Heti Válasz, 2006. október-december (6. évfolyam, 40-52. szám)

2006-10-05 / 40. szám

KÖRKÉP VI. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 2006. október 5. ■'I HTTETEff A gazdasági elemzők egyöntetű véleménye szerint minden nap veszteség, amelyet nem az államháztar­tás rendbe hozására fordítunk. Lépni kell, mert a megszorítások elkerülhetetlenek, ha nem akarunk teljes összeomlást, négy-ötszáz forintos eurót a közeli jövőben. Nem látja ezt másként a köztársasági elnök sem. Akkor hát? Nosza, rajta, jöjjenek a kényszerű intézkedések. Jöj­jön a vér, a veríték, jöjjenek a könnyek, csak legyünk túl az elmúlt évtizedek legsúlyosabb válságán, mert nem szeretnénk, ha a fizetések, nyugdíjak elértéktelenedné­nek, ha Európa kirekesztene bennünket. De vajon lehetnek-e azok a válságkezelők, akik a krízist előidézték, akik merő hatalomféltésből elhazudták, hogy rohanunk a szakadék felé? Akik drága pénzen győzködték nemrég a nyugati világot, hogy a pannon puma akkorát ugrik maholnap, hogy csak na, s Magyarország lassan maga a Kánaán. A múlt vasárnapi önkormányzati választásokon a szava­zók egyértelmű választ adtak, még akkor is, ha a végered­ményt - egyetértve a köztársasági elnökkel - annak te­kintjük, ami: véleménynyilvánításnak, ami jogi értelem­ben semmire nem kötelezi a tavasszal helyzetbe hozott pártokat. Gyurcsány Ferencnek és kormányának nem azért kellene lemondania, mert október 1-jén pozíciókat veszítettek - megesett ilyesmi 1990 őszén is a tavasszal még győztes MDF-fel -, hanem azért, mert utólag kide­rült, nemtelen eszközökkel jutottak hatalomra. A hét ele­ji hangorkánban szinte meg sem hallottuk az adatvédel­mi biztost, aki a közérdekű adatok eltitkolását a jogállam megcsúfolásának minősítette. Szankciókat eddig csak a spontán összeverődött tüntetők követeltek, erkölcsi felhá­borodással, ösztönös jogérzékükre hagyatkozva. Hétfőtől új helyzet állt elő. Az önkormányzati választáso­kon megerősödött Fidesz - győzelmet arattak, de nem mindent elsöprő diadalt­­ utcára viszi a tömegeket, ha csak a koalíció úgy nem dönt, hogy hetvenkét óra leforgása alatt megválik miniszterelnökétől. Ultimátum, zsarolás? Így is felfogható, de jó szándékúan inkább úgy, hogy a Fidesz is felismerte: nincs időnk. Sürgősen lépni kell. Túl kell jutni mielőbb a nyilvánvaló morális válságon, hogy tiszta lappal indulva cselekedjünk. Helyre kell állítani a többség, a kö­zösség, a nemzet bizalmát a politikai vezetők iránt. Az utca, amint az elmúlt két héten is kiderült, veszé­lyes terep. Csak végső esetben szabad igénybe venni. Még ott a parlament, ahol a szocialista, szabad demokra­ta képviselők úgy is dönthetnek, hogy új miniszterelnö­köt jelölnek. Közfelkiálthatják akár az egyszer már nem­zetmentőnek mutatkozó Bokros Lajost is. Őt, végül is, meglehetősen jól ismerjük, valamennyien. Az ellenzék­nek szava sem lehetne. Rajtuk, szocialistákon múlik. Minden jobb, mint az utca, a tartósan mélyülő krízis. Ez egyszer hallgatni kellene a köztársasági elnökre. Érde­mes lenne megszívlelni üzenetének tartalmát, lényegét. Nincsenek heteink, napjaink vannak. Közeleg október 23-a, a XX. század talán legszebb ünnepe, melynek mél­tó megünneplése történelmi lehetőség. Amire azon túl, hogy jeles államférfiakat várunk, lelkileg is fel kellene ké­szülnünk. És kezet nyújtanunk egymásnak, bizton tud­va, hogy csak együtt sikerülhet. Önmérséklettel, bölcs be­látással. A megbékélést hátráltató politikusok nélkül. SZERINTÜNK Nincs időnk KÖZFELKIÁLTHATJÁK AKÁR AZ EGYSZER MÁR NEMZETMENTŐNEK MUTATKOZÓ BOKROS LAJOST IS. AZ ELLENZÉKNEK SZAVA SEM LEHETNE. RAJTUK, SZOCIALISTÁKON MÚLIK. MINDEN JOBB, MINT AZ UTCA ÉS A TARTÓSAN MÉLYÜLŐ KRÍZIS. A HÉT FOTÓJA BUDAPEST 2006. OKTÓBER 1. Kordon és biztonsági őrök az MSZP- székház körül az önkormányzati választások után MUNKANÉLKÜLIEK 4 Heti Vtálasz

Next