Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-09 / 234. szám
Szovjet— francia kapcsolatok M aurice Schumann moszkuai iatogaläsa ele Maurice Schumann francia külügyminiszter csütörtökön kezdődő hivatalos moszkvai látogatása áll a szovjet főváros politikai megfigyelői érdeklődésének középpontjában. „önálló látogatás” keretében utoljára négy esztendővel ezelőtt, 1965 őszén járt Couve de Murville hivatalos úton a Szovjetunióban. A jelenlegi francia külügyminiszter moszkvai utazását igazolja az tény, hogy Schumann fog burkolni a szovjet—francia tudományos—műszaki és gazdasági együttműködést biztosító vegyesbizottság, az úgynevezett „nagybizottság” jövő héten a szovjet fővárosban kezdődő ülésszakának megnyitásán. A helyzetelemzők mindezeken túlmenően a francia külügyminiszter látogatásának érdemi jelentőségét abban látják, hogy francia részről nyilvánvalóan újból megerősíteni kívánják, hogy a Szovjetunióval való együttműködés fejlesztése nem valamilyen konjunkturális, személyekhez kötött politika, hanem az objektív helyzet követelménye, a történelemben és a francia nemzeti érdekekben egyaránt mélyen gyökerező irányvonal. Magától értetődően Schumann moszkvai hivatalos tárgyalásai a kétoldalú kapcsolatokon túlmenően magukban foglalják a nemzetközi helyzet egészének ááttekintését. A nemzetközi látóhatár vizsgálatát felettébb megkönnyíti, hogy a Szovjetunió és Franciaország a legidőszerűbb és legkiélezettebb nemzetközi kérdésekben, így a vietnami és a közel-keleti kérdésben egyező álláspontokat képvisel. Az európai biztonság kérdésében a szovjet és a francia szempontok közeledését számos tényező határozza meg, mindenekelőtt az, hogy a két fél elismeri az összes európai államok békés együttélésének és kölcsönösen hasznos együttműködésének szükségességét. Ugyancsak fontos közös elv, hogy a Szovjetunió és Franciaország elismeri a második világháború után Európában kialakult határokat, így az Odera—Neisse határt Szovjet—tanzániai tárgyalások Moszkvában •MoSZKVA: Szerdán a Kremlben megkezdődtek a tárgyalások a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa meghívására hivatalos látogatáson Moszkvában tartózkodó tanzániai küldöttség és a szovjet vezetők között A tárgyalásokon részt vett Julius Nyerere tanzániai köztársasági elnök, Stephen Mirando külügyi államminiszte, Paul Romant gazdaság- és tervezésügyi miniszter. A szovjet fél részéről Nyikolaj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, Kirill Mazurov, a Minisztertanács elnökének első helyettese és Andrej Gromiko külügyminiszter vesz részt a tárgyalásokon. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány szerdán a Kremlben ebédet adott a Szovjetunióban tartózkodó Julius Nyenyere tanzániai elnök tiszteletére. Az ebéden részt vettek a Nyerere kíséretéhez tartozó tanzániai államférfiak, szovjet részről jelen volt Alekszej Koszigin miniszterelnök, Nyikolaj Podgornij államfő és más hivatalos személyiségek. fiSrög; miniszter szűkésben ROMA: Georgiosz Milonasz, az egykori Papandreu-kormány közoktatási minisztere megszökött Amarogosz szigetéről, ahová a katonai junta száműzte. A szöktetésben öt olasz, köztük egy újságíró is közreműködött. Az olaszok egy yachttal látogattak Amarogosz szigetére és turistaként tekintették meg látványosságait, majd éjszaka visszatértek és hajójuk fedélzetére vették a volt minisztert. Milonasz jelenlegi tartózkodási helye nem ismeretes. . Kennedy ügyvédeinek kérése Edward Kennedy szenátor ügyvédei szerdán hivatalosan kérték Massachusetts állam legfelső bíróságát, hogy nyilvánítsa alkotmányellenesnek az államban érvényes szabályokat a bűntettek előzetes kivizsgálásáról és nyilvánítsák alkalmatlannak James Boyle edgartowni bírót a vizsgálat lefolytatására. A szenátor ügyvédei azzal érveltek, hogy a vizsgálat körülményei alkotmányellenesek, mivel Boyle bíró engedélyezte az újságírók jelenlétét a kihallgatáson, ugyanakkor megtiltotta, hogy a tanúkat Edward Kennedy ügyvédei keresztkérdéseknek vessék alá. Már a szenátorok is sürgetik Nixont WASHINGTON: Szerdán újabb határozati javaslatok kerültek az amerikai törvényhozás elé, amelyekben a szenátorok az amerikai csapatok sürgős kivonását követelik Vietnamból. Szerdán Frank Churc demokrata és Mark Hatfield republikánus szenátor terjesztette elő közös határozati javaslatát, amely nem köti ugyan határidőhöz az amerikai csapatok kivonását, de azok meggyorsítását követeli, olyan ütemben, amely nem okoz zavarokat és lehetővé teszi, hogy a lakosság soraiból is eltávozzanak azok, akik akarnak. Fulbright az október harmadik harmadára tervezett bizottsági ülésen meg akarja hallgatni Laird hadügyminisztert és Robers külügyminisztert is a Nixon-kormány vietnami politikájáról. A Pentagon képviselői azonban közölték, hogy a hadügyminiszter a tervezett időpontban „előadásokat tart az ország más városaiban”. Izrael félti légi fölényének mítoszát KAIRO: Az Al Ahram katonai hírmagyarázója illetékes tájékoztatás alapján megcáfolja azt az izraeli ellítást, hogy a Sínai-félszigeten felállított izraeli Hawk rakétatámaszpontokat támadó egyiptomi gépek közül hármat lelőttek. Az Al Ahram hangsúlyozza, hogy a támadásban részt vett gépek kivétel nélkül mind visszatértek bázisaikra. A támadást követően légicsata zajlott le az egyiptomi biztosító gépek és az izraeliek között. Ebben a légicsatában két izraeli gépet lőttek le, de egy egyiptomi gépet is találat ért. A le’ott gyptomi gép pilótája esteoktóber 9., csütörtök ernyőn leereszkedett a Szuezi-csatorna nyugati partjára. A lap rámutat arra, hogy Izrael tudatosan elködösíti és letagadja veszteségeit, mert meg akarja őrizni légi fölényének mítoszát és mert nem akarja, hogy lakossága elveszítse bizalmát az izraeli légierőben. A kairói lapok újabb részleteket közölnek az izraeli rakéta- és radarbázisok ellen végrehajtott egyiptomi légitámadásról. A támadás meglepetésként érte a megszállókat, mert nem gondolták, hogy fél órával naplemente előtt légi tevékenységbe kezdenek az egyiptomiak. A bombázás tíz percig tartott és a kitűzött célokat — bizonyos rakétakilövő és radarállomásokat a csatornavidék északi, középső és déli részérő* — mind elpusztították. Újabb tábornok Brazília élén RIO DE JANEIRO Emilio Garrai&tazu Medici, aki a brazíliai katonai junta döntése alapján november 15-én foglalja el az elnöki szintoet a súlyosan beteg Costa e Silva utódjaként, rádió- és tv-beszédében ismertette politikai programját. Beszédében „szabad sajtót, szabad egyházi és egyetemi életet” ígért, ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy keményen fel fog lépni mindenfajta „felforgató és terrorista” tevékenység ellen. „Amint a diákok, politikusok és újságírók felhagynak az ilyesfajta tevékenységgel, megteremtem szabadságuk feltételeit1 ” — mondotta a tábornok. „Brazília jelenleg olyan rendszer uralma alatt él, amelyet nem lehet teljességgel demokratikusnak nevezni” — mondotta a tábornok, gyökeres változásokat ígérve, ugyanakkor elismeréssel szólva Costa e Silva politikájáról. LAS AZ m BRAZIL ELNÖK BESZÉDE JARRING MEGSZAKÍTJA MISSZIÓJÁT VEGASBAN FOLYTATÓDNAK A ZAVARGÁSOK MEDICI TÁBORNOK, Brazília új elnöke hivatalosan ugyan csak november közepén váltja le Costa e Silva marsallt, gyakorlatilag azonban már az ország államfőjének tekinthető. Erre utal az is, hogy a 64 éves generális rádió- és televíziós beszédében körvonalazta programját. Beszéde egyelőre tipikusan a katonai diktatúra hangja és ezen a rezsim liberalizálására tett ígéretek egy jottányit sem változtatnak. A tábornok „szabad sajtót, egyházi és egyetemi életet” ígért, de csak akkor, ha a felsorolt szektorokban az újságírók, papok és egyetemisták „maguk teremtik meg szabadságuk feltételeit”. Vagyis magyarul: ha az elnök biztosítottnak látja, hogy a felsoroltak azt és csak azt mondják, amit ő jónak lát , akkor megszólalhatnak. A beszéd során elhangzottak a többi, ilyenkor már szinte kötelező elemek is. Medici hangsúlyozta, hogy „nem pályázott” az államfői méltóságra, de „nem is utasíthatta vissza” azt. Elismerte, hogy az országot, irányító , katonai vezetést „nem lehet, teljesen demokratikusnak nevezni”, ugyanakkor elismerő szavakkal emlékezett meg elődje, Costa e Silva munkásságáról, Összegezve: a beszéd semilyen értelemben nem keltett meglepetést. Nemcsak Medici tábornok gondolkodásmódját tükrözi, hanem azt a rendkívül bonyolult helyzetet is, amelyben elhangzott. Az új elnök szemmel láthatólag csak arra vigyázott, hogy egyetlen csoportot se bántson meg és ne is kötelezze el magát, valamilyen irányban. Senki sem várhatta — nem is várta —, hogy ebből a beszédből megtudja Medici szándékait. És ha ez valamely csoda folytán meg is történt volna, még mindig ott van az ismeretlen mélységű, de feltétlenül létező szakadék bármelyik új brazil vezető szándékai és lehetőségei között. ■ MEDICI JÖTT — Gunnar Jarring, az ENSZ-főtitkár közel-keleti megbízottja pedig — legalábbis egyelőre -megy. Jarring csaknem féléves szünet után szeptember közepén kísérletezett ismét, azzal, hogy közelebb hozza a közel-keleti megegyezést. Erőfeszítései azonban teljesen eredménytelenek maradtak, így visszatér tulajdonképpeni állomáshelyére, Svédország moszkvai nagykövetségére. Küldetésének újabb sikertelensége jól érzékelteti annak a krízisnek a mélységét, amely a közel-keleti hidegháborút immár esztendők óta melegháborúvá változtatta. Az AMERIKAI kaszinó-fővárosban, Las Vegasban folytatódnak a négernegyed zavargásai. Eddig legalább ötven sebesülés és száz letartóztatás történt. A Las Vegas-i események újra bebizonyítják: illúzió a négerkérdésben gyökeres pozitív fordulatot várni, amíg a kabinet Vietnamban, pusztításra költi el az otthon, a gettók felszámolás«», hoz égetően szükséges mililiárdokat. «. »’<», Sztrájkmozgalmak Nyugat-Európában Naponta tucatnyi olyan hírrel találkozunk a szerkesztőség telexgépeken, amelyek a tőkés országok dolgozóinak követelési mozgalmáról szólnak: kiskereskedők sztrájkja Franciaországban; fémmunkások szövetkezési akciója Olaszországban; bányászsztrájk Nyugat-Németországban; textilesek bérharca Angliában; sztrájkoló spanyol munkásokat tartóztattak le Andalúziában; Nixon elnök rendelettel megakadályozta a vasutassztrájkot az Egyesült Államokban, és így tovább. • Ez a helyzet késztette a napokban a francia nagytőkések egyik pénzügyi lapját, a Vie Francaise-t a következő megállapításra: „Egy dolog bizonyos: jelenleg a dolgozók minden rétege jelen van a szociális élet színpadán, s megállapítható, hogy a kormányokkal és a tőkésekkel folytatott vitájuk általános követeléseket fogalmaznak meg az értelmiségi szakemberek, a munkások, a parasztok, a kiskereskedők, a kisiparosok, a diákok”. Ennek a sok országra kiterjedő — a tőkés lap által általános vitaként említett — követelési mozgalomnak több közös jellemzője van. Az alapvető jellemző, hogy a bérmunkások és a dolgozók tömege áll szemben a tőkésekkel és a monopolisták kormányaival, vagyis a tőkés kizsákmányolással. Az is jellemző, hogy a monopoltőke megpróbálja útját állni ezeknek az akcióknak. A kommunista és munkáspártok moszkvai nyilatkozata ezt mondta erről: „Az imperializmus a munkásmozgalom ellen harcolva lábbal tiporja a demokratikus jogokat és szabadságjogokat, leplezetlen erőszakot alkalmaz, a rendőrterror kíméletlen módszereihez és munkásellenes törvényekhez folyamodik. Emellett felhasználja a demagógia, a burzsoá reformizmus eszközeit az opportunizmus ideológiáját és politikáját is. szüntelenül új módszereket keres, hogy a munkásmozgalmat belülről megossza, s „beleillessze a kapitalista rendszerbe". Vagyis röviden szólva a tőkések és munkások között folyó osztályharc nemcsak éleződik, de mind bonyolultabbá válik. A tőkések a nyílt, az erőszakszervezetekkel folytatott elnyomás mellett a helyzetnek megfelelően újabb és újabb trükköket alkalmaznak a kizsákmányolás zavartalanságnak biztosítására, a még nagyobb pro titok szervezésére. Ebben a törekvésükben leghatározottabb támogatást kapják, érdekeik legfontosabb védelmezőitől, a tőkés kormányoktól. A kormányok miniszterei és a tőkés lapok együtt szónokolnak a béremelést követelő munkások felé — mint ezt Nyugat-Németországban tették legutóbb —, hogy ,,a bérek újabb emelésével meginogna a józan értelemtől összetartott bérpolitika épülete”. A munkások viszont jól tudják, hogy egyrészt nem a „józan értelem” az alapja a tőkés bérpolitikának, másrészt, hogy semmi nem omlik össze a béremelések hatására. Jó példa erre a tavaly májusi nagy általános sztrájk Franciaországban és a sztrájk hatására megadott 14 százalékos béremelés. Egyszerűen csak az történt, hogy a tőkések leadni kényszerültek egy morzsányit óriási profitjaikból a dolgozóknak, s ezt később a kormány cinkossága mellett az árak emelésével igyekeztek visszaszerezni. Ez a manőverezés is leplezte a tőkés bérpolitika igazi alapját, nevezetesen a munkásellenes profithajhászást. E bér- és árpolitika segítségével a monopoltőke a tavalyi engedménynek több mint felét visszalopkodta a munkásoktól. Így a jelenlegi munkástüntetések, paraszti tüntető felvonulások teljesen szükségszerűen következtek be. A munkások ismét 10 százalékos béremelést követelnek. A tőkések még ellenállnak, a kormány pedig újabb 2 százalékos áremelkedést harangozott be év végére. Vagyis, ha még teljesítené is a munkások 10 százalékos béremelési követeléseit, nem lenne semmi haladás a tavalyi helyzethez képest. Vajon a tőkések és a kormányaik azért zárkóznak el a békövetelések elől, mert a vállalatok jövedelmezősége nem teszi azt lehetővé? Egyáltalán nem. A vállalatok nyeresége állandóan növekszik. Hogy ennek ellenére nem emelik a munkások és a bérből élők fizetését, az a tőkés szociálpolitikán kívül a tőkés világban végbemenő nagy szerkezeti átalakulásokkal is magyarázható. A mind élesebbé váló nemzeti és nemzetközi versenyben a kisebb és gyengébb cégek tönkremennek. Ez ellen tőkeerejük növelésével védekeznek a vállalatok. A tőkét viszont a munkások rovására szaporíták. Ez a folyamat tehát egyszerű tőkés reflex, aminek kedvez a munkanélküliek állandó, az ipari és a mezőgazdasági struktúra átalakulásával naponta szaporodó serege. E kizsákmányolási reflex ellen lépnek fel a tőkés világbán a munkások és a dolgozók egyetlen fegyverükkel, a sztrájkkal, K. í. HANOI: A WDK külügyminisztériuma élesen elítélte az amerikai—saigoni hatóságok Thu Dac börtönben alkalmazott terrorista-módszereit. A külügyminisztérium ezeket a bűntényeket úgy tekinti, mint az amerikai imperialisták és a saigoni szövetségeseik által alkalmazott fasiszta módszereknek a bizonyítékát. SZÓFIA: Szerdán visszaérkezett Szófiába a Todor Zsivkov, vezette bolgár párt- és kormányküldöttség, amely Berlinben részt vett az NDK megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. LONDON: Az angol külügyminisztérium bejelentette, hogy Antony Grey, a Reuter iroda pekingi tudósítója, aki szombaton szabadult 26 hónapos háziőrizetből, megkapta a kiutazási engdélyt a kínai hatóságoktól. WASHINGTON: Többnapos tüntetéssorozat kezdődött szerdán* Chicagóban a diákok, a demokratikus társadalomért elnevezésű radikális szervezet tagjai a tüntetéseken tiltakozni akarnak a vietnami háború, a chicagói rendőrség erőszakos fellépése és különösen a városban folyó „összeesküvési per” miatt. A per nyolc vádlottja ellen a tavaly augusztusi chicagói tüntetések szervezése miatt indítottal eljárást. A nyolc vádlottat „kormányellenes összeesküdt vés” címén akarják elítélni.