Heti Válasz, 2007. október-december (7. évfolyam, 40-52. szám)
2007-10-18 / 42. szám
INNOVÁCIÓ Szegény gazdagok KINŐNI MAGYARORSZÁGOT - EZ VOLT A CÍME A HETI VÁLASZ INNOVÁCIÓS KONFERENCIÁJÁNAK, AMELYNEK EGYIK RÉSZTVEVŐJE VOLT DR. LACZA ZSOMBOR, A SEMMELWEIS EGYETEM EGYIK LEGSIKERESEBB KUTATÓLABORATÓRIUMÁNAK A VEZETŐJE, A MAGYAR FIATAL TUDÓS FÓRUM EGYIK ALAPÍTÓJA. A TUDÓST A MAGYAR PÁLYÁZATI RENDSZERRŐL, A LABORATÓRIUMOK HELYZETÉRŐL, LAPUNK KONFERENCIÁJÁNAK TANULSÁGAIRÓL KÉRDEZTÜK. ■ DEVICH MÁRTON innovacio@hetivalasz.hu - Volt-e hozadéka a Heti Válasz innovációs konferenciájának? - Egyértelműen, hiszen ritkán adódik olyan helyzet, hogy együtt lehet jelen a teljes paletta, a tudománypolitika kidolgozói, az ipar szereplői, illetve a végrehajtók, maguk a kutatók. Annyira rosszak a meglévő struktúrák, és olyan rossz irányba mozdítják, hogy a szakmában most már elemi erővel tör fel a párbeszéd igénye, szükségessége. Legalább beszéljünk a problémákról. - Kialakult a párbeszéd? - Úgy tűnik, valami elindult. Ezért alapítottuk meg a Magyar Fiatal Tudós Fórumot, amely összefogja azokat a fiatalokat, akik valamilyen módon kutatással foglalkoznak egészen a középiskolás szinttől a posztdoktori szintig, azaz 15 és 40 év között. Azzal a szándékkal, hogy ezek az emberek közösen tudjanak gondolkodni, és olyan javaslatokat tudjanak együtt megfogalmazni, amelyek aztán beépülhetnek az innovációs rendszerbe. - Kinek címzik a javaslataikat? - Mindenkihez szólnak, érthető nyelven. Voltaképpen egy vitairatot állítottunk össze. De a Heti Válasz konferenciáján az is kiderült, azt sem tudjuk igazán, hogy ki vezet bennünket. A tudománypolitikának nincs egyszemélyi felelőse. Többen vannak, akik párhuzamosan, néha egymás ellen dolgoznak. Nincsenek világos igazodási pontok, nem lehet már középtávra sem tervezni, minden esetlegessé válik. - Hány javaslatukat fogadták el a döntéshozók? - Egy-egy apró kérdésben elfogadták, amikor a kormányzat szándékai megegyeztek a mi elképzeléseinkkel. Lényegi kérdésekben, amelyek jelentős strukturális változást hoztak volna, még nem értünk el eredményt. A konferencián is feltűnő volt, hogy sokan, akik benne élnek a tudomány, az innováció világában, eléggé azonosan látják a problémákat, ám a politikának mégis más elképzelései vannak. Mintha süketek párbeszéde zajlana. Nem indult rosszul. 2004-ben, amikor az innovációs törvény megszületett, a képviselők nagy többséggel fogadták el. Jó is ez a törvény, csak van két alapvető probléma vele. Egyrészt az, hogy nem fejlesztették, nem igazították hozzá a valósághoz, másrészt pedig az, hogy a kormányzat nem tartja be. Az innovációs alapba elmaradoztak az állami befizetések. Ráadásul a tervek szerint ez az alap a jövőben gyakorlatilag megszűnik. Az innovációs lánc támogatása kérdésessé válik. Csak az tud fejleszteni, aki megengedheti magának. A legnagyobbak. Pedig a Heti Válasz konferenciájának is az volt az egyik fő üzenete, hogy még a középvállalatoknak is nagy szükségük van innovációs támogatásokra. - Milyen lényegi változtatásokra lenne szükség? - Először is össze kellene csiszolni a támogatási rendszereket. Jelentősen rontja a fiatal kutatók esélyeit, hogy az egzisztenciális támogatások teljesen más oldalról érkeznek, mint a munkára fordítható pénz. A munkát általában pályázatokból finanszírozzuk, a megélhetést egyetemi állások, státusok jelenthetik. Óriási aránytalanságok vannak: léteznek kutatócsoportok, ahol sok ember dolgozik, de nincsen elég pénzük vegyszerekre, eszközökre, és vannak olyan műhelyek, ahol bőven lenne munka, van pénz eszközökre, de nincs állás. Ugyanezt mondja a pályázati rendszert működtető Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) is: meg kell szüntetni a széttöredezettségeket, koncentrálni kell a támogatásokat. - Igen, csak az a félelmünk - amely eddig gyakran igazolódott -, hogy ha kívülről akarják koncentrálni a támogatásokat, akkor végül mindig ugyanazokat a „nagyágyúkat” találják meg, így hogyan tudják azokat a kutatócsoportokat támogatni, amelyek most vannak kialakulófélben? Többéves folyamatokat kellene figyelembe venni. Olyan pályázati rendszerre lenne szükség, amely garantálja a folytatást, ha egy csapat teljesítette a vállalásait. Most gyakran előfordul, hogy elkezdődik egy kutatás, elér egy szintre, de megreked, mert a folytatásra már nincs pénz. Vagyis a teljesítményt kellene mérni. Jelenleg lyukak is vannak a rendszerben, vannak innovációs részfolyamatok, feladatok, amelyekhez semmilyen támogatást nem lehet szerezni. Például egy korai, kis összegű támogatás lehetővé tenné, hogy egy kutatási eredményt fejlesztési projektté alakítsunk át, megvalósíthatósági tanulmányt, üzleti tervet készíthessünk. Az alapkutatási támogatások a kisebb csoportoknak az életben maradáshoz kellenek. Nem ajándékokról van szó, pedig sok döntéshozó így fogja fel. A kutatási pályázat munkaeszköz, amely létrehoz, fenntart és kinevel kutatócsoportokat, tudást, képességet, amely azután széles körben hasznosul. - Az NKTH által kezelt Kutatási és Technológiai Innovációs Alapból körülbelül negyvenmilliárd forint jut pályázatok támogatására. Ez nem elég? - Én még nem láttam negyvenmilliárd forintot egy kupacban, nem tudom felmérni, hogy ez a pénz mire elegendő. Nem is ez a dolgom. Csak arról tudok beszélni, amennyi lecsapódik egy-egy kutatóbázis szintjén. Az viszont nagyon kevés. Az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) VII. ÉVFOLYAM, 42. SZÁM 2007. október 18. Heti Válasz