Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-01 / 50. szám
l MOSZKVA: Nyikolaj Podgornij a szovjet legfelső tanács elnökségének elnöke pénteken a Kremlben fogadta Stefan Jedzychowski lengyel külügyminisztert és beszélgetést folytatott vele. BECS: Február 26—27-én ülést tartott az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottsága. Az ülésen Erwin Scharf, a kb titkára tartott beszámolót az ország belpolitikai helyzetéről, majd Franz Muhir, az OKP elnöke számolt be az Olasz Kommunista Párt kongresszusának munkájáról. LIPCSE: A szocialista országok iparuk legkiválóbb gyártmányaival vesznek részt az idei tavaszi lipcsei vásáron. Magyarország a többi között görgős ekét, valamint teljesen önműködő analitikus ultra-centrifugát mutat be. WASHINGTON: ötmillió gépkocsit rendelt be felülvizsgálatra a General Motors autógyár az 1065 és 1968 között eladott modellekből. A különböző kocsitípusoknál a karburátor egyik alkatrészének hibája, illetve a kipufogócső esetleges szakadása következtében az eltávozó gázok a kocsiszekrénybe kerülhetnek és szénmonoxidmérgezést, fulladásos halált okozhatnak. Tavaly néhány halálos áldozatot is követelt a gyártási hiba. Az ötmillió kocsi visszarendelése a legnagyobb szabású ilyen akció az amerikai gépkocsigyártás történetében. PÁRIZS: Franciaországban januárban 1,4 százalékkal emelkedtek a kiskereskedelmi árak. Tavaly decemberben csupán 0,2 százalékos áremelkedésre került sor. SUPPERTAL: A nyugat-németországi Guppertalban két fiatal fodrász csaknem két napig dolgozott egyhuzamban, s megdöntötte a nonstop hajvágás eddigi világrekordját: 380 férfivendéget nyírtak meg. MEXICO CITY: Dr. Armando Gonzalez mexikói orvos olyan tablettákat kísérletezett ki, amelyek segítségével megelőzhető a gyermekek fogainak szuvasodása. Az orvos ötszáz hétéves gyermekkel folytatott sikeres kísérleteket. VARSÓ: Az évszázad tele tombol Északkelet-Lengyelországban, a bialystoki, vajdaságban a 6—8, helyenként pedig tíz-tizenegy méteres hófúvások szinte megbénították az életet. A vajdaság útjainak nagy része járhatatlan. Több falut a hó teljesen elzárt a külvilágtól. Folytatódik a DNFF offenzívája SAIGON: Hatalmas pergőtűzzel és rakétatámadásokkal folytatódott pénteken a DNFF harcoló alakulatainak immáron hatodik napja tartó kora tavaszi offenzívája. A DNFF legújabb hadijelentéseiben beszámolt arról, hogy az általános támadássorozat közben felszabadították a pacifikációs program keretében létesített számos, úgynevezett stratégiai falu lakosságát. A közlemények azt is hírül adják, hogy Dél- Vietnam több körzetében, egyebek között Saigon közelében, sok helységben népfelkelés tört ki. A falusiak lelkesen fogadták a hazafiak előrenyomuló osztagait és menetoszlopait, s élelmet és szállást adtak nekik. A nép mindenütt odaadóan támogatta a DNFF hadműveleteit. Nyugati távirati jelentések szerint az offenzíva hatodik hajnalán a DNFF az ország mind a négy harcászati övezetében rakéta és nehézgránát-támadásokat indított az amerikai expedíciós hadsereg és a dél-vietnami csatlós kormány támaszpontja ellen. Különösképpen súlyos károk érték a Da Nang-i óriás-támaszpontokat. A Da Nang-i bázisra becsapódó 122 milliméteres szovjet gyártmányú rakéták felrobbantottak egy amerikai hadianyag raktárt. A robbanás — mint az AFP tudósítója jelentette — megreszkettette szinte az egész várost. Az amerikai szóvivők a későbbi sajtótájékoztatón annyit elismertek, hogy az amerikai haditengerészet három hajója, amely a támaszpont-város kikötőjében horgonyzott, súlyosan megrongálódott. A Saigontól 30 kilométernyire kiépített Long Dinh-i támaszpontra ugyancsak rakéták záporoztak. Long Dinh az offenzíva kezdete óta ostromlott várossá változott (MTI) Újabb botrány a BBC-nél LONDON: — Amint látjuk, Wilson mindent megtesz, hogy ellopja Nixontól a rivaldafényt és igyekszik úgy helyezkedni, hogy