Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

2 Újítási ankét az ÉMÁSZ-nál Rendszeres újítók és kiváló munkások — számszerint vagy 75-en —­ adtak egymásnak ta­lálkozót, hogy az elmúlt év munkáját, és az Északmagyar­országi Áramszolgáltató Válla­lat előtt álló feladatokat érté­keljék. Simon Antal igazgató szava­ szerint 1960-ban és az ezt kö­vető években minden eddiginél nagyobb feladatok hárulnak az egri üzletigazgatóságra A ter­melés emelését, a lakosság és az ipar egyre növekvő igényé­nek jobb ellátását lényegesebb létszámemelés és nagyobb ös­­­szegű beruházások nélkül kell megoldani, tehát fokozott je­lentősége van a műszaki szín­vonal emelésének és a techni­ka fejlesztésének, vagyis a munka minden területén az ed­diginél is nagyobb szükség van az ötletekre, újításokra és ta­lálmányokra. Diviaczky Gyula mérnök az újítási rendeletet ismertette, majd Molnár József főmérnök gyakorlati példákkal mutatott rá, hogy mit nevezünk újítás­nak, milyen szempontok sze­rint történik az elbírálása és hogyan kell kiszámítani egy­­egy újítás gazdasági eredmé­nyét. A dolgozók 1959. évi eredményes munkáját bizo­nyítja az a tény, hogy az ÉMÁSZ-nál a múlt évben B20 000 forint eredményjavulást értek el az újítások bevezetése útján.­­ Hogy az előző év jó mun­káját az idén túlszárnyaljuk, hogy tovább növelhessük az újítások, szabványok kísérlete­zése és gyakorlati alkalmazása terén országos viszonylatban ed­dig szerzett jó hírnevünket, hogy szervezetten segíthessük a dolgozók újítási kísérleteit, ahhoz szükséges, hogy kellő műszaki megfontoltsággal kije­löljük a főbb újítási területe­ket, ezekre legjobb dolgozóink figyelmét felhívjuk, vagyis konkréten meg kell határoz­nunk az 1960. évi újítási és mű­szaki fejlesztési feladatokat — mondta a főmérnök és gyakor­lati példákkal, a hétköznapok termelési problémáival mutatott rá arra, hogy „hol szorít a ci­pő”, hol van legnagyobb szük­ség ésszerűsítésre és újításra. A műszaki fejlesztési terv kijelö­li az előrehaladás főbb irányait és ha az újítók figyelmét tuda­tosan és szervezetten ennek megfelelően irányítjuk, vagyis az újításokat és a műszaki fej­lesztési tervet összehangoljuk, akkor gyorsan és biztosan ha­ladhatunk előre a technikai és a gazdasági problémák sikeres megoldásában. A legjobb újítók közül töb­ben felszólaltak. Ezek az em­berek alapos műszaki tudás­ról, kiváló technikai érzékről és a szakma szenvedélyes sze­­retetéről tettek tanúságot. György Gábor például egyik újítását ismertette, amelyből országos szabvány lett, de igen értékes Török István üzemviteli problémát megoldó újítása, a Nehézipari Minisz­térium által kitűzött nyolc pályadíj közül kettőt az ÉMÁSZ dolgozói nyertek, név­­szerint Molnár József főmér­nök és Nyíri Szabolcs. A megbeszélésen részvevő 70—80 ember feszült figyelme, a felszólalók száma és az el­hangzott komoly javaslatok, mind azt bizonyították, hogy ebben az üzemben az újítás nem egy-két ember „bogara”, hanem közügy, a vállalat si­kereinek és előrehaladásának egyik legfontosabb előfeltétele. Fazekas László Tanuljunk két modern A budapesti minta alapján felnőtteknek és házasoknak az Budapesti K as Egri Dói Szombaton a budapesti IX. kerületi KISZ-bizottság 35 if­júgárdistája látogatott el Eger­be, a városi KISZ-bizottság meghívására. A KISZ-fiatalok városnézés után meghívást kaptak a dohánygyár KIS­Z- szervezetétől egy klubestre. A­­ színjátszó csoport tagjai a vendégeknek a felszabadulási ISZ-fiatalok lánygyárban seregszemlére készülő műso­rukat mutatták be. A műsor után tánccal egybekötött ba­ráti beszélgetéssel fejezték be a fiatalok a találkozót. Február elején az egri Ifjúmnak A Budapesti Vasas Művész­­együttes mintájára Egerben is megalakult Ifjúmunkás Mű­vészegyüttes február elején mutatkozik be az egri közön­ségnek a Szakszervezeti Szék­ház nagytermében. A 160 tag­­ból álló művészegyüttes két­órás műsorában többek között a 100 tagú énekkar klasszikus népi és mozgalmi dalokat ad elő. Az énekkar vezetője Nyíri mulatkozik be •ás Művészegyüttes József karnagy. A 18 tagú táncegyüttes az Ecseri lakodal­mas és egy 15 perces orosz népi tánckompozíciót ad elő. A táncot Gyuricza Ottóné ko­reográfus tanította be. Az Ifjú­munkás Művészegyüttes a váro­sunk felszabadulásának 15. év­fordulójára rendezett Hámán Kató kulturális seregszemle keretén belül mutatkozik be a közönségnek. NIPOJSAG ínyen, gyorsan táncoltat egri Városi Művelődési Ház­ban magán és csoportos foglal­kozásokon modern tánctanfo­­lyamokat indítanak. A tanfo­lyamot a Heves megyei tánc­tanítók munkaközössége ren­dezi. A részvevők néhány óra alatt megtanulhatják a leg­újabb és legmodernebb tánclé­péseket, amit még a farsangi időszakban hasznosíthatnak is. Jelentkezni lehet a Városi Művelődési Ház irodájában. Síkfőkúton újabb tó Tegnap Síkfőkúton újabb tanfolyam kezdődött: a terme­ mfolyam kezdődött lőszövetkezeti vezetők téli képzésének keretében, egyhe­tes bentlakásos tanfolyam in­dul 50 termelőszövetkezeti nö­vénytermelési brigádvezető részvételével. A hallgatók az alapvető agrotechnikai mód­szerekkel ismerkednek, vala­mint megtanulják a munka­egységszámítás terminológiá­ját és emellett a növényvéde­lem problémáival is foglal­koznak. A tsz-brigádvezetők a tervkészítés és a terv­ek végre­hajtásának kérdéseit is meg­tárgyalják ezen a tanfolya­mon. - - - — ^ -ét».. Palmiro Togliatti beszámolójával megkezdte munkáját az Olasz Kommunista Párt IX. országos kongresszusa ROMA (MTI): Szombaton délelőtt a római világkiállítás kongresszusi palotájában meg­nyílt az Olasz Kommunista Párt IX. országos kongresszu­sa. Az olasz társadalom meg­újhodásáért, a szocializmus fe­lé való haladásért címmel Pal­miro Togliatti főtitkár mintegy háromórás beszámolót mon­dott. Hangsúlyozta, hogy a jelen­legi nemzetközi helyzet döntő momentuma az a nyilvánvaló fölény, amelyet a szocialista rendszer vívott ki a kapitalista rendszer felett. Palmiro Togliatti forró sza­vakkal üdvözölte N. Sz. Hrus­­csovnak az ENSZ közgyűlése­iben előterjesztett javaslatát, majd ezzel összefüggésben a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa legutóbbi ülésszakának azt a döntését, hogy a szovjet fegyveres erők létszámát egy­­harmadával csökkentik. A nyugateurópai politikai helyzet képének megrajzolásá­val kapcsolatban rámutatott, hogy a bonni Németország a nemzetközi enyhüléssel szem­ben megmutatkozó ellenállás egyik lényeges központja. Is­mételten hangsúlyozta az álta­lános és teljes leszerelés fon­tosságát, az összes atom- és nukleáris fegyverek eltiltásá­nak szükségességét. Az ország belpolitikai hely­zetéről szólva, Togliatti kije­lentette, megvannak a feltéte­lek ahhoz, hogy az alkotmá­nyos rend keretein belül a munkásosztály vezető osztállyá legyen. — A kommunisták — jelen­tette ki Togliatti — olyan több­ség megteremtéséért harcol­ Szusztov feles pártkongress«zus Az Olasz Kommunista Párt IX. kongresszusának vasárnapi ülésén megkezdődött a vita Palmiro Togliatti főtitkár be­­számolója felett. Nagy taps fogadta Francesco De Martinót, az Olasz Szocia­lista Párt titkárhelyettesét, aki pártja nevében üdvözölte a kommunisták kongresszusát. A hidegháború legsötétebb évei­ben kommunisták és szociális­ i­nak, amelynek alapja a népi erők egysége, elsősorban pedig a munkásosztály két pártjá­nak, a kommunista és a szocia­lista pártnak az egysége, falak­ az olasz vasárnapi ülésén t­iak együtt harcoltak a békéért ! — mondotta.­­ Több más küldött gazdasági­­ jellegű beszéde után M. A. Szuszlov, a Szovjetunió Kom­­­­munista Pártja Központi Bi­­­zottságának titkára, az elnök­­i­ség tagja emelkedett szólásra, s Szuszlov felolvasta az SZKP­­ Központi Bizottságának üzene­­­tét és nagyhatású beszédet ■ mondott. (MTI) I­ Duna Bizottsá alakulásának . A Duna Bizottság január 20-tól­ 30-ig Budapesten meg­tartott 18. jubileumi üléssza­kán megünnepelte a bizottság megalakulásának tizedik év­fordulóját. Az ülésszak napirendjén a dunai hajózás további megja­vítására irányuló fontos kérdé­sek szerepelnek. A tanácskozá­sok után — amelyeken a tag­­államok valamennyi képvise­lője részt vett — határozatokat hoztak csatornatípusok létesí­téséről, valamint hidrotechni­kai munkálatokról szóló ja­vaslatok ügyében. Ezenkívül elfogadták a dunai hajóutak kiépítése egységes rendszeré­nek módosításáról szóló javas­latokat, és a Duna Bizottság 1960. évi munkatervét. Is megünnepelte 10. évfordulóját . Az ülésszak a bizottság el­nökévé S. Petrovicsot, Jugosz­lávia kép­vi­s­előjét, alelnökké­­ pedig Pója Frigyest, Magyar­­ország képviselőjét választot­ták meg, míg a bizottság tit­kára Kriszto Sztojcsev, Bulgá­­­­ria képviselője lett. M. Rizsut, , (Románia) a Duna Bizottság apparátusának igazgatójává ■ nevezték ki. A Duna Bizottság ■ titkársága és hivatala tisztvi­­­­selői állásait a tagállamok kö­zött egyenlő arányban osztot­ták szét. Az ülésszak munkájában részt vett Ausztria, a Duna­­ Bizottság új tagja, továbbá az ENSZ európai gazdasági bi­­­­zottságának, s a Vaskapu fo­­­­lyamat igazgatásának megfigye­lői, valamint a Német Szövet­ségi Köztársaság szakértői. Tekintettel a Duna Bizott­ság tagjai számának emelke­désére, tervbe vették, hogy 1960-ban tanulmányozzák a­­ bizottság belső szerkezeti ösz­­j szeletetéről szóló okmányok módosításának kérdését.­­ A Duna Bizottság legköze­­­­lebbi rendes ülésszakát 1961. . január 18-án tartják. (MTI) Moszkváig az MSZMP MOSZKVA (MTI): Az euró­pai szocialista országok kom­munista és munkáspártjainak mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó tapasztalatcsere ta­nácskozására hétfőn délelőtt Moszkvába érkezett a Magyar Szocialista Munkáspárt kül­döttsége Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára vezetésével. A küldöttség tagjai: Münnich Fe­renc, a Minisztertanács elnöke és Fehér Lajos, a Központi Bi­zottság titkára, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai. A küldöttség fogadására a szovjet főváros kijevi pályaud­varán megjelent Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára, to­vábbá a Központi Bizottság és a Szovjetunió külügyminiszté­riuma több felelős munkatársa Jelen volt a küldöttség