Heti Válasz, 2011. január-március (11. évfolyam, 1-13. szám)
2011-03-10 / 10. szám
- Ha egy párt rendezvényén a porondmester azt mondja, kétmillió ember van a Kossuth téren, ön, mint az m1 intendánsa, mit tart helyesnek: mekkora számról adjon hírt a televízió? - Értem én a viccet, csak nem szeretem. Hogy kilenc év elteltével se tudjunk leszakadni erről a kétmillióról! Az RTL Klub meg negyvenezerről beszélt aznap este. Mindkét számon lehet vitatkozni. A köztévének meg úgy kell beszámolnia róla, hogy elhangozzon minden fontos gondolat, amely a rendezvény savát-borsát adta. Nem a számháború a lényeg, hanem az, hogy a néző valós képet alakíthasson ki magában arról, milyen súlyú esemény zajlott. - A Fidesszel töltött évek után a Hír Tv -baráti sajtó kérdezi barátian a Fideszt’-alapú, Péntek 8 című műsorában ügyködött tavaly májusig. Ez predesztinálja arra, hogy a legfontosabb közszolgálati csatornát vezesse? - Ha rólam csupán ennyi ment át a köztudatba, arról talán nem én tehetek. A sajtó mindig elfelejti azt a Különkiadás című kulturális műsort, amelyet évekig készítettem, vagy előtte a Dunakorzót, netán a Ketten a korzón című színházi esteket, amelyeken Makovecz Imrétől Jókai Annán és Balázs Péteren át Nemeskürty Istvánig sokakkal beszélgettem, a sorozatból pedig bestseller kötetek születtek. Húsz éve vagyok a médiában, több száz mélyinterjú köthető hozzám, a sajtóban mégis az a bélyegem, hogy egyszer, a Kossuth tér színpadán, olyan felfokozott állapotban, amilyenbe rajtam kívül aligha került még műsorvezető Magyarországon - egyébként a rendező utasítására mekkora számot mondtam. Esetleg azzal, hogy akkor miért is Philip, ha igazából Kálmán. Komikus. - Meg mondjuk a kommunikációs cégével, amely fideszes önkormányzatoknak dolgozott az elmúlt ciklusban. -Tanácsadó munkám korábban kezdődött, még a sokat ostorozott zenetévé idején. Nagy cégvezetőktől kezdve politikusokon át sok mindenkinek adtunk tanácsot. Az utóbbi ciklusban fideszes önkormányzatoknak is, nem kevés sikerrel. A sukorói kaszinóváros ügyében az én cégem volt az, amely a Fejér Megyei Közgyűlés segítőjeként átvitte az ügyet a nyilvánosságnak az ellenérdekeltek kommunikációs nehéztüzérsége által védett határán. - Ha tapasztalata van a válságkommunikációban, hogy lehet, hogy egyik pillanatról a másikra bocsátották el a Hír Tv-től tavaly? - Nem ilyen egyszerű a történet. Valóban volt egy pillanat, ami félreértésre adott okot: mi is akarok lenni, műsorvezető náluk vagy kormánytanácsadó országimázsügyekben. Egy ideje már gondolkodtam azon, hogy nyolc év után jó lenne mással foglalkozni, az induló kormánynak pedig valóban segítettünk a cégemmel egy-két kommunikációs ügyben, az országimázstémán kívül például a kormányszóvivő, Nagy Anna felkészítésében. - Mennyiért? -Teljesen ingyen. - Semmi sincs ingyen. - De van. - Aki ingyen segít a kormánynak, az annyira közel van hozzá, hogy aligha mutat jól a közszolgálati ml intendánsaként. - Tavaly májusról beszélek, és intendánsként sem akarom letagadni, ki vagyok, honnan jöttem. Nem szégyellnivaló, hogy a közös ügyért, amelyet úgy hívnak, a hazánk, ellenszolgáltatás nélkül is tettünk. Nem ez volt az első eset. Intendánsként persze semmi ilyesmiben nincs és nem is lesz részem. Ami a célzást illeti: nem párttelevízió csatornafőnökének szerződtem ide. Nem vagyok kézi vezérelt fiú, akinek ideszólnak a piros telefonon, aztán már be is írja a műsortervbe, amit a kagylóba diktáltak. - Ha tényleg nem az, akkor biztos, hogy amikor ez az interjú megjelenik, még mindig intendánsa az m1-nek? - Biztos csak az, ami már megtörtént. - Csak azért féltjük, mert alig nevezték ki intendánstársát, Süveges Gergőt az m2-re, már el is búcsúztak tőle. - Lehet hibázni, olyan is van, hogy az ember meggondolja magát, mert nem ilyen lovat akart. Én lelkes vagyok, noha ennyi meglepetés még nem ért, mint az elmúlt két hónapban. - Mire gondol? -Arra, hogy a Magyar Televízió tipikusan szocialista nagyvállalat volt, a működésképtelenség határán billegve. Tavaly egy tűzriadó miatt ki kellett szaladni az utcára. Úgy háromszáz embert lehetett összeszámolni, miközben papíron több mint ezerötszázan dolgoztak az intézményben. Annyira sajnos nem tudok jóhiszemű lenni, hogy feltételezzem: a többiek mind épp életük nagy filmjét készítették külső helyszínen. Szociális kifizetőhelyként működött a tévé, ömlött ki a pénz, most zajlik az átalakulás, amely leszámolhat ezzel a pazarló rendszerrel. A konfliktusokat nem lehet megspórolni. Nagyon sok pénzt igen. - Ez nem az ön asztala, hanem a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapé. Az viszont igen, mikortól és miért fogunk nagy örömmel az mire kapcsolni. - Valóban, Medveczky Balázs, amikor felkért, azt mondta: semmivel ne foglalkozzam, hogy mire van pénz, mire nincs, semmilyen szervezeti kérdéssel, csupán írjam össze egy papíron, mit látnék szívesen a képernyőn ősztől. - Merjen nagyot álmodni. - Mertem. Az elmúlt másfél hónap alatt el is készült egy kétszáz oldalas műsorterv, de nem dughatom homokba a fejem: a múlt heti ötmilliárdos zárolás, az iszonyatos adósságok mellett nem tudom, lesz-e a terveimnek megfelelő hatalmas fordulat ősszel. Arról álmodtam: szeptembertől új ml-et lát majd a néző. Olyan közszolgálati csatornát, amely úgy minőségi, hogy közben nem poros, nem avítt. - Tehát most az. Rossz szakemberek vannak a tévében? - Dehogy. Csak ha annak a húszadéból kell műsort készíteni, amit a kereskedelmi csatornák egy-egy műsorszámra költenek, akkor az utóbbiakhoz szokott néző nem kapcsol az m1-re. - Az MTV mindig is több pénzből működött, mint bármelyik kereskedelmi. -Csak éppen sosem műsorra ment a pénz. Pillanatnyilag az is kérdés, van-e tízezer forint a stábtagoknak egy vidéki útra, ha forgatni kell. - Hogy ez változik-e, az alapon múlik, tehát ön is függő helyzetben van tőlük. Mi a biztosíték, hogy több pénz jut műsorra? - Ha az alap kidobálná a forintokat olyan munkavállalók fizetésére, akik nem vesznek részt a műsorkészítésben, akkor » STUMPF ANDRÁS | itthon@hetivalasz.hu | WWW.HETIVALASZ.HU | XI.évfolyam, 16.szám, 2011. március 10. 25