mindenki rá figyeljen. — A tárgyalásokról mi egyszeri emberek úgysem fogunk megtudni semmit, mert Nixon és Wilson magas fizetésű sajtófőnököket tart, akiknek az a feladata, hogy eltitkolják az igazságot. A BBC igazgatósága hivatalosan bocsánatot kért Wilsontól, mert a televízió harminc éves riportere, David Dimbleby a Nixon látogatása idején „rendkívül könnyed hangon” kommentálta a protokolleseményeket Dimbleby rögtönzött kísérőszövegének néhány gyöngyszeme megérdemli, hogy szó szerint idézzük: — Éljenzés nincs. Az embereknek tulajdonképpen fogalmuk sincs arról, miféle ember ez (Nixon.) De különben sem hevíti őket valami túlzott izgalom. (MTI) Kitemették Kukolt JERUZSÁLEM: Pénteken délelőtt Jeruzsálemben az ország nagy halottainak temetőjében ünnepélyes külsőségek között eltemették Levi Eskol miniszterelnököt. A ravatalnál Lazar államfő vett búcsút az elhunyt miniszterelnöktől, majd a sírnál a parlament elnöke mondott búcsúbeszédet. A temetésen a politikai élet és a katonaság vezetőin kívül csak néhány ország alacsonyszintű küldöttsége jelent meg: az Egyesült Államok küldöttségét Robert Finch egészségügyi, közoktatási és népjóléti miniszter vezette, Nagy-Britanniát Irene White munkáspárti képviselő, Kanadát Paul Martin, volt külügyminiszter, az NSZK-t pedig Herbert Weichmann, a Bundesrat elnöke képviselte. Meglepetésre nem volt ott a temetésen egyik legközelebbi barátja, akitől a miniszterelnökséget átvette, a 82 éves Ben Gurion. (MTI) Értesítés Az Állami Biztosító értesíti egri Ügyfeleit, hogy március 1-től üvegkáraikat a gyors rendezés érdekében a kts2 üveges részlegénél Eger, Dobó u. 1. sz. alatt személyesen, vagy 56-17 telefonszámon jelenthetik, a pontos méretek közlésével. f. A nyugat-berlini helyzet BONN: Diehl államtitkár, a bonni kormány szóvivője pénteki sajtókonferenciáján, kérdésekre válaszolva kijelentette: minden amellett szól, hogy az elnökválasztó gyűlést Nyugat-Berlinben tartják meg. Az idő nagyon rövid — fűzte hozzá — hogy e terven változtassanak. A technikai előkészületek jellegét tekintve, március 2-a lenne az utolsó időpont, amikor még át lehetne helyezni az elnökválasztó gyűlést Nyugat-Berlinből. Diehl kijelentette, Kiesinger kancellár jelen pillanatban nem tervezi, hogy magához kéresse Carapkin szovjet nagykövetet. (MTI) Jakubovszkij és Szemjonov Berlinben BERLIN: Ivan Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés egyesült fegyveres erőinek főparancsnoka és Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettes pénteken Berlinbe érkezett. Fogadta őket Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke. A megbeszélésen részt vett még Willi Stoph miniszterelnök, Erich Honecker, a NSZEP poltikai bizottságának tagja, központi bizottságának titkára, Otto Winzer külügyminiszter, Heinz Kellessler vezérezredes nemzetvédelmi miniszterhelyettes, vezérkari főnök, szovjet részről pedig P. A. Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykövete, P. K. Kosevoj marsall, az NDK- ban tartózokdó szovjet hadseregcsoport főparancsnoka, P. A. Kurocskin hadseregtábornok és J. J. Malcev vezérezredes. (MTI) 24 cm a külpolitikában A NEMZETKÖZI KÖZVÉLEMÉNY az elmúlt napokban feszült érdeklődéssel figyelte a Nyugat-Berlin körül alakuló fejleményeket. Nem volt vitás, hogy a nyugatberlini szenátus az NDK javaslatára csak formailag mondja ki a választást, a döntés Bonnban történik. Úgy tűnik, hacsak az utolsó pillanatban nem jön közbe valami váratlan fordulat, hogy a Rajna partján ismét, mint már annyiszor, a hidegháborús szellem győzedelmeskedett a józanság felett. Miután ugyanis Diehl államtitkár, a bonni kormány szóvivője kijelentette: „mindem amellett szólt, hogy a nyugatnémet elnökválasztásokat március ötödikén mégis Nyugat-Berlinben tartják meg, kijelentését Schütz nyugat-berlini kormányzó polgármester szinte szó szerint megismételte egy