Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-01 / 1. szám

1959. január 1., csütörtök NEPÜJSAG Az amerikai, vagy angol munkás beül saját autójába, amelyet részletre vett és el­hajt az orvoshoz, aki megvizs­gálja, de már korántsem rész­letre, hanem azonnali fizetésre. A nyugatnémet munkás odaül a televíziója elé és miközben a műsort nézi, azon tűnődik, ho­gyan és meddig bírja a kórházi költséget gyerekéért, aki már hosszabb ideje kórházban fek­szik. Svédországban állítólag egy tisztviselő annyit keres, hogy két gyerekével és felesé­gével úgy él belőle, mint ná­lunk, ahol mind a­­ két fél dol­gozik és talán az is lehet, hogy még ennél is jobban... Kétségtelen, hogy a Nyugat mítosza alaposan megkopott az elmúlt­ két év alatt, „hála’’ a disszidálási láznak, s mégin­­kább e lázból való gyógyulás­nak. Megkopott, de sok ember­nek még ma sem megy a fejé­be, hogy miért van az: mi szo­cializmust építünk, nem is rosszul és egyre jobban, gaz­dagabban élünk, de lám, a ka­pitalista országokban az elnyo­mott dolgozóknak autója van, lám, magunk is elismerjük, hogy a nyugatnémet, a svéd, az amerikai, vagy éppen angol munkás életszínvonala maga­sabb a magyar munkásénál. A kérdés jogos és a válasz kötelező. Válasz: néhány elgon­dolkodtató, gyakorlatilag is le­mérhető fénnyel. Annak idején, amikor Southamptomból elindult az első vonat Angliában, Magyar­­országon még kövezett út sem nagyon volt, ha volt, azt job­bára az egykori rómaiaknak köszönhettük. Amikor Angliá­ban már hatalmas üzemek ter­melik a vasat, textilt, ahol ez­rek és ezrek dolgoztak, amikor már Fulton gőzhajója Ameri­kában megszokott közlekedési eszköz lett, amikor Európa nyugati országaiban már sztrájkolt és szervezkedett az ipari munkásság, nálunk szél­es vízimalom, néhány kis vas­öntöde, s a céhrendszerből ép­­penhogy kihámozódott kisipar jelentette az „ipart”, a „tech­nikát” és az ország sok részé­ben az ördög­ szekerének tar­tották még a gőzmozdonyt... Mire nálunk tért hódított a cséplőgép, addigra már Ameri­kában teljes erővel folyt az egész mezőgazdaság gépesítése (ezzel párhuzamosan a kis far­merek tönkretétele is) ...Sorol­hatnánk tovább az „addig... amíg” párhuzamot, amelynek nem a magyar nép „természe­te”, mint sokkal inkább az or­szág gyarmati helyzete, elnyo­­mottsága, urainak nemzet és népellenessége volt az alapve­tő oka. Ilyen körülmények között, hogyan is lehetne csodálni, hogy a magyar ipar most, a szocializmus építésének idő­szakában gigászi erőfeszítése­ket tesz, hogy ne csak behozza a három évszázados lemaradást, de ugyanakkor lépést tartson a fejlett tőkés országok iparai­val, annak technológiája, tech­nikai színvonala fejlődésével. o­SLjín­­usik Ezért épül most például mű­anyag­gyár, és számos más olyan üzem, amilyen itt soha­sem volt, de már régen van nyugaton, és korszerűsítünk számos olyan iparágat, amely régen is volt, de réginek is, el­avultnak is vettük át kedves volt urainktól. Az ipar biztosítja a mezőgaz­daság korszerű gépesítését, műtrágyaellátását, az ipar ál­lítja elő azokat a mindennapi közszükségleti cikkeket, ame­lyeket magunkra öltünk, ame­lyekbe lefekszünk, s azokat, amelyek éppen mondjuk textil­­gyártó gépeket készítenek... Fejlett ipar nélkül nincs és nem is lehet életszínvonal emelkedésről beszélni, fejlett, egy ország adottságainak meg­felelő ipar nélkül nincs népi, nemzeti felemelkedés, függet­lenség és nincs szabadság. A kapitalista országok, a ma­guk 2—300 esztendős ipari múltjukkal megalapozták és igen magasra emelték az ipar kultúráját. Hozzájárul még ehhez az a tény is, hogy a leg­több kapitalista ország gyar­mattartó és mindegyik kizsák­mányoló, más népek kizsákmá­nyolásából biztosította és biz­tosítja ipara továbbfejlődését. Az a jólét — kisebb, vagy lát­szólag magasabb — amely egyes kapitalista orszá­gokban tapasztalható, az egy­úttal más népek, a gyarmati népek nyomorának megdagadt piócája is. S most ha ehhez hozzáves­­­szük, hogy Nyugat-Németor­szág a NATO-politika előre­tolt bástyája, s mint ilyen, minden