Heti Válasz, 2007. október-december (7. évfolyam, 40-52. szám)

2007-10-04 / 40. szám

KÖRKÉP VII. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 2007. október 4. G­yurcsány Ferenc az övéinek üzenget. Másfél évvel a választások után rendhagyó tett ez a miniszterelnök­től. Ilyenkor a kormányzás foglalkoztatja a kormány­főket, nem a pártbéli viszályok moderálása. Csakhogy de­mokráciákban az is szokatlan, ha valaki nyertes program­ja ellenkezőjét akarja lenyomni a választók torkán. Aki megpróbálja, heves ellenállásra számíthat, amiről első kézből a képviselők értesülnek. Ők meg a miniszterelnö­köt veszik célba. Úgy, ahogy tudják. Ahogy merik. Gyurcsány Ferenc a szocialistákkal is hadakozik. Az el­távolítására szövetkezőknek címzi mondandóját. Előbb pártja választmányi ülésén jelenti ki, hogy 2010-ben nem mással, mint vele kell megmérkőznie az ellenzék erős em­berének. A Bolyai-díj hétvégi átadásán pedig a beszédekor még ismeretlen győztes kitartását méltatja. A fel nem adás erényét emeli a magasba, s azt dicséri feltétel nélkül, hogy a díjjal jutalmazott „megcsinálta”, amit eltervezett, így, választási szlogenesen, megcsinálta. Mintha ön­magát szuggerálná. És ha a közvélemény-kutatásra pil­lantunk, amelyen Gyurcsány már csak az egészségügy miniszterimitátorát képes megelőzni, érthető a minisz­terelnök titkolt aggodalma. A kormányfő kutyaszorítóba jutott. Három éve kormá­nyoz, és egyetlen sikereként a választások megnyerését említheti. Azért a diadalért azonban személyesen morá­lis lepusztulással, az ország gazdasági lecsúszásával, az itt élők egzisztenciális bizonytalanságával és a közbiza­lom lerombolásával fizetett. A gyurcsányi időszakot kez­detben kizárólag a hatalommentés és a magánbiznisz ve­zérelte. (Utóbbi máig társa maradt, ahogy kapcsolati há­lója is él.) Az éppen aktuális pillanatokat kellett megnyer­ni, s értük semmi sem látszott igazán súlyos árnak. A de­mokrácia határán folyt az egyensúlyozás, olykor-olykor riasztó kihágásokkal. A 2006-os választási győzelem után a miniszterelnök kísérletet tett ugyan visszatérni az alkotmányos keretek közé és az ésszerűség követelményeinek megfelelő dönté­sek világába. Csakhogy a múlt - őszödi beszédben felvil­lantott - bűnei éppúgy visszahúzták, ahogy az általa elő­állított költségvetési kényszerek és saját víziótlansága is. A közvéleményt leginkább foglalkoztató közéleti törté­nések is ezt a kettősséget írják le. Miközben a miniszter­­elnök látványosan megtisztulási programot hirdet meg, addig az ügyészség felderíti, hogy a sportminiszter Gyur­csány hivatalából ifjúszocialista párttársai rendszerben zuschlagolták fantomegyesületekbe az adófizetői tízmil­liókat (a későbbi kormányfő jóváhagyó aláírásával). Az összeütközött, ripityára tört vonatok mellett a szema­fort át nem állító bakter áll. Épp a mozdonyvezetők példás megbüntetését és jobb szakmai képzésüket követeli... A miniszterelnök be van kerítve. Maga építette vaskor­donnal. Ha nem akar kitörni, a helyzet tarthatatlanságá­val, ha kísérletet tesz a szabadulásra, saját ügyeivel kell megküzdenie. S a változatlanságban és „jussuk megszer­zésében” érdekelt párttársai tudják, hová kell nyúlni egy­­egy Gyurcsány-aktáért. A pártelnök üzengethet. Egyre kevesebben hallják meg. S ha meghallják is, kételkednek abban, hogy való­ban megcsinálja. Gyurcsány felemésztette erejét. Mára üresen koppanó szavai és ügyei maradtak csupán. SZERINTÜNK A múlt bűnei AZ ÖSSZEÜTKÖZÖTT, RIPITYÁRA TÖRT VONATOK MELLETT A SZEMAFORT ÁT NEM ÁLLÍTÓ BAKTER ÁLL. ÉPP A MOZDONYVEZETŐK PÉLDÁS MEGBÜNTETÉSÉT ÉS JOBB SZAKMAI KÉPZÉSÜKET KÖVETELI. A HÉT FOTÓJA PÁKOZD, 2007. SZEPTEMBER 29. Hagyományőrzők elevenítik fel a 159 évvel ezelőtti, Jellasics horvát bán elleni győztes csatát . HetiVálasz

Next