Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1846-01-16 / 5. szám
99 100 és a Ganges partjain, a Tiszánál úgymint a Rajnánál egyenlőn hasznos volna; sőt inkább azt hiszem, hogy a melly rendszer egynek igen üdvös, az másnak igen káros lehet, tehát nem hiszem, hogy olly státusgazdászati általános positív tudomány, mint van például általános positív természeterőmű vagy vegytan, avvagy csak létezhessen is. Hitem szerint minden nemzetnek saját gyakorlati viszonyaiból kell státusgazdászati tudományának positiv theóriáját levonnia, nem pedig egészen más viszonyok befolyása alatt compilált elméletet, gyakorlati élet vezérfonalának tekinteni. — úgy, hogy a melly nemzet valósággal nemzet, annak úgy meg kell lenni saját státusgazdászatának, mint saját törvényének. — A melly nemzet nem maga szab magának törvényt, s nem saját érdekei szerint intézheti közgazdászaiét, az nem gazda, hanem gazdaság, nem pinczér, hanem hordó; szóval nem nemzet. — Ez pedig az élet legnagyobb átka. Ez egész népfajokat kivetkeztet az erkölcsi személyességből, morális szabadságból; ez az embert eszközzé alacsonyitja. Ez ama prometheusi kin, mellyel mégcsak a halandóság érzete sem képes enyhíteni, mint enyhíti egyes ember kínjait a halállal bús kilátás. De ha olly átalános státusgazdászati tanokat nem ismerünk, mellyek megmondanák, mi jó egyenlőn és mindenütt? Igen ismerünk ollyakat, mellyek megmondják, mi rész mindenütt. — Ha tehát valamelly nemzet épen ezen absolut rosz állapotban van, annak státusgazdászatára azon feladat vár, hogy megfejtse a kérdést, miként kell ezen rosz állapotot vagy megszüntetni, vagy legalább enyhíteni. Értsük jól egymást, nem politicai, hanem státusgazdászati mentőszerekről tanakodunk e lapok hasábjain. A politica más gyógyszerekkel él; cseleket vet, földalattit túrva diplomatizál, veszteget, házasodik, szent és szentségtelen szövetséget köt, végre ágyúzik: a státusgazdászatnak illy heroicus szerek nem állanak szolgálatára. Ennek csak annyi szabad, a mennyi lehetséges. Mondok egy státusgazdászati állapotot, mellyet jónak sehol sem lehet mondani, melly mindenütt rész, elszegényítő, leaalázó, nyomorúságos. Illy állapotban van azon nemzet, a mellytől az kívántatik, hogy azt a mije van, ne adhassa annak ki azt legjobban megvenné, s amije nincs, azt ne vehesse onnan, hol legjobban, legolcsóbban vehetné, s maga se készítse, hanem kénytelen legyen egy valakitől venni, ki vagy roszabbul, vagy drágábban dolgozik, mint mások tennék. — Ezen állapot mindenütt rosz, mindenütt tűrhetetlen. Ezen állapot orvoslására nemzet, melly nincs annyira elbénitva, hogy dolgait saját érdeke szerint ne intézhetné, két státusgazdászati mentőszer közt választhat. — Egyik az, otthon dolgozni, munka és szorgalom által fedezni saját szükségeit, s hogy pedig ezen irányban saját belső erejét anynyira kifejthesse, miszerint majd idegen vetélkedőkkel is megállhassa a versenyterét, magát túl hatalmas idegen verseny nyomasztásáról biztosítani. Ez a védrendszer. Másik az, venni ahol legolcsóbban lehet, s eladni, hova legdrágábban lehet. Ez a szabadkereskedés rendszere. — Mellyiket lesz legjobb követni? azt a priori statusgazdászat nem mondhatja meg, annak elhatározását viszonyainak, körülményeinek kellékeiből lehet csak levonni. Ha már most egy illy nemzet, melly amaz általában rész statusgazdászati hínárban van, magán