Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-08 / 107. szám

*AAAAAAAAAA.­­SA Péntek esti külpolitikai kommentárunk Maffia és politika ISMÉT GYILKOLT a maffia — jelentik öles cím­betűkkel az olasz és nem olasz lapok. Szinte nincs olyan cím, amelyből hiányozna az „ismét” szó. A maffia gyil­kosságai sok évtizede követik egymást, ezért elengedhe­tetlen a gyakoriságot érzékeltető kifejezés. A maffia arab szóból származik és eredetileg mene­déket jelentett. Sőt, nemcsak a szó, maga a szervezet is, amely évszázadokkal ezelőtt a földesúri önkénnyel szem­beforduló szegények testülete és valóban menedéke volt. A múlt század második felében azonban a maffia jellege megváltozott. A szervezetet a nagybirtokosok, a hatal­masok vették át alapítási és első számú működési terü­letén, Szicíliában. Így született meg a földkerekség talán leggátlásta­lanabb és egyik leghatalmasabb bűnszövetkezete, amely most ismét hallatott magáról: nem sokkal egy, „túlságo­san szimatoló” újságíró nyomtalan eltűnése után chicagói gengszterfilmbe illő módon végzett a 65 esztendős Pietro Scaglioneval, Palermo főügyészével. A MAFFIA mindmáig élő titokzatosságára jellemző, hogy a Scaglione-üggyel kapcsolatban két, egymással gyökeresen ellenkező verzió van folyamatban. Az egyik szerint a főügyész értékes adatokat szolgáltatott az olasz parlament maffia-ellenes különbizottságának és a maffia most elhallgattatta régi halálos ellenségét. A másik vál­tozat: a főügyész sok esztendeje a maffia embere és er­ről sokszor bizonyságot is adott Megemlékeznek arról, amikor a bűnszövetkezet egyik vezérét, a hírhedt Lucia Liggiót, a most meggyilkolt főügyész hagyta futni, úgy, hogy a Rómából érkezett letartóztatási parancs hatályát saját hatáskörében két napra felfüggesztette. Ez a két nap persze elég volt a szökéshez. Scaglione most belefáradt mindebbe és áthelyeztette magát egy másik városba, Leccébe. A maffia attól tar­tott, hogy a túl sok tényt ismerő főügyész itt már nehe­zebben ellenőrizhető, ezért a biztosabb megoldást válasz­totta­k, hangzik ez a második változat Bármelyik feltevés bizonyul igaznak, a lényeg nem ez, hanem az, ami az Olasz Kommunista Párt készülő interpellációs beadványának címe lesz: „Maffia és poli­tika”. Az olasz dél ugyanis változatlanul állam az ál­lamban, a nagybirtok, az elmaradottság bástyája, ame­lyet egy világ választ el a dinamikusan fejlődő északtól. Ezt a világot a múlt mozdulatlanságát a korlátlan ki­zsákmányolás lehetőségét védi a maffia minden esz­közzé. „ÓMÉRTÁT HALLGASS! Ez a maffia legfőbb pa­rancsa és aki megszegte ezt a parancsot, azzal végzett a lefűrészelt csövű puska, a rettegett lapara. A kommu­nista párt Longo főtitkár elnökletével megtartott veze­tőségi ülése és készülő dokumentuma, valamint az egész olasz közvélemény hangos felháborodása arról tanúsko­dik, hogy Itáliában vannak erők, amelyek megtörik majd az „omerta” misztikus hatalmát. aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa^saa^aaaaaaaaaaaaa^ Losoncai Pál fogadása Losoncai Pál, az Eln­öki Tanács elnöke Péter János külügy­miniszter­­ társasá­gába fo­­gadta Farouk Abu Eisát, a Szudini Demo­­ Köztársaság külügyminiszterét. Schumann hazautazott Moszkvából Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára pénteken meg­beszélést folytatott a hivata­los látogatáson Moszkvában tartózkodó Maurice Schu­mann francia külügyminisz­terrel. Mint közölték, a megbeszé­lésen a szovjet—francia kap­csolatok fejlődésének távla­taival és néhány más kér­déssel foglalkoztak. A meleg, baráti légkörben folyt meg­beszélésen Gromiko szovjet külügyminiszter is részt vett. A francia külügyminiszter pénteken befejezte a szovjet kormány meghívására Moszk­­vában tett négynapos hiva­talos látogatását és a délutá­ni órákban repülőgépen vis­­­szautazott Párizsba. Mái. május 8., szombat : UpfielfSo. Fock Jenő: „Fejlődésünk lényeges követelménye, hogy a párt és a kormány a szakszervezetekkel együtt, egyazon cél érdekében cselekedjen” (Folytatás az 1. oldalról) Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke felszólalása nagy részében a kormány és a szakszervezeteik együtt­működésének lényeges kér­déseivel foglalkozott. — Munkánk, fejlődésünk lényeges követelménye — mondotta —, hogy a párt és a kormány a szakszerveze­teikkel együtt, egyazon cél érdekében cselekedjen. Hangsúlyozta: a párt ve­zető szerepe ma jobban ér­vényesül, mint ezelőtt bár­mikor, többek között éppen azért, mert a kormánynak is, a szakszervezetnek is meghatározott feladatkörük, lehetőségük van ahhoz, hogy önállóan gondolkodjanak és cselekedjenek. A párt érett­nek tekinti a szakszerveze­teket és a kormányt, s ezt a folyamatot tovább akarja erősíteni, ám esetenként sem a kormány, sem a szak­­szervezetek nem élnek meg­felelően hatáskörükkel. — Úgy vélem — mondot­ta Fock Jenő —, tevékeny­ségünk a kormányzati és szakszervezeti munkában is annál eredményesebb lesz, minél inkább merünk önál­lóan, felelősségteljesen cse­lekedni, hiszen ismerjük a párt irányvonalát. Az egyes kérdéseket ná­lunk ma nem egy, két vagy tizenkét ember dönti el, hanem minden lénye­ges dologban tanácsko­zunk a dolgozókkal Utalt a kormány elnöke arra a közvélemény által is ismert tényre, hogy a SZOT vezetői és a kormány tag­jai félévenként rendszere­sen tanácskoznak. Az együtt­működés azonban ennél sokkal szorosabb, minden­napibb. A SZOT főtitkára rendszeresen részt vesz a kormány ülésein, s a Mi­nisztertanácsban napirendre kerülő témák már az előké­szítés időszakában ismertek a szakt­­ervezetek előtt, azo­kat­­­hát nem állítják kész helyzet elé. A kormány gazdasági bizottságában is képviselve van a SZOT. Helyeselte a kormányelnök azt a javaslatot, hogy a kormányzati munkába az eddiginél jobban vonják be ezután az iparági szakszer­vezetek vezetőit is. A normarendezés szüksé­gességéről beszélt, hogy a normákat mindig az új technológiákhoz, az újfajta szervezettséghez kell igazí­tani. De semmi esetre sem úgy, amint egy sor üzem­ben mostanában történt, hogy néhány ember össze­dugta a fejét, és nem tár­gyalva se a pártszervezet­tel, se a szakszervezettel, egyszerűen átirkálták a nor­mákat, „eszi, nem eszi, nem kap mást” alapon. Az ilyen módszer elítélendő, ez az el­járás a szakszervezet sem­mibevételét jelenti. Beszélt a Minisztertanács elnöke a munkaerőmozgás­ról, a törzsgárdatagok na­gyobb megbecsüléséről, a szocialista brigádmozgalom kérdéseiről, a káderpolitika problémáiról, szociális kér­désekről. Utalt arra, hogy már ez év végéig ren­dezni kellene azoknak a nyugdíjkorhatárt elérők­nek a helