Népújság, 1954. augusztus (60-68. szám)

1954-08-01 / 60. szám

1954 augusztus 1. vasárnap Eredményes munkát végez az apci új üzem (Tudósítónktól.) LAPUNK egyik számában már hírt adtunk arról, hogy január elején Apcon új üzem létesült, amely a minőségi acélhoz gyártja a finom ötvözeteket. Az üzem népgazdasági jelentősége az, hogy termelvényeivel jelentős mértékben csökkenti a külföldi ötvözetek behozatalát. Ilyen üzem csak egy van hazánkban. A napokban ismét ellátogattunk ide, megnézni, hogyan fejlődött első látogatásunk óta. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy féléves fennállása óta igen szép eredményt ért el, a tervteljesítés, az önköltségcsökkentés, a minőség javítása és a munkavédelem terén. Ahogy belépünk az üzembe, először a gumiszalag-rakodók védőálarca tűnik fel, ami a dolgozók tüdejét védi a fémgáz és a nehéz fémpor káros hatásától. Ugyanebből a célból két nagy szellőzőablakot is vágtak a falon, hogy a huzat segítségével biztosítsák a friss levegő áramlását. Jelenleg folyamatban van a nagyteljesítményű szívó ventilátor beépítése az üzem legporosabb helyén, a gumiszalag-rakodó felett. Mikor először jártunk itt, akkor a három tonna súlyú füsttégelyek kiborítása is kézierővel történt, most ez gombnyomásos daru segítségével történik. Megkönnyítették a legnehezebb munkafolyamatokat is. Míg korábban a legyártott ötvözeteket öt-hat ember zúzta szét, most, egy ember végzi az 1000 kilogrammos vasgolyó segítségével, melyet motorral huzatnak fel és ráejtik az ötvözetre, így sokkal könnyebb és gyorsabb is. SOKAT JAVULT a munkavédelem. Az üzemi konyha naponta 60—65 ebédet készít, amely ízletessége mellett olcsó is. Könyvtára is van már az üzemnek, igaz, hogy ez még kicsi, de az üzemi bizottság állandóan fejleszti a könyvállományt. A napokban a budapesti egészségügyi központ röntgennel vizsgálta meg az üzem dolgozóit. Az önköltségcsökkentés terén is számottevő az eredmény. Az első félévben a csökkentés hatnyolc százalékos volt. A napokban szerelték be a nagyteljesítményű forgódobos kemencét, mellyel negyedévenként további 100.000 forintot takarítanak meg. Ezt a kemencét porkamrával is ellátták, — kamra nélkül a kemencében lévő anyag 15 százaléka, amely megközelíti a porszemfinomságot, a kéményen át eddig elveszett. Most árveszteséget e porkamra segítségével hat-hét százalékra tudják csökkenteni. A tervteljesítéssel sincs hiba. Az üzem félévi tervét június 12-én teljesítette és minden havi termelése állandóan felfelé ível. Áprilisban 110,2, májusban 116, júniusban már 120 százalék volt a tervteljesítés. Mindez a gyár egész kollektívájának a budapesti és a zagyvarónai mérnökök és technikusok jó munkáját dicséri. SZÉPÍTI az eredményeket az is, hogy az öntvények minősége állandóan javul. Horváth Rezső és Horváth Károly mérnökök nemrég Diósgyőrben, a felhasználási helyen tanulmányozták öntvényeik minőségét. A diósgyőriek meg voltak elégedve. A ferrovolframm ötvözetben a mangánt, mint szennyező anyagot sikerült két százalékról 0,3 százalékra leszorítani. Ez jóval kevesebb, mint a külföldről behozott ötvözet mangántartalma. Most azon kísérleteznek, hogy az 1,2 százalékos szilíciumtartalmát csökkentsék le hasonlóképpen. Folynak itt másirányú kísérletek is új gyártási termékek bevezetésére. Sikerrel végződött a ferroditán kísérletezése, melynek termelését a harmadik negyedévben megkezdik. Szintén sikeres befejezés előtt áll a ferrokróm gyártásának kísérletezése, melyet a negyedik negyedévben kezdenek termelni. Mindezek egy célt szolgálnak: hazai anyagból olyan terméket létrehozni, amelyet eddig külföldről kellett beszereznünk. A hazai urkuti, kővágóörsi ércből és kvarcból olcsóbb és jobb ötvözetet gyártanak a külföldinél. Tapasztalataink, az üzem dolgozóinak munkaszeretete és eddigi szép eredményei azt bizonyítják, hogy az apci ötvözetet gyártó üzem eleget tesz népgazdaságunk, a diósgyőri és a csepeli kohászok várakozásainak. Sárközi Miklós Jó gabona begyűjtéssel készül megyénk augusztus 20-ra Heves megye termelőszövetkezetei és az egyénileg dolgozó parasztjai lelkesen csatlakoznak a begyűjtési versenyhez. Eddig harminc község, nyolcvan termelőszövetkezet és csaknem 3000 dolgozó paraszt tett fogadalmat, hogy augusztus 20-ra egész évi gabonabeadási kötelezettségét teljesíti. Ezt a vállalást már eddig is sokan teljesítették. A cséplés még alig néhány napja tart, máris 10.000 mázsa kenyérgabonát és 5000 mázsa takarmánygabonát adtak át az államnak. A beadásra párosverseny is serkenti a dolgozó parasztokat. Tiszanánán a termelőszövetkezetek is felújították hagyományos begyűjtési versenyüket. A Petőfi tsz elsőnek vitt a begyűjtőhelyre 247 mázsa búzát és 88 mázsa árpát. A hír hallatára a Vörös Csillag tsz is még aznap teljesítette beadási kötelezettségének háromnegyed részét. Kömlő szövetkezeti községben a Kossuth tsz kezdeményezésére megfogadták, hogy a hét végére egyetlen hátralékos sem lesz a faluban. A Kossuth tsz tagjai eddig 300 mázsa gabonát vittek a begyűjtőhelyre, s példájukat már négy termelőszövetkezet és 60 egyénileg dolgozó paraszt követte. A beadás gyors teljesítésére ösztönzi a dolgozó parasztokat a gyorsbeadási prémium is. A példásan teljesítő termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok között eddig több mint 30.000 forint jutalmat osztottak ki. NÉPÚJSÁG rxxxyTnrtcrrKrYvyysaaœrtccac&xxrœxxxeoccocotxxiCGCCKicoa&xxxcoacccexxittrxxttxYrtttrrrrvrsTM,—- -------r.r», ■ ,rr,. AKIRE BÜSZKÉK VAGYUNK Banus János, a Petőfi altáró kiváló frontmestere jó munkájával segíti, hogy több és jobb minőségű szenet adjon az altáró. Gyöngyössolymoson gép alól kerül a begyűjtőhelyre a gabona Július 17-én Gyöngyössolymoson is megkezdték az aratást. Alig néhány nap telt el és Nagy János, Patkós Ferenc, Tóth Ignác máris jelentették, hogy befejezték az aratást. Aratás után megkezdődött a hordás és a cséplés. A cséplőcsapatot a termelőcsoport tagjaiból alakították, akik még vasárnap is csépeltek, hogy minél előbb zsákokba legyen a gabona. Dolgozóink a cséplőtől egyenesen a begyűjtőhelyre szállítják az államnak járó gabonát. Zöldes a másodvetésű kukorica - kétszeres jövedelmet hoz a kompolti Új Barázda tsz-nek A Kál felé vezető országút mentén néhány száz méternyire Kompolt községtől sok utazó megáll s gyönyörködve nézi a kompolti Új barázda tsz földjét, melyen szép sorokban zöldes a nyolc-tíz centiméter magas másodvetésű kukorica. A környéken kevés ilyen látnivaló akad. A kompoltiak igyekeztek idejében elvégezni a másodvetést, nagy része van ebben a káli gépállomásnak is, mert késlekedés nélkül rendelkezésére bocsátotta a gépeket Közvetlenül az aratás után műtrágyát szórtak a tarlóra, s az aratást követő estén be is szántották, másnap reggel géppel vetették el a rövid tenyészidejű kukoricát. Az egész munkafolyamatot gépesítették, a tsz tagságának jóformán hozzá sem kellett nyúlni s máris a földben volt a kukorica. Ez évben kétszeres jövedelmet hoz a négyholdas tábla, melyről idejében learatták az őszi árpát s most remény van rá, hogy a második termés is jól sikerül, hiszen a szépen fejlődő kukoricának lesz ideje beérni Ezen a földterületen átlagos termést számolva is nyolc disznó meghizlalásához szükséges kukorica terem s ha nem hallgatnak az agronómusok tanácsára, ez a jövedelem is kárba veszett volna ugyanúgy, mint azoknál a szövetkezeteknél, ahol félnek a másodvetéstől, s kihasználatlannul hagyják a learatott táblákat. 