Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)

1847-01-15 / 109. szám

kedéssel bírót, de beteg alkotmányát a szabad Róma lerombolta. M Hly adatokat a világtörténet nagyszámban mutat fel, mellyekből világosan láthatni, mikép az említett három állapot különvéve nem, de együtt és kölcsönös hatással igen is elősegítik az emberiség és társaság magas czéljait. Már most gondoljuk el, hogy főkép nem eléggé határozottan ismeretes terrénumon, miilyen az országgazdászaté, és olyanon, mellyben a magyar érdekek szerinti intézkedésnek vajmi kevés garantiája van, az időszaki sajtó nem nyílt szándékú informatiókkal áll elő, lehetetlen, hogy az ép emberi észben tisztán álló eszmék fölött is az ép emberi ész valóságos botrányára inkább czéltól távolitó, mint arra vezető vitatkozások ne támadjanak. Így vagyunk mi a szabad kereskedés eszméje ügyében az igen tisztelt B. P. Híradóval, melly a szabad kereskedés nevezet alá a legsajátszerűbb értelmezést helyezi. Jó ideje már, hogy az igen messze terjedő láthatárú Híradóval, mint magának tetszik magát nevezni, a fölött, váljon mit ért a szabad kereskedés nevezete alatt, tisztába szerettünk volna jöni, de igen ügyes politikájánál fogva a reticentiae figura hatalmával a dolgot mindeddig szépen burokban tartogatta, mig mi nyílt politikánknál fogva , melly meglehet, hogy nem olly czélszerü, mint volna az ellenkező, nyíltan, világosan megmondtuk a szabad kereskedésről fogalmunkat. De egyszer valahára kétségkívüli bizonyságára annak, hogy mindenkinek csak legjobb saját politikája szerint eljárni , kimondta magyarázatát a B. P. Híradó. És kimondta e h. 12-bén megjelent 523-dik számában, mikint az ő szabad kereskedése ezúttal nem más, mint Magyarországnak Austriával űzendő kereskedése. A fogalom mondhatni különös, de hagyján, vegye érette őszinte köszöneteinket, mivelhogy tudnunk engedé elvégre hányadán vagyunk vele, noha mi ezt minden értelmi korlátoltságunknál fogva is már az előbbiekből abstraháltuk magunknak, és kétségen kívül voltunk helyezve. Tegyünk most egy kis összevetést magára az értelmezésre nézve. Helyesen állítja a Budapesti Híradó, „miként mióta a szabad kereskedés eszméje megfoganszott az emberi értelemben, azóta nehezen volt a közgazdászainak egyetlen tanítványa is, ki ezt úgy értette volna, hogy ez által a világ minden státusai összeolvadnak egygyé. De az is igaz, hogy mióta a szabad kereskedés eszméje az emberi értelemben megfoganszott, azóta nehezen volt a közgazdászainak egyetlen tanítványa is, ki józanon azt prédikálta volna, miképen egy olly országnak, miilyen hazánk, az ipar felvirágzásából származható üdve és boldogsága attól függ, hahogy az ő iparára századokig károsan hatott közbenső vámsorompók, de mellyek alkotmányossága és nemzetisége fenmaradását nem kevéssé támogatták, ledöntetnek és szabad kereskedést űzhetend olly tartományokkal, mellynek elfejlettebb ipara van mint ennek, és mezőgazdasági érdekei mint ennek. Továbbá nem helytelen állítás, mikint a „szabad kereskedésnek is kell, hogy korlátai legyenek, mint mindennek a világon, hol maga az eszme is megsemmisül, ha korlátai megsemmisülnek, és minden csak úgy fér meg, ha másokat korlátoz, és mások által korlátoztatik.“ De nem inthesi a szabadság fölött viendő dialecticai elmefuttatásról van szó, hanem ami a dolgon egy kis változást tesz, kereskedelmi és így fontos országgazdászati ügyéről egy szabad alkotmányos nemzetnek, melly, hogy ajándékot fogadjon , a fenebb említett hatalmas motívum is beleillen a mérő serpenyőbe, hogy pedig mindig csak gazdaság gyanánt tekintessék , természetével ellenkezik; és hogy a kereskedelmi szabadságot, alkotmányos nemzet saját erejével intézze a szerint , mint érdekei kívánják, az alkotmányosság eszméje követeli. Végre az országos intézkedésekben magának a Híradónak kegyes elismerése szerint is a sikerre kell legfőbb tekinttettel lenni. Mi az ő szabad kereskedése sikeréreről majd elmondandjuk nézeteinket, és megvizsgáljuk alapját nyilatkozatának, hogy t. i. neki „vágyaiban és czikkeiben mindenek előtt az austriávali szabad kereskedés eszméje lebeg szeme előtt, azért mert valóban az okos ember előbb azt végzi, mi legközelebb érinti.“ — És fennen hirdetni magát ellenünkben a haladás nagy leventéjének? És minket az elavult tanok embereinek gúnyolgatni? E már csakugyan devalvatio alá tartozó nagy szó. Mi nem fogunk késni éberségünkben figyelemmel kísérni a részvét nyilatkozványait a Budapesti Híradó szabad kereskedési eszméje mellett. A vukovár-fiui Kiei-vasútra történt újabb aláírások. Az October 10-kéről kelt felszólítás következtében ekkorig bejelentett újabb aláírásokat a beküldő ívtartók évszámsora szerint összefoglalva közöljük, egyszersmind, hogy az illető aláírók tudhassák hol tehetik befizetéseiket, s vehetik át részvényeiket; ez iránt, (hol a vett tudósítások nyomán ennek helye van) ezennel értesítjük a tisztelt aláírókat: Kossuth Lajos 1 szivén Fluck Eduard 10 ft, Madarassy László 6, Kasza János 1, Végh József 4, Földváry Mihály 3, Madarassy-Földváry Mihályné 3, Stancsics Mihály, Rozványi Tamás, Nagy Lörincz, Nagyfeö József mindenik 2 ft, Motsy István 1, Minő Mihály 1, összesen 40 pft. Részvényeiket átvehetik a magyar keresk. társaságnál. Gr. Batthyány Kázmér 4. számú irén: herczeg Batthyány Fülöp 1000 pft. Ugyanannak 7 sz. ivén gróf Batthyány Iván 200 ft, gr. Teleki László 100 ft. Összesen 300 pft. A nemzeti kör 19 sz. ivén: Holovics Boldizsár 10, Detrich Jenő 4, Csengery Antal 2, Paksy Lajos 2, Irányi Dániel, Graefl József, Antal Mihály, Csorna János, Ribovics András mindenik 1 ft, összesen: 23 pft, részvényeiket átvehetik a nemzeti kör pénztárnokánál. A pesti kör 20 szivén: Virnay János 10, Török Pál 4, Madarassy László 3, Ferenczy Lajos, Bajza József, Fényes Elek, Czuczor Gergely, Miske György, Babics János, Erdélyi János, Zubek Alajos, Ney Ferencz, mindenik 2 pft. Galgóczy Károly, Thanhoffer Pál, Vachott Sándor, Bánóczy József mindenik 1 ft, összesen: 39 ft.