támogatást megkap amúgy is fejlett ipara tovább­­növelésére — cserébe a fel­fegyverkezésért —, hogy Svéd­országban lassan fél évezrede nem volt háború, amely váro­sokat pusztított volna, amely visszavetette volna a kultúrát, a fejlődést, hogy Svájc sem tudja hosszú ideje, hogy mi is az a háború, — egy oldalról teljes a kép — mégha vázlato­san is —, mi az oka egyes ka­pitalista országok viszonylagos jólétének. Mert ez a jólét csak viszony­lagos. Van autója a munkás­nak, de nincs betegbiztosítása, talán olcsóbb a szövet is, az élelmiszer — már ahol ol­csóbb! — de egyik napról a másikra az utcára kerül, s az­tán megindul a gépezet: elvi­szik az autót, amelyből már csak részlet lett volna hátra, kilakoltatják az utcára és a kirakatok nagy bősége tövében nézheti korgó gyomorral, vajon mit hoz a holnap. S különöse­n érdekes képet kapunk, ha az úgynevezett jól élő kapitalista országok életé­nek a mélyére nézünk. Ez a jólét már csak a tegnap vissz­fénye! Amíg a szocialista or­szágokban és így nálunk is, évről évre növekszik a dolgo­zók jóléte, mind több a termé­kek mennyisége és jobb a mi­nősége, a még jómódú kapita­lista országokban is növekszik a munkanélküliség, csökken az életszínvonal, hol lassabb, hol gyorsabb ütemben. A két ten­dencia — a szocialista orszá­gok életszínvonala növekvő és a kapitalista országok csök­kenő tendenciája — hovato­vább feleúton találkozik majd (néhány területen már találko­zott is!) és a távolság aztán is­mét tovább növekszik. Csak­hogy most már fordítva: a szo­cializmus diadalmasan tör to­vább előre. Ezt tapasztalhatjuk saját életünkben is, ahol a végzett munka eredményei alapján, saját munkánk alapján válik lehetővé az életszínvonal egyenletes, de állandó emelke­dése. Néhány esztendővel ez­előtt a motorkerékpár volt mindenki álma, ma az autó, néhány esztendővel ezelőtt a cső­, most meg a stílbútor, a drágább, az értékesebb holmi a kelendő. A magyar ipar, ezen belül a megye iparának jó munkája, a termelés növe­kedése, az ipar műszaki, tech­nológiai színvonalának állandó javulása tükröződik életszín­vonalunk alakulásában. Csak rajtunk, mindennapi életünk munkásain múlik, hogy milyen ütemben javul tovább, lesz még szebb és gazdagabb az életünk... S nekünk nem kell félteni az autót, hogy elviszik, mert min­dig lesz munkánk és nekünk a betegség fájdalmán túl nem kell félnünk éppen a betegség miatt, hogy mi lesz velünk hol­nap. Abból a több évszázadból, amely elválasztott minket a „művelt” Nyugattól politikai, kulturális téren, a társadalom egésze életében behoztunk minden lemaradást, sőt egy egész társadalmi rendszerrel meg is előztük őket, s ez az előny a biztosíték, hogy rövi­desen minden téren elöl já­runk. Gy. G. |NAAAAAAr\ ■ ■ [UNK]hogy a híres londoni köd remélhetőleg vékonyabbá vá­lik. .A „fehér homály” alkotó­részei nagyrészt a gyárak ál­tal kibocsátott füst, kén és kátrány, azért olyan sűrű, ás j kénes sárga a színe. A brit szakemberek útmutatása alapján megtiltották, hogy London belvárosában fekete füstöt bocsássanak az ég felé a kémények. A belváros után eddig öt elővárosban vezették be ezt az intézkedést. Így akarnak lyukat „fúrni” a hí­res albioni ködbe. Mennyivel egyszerűbb len­ne, ha a londoni hadianyag­­gyárak­ként lehelő kéményei­ből textilkombinátot melegí­tő füst szállna ki. Vékonyabb lenne a háborús készülődés ködfüggönye Anglia felett és nyugodtabban élhetnének Al­bion lakói. De, hogy ez a köd mikor fog felszállni, vagy legalább is vékonyodni az angol Poli­tik [UNK] ~k előtt, ez még egye­lőre bizonytalan. k. j. Jól sikerült az óvodá­sok műsoros délutánja Poroszlón Poroszló községben az óvo­dások műsoros délutánt ren­deztek. A rendezvényen sok szülő megjelent és gyönyörkö­dött az apróságok műsorszá­­maiban. A nagysikerű rendezvény bevételét az óvoda szépítésére, függönyök és kézimunkák vá­sárlására fordítják. PATAKY DEZSŐ: Újévi csendes monológ 1. 3. József Attilára em­lékezve Épül a rend, amelyért Te eldőltél. Folyik a harc.