segíteni akarva, védrendszerhez nyúlt, és saját kebelében akadnak emberek , kik ezen törekvését ellenzik, gúnyolják, akadályozzák ; de azért az ellenkezőt a szabadkereskedést sem ajánlják, sem pártfogolják, vagy ha a nemzet szabadkereskedésre törekszik, s ők ezt is ellenzik, gúnyolják , akadályozzák; de azért az ellenkezőt t. i. a védrendszert sem ajánlják, sem pártfogolják ugyan mitkell ezen mindent tagadó emberekről mondanunk ? minő hitet lehet jóakaratuk iránt táplálnunk ? — minő bizodalomra értelmi tehetségük iránt ébrednünk, s ha őszinték, ha jó akaratuak, ugyan tudják-e, hogy mit akarnak ? — — Illy semmit nem javasló, mindent tagadó vak ellenkezési viszketeg, ama szivszomoritó megfoghatlanságok egyike, mellyeknek szemléletén az ész csak abban kereshet megnyugtatást, hogy bizony több dolog van ég s föld között, bölcsészetünk mint mennyit álmodik. Elvemnél fogva, miszerint absolut státusgazdászati igazságokat csak a tudákos szobabölcs ismerhet, ki azt sem számítja köréhez tartozónak, ha feje felett saját háza ég; — de a gyakorlati élet embere, a practicus hazafi nem ismerhet : ezen elvemnél fogva haszontalanságnak tartom a felett vitatkozni, elvontan véve a védrendszer jobb e, vagy pedig a szabad kereskedés ? — Ámbár ha kivetkőzve pillanatokra az élet benyomásától, s platonicus világrespublikákt egyenlőségi szerkezéséről metaphysicálva kellene véleményt mondanom : feltétlenül a szabadság mellett nyilatkoznám, mellyel mindenben, tehát a kereskedésben is, az emberfaj isteni rendeltetésének hiszek és vallók; ám de miután az általános világszabadságérti fohászok áldozatfüstje Isten zsámolyához még föl nem hathat, a maroknyi élet vas napjaiban arany ábrándokra nincsen időm. — Azért ama kérdéssel nem sokat vesződöm én, s csak a mellett maradok , hogy az absolut rosznál a kisebb jó is ezerszer jobb. — És azért atyafiakamott a másik oldalon, ne kötelezködjünk rendszerek fölött; ha jobbnak tartjátok a szabadkereskedést, mint a védrendszer, adjátok meg azt; én elfogadom; de legyen az szabadkereskedés, mellynek örök egyetlen elve: ott venni, hol legjutányosabban lehet; ott adni el, hol legjobban lehet; — ha pedig ezt adnotok nem lehet, vagy adni nem akarjátok ; adjátok meg a védrendszert nekünk, s nem ellenünk. — Adjátok egyiket, vagy adjátok másikat, csak adjatok valamit, ne legyetek az absolut rosznak bajnokai, s mi nemzetünk jóltevői gyanánt fogunk áldani benneteket. Olly időket élünk uraim, midőn a viszonyok valódi ismeretét elnyomni többé lehetetlen. A morális hatalom előre fejlett Europa sötétes zugaiban is, mellyet physicai súly el nem tiporhat. A gondolkozó ész rávilágított fényszövétneke sugáraival a körülmények árnyékaira. — A szükség ismerete mentő cselekvésre ösztönöz. — Kábának mondom én azt, ki e cselekvésben ignorálni akarná a századok hibáiból vagy akaratlan kénytelenségéből (mindegy!!) keletkezett állapotok kapcsait. — Mi ignorálni nem akarjuk. Illegálisnak mondanám, ki számba nem akarná venni azon kímélet igényeit, mellyre bonyolult csomóknak megoldásánál figyelmezni kell. — Mi sem illegálisok nem vagyunk, sem kíméletlenek lenni nem akarunk. Érdekeinknek a mások egyenlő jogú érdekeit elnyomó előnyt nem igényelünk, de hátratételben meg nem nyugoszunk. — Barátságot óhajtunk, és szomszédságos jó egyezést. De tudjuk, hogy barátság csak egyenlők közt leheta Kívnnünk