3 Megyénk befejezte az aratást Az őszi-, tavaszi árpa és a búza aratása július 29-én befejeződött megyénkben. Sok helyen a borsó- és kölesféléket is elgépelték. Hátra van még a zab vágása, amely megyénkben elszórtan közel 2500 holdon áll még, legtöbb ebből a pétervására? és az egri járásban van. Néhány nap és ezzel a munkával is végeztünk, teljes erőnket a cséplés, tarlóhántás és a másodvetés szolgálatába állíthatjuk. I saffranewnus tanácsai ja: Ne mulasszuk el a nyári kapálást mert igen nagy jelentősége van Kemény küzdelmet vivunk a mezőgazdaságban. Legfontosabb feladatunk, hogy a következő „új“-ig biztosítsuk bőségben kenyerünket. A fehér kenyér jobban esik, ha szalonna, vagy kolbász is van mellette, ezért az állati terméke növelése érdekében jó terméseredményeket kell elérnünk a kapásnövényekben is. Még az aratás-cséplés ideje alatt sem szabad elfelejtkeznünk a növényápolásról, mert esős időben még gyorsabban elgazosodik. Nem szabad elmulasztanunk a negyedik kapálást és augusztusban a gazoló kapálást. A gabonafélék nagy része jövő évben abba a földbe kerül, ahol most kapásnövényeket termeltünk. Ezért nem lehet a nyári kapálást elmulasztani, mert később kenyérnövény-vetésünket borítja el a vadrepce és acat, s ezáltal gabonánk megritkul. A nyári kapálást nedves időben mélyen, száraz időben sekélyen kell végezni. Napjainkban azért is szükséges, hogy a gyomirtással egyidejűleg szellőztessük a talajt, mert levegőtlen talajban korlátozódik a növények tápanyagfelvétele. A kukorica és napraforgó éppen virágzása idején jut kevés tápanyaghoz. Azért is igen fontos a nyári kapálás, mert elősegíti a talaj beeredését, könnyebb lesz vetőmagágyat készíteni. A gázoló nyári kapálás elvégzése cukorrépánál 5—6, burgonyánál 3—4, kukoricánál 1,5—2 mázsás terménytöbbletet eredményez. Ha megyénk minden termelője elvégzi, 4860 mázsa cukorral, 39.000 mázsa burgonyával, 84.000 mázsa kukoricával termelünk többet és ez népgazdaságunk számára 29 millió forintot jelent. A cséplés ideje alatt a sár* jútakarmányok betakarítása, majd később a silózás is megkezdődik. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy a silónak milyen nagy jelentősége van, mennyire növeli a tejhozamot. A jó gazda már most számítást tesz, melyik területen hagy maglucernát, magherét s a többi pillangóst, virágzása kezdetén levágja Takarmányaink ilyenkor leggazdagabbak tápanyagban. Készítsünk minél több zöldsilót, hiszen az ázott pillangós takarmányokat, fűféléket, konyhakerti hulladékokat, csalamádét felhasználhatjuk. A silózásra szánt csalamádét címerhányás után 2—3 hétre vágjuk le, a kukoricaszálat pedig törés után azonnl, mert ha nyomban nem silózzuk, 8—10 napos késés is 15—20 százalék tápanyagveszteséget jelent. Az idejében betakarított és jól silózott takarmány még a jól táplált fejősteheneknél is 2—3 literes tejhozamemelkedést eredményez. Megyénk valamennyi agrotómusa már most hívja fel a termelőszövetkezetek figyelmét a nyári kapálásra, a téli takarmányszükséglet biztosítására. Ismertessék az egyéni termelőkkel is az állatok takarmányozásának legjobb módszereit. Több abrak és szálastakarmány etetésével több tej, zsír és hús lesz a gazdáknak. STRUMPF LÁSZLÓ megyei főagronómus GYURKÓ GÉZA: EGYSZERŰ ÉRVELÉS A NAPOKBAN Petőfibányán jártam, ezen az" Új, modern bányatelepülésen, hogy hírt adjak : lesz-e több szén, ott állnak-e a gáton a kongresszusi verseny hősei. Hogy mégsem erről írok? — látszólag