fogadá­sánál Boldoczki János, a Ma­gyar Népköztársaság rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követe, továbbá a nagykövet­­ség több felelős munkatársa. a érkezett küldöttsége 1960. február f1., fteM ­ Idő­járásjelentés . Csökkenő felhőzet, fokozódó pár ó­­­rásság, mérséklődő északi-észak­keleti szél, hideg idő. ■ Várható legmagasabb nappali hő­­­mérséklet kedden: mínusz 2—mí­­­­nusz 5 fok, várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: mínusz 10—­­ mínusz 15, a keleti megyékben helyenként mínusz 15 fok alatti Párizsban vagyok. Eddig minden ment a maga rendjén. Teg­nap este érkeztem, gondoltam, írok egy ké­peslapot Grétinek, de aztán eltéptem a la­pot és darabjait este kiszórtam a szálló ab­lakán. Gréti kikötötte a legszigorúbb kon­spirációt, hátha most neheztelne ezért a le­vélért. Rdfegel korán ébredtem. Anélkül, hogy kértem volna, reggelit ho­zott a szobámba egy pincérnő. Tejeskávét, süteményt, gyümölcsöt. A kávé tetején sárga karikák úszkáltak. Mi ez? — kérdeztem a nőt németül. Csodálkozva nézett rám, de nagyon udva­riasan — tört németséggel — válaszolt: Zsír kedves uram! — Hülye! — szaladt ki a számon, mind­egy, úgysem értette. Amikor távozott, a ká­vét kiöntöttem a fürdőszobában és csak a gyümölcsöt fogyasztottam el a süteménnyel. Nem sokkal később telefonon szólt a por­tás, hogy egy úr keres, vár lent a hallban. Lesétáltam a lépcsőn. A hall, mondhatnám, teljesen zsúfolt volt. Amerikai üzletemberek, angol turisták, algr iai kereskedők, vidéki francia sporto­lók bábeli összevisszaságától volt zajos a terem, amelyet egyébként a fal mentén, men­­yezetiI­ érő déli növények díszítettek. Egy alacsony, őszülő — kifogástalan elegan­ciával ö­rö­ködő — férfi lépett hozzám; — Gréti? Kissé meglepődtem, aztán bólintottam. Jules Lenoir —• nyújtotta a kezét; — Rodyn — válaszoltam. — Tudom Finoman mosolygott. ★ Megpróbáltam összeszedni gondolataimat, illetve az utóbbi három és fél hét ese­ményeit, mielőtt­­ alig fél óra múlva indu­lok vissza Ausztriába. Miként Gréti pontosan tájékoztatott, való­ban találkoztam Párizsba érkezéseim után egy nappal — egy férfivel. Jules Lenoir a neve, aho­gy később megtudtam, a Deuxieme Bu­reau őrnagya. Kocsiba ültetett és egy Párizs közelében levő kis téli kirándulóhelyre ko­csiztunk, amelynek vendéglőjében ebédre hívott meg az őrnagy. Az úton nem sok szót váltottunk. Csak ebéd után — amikor a vendéglős egy palack provancél bort nyitott — tért rá a tárgyra. Közölte velem, hogy Marseille-be utazom, ahol három hétig tanulmányoznom kell a kelet-európai államok kereskedelmi és gazdasági életét s utána­­ egyelőre Bécs­­be kell visszautaznom. „Kelet-európai államok gazdasági és ke­reskedelmi élete...” Ma már mosolygok ezen. Lenoir őrnagy nagyon finoman fejezte ki magát. Mert Marseille-ben egy jól megszer­vezett, precíz, — szinte katonai fegyelemre felépített — kémiskolában találtam maga­mat. Mi volt a „tanulmányút” lényege? A fizikai kiképzést légionista tisztek tar­tották. Rohamkéssel való védekezést és szú­rást — különböző kaliberű lőfegyverek hasz­nálatát. — Judot, — amelyet csel­gáncs né­ven ismerünk... Az elméleti „tanulmány” már annál érde­kesebb volt. A Deuxieme Bureau emberei­nek érdeklődési köre valóban kiterjed a tel­jes társadalmi életre. Városépítési tervek — új vasútvonalak helyének meghatározása — katonai objektumok helye és kapacitása — nagyobb teherpályaudvarok sínpár-száma, katonai teherkocsik és személygépkocsik rendszáma, politikai perek kimenetele, álta­luk kiváltott hangulat, minden fellelhető, párttagsági könyv száma, a párttagsági könyvek szerzése, katonakönyvek szerzése, amennyiben nem sikerül, — akkor azokról fényképfelvételek készítése, — miniatűr fényképezőgépek használata, gyorsan ölő mér­gek elrejtése, használata ... stb. A futárszol­gálat megszervezése, a­­ futárok kiválasztása, üzenetek továbbítása, a határon való oda­­vissza átkelés végrehajtása... stb. Most, hogy az Arlberg-expressz egyik fül­kéjében — kényelmesen, a párnázott ülésnek hátradőlve — ismét átgondolom az utóbbi­a­k fejleményeit, valami megfoghatatlan félelemérzet lett úrrá rajtam. Indulok hát bevetésre. Gréti lakásán kell jelentkeznem, magánál, Grétinél... s a további utasításo­ké tőle kapom meg. De sejtem előre, hogy akcióba lépek. És ettől félek. Tudom, hogy visz­­a kell mennem Magyarországra. Abba az országba, amelyhez immár semmi kö­zöm. Idegenként, ellenségként kell rálépnem hazám földjére. Belső érzelmi indulatok na­gyon ritkán fogtak el. Az utóbbi években eléggé elfásultam főképpen azóta, hogy Magyarországot elhagytam. Most mégis, szinte idegesítsen hát rám egy szó, — amely ugyan nem tudom, miképpen jutott eszembe —, de még a vonatkerekek ritmusa is kidobolja agyamban: „Júdáspénz... Jú­dás­pénz-Júdáspén­z... Júdáspénz...!” Behúnytam a szemem és képzeletemben kettéválok önmagam előtt. Mindkét alak tökéletesen hasonmásom. Az egyik vádlóan rámutat a másikra: „Áruló lettél...!” Előre­tartja a kezét és mereven néz előre, a má­sik szeme közé. A másik hanyagul áll, nyu­godtan előveszi cigarettatárcáját, rágyújt és mosolyogva belefújja a füstöt hasonmásá­nak képébe. — Júdáspénz? Lehet... Lehet annak is nevezni. Sőt, mindegy minek nevezed... És tovább mosolyog. — Kihalt belőled minden lelkiismereti..??!! Ismét szív egyet a cigarettán és egyked­vűen feleli: — Nem, nem halt ki. Ez az én lelkiisme­retem! — Hol a hazád? — dörgi a másik, de va­lami iszonyatos hangerővel, úgy, hogy vissz­hangzik tőle az egész világűr. — Ahol bodogulok — feleli a másik vég­telen nyugalommal és cinizmussal. — Jelen­leg itt. — ... És az előbbi hazád? Szülőfölded? A cigarettázó hasonmásom felnevet: — Elüldöztek, útrakeltem ...! Van ári maltert kever, tanít, tervez, gyógyít, regényt ír, szenet fest és színpadra lép... Ez is vala­mi. Én viszont a nagy ügyet szolgálom. — Milyen nagy ügyet? — csattant fel a másik hangja. — Az igazság ügyét...! — vágja ki utol­jára a másik s egy utolsót szívott még a ci­garettából, amelynek füstjét az előbbire fújta és ezzel látomásom eltűnik, elvész a füstben és az egyre erősbödő hahotában. Bécs külvárosában robog velem a vonat, amikor felébredtem. Átaludtam az egész utat és most mégis rettenetesen fáradt vagyok. ★ Az Eu­rópában szálltam meg. Azonnal felhívtam Grétit. Hangjáról ítélve nagyon megörült, hogy megérkeztem. — Ma...? Ma nem találkozhatunk. Semmi esetre sem. Egy ismerősöm Csehszlovákiába megy és csomagot küldök tőle... — Aha­ értem ... — feleltem. — De holnap este hat órakor érted megy Jaguár kocsival. Minden holmidat hozzál el a szállóból, mert este kirándulunk ... Letettem a kagylót. Tehát holnap este indulnom kell. Gréti még ma este más valakit indít a csehekhez, holnap pedig engem haza ... (Folytatjuk.)

Next