Heves Megyei Élelmiszergazdaság, 1971 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1971-09-15 / 17. szám
Nagy érdeklődés kíséri Bapesten az augusztus 27-én megnyílt Vadászati Világkiállítást. Már az első napok eseményei bizonyították, hogy hazánk méltóképpen tejesítette a kiállítás megrendezésének nagyszerű feladatait. A megnyitó ünnepségen dr. Dimény Imre, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter mondott ünnepi beszédet, méltatva a kiállítás világméretű jelentőségét. Bevezetőben üdvözölte a megnyitó ünnepség résztvevőit, majd így folytatta: — Korunk igényli a jóakaratú emberek együttműködését, nem csak társadalmi kérdésekben, hanem a természet védelmében is. Szaporodnak a települések, sűrűsödik a közlekedési hálózat, kéményerdők emelkednek, viszont megfogyatkozik az eredeti, zavartalan, természetes környezet, megváltozik a táj. Érthető tehát az a buzgalom, amellyel földünk lakói igyekeznek menteni ősi örökségüket, megőrizni valamit bolygónk eredeti, természetes arculatából. Ennek a törekvésnek a jegyében rendezte meg a Magyar Népköztársaság kormánya Budapesten a Vadászati Világkiállítást. • A világkiállítás gondolata örvendetesen élénk nemzetközi visszhangot váltott ki. Ennek eredménye, hogy a kiállításon 41 ország nemzeti bemutatóval képviselteti magát, további 11 ország pedig a kiállítás különböző rendezvényein vesz részt. _— Büszkék vagyunk arra — hangsúlyozta a miniszter —, hogy szocialista hazánk az első ország, amely vadászati világkiállítás lebonyolítására vállalkozott és — a Nemzetközi Vadászati Tanács aktív közreműködésével és ajánlatára — megkapta a rendezés jogát. Ezután arról szólt, hogy a résztvevő országok magukévá tették a kiállítás alapgondolatát. Tekintetbe vették, hogy a vadászat fogalma napjainkban már sajátos értelmezést kapott: minden esetben és egyre szorosabban kapcsolódik hozzá az okszerű vadgazdálkodás, a céltudatos tenyésztőmunka, a vad és környezetének szervezett kímélése, védelme. Felöleli ezenkívül a kiállítás az ember ősi múltjának emlékeként sporttá finomult tevékenységet: a horgászatot, a kutyatartást, a lovaglást, a turizmust — egyszóval mindazt, amivel a természethez visszavágyódó ember szabadidejét derűsen, egészségesen töltheti el. A természet védelmét igyekszünk összehangolni a mező- erdő- és vízgazdasággal, és a népgazdaság egyéb területeivel. Ez a munka pedig csak úgy eredményes — mondotta a miniszter —, ha a lakosság minden rétege megismeri és megkedveli, a természet szépségeit, örömeit leli az erdők, mezők, vizek világában, közös kincsként ügyel annak érdekeire. Népi utolsó sorban ez az egyik célja a Vadászati Világkiállításnak, amelynek minden látogatóját szeretnénk megnyerni e nemes ügynek. Ezt követően Losonczi Pál, az Elnöki Tanács Elnöke átvágta a kiállítás legnagyobb pavilonjának bejáratát elzáró, nemzetiszínű szalagot s a Budapesti Vadászati Világkiállítást ezzel megnyitottnak nyilvánította. Körséta a kiállításon A kiállításra napról napra tömegesen érkeznek a látogatók hazánk minden részéből és a világ különböző területeiről. A vendégek rendkívül gazdag látt [UNK]valóban gyönyörködhetnek. A Szovjetunió pavilonjában több mint 150 vadfaj ékesíti az 50 méter hosszú trófeafalat. Bulgária pavilonjában képet kapnak a látogatók az ország vadhelyzetéről, vadá Rrománia pavilonjában látható 500 trófea közül 439 aranyérmet nyert. Svájc pavilonja az ország természetvédelméről, vadászatáról tájékoztat. szavának, vadgazdálkodásának és idegenforgalmának fejlődéséről. A mongol pavilon büszkesége a világrekord argali trófea. Franciaország pavilonjában a világ különböző tájain elejtett különleges vadak értékes trófeagyűjteménye látható. Az angol pavilonban sok híres trófeát bemutatnak, köztük azt a íőiszarvast, amelyet I. Erzsébet királynő ejtett el. Tanzánia kiállítóhelyén az ország 25 legjelentősebb vadfajának trófeáiból bemutatott gyűjteményt tekinthetik meg a látogatók. A zambiai pavilonban többek között megtekinthető a Viktoria-vízesés kivilágított modellje is. India kiállítási csarnoka előtt valóságos mini-állatkertet rendeztek be. Külföldiek nyilatkoznak A külföldi vendégek napról-nap fra elismeréssel nyilatkoznak a budapesti kiállításról Joseph Hamels, a kiállítások nemzetközi irodájának elnöke: — A Budapesti Vadászati Világkiállítás mást nyújt, mint a már megszokott világkiállítások. Úgy hiszem, jó órában jött a gondolat és a megrendezés, hiszen a mai technika rohamos fejlődése visszaszorítja a természetet, s éppen a mostani és hasonló jellegű kiállítások járulhatnak hozzá a leginkább a korunkat foglalkoztató nagy problémák megoldásához, az ember és a természet kapcsolatának erősítéséhez. Borisz Bogdanov, a Szovjetunió kiállításának kormánymegbízottja hangoztatta, hogy a világkiállítás alkalmat nyújt a vadvédelmi ás természetvédelmi szakemberek széles körű tapasztalatcseréjére, így a népek közötti barátság erősítésére. Dr. Van Maasdijk, a Nemzetközi Vadászati Tanács elnöke: — Megítélésem szerint ez az eddig legnagyobb szabású, nemzetközi vadászati bemutató, amely méltán érdemelte ki a világkiállítás címet. Élénk vendégjárás megyénkben A vadászati világkiállítás külföldi és hazai vendégei részvételével, hetenként többször indulnak kiránduló autós buszok Heves megye nevezetességeinek, festői tájainak megismerésére. A „Mátrai erdőben” program keretében a gyöngyösi természetvédelmi múzeumot, a Mátra vad-, rezervátumait, festői tájait tekinthetik meg a kirándulók. A programban szerepel a parádi üveggyár, a parádfürdői Kocsimúzeum megtekintése. Az érdeklődők a szeptemberi estéken a „zengő” Mátrában szarvasbőgést is hallgathatnak. Naponta érkeznek látogatók a kiállításról Egerbe, valamint Szilvásváradra és a csipkéskúti méntelepre. A vendégek elismeréssel nyilatkoztak a Mátra és a Bükk természeti szépségeiről és szakszerű vadgazdálkodásáról (KA) . . Vadászati világkiállítás Budapesten Negyven ország nemzeti bemutatója - Külföldiek véleménye -Gazdag Heves megyei program Egy érdekes kép a kiállításról: farkasok támadása. Egyenlő teherviselés JAPAN néhány gyárában már évek óta alkalmazzák a megoldást: a gépekre piros és zöld színű jelzőlámpát szerelnek fel. A lámpákat a gépen a dolgozó irányítja, ha a fény zöld, akkor semmi probléma sincs, ha azonban piros, akkor már igen. Tévedés ne essék, a lámpák nem a gép állapotát jelzik, hanem az emberét. A piros fény jelentése: rossz a dolgozó közérzete. Éppen ezért, ha felvillan a piros lámpa valahol, a művezető rögtön odasiet s megérdeklődi, mi a dolgozó problémája. Ha nagyobb ügyről, családi vagy egyéb gondról van szó, általában hazaküldik a munkást. Kapja aznapra is a fizetését, szabadságot sem kell kivennie. Az általános tapasztalat ugyanis az, hogy a rossz közérzet következtében a dolgozó selejtet termel többnyire, tehát nagyobb kárt okoz, mintha nem dolgozna. S könnyen el lehet képzelni, mit jelent az, ha valakinél mondjuk hetekig vagy hónapokig pirosat jelez a lámpa. Nálunk ugyan nem alkalmazzák ezt a megoldást, de a közelmúltban egy országos, reprezentatív felmérés tapasztalatai azt bizonyították, hogy a kedvezőtlen munkahelyi légkör következtében ■ igen sok dolgozónál éghetne folyamatosan a piros jelzőberendezés. Sőt elsősorban nem is a dolgozóknál hanem a közép- és alsó szintű vezetőknél. A FELMÉRÉS szerint ugyanis egyes vezetők túl sokat, mások túl keveset dolgoznak , s emiatt kifejezetten rossz a munkahelyi közérzetük. A túlzott megterhelés inkább a középkorú vagy idősebb vezetőknél tapasztalható — a felső vezetők elsősorban bennük bíznak, úgy vélekednek, hogy szakmai gyakorlatuk és élettapasztalatuk következtében jobban el tudják látni feladataikat, mint a fiatalok. Egyébként saját maguk is hozzájárulhatnak a túlterheléshez, úgy érzik, hogy beosztásuk, kivívott pozíciójuk megköveteli, hogy a túlzott elvárásoknak is eleget tegyenek. Jellemző rájuk, hogy a munkától nem tudnak szabadulni, cipelik magukkal a magánéletbe, s kikapcsolódás helyett otthon is problémákat próbálnak megoldani. Ennek a magatartásnak a következménye nemegyszer idegkimerülés, idegösszeroppanás. Milyen jó annak — mondják —, aki nem csupán otthon, hanem a munkahelyén is pihen, hiszen nem tudja értelmes munkával kitölteni a munkaidejét. A felmérés szerint sokan vannak ilyenek, különösen a fiatal szakemberek közül. Kevesebb feladatot kapnak, mint amennyit el tudnak végezni, s ezek a feladatok is egyszerűek, nem képességeiknek és tudásuknak megfelelőek. De, hogy jó ez, vagy nem , az más kérdés. AZ ORVOSOK és pszichológusok szerint az ilyen „alulterhelés” egy fokkal sem jobb a túlterhelésnél. Ugyanolyan rossz közérzetet eredményez, ha még nem rosszabbat. A túlterhelésnél az jelent állandó izgalmat, hogy vajon eleget tud-e tenni az illető a feladatoknak, meg tudja-e oldani a problémákat, tudja-e tartani pozícióját, megfelel-e az elvárásoknak. Az „alulterhelésnél” is megvannak a kételyek, csak más előjellel. Felvetődik a szakemberben, hogy egyáltalán érdemes volt-e neki tanulnia, hiszen más, kisebb képzettséggel is el tudná látni a munkáját. Idegesíti, hogy nem szólhat az irányításba, pedig tudna. Nem tud szervezni, nincs önállósága, ismeretei parlagon hevernek. Aggódik, hogy majd idővel, ha mégis megfelelő helyre kerül, tud-e majd még produkálni. Ehhez járulnak még a szokásos gondok, az alacsonyabb kezdő fizetés, a lakásprobléma és egyebek. Mindez sokszor ugyancsak idegkimerüléshez vezet. A KÖZÉRZETET jelző piros lámpa tehát ugyanúgy éghetne, mint az idősebb, túlterhelt vezetőknél. S itt merül fel a kérdés: nem lehetne arányosabban elosztani a munkát? A reprezentatív felmérést végzők véleménye szerint nemcsak lehetne, de szükséges is. A vezető manapság komoly értéket jelent. Ha törődünk a gépekkel, a berendezésekkel, akkor különös gondot szükséges a közép, és alsó szintű vezetőkre is fordítani , akik a termelést közvetlenül irányítják. Éppen ezért mindenhol kedvező munkahelyi légkört szükséges teremteni, amely pozitívan befolyásolja az egyes emberek közérzetét