apró, jelentéktelen dolog volt az oka. De néha ezek az apró, jelentéktelen dolgok hatalmas fákká terebélyesednek és eltakarják az éltető napot. S ahová nem jut el a nap, ott kivirágzik a penész, a nyirok, ott nyüzsögni kezdenek életünk férgei. S ez nem jó dolog. A rózsás IX-es akna pártirodáján történt. Ott ültem Fekete elvtárssal, a kopaszodó, mozgékony, igen értelmes tekintetű párttitkárral szemben, aki panaszkodott.. . panaszkodott megállás nélkül. És sokban, nagyon sokfem igaza volt, de egyben nem. Igaza volt, hogy helytelen: nincs mozi, kultúrház Rózsaszentmártonban, hogy 1952 óta épülnek, csak éppen nem készülnek el a bányászlakások, hogy nem jó a kenyérellátás, hogy szűk, kicsi az italbolt, — igaza volt. De egyben nem! „Hát most mondd meg — tárta szét a karját — mivel agitáljunk, mivel érveljünk, amikor itt jóformán semmi nem épült az utóbbi időben?” Ebben nem volt igaza! Engedje meg Fekete elvtárs, hogy segítsek, hogy elmondjak egy történetet, amelynek szereplőjét talán jobban is ismeri, mint én. Az illető maga mondta ezt el nekem, én csak leírtam. . .♦ — LATJA Kokál bácsi? Már megint pakkal mentek be Vargához és üres kézzel jöttek ki. A fene az ilyen talpnyalókat — suhintott dühösen a levegőbe Nagy János. Hogy nem sül le a képükről a bőr?, de meg is kapják a jó helyet mindig. — Buta emberek azok. Jani fiam, nagyon buták. Nincs bennük bányászöntudat. Másokban megedzette, belőlük kitaposta az élet. — magyarázta csendesen Kokál bácsi. — Ezek a rothadt kapitalisták még a bányászember lelkét is elnyomorítják. Oda se néz, majd felvirrad egyszer nekünk is, liba, disznókóstoló nélkül is. SÁNDI SÁNDOR valóban üres kézzel jött ki Varga, a főbányamester irodájából, s felvágott orral — mint aki tudja, hogy erő van mögötte: otthon a négy hold föld termése, amelyből mindig juthat Vargának, itt meg éppen ő, a főbányamestere topogott el Nagyék mellett. A bányászok többsége sehogysem szívlelte Sándit, de még csapatát sem. „Nem csákánnyal, de libanyakkal keresik ezek a kenyerüket“ mondták róluk nem egyszer. De az öregedő vájárt, aki egyébként jó szakmunkás lett volna, ez mit sem zavarta. — Az anyád... — sziszegte foga alatt Nagy, aztán sercintett egyet a levegőben, és lehajolt a sínért. A csillék síneit maguknak kellett a napvilágról levinni a bányába. Nem is rövid az út, nem is könnyű a sín, — dehát így kellett annak lenni. Nagy János és csapata megindult lefelé, vállukon ott imbolygott a vassín, mentek a műszakra. — Tudod, komám — fordult egy alacsony kis vájárhoz Nagy — ha mindenütt ilyesfajta emberek élnének, mint ez a ta’pnyaló, no meg ez a kastélyba szorult Varga főbányamester, hát isten bizony, elmenne az ember kedve az élettől... — Pedig sok ilyen van manapság — bólintott rá amaz. A bányamester iránti gyűlöletnek meg volt minden alapja. Ez a hízásnak indult, ötvenes forma ember nemcsak a bányművelésnek, de az embertelenségnek is nagy szakértője. Róla hírlett az a történet, hogy orvoshoz kérezkedett az egyik vájár, mert rádőlt a csille, s hiába mutatta a rettenetesen felduzzadt lábát, visszazavarta a bányába: „Nem kisasszonykodunk, hanem dolgozunk. Háború van, tessék ezt tudomásul venni.“ S amikor a bányász az irodától vagy tíz méterre, fájdalmas kiáltással összeesett, vállrándítva megjegyezte: „Aki így tud ordítani, dolgozzon csak fele ennyire, már elég.“ MEGKEZDŐDÖTT a napi munka. A cso'ás, csillefektetés, meddőzés. Nagy csapata kezdett már mindent elfelejteni, amikor egyszer csak Sándi toppant oda. — Te, Nagy Jani, adjál már nekem sínt, kellene a csillénk alá. — Hogy én-e? Egy fenét, miért nem hoztál magaddal? — Miért? Mert elfelejtettem, no, adjad csak azt a sínt! — Nem adom, menjél ki érte, ha elfelejtetted ... — azzal hátat is fordított Sándinak. Sándit elöntötte a pulykaméreg. „A fene ebbe a taknyosba, de nagyra van magával. No majd ellátom a baját.