­­ Az agyak kitisztulnak. A múlt salakja utált por s hamu. (A „lebukottak” hadserege fölkért!) Valóság a versedben megírt holnap! Tekints körül, ítélkező szemeddel — Keletről jött hozzánk a vörös reggel Lenin fiai, szovjet munkások hozták Életük árán Ezer háláló harcban. Attila, nézd, felnőtt lett Magyarország! Szövőlányod álma mind valóság. Nem osonunk spicliktől bújva, csendbe. A külvárosok gyötört, munkás népe Bevonult a magyar Történelembe. Sarló, kalapács diktálja már a Rendet! És így van ez jól! Attila elvtárs. Látod: Nekem is van már fészkem, van családom. Világos otthonom, fehér ingem, ruhám. Van kedvesem, hűséges, mint mamád volt. Haja elomló, szeme kék színe lángol. Ha örömömnek részese lehet. S ha bánatom jön, vigasztal, úgy szeret! Attila, nézd, felnőtt nemzeted. Vezetőket a nép most maga választ. Mosolyogva, megfontoltan ad választ. A m­i akaratunk döntő mindenütt! S a költő neve ma nem mosópor-védjegy! Veled tanítjuk szeretni mind a szépet Népoktatásunk legfelső fokán! Acéltornyokra égetik nevünket, Munkásla­kások betonhomlokzatára. Az életünk már könnyebb, gazdagabb , a végtelenbe nő erőnk határa. Mint ingünk — kenyerünk olyan hófehér. Megnőtt erőnk, Megnőtt szavunk: a rend! Megnőtt a tett, A kommunista hit.. Attila elvtárs, látod. Jól van így. Dobi István újévi köszöntője Kedves hallgatóim! — Elhangzott a himnusz, összecsendülnek a poharak. Szeretetet, barátságot és biza­kodást fejeznek ki a szavak, amelyeket egymáshoz­­ inté­zünk, amikor 1959. megérkezé­sét ünnepeljük. Az éjfélnek ezekben a perceiben —, ame­lyek az én, sok fáradsággal és megpróbáltatással teljes egyé­ni emberi életemben is évfor­dulót jelentenek, meleg test­véri köszöntéssel üdvözlöm Magyarország népét, s azokat is, akiknek a határokon túl, a magyar érzések élnek a szívük­ben, de valami okból nem le­hetnek közöttünk. — Köszöntőm népünknek az elmúlt évben végzett sok jó munkáját — és ami ebből következett —, hogyy ezt az év­fordulót fejlődésünkkel és eredményeinkkel elégedetten ünnepelhetjük. A sok baj után, amely bennünket ért, igen megnyugtató és felemelő tudat volt, hogy megint erősnek, egységesnek, politikai értelem­ben, emberi érzésekben és bi­zalomban összeforrottnak érez­tük és érezhetjük a nemzetet. Ennek hatása életünk minden területén­­ megmutatkozott, újabb és ú­jabb, bátor kezde­ményezésekre ösztönzött mind­annyiunkat. Összefogtunk a népi hatalom megszilárdításá­ban, a termelésben, az építke­zésekben és a jövő, öntudatos munkálásában. Szép sikerek jártak erőfeszítéseink nyomá­ban, kinek-kinek az egyéni életében és az ország általános helyzetében. — Mikor az óra éjfélt ütött, virágzó életünk kalendáriumá­ban új lapot nyitottunk. Töre­kedjünk, hogy ez a lap tartal­mában még szebb és gazda­gabb legyen, mint amit most lezártunk. Tőlünk függ, hogy ebből az elhatározásból nagy tettek szülessenek. Szorgal­munk, népünk tehetsége, or­szágunk gazdag adottságai, belső testvéri, emberi egyetér­tésünk vezesse tovább fel­­emelkedése útján a nemzetet a szocializmus csillaga felé, amely már szinte kézzelfogható közelségben ragyog előttünk. Ehhez kívánok mindannyiunk­nak jó munkát, friss egészsé­get, örömteljes boldog új esz­tendőt. (MTI) 3 !„Az uszoda lassacska Eger szégyenévé válik"­ ­ A Népsport egyik utóbi száma teljes oldalt szente Heves megye sportjam „Hevesi őrjárat” címmel. A lap mozaik-szerűi foglalkozik megyénk spor életével, s mi most kiraga­dunk egy részt a mozaikba és kommentár nélkül, de héjban, olvasóink elé rá­juk: — Egerben vannak „bo­lond” fiatalemberek és h nyok, akik a téli esték nem jól fűtött szobákba töltik, hanem a nyílt spor uszodában­ úszkálnak, ők híres egri úszók, a vári büszkeségei, akikről mind, elfeledkeznek, ha segíteni kellene őket... Az uszoda rozogának s omladozónak hat... Egy árt vaskályha próbál melegi és barátságos hangulatot t­remteni az öltözőben. uszoda, mely egykor dicsi­sége volt Egernek, lassacs­kán szégyenévé válik. Ó, hálátlan város... (—dy) Eger, 1959. január 1. ^AAAAAMAAAAA VVVVVVNAAAA/VVVVVVVAAAAAAAAAAAA/VVVVNAAAA,

Next