is. A munkákat, a feladatokat úgy szükséges szervezni, hogy egyenlő legyen a teherviselés, se túl sok, se túl kevés munka ne jusson senkire. Ha MINDEZ megvalósul, akkor egyre kevesebbet gyulladnak ki a közérzetnél veszélyt jelző, piros lámpák. (kaposi) Különvonattal a vadászati világkiállításra Az Állami Biztosító Heves megyei önsegélyezési Csoportjának jóvoltából a megnyitást követő, első vasárnapon több száz megyei dolgozójának módjában volt megtekinteni az idegen körültekintően és gazdagon megrendezett kiállítást. A különvonat augusztus 29-én, 7 óra után néhány perccel gördült ki az egri vasútállomásról, hogy mintegy 550 főnyi utast vigyen el Budapestre, a világkiállításra. A dolgozók százait köszöntötte a vasútállomáson a hangosbemondó, és kívánt részükre kellemes utat és jó szórakozást. Az emberek jókedvűen szálltak fel a különvonatra, örültek a rendkívül szép időnek, és a várható, nagy élménynek. A vonaton beszélgettek, viccelődtek, szakmai vitákat folytattak, sokan kártyáztak hogy eltöltség azt a rövid időt, míg a gyorsan száguldó vonat elszállítja őket a tett színhelyére. A vonatfülkében egy 68 éves, jókedvű, idősebb nénivel utaztam. Minden eseményt figyelemmel kísért, mindent megnézett, minden iránt érdeklődött. Beszélgetésünk során szó szót követett és Eged néni, a felnémeti özvegyasszony elmondta, hogy életében első alkalommal vállalkozott ilyen hosszú útra, először utazik Budapestre. Ezúttal az Állami Biztosító szervezésében nyílt lehetősége, hogy megismerkedjen szép fővárosunkkal és természetesen a vadászati világkiállítás gazdag anyagával. Az idő gyorsan telt a vonaton. Kőbánya-felsőn szálltunk le, mindjárt el is értük a világkiállítás bejárati kapuját. A leállítás fő slágere és különlegessége, a fehérnek mondott és majdnem fehér tigris volt. A Heves megyeiek is itt álltak meg legtöbben. A szovjet pavilon mutata be leggazdagabban az ember és a természet kapcsolatának sokrétűségét, a természet gazdagságát, annak állatvilágát. Igen nagy élmény volt mindenki számára az afrikai országok egzotikumának bemutatója. A ritka és számunkra szinte ismeretlen, vagy talán csak filmről és könyvből ismert állatvilágával szemtől szembe találkoztunk. Nem felejtjük el a magyar vadgazdálkodás pavilonjának gazdag anyagát sem, és a trófeapavilonban látható, igen sok, világviszonylatban is elismert, gazdag trófeaanyagot. Nagyon szépnek találtuk az osztrákok nemzeti pavilonját is. A különvonat utasai az ebédet a Hortobágyi étteremben jó hangulatban, gyorsan elfogyasztották, hogy tovább szemlélődhessenek. A magyar vadállomány bemutatóján élvezhettük a gazdag lovasprogramot. Ezután a kiállítás hatalmas területén ki-ki megtalálta szórakozását a vonat indulásáig. Mint minden, ez a program is véges. Hamar eljött a hazaindulás ideje, és ha fáradtan is, de igyekeznünk kellett a Keleti Pályaudvarra, hogy le ne maradjunk gyorsan robogó különvonatunkról. Az emberek megelégedetten, élményekben gazdagon tértek haza, egy igen szép, és impozáns vadászati világkiállításról.Úgy érzem, jó kezdeményezés volt a különvonat szervezése, az Állami Biztosító részéről. Mindenki számára maradandó élmény volt, talán egy egész életre szólóan. Eged néni számára is lehetőséget nyújtot, hogy 68. évében megttkinthesse hazánk igen szép fővárosát, valamint a vadászati világkiállítást. Sz. F. I