“ S elrohant a bányatelefonhoz. Nem telt bele tíz perc sem, hivatták Nagyot a telefonhoz, Varga volt a másik végén. — Maga az Nagy? Miért akadályozza a munkát? Azonnal adjon sínt a Sándi-csapatnak. — Nem adhatok, mert nekünk is kell, miért nem hoztak magukkal? — horkant vissza Nagy. — Micsoda? Mi az, hogy nem ad? Parancsolom, hogy adjon! Érti? — Nem adunk. Érti! — ordított vissza dühösen Nagy, s odavágta a telefont, hogy csak úgy csattant. Dühét nyeldesve ment vissza munkahelyére. ..Az anyja úristenit ennek a piszok Vargának. Méghogy: parancsolom. Ez a bandavezér már parancsolgat is. Holnap már majd a talpát kell simogatni, csókolgatni. Ott döglik a kastélyában, mikor nekem sokszor annyim sincs, hogy jól megetessem a gyereket. Hogy az a magasságos ... A TÖBBIEK hallgattak. Hadd fújja ki a dühét, meg aztán igaza is van. Ez az öregedő fóka napról napra disznóbb lesz már az emberekkel. Dolgoztak hát tovább, egyre jobban beletemetkezve a munkába. Lapátolták a nyirkos meddőt, szakadt róluk a veríték, de úgy villantak a lapátok, mint ezüstös haak a hűvös vízben. — Te Jani! Jön a Varga ... — súgta oda váratlanul az egyik. — Jön? Jó helyre. Ha nem köszön, hányjátok csak tovább a meddőt, de úgy, hogy jusson a pofájára is egy kevés. A csapat látszólag még jobban elmerült a munkába. Varga megállt mögöttük, s a következő pillanatban szemét, száját elöntötte a nyirkos, vizes föld. — Disznók! — üvöltötte el magát, ahogy a katonai parancsnoktól tanulta. Még akkor sem álltok meg, ha idejön valaki? — Nagy hátranézett. — Ide? Ide nem jö senki, mert ha jön valaki, az köszönni szokott, már csak azért is, hogy baj ne érje. így szól, ha jól tudom, a bányautasítás is. — Mit szemtelenkedsz? Taknyos! — fordította tegezésre a szót Varga. Te fogsz engem kioktatni, inkább arról beszélj, miért nem teljesítetted a parancsomat. Mi van a sínnel? — Vegye tudomásul bányamester úr — kezdett fehéredni Nagy a visszafojtott méregtől — hogy amíg itt vagyok a bányában, én döntök, hogy a magam szerszámával mit csinálok. Én, és nem maga. — Te piszok — kezdett ágaskodni Varga — te szemét, kirúglak a bányából. Pofázol itt velem, tudod ki vagyok én? Főbányamester úr. — így szólíts, mert betöröm a képed. Betöröm és aztán kirúglak innen. — Az utóbbit megteheti, jogában áll, de az előbbit nem ajánlom. — markolta meg a csákányt Nagy. A csapat némán állt körülötte, dermedt csend ülte meg az egész bányát. — Hogy nem ajánlod? Nesze, te gazember, — vágott, de már csak a levegőbe Varga, mert Nagy idejében félrehajolt. S a következő pillanatban hatan is csimpaszkodtak rajta, mert rettenetes ütésre emelkedett a csákány. Varga szinte eszét vesztve menekült hátra a vágaton. A csákány leesett Nagy lába elé és hegyes vége beleszúródott, jó mélyen a földbe ...* NAGY JÁNOS, ma kétszeres sztahanovista Petőfibányán. Megelégedett, csendes mosolyú, beszédes ember. Mert megelégedett hangon, megértően és mosolyogva bánnak vele is. Ember lett, visszakapta igazi rangját: bányász , ember. Igaz, hogy legényszállás is hell, mozi is, sőt más is, mind több és több. Aki ez ellen van, az a nép ellen van. De van valami, amit nem lehet pénzzel megváltani, amit nem lehet megtervezni, beütemezni, —s ez az emberség. Erről sokat tudnak beszélni a rózsás bányászok is. S ez is agitációs érv. Sőt talán ez a legigazibb érv, mert tíz kerek esztendő adja meg a tartalmát, így igaz ez Fekete elvtárs!