sajtókonferencián. AZ NDK VEZETŐ LAPJA, a Neues Deutschland kommentárban állapítja meg: ismét megkerülték Bonnban és Nyugat-Berlinben a probléma magvát: azt az alapvető tényt, hogy Nyugat-Berlin nem tartozik a Német Szövetségi Köztársasághoz. NIXON NYUGAT-EURÓPAI körútja most már nemcsak diplomáciai értelemben, nemcsak a kulisszák mögött, hanem a szó közvetlen értelmében is mind viharosabbá válik. Miközben a római Quirinale palotában folytak az amerikai—olasz tárgyalások, tüntetések egész sorozata kavarta fel az „Örök Város” megszokott rendjét. Az egyetemen súlyos közelharcot vívtak a baloldali és jobboldali diákok, számos helyen tekintélyes tömegek tüntettek a NATO és amerika egész politikája ellen. A tüntetések során több száz előállítás és sebesülés történt, sőt egy fiatal egyetemista, a 24 éves Domenico Congedo, az egyetemi verekedés során életét vesztette. AMIKOR AZ AMERIKAI ELNÖK távozott a Quirinale-palotából és megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját, egy barna esőkabátot viselő fiatalember életét kockáztatva az autók és motoros testőrök menetébe vetette magát, állítólag azért, hogy — mint később vallatta — írásos petíciót adjon át az Egyesült Államok elnökének. A férfit némi dulakodás után őrizetbe vették. EZ AZ INCIDENS nyilvánvalóan gyerekjátéknak bizonyul ahhoz a problémákhoz képest, amelyek De Gaulle elnököt párizsi rezidenciáján, a tárgyalóasztalnál várják Nixont Az amerikai elnök érkezésekor ugyan az Orly repülőtéren „az Egyesült Államok legrégibb barátjának és szövetségesének” nevezte Franciaországot és De Gaulle is szólt „a két országot összekötő két évszázados barátságról”, de a szépen formált mondatok nem téveszthettek meg senkit Johnson elnöksége alatt a két ország jó viszonyának csak romjai paaradtak meg és senkinek nem lehetett illúziója afelől: az Atlanti-óceánon átívelő híd újjáépítése — ha egyáltalán megkezdődik — még esztendőket vehet igénybe. A New Orleans-i karneválnak nagy híre van. „Mardi gras” néven emlegetik. Az egyszerű városlakó álarcot ölt, s ha ezt tette, ihat, nőkkel szemtelenkedhet, ordítozhat és szabadon fetrenghet a Felix nevű bár előtt. A rendőrség még csak ügyet sem vet rá. „Mardi gras” idején ebbe a városba érkeznek a turisták ezrei, akiket ide vonz a farsangi büntetlenség és büntethetetlenség, amely februárban több napig tart. Ha valaki álarcot ölt, akkor nincs mitől félnie. Az idei New Orleans-i álarcok közül egy különösen bevésődött az emlékezetembe. Korábban jelent meg ebben a városban, mint a többi farsangozó. Sőt, túlságosan is korán. A farsang tulajdonképpen csak a következő nap kezdődött. Az az ember, aki ezt az emlékezetes álarcot viselte, egy gépkocsiból szállt ki, ügyet sem vetett a rá várakozó újságírókra, tv- és rádióriporterekre, akik összegyűltek az előtt az épület előtt, amelynek bejárata felé a jövevény törekedett. Jól szabott ruhát viselt, amely semmiképpen nem külömböztette őt meg azoktól az üzleti alkalmazottaktól, akik e korai órában munkába siettek. Maga az álarc valahogy pontosan olyan volt, mint az amerikai űrhajózási és világűrkutatási hivatal egyik igazgatójának, az űrrepülési központ vezetőjének, Wernher von Braun rakétaszakértőnek az arca. Mi természetesen valamennyien tudtuk, hogy az újságírók előtt elhaladó férfi nem volt más, mint az SS egykori Obersturmbannführere, a hitleri „Reich” legelső rakétaszakértője, a V—2 megalkotója. V—2-vel bombázták Londont. A jövevény az ajtóhoz lépett, amely mellett egy nagy bronz táblán a következő német és angol nyelvű felírat volt olvasható: „A Német Szövetségi Köztársaság New Orleans-i főkonzulátusa”. A jövevényt egyetlen újságíró sem követhette. Minden olyan próbálkozásom, hogy telefonon meggyőzze a főkonzulátus titkárát, hogy feltétetlenül jelen kell lennem Wernher von Braun kihallgatásán, s hogy miután az esseni bírósági tárgyalás nyílt, a sajtónak teljes joga van arra, hogy jelen legyen ezen a kihallgatáson is — mindez hiába volt, mindannyiszor csak ezt a nyugodt és udvarias választ kaptam: — Sajnálom, uram, a kihallgatás zárt. A sajtó képviselői közül senki nem jöhet be. Mint ismeretes, bírósági eljárás folyik Essenben három volt SS-katona ellen, akik saját kezüleg semmisítettek meg száz foglyot a Dora Mittelbau koncentrációs táborban, Nordhausen mellett, a Harz hegységben. A foglyok egy föld alatti gyárban dolgoztak, amely a V-rakétákat állította elő. A vádlottak most arra hivatkoznak, hogy a kivégzést megtorlásként alkalmazták a gyárban végrehajtott szabotázs miatt. Az újságírók ott maradtak a nyugatnémet főkonzulátus épületének bejáratánál, készen tartották mikrofonjaikat, töltőtollaikat, s kameráik, valamint fényképezőgépeik lencséjét előre, rögzítették a bejárat felé. Nem tudom, hogyan alakult bent a beszélgetés a német főkonzulátuson, ahol az SS volt Obersturmbannführerét Hans Hückel, az esseni esküdtbíróság elnöke hallgatta ki, külön ezért érkezett a városba. Én természetesen egyáltalán nem reméltem, hogy a főkonzulátuson letépik az álarcot Wernher von Braunról. Csupán az érdekelt, vajon megváltozik-e ez az álarc valamiképp. Csaknem négy óra hosszat kellett várnunk. Wernher von Braun végül kilépett az épületből, s abban a pillanatban a televízióhuzalok akadályába ütközött. Gyors és határozott léptekkel hagyta el az épületet, az olyan ember járásával, akinek a legfontosabb a munka, a munka, a munka... Az álarc alatt a szeme hides volt, a tekintete feszült MeáS sz álarc azonban ugyanaz volt. Semmiféle változás nem látszott rajta. — Semmi közöm ehhez az ügyhöz! — mondta az álarc. Az álarc alól a szem fürkészően nézett, elhiszik-e neki ezt, vagy nem. — Nem foglalkoztam rakétagyártással. A rakétákat a közelben, egy föld alatti gyárban gyártották. Az én dolgom az ötlet és a rajz volt — Tényleg nem tudta, hogy a gyárban foglyok dolgoznak? — Tudtam. Ezt tudtam. De a foglyokkal nem volt semmi kapcsolatom. Nem érdeklődtem az iránt, ki és hogyan dolgozott. — Azt sem tudta, hogy a táborban bírói tárgyalás nélkül pusztítják el az embereket? Az álarc megmozdult. Csodálkozást fejezet ki. — Vajon ki tudhatta akkor, hogy mi történik a tábor drótsövénye mögött?! Nem, erről egyáltalán semmit sem tudtam... — De a szabotázsról valamit mégis csak tudott? — makacskodtak az újságírók. — Lehetséges, hogy történt szabotázs — fordult feléjük. — Ismétlem, semmi közöm nem volt a gyártáshoz. Az én dolgom az ötlet és a rajz, az ötlet és a rajz volt. Valaki megkérdezte, hogy miért tart olyan sokáig a három SS-katona tárgyalássa. — Sejtelmem sincs róla — mondta az álarc, és mosolygott A hangmérnökök elismerően bólintottak — az álarc beszéde kitűnő volt. Tagoltan beszélt ahogyan ez egy ismert amerikai rakétaszakértőhöz illik. A német akcentus szilárdságot, határozottságot adott beszédének. Az újságírók fejüket csóválták, az álarc lassan beszélt és az újságírók minden szavát feljegyezhették. A televíziós riporterek ugyancsak a fejüket csóválták, az álarc nagyon fényképezhető volt, bizonyára tetszeni fog majd a nézőknek. Az álarc is bólintott Tudta, mit beszél. Ezután Braun beült a gépkocsiba és minden valószínűség szerint kiment a repülőtérre, ahonnan az országos űrhajózási hivatal különrepülőgépén a világűrkutatási központba szállították. A rendőrök ügyet sem vetettek az álarcos férfira. Senki sem állította meg, senki se vonta felelősségre. Az SS Obersturmbannführere, aki az amerikai űrrepülési WS 7 ponti igazgatójának álarcát viselte, érinthetetlen személyiség. Ez a farsang törvénye. G. Borovik a Novosztyi sajtóügynökség tudósítója Farsangi álarc * A Mezőszemerei „Dózsa” Mg. Tsz alábbi formájú és szövegű lécbélyegzőjét ellopták, használata érvénytelen .DÓZSA” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet MEZŐSZEMERE L