasz, 2002. március-április (2. évfolyam, 9-17. szám)
2002-03-29 / 13. szám
Moliére és Madeleine egykori szerelme, az asszony bűntudata az elhallgatott incestus miatt, a házasságtörés lelkifurdalása, a nevelőapját feladó fiú vívódása ugyanúgy a háttérben marad, mint a vízióktól szenvedő Moliére. S mindez azért problematikus, mert ez a cselekményszál a valódi tragédia. Itt történnek meg azok a tragikai vétségek, amelyekért a hősöknek felelniük és bukniuk kell. Ezért nem szerencsés, hogy a magánélet jelenetei nem tökéletesek. Sem Regiszter könyörgése Armande-nak, sem Moliére és Madeleine párbeszéde nem hiteles. Moiron megtérése viszont igen: a tékozló fiú hazatérése jól mutatja, hogy a XVII. századi francia atmoszférát teremtő drámát az orosz Bulgakov írta: az izgalom képes felülemelkedni e világi üzleten. A közéleti tanulságot a magánélet megoldhatatlan tragikuma elé helyező rendezői koncepció azért sajnálatos, mert ez az együttes bármit el tud játszani. Eperjes Károly Moliére-alakításában együtt jár a művészet nagyszerűsége a művész kisszerűségével, a szerző bátorsága a színházigazgató megalkuvásával, az udvarló szerelme a férj nevetségességével. Trill Zsolt a fogadott fiú szerepében az előadás egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtja. Takács Kati Madeleine Béjart-ként magára veszi környezete bűneit, és megtisztulni vágyik sajátjaitól. Párbeszéde De Charron érsekkel (Nagy Zoltán) a soha és a mindörökké szavak jelentéséről a bemutató maradandó pillanatai közé tartozik. Érdekes rendezői gondolat, hogy halálakor Madelaine belép a fénybe: ez még Margaritának sem jut osztályrészül. Szakácsi Sándor mint XIV. Lajos mindig jól lépő sakkjátékos, korának legudvariasabb embere, finom mosollyal kerüli a botrányt, de kemény kézzel őrzi tekintélyét és hatalmát. Bubik István D'Orsigni márki és Galkó Balázs Regiszter szerepében a tőlük megszokott magas színvonalon játszanak. Csakúgy, mint Derzsi János az igazságos vargának öltözött udvari bolondot. A darabválasztás már előlegezte a rendezői koncepciót: a művésznek tudnia kellene, hogy vannak témák, amelyekkel elővigyázatosan kell foglalkozni; az átmenetileg mindig erősebb hatalom pedig nem felejtheti, hogy a kéziratok nem égnek el. Az el nem égett kéziratokban azonban ennél árnyaltabb a világ. Horváth Csaba Szerelem utolsó vérig Az egyik legősibb filozófiai problémát veti fel I ~~Dobray György trilógiájának utolsó része. Teszi ezt anélkül, hogy a nézőt kiskorúnak tekintené, s a rendező az ujját didaktikusan magasra tartva, a mindentudó pedagógus, netán posztmodern próféta szerepében próbálna utat mutatni a bölcselettörténet sűrű bozótjában. Ez a lekezelő gesztus , idegen a film szellemiségétől. Nagykorúakká váltak immár a hajdani tinitörténet szereplői is, s a főhőshöz, a krisztusi korba lépő, az emberélet útjának feléhez érkező, harminchárom éves Fügéhez sem illenek már az álkérdések. Gyötrő dilemmákkal szembesülünk, példának okáért azzal, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. De hogy ez eljusson a tudatunkig, végig kell nézni a filmet, mert a rendező az utolsó kockákig kétségek között hagy minket. Meg kell várnunk a támogatók listáját ahhoz, hogy megértsük a problémafelvetés lényegét. Nem tudjuk, ki mennyivel járult hozzá a Szerelem utolsó vérig elkészültéhez, de az bizonyos, hogy a kultusztárca független grémiumai az elsők között soroltatnak föl. A szakemberekből álló testület tagjainak csak azt tudjuk ajánlani, hogy néha nézzék is meg, mire adták a pénzt. Új támogatóként bukkant fel az ISM, mely a drogellenes kampány jegyében támogatta a filmet. Ennek hatására egy szórakoztatóipari egység mosdójában azt mondja egy nő egy férfinak, hogy többet ne kábítószerezzen. Nehezebb kérdés, hogy a nemzeti vasúttársaság azért támogatta-e a filmet, mert az egy villanásnyi szerepben feltűnő idióta kalauzzal kedvező képet fest a síneken gördülő utazás előnyeiről, vagy azért került bele a történetbe a szenilis jegyellenőr, mert az állami vasút is támogatta a magyar mozgókép fellendülését. Vívódik a néző: vajon a pesti alvilág azért issza egy regionális sörgyár termékét, mert ízlik neki, vagy azért, mert a piacra nehezen betörő márka a szponzorok között szerepelt? Azért tetovált minden szereplő, mert ez korszerű érzést nyújt, vagy a happy állapotot a belvárosi tetoválószalon közreműködése váltotta ki a színészek testén? A magyar-olasz kulturális kapcsolatoknak olyan hozadékai vannak, mint a reneszánsz hazai megjelenése. Ezért most felejtsük el, hogy itáliai barátaink - szerény munícióval - közreműködtek a film létrehozásában. Mert ha felidéznénk, miként próbálja elrebegni a haldokló olasz gengszterfőnök a torinói rakparton a titkát, azzal az egész maffia haragját vonnánk magunkra. A film különben arról szól, hogy a Szerelem második vérig című opushoz képest eltelt tizenöt év. Füge (Berencsi Attila), aki a korábbi történetekben is főszereplő volt, most pénzbehajtó lett. Főnöke, egykori osztálytársa, a szerény szellemi képességekkel rendelkező Dandy (Kamarás Iván) révén ott lehet minden divatbemutatón, a pesti éjszakai élet összes színterén. Van egy szeretője, Nina (Molnár Juli), aki dekoratív manöken, de amikor a dekorativitást láthatnák a nézők, be van kenve mindenféle geremicével. Fügének útközben lett egy kislánya is, Fanny (Pillár Napsugár), cserfes, hasonlító Piedone-filmek gyerekszereplőihez. Kutya nem tűnik fel a történetben, ez valószínűleg az ebtenyésztők szűkmarkúságán múlt. Közben előkerül Füge volt, kétrészes szerelme, Ágota (Szilágyi Mariann), aki egy torinói nyomozó felesége lett, kétgyermekes családanya. Egy röpke itáliai idillből megtudjuk, hogy csemetéi közül a kislány macska-, a fiú hörcsögbarát, így az állatvédők megnyugodhatnak. Az itáliai és a magyar szálat a kábítószer elleni küzdelem kapcsolja össze. A nyomok Szegedre vezetnek. A pénzbehajtó Füge és a detektívfeleség Ágota a MÁV Szeged felé tartó menetrend szerinti járatán találkozik. Nehezen találják a szavakat. S amikor lerázhatták a torinói-pesti-szegedi alvilág összes verőlegényét, amikor végre egyedül maradhatnának, mindig feltűnik egy félrészeg vidéki rokon. Sejtjük a szándékot: a trilógia tetralógiává óhajt terebélyesedni. Igazságtalanok lennénk, ha az erényekről nem szólnánk. Presser Gábor zenéje fél tucat szerelmes filmet elvinne a hátán. Ki kell emelnünk, hogy a budapesti képeken nem láttuk a Gellért-hegyi Szabadság-szobrot, senki sem meditált a Szabadság hídon, és a Práter utca omladozó falait is elkerülte a kamera. J. Szabolcs Imre Szilágyi Mariann Ágota szerepében 2002/13/29 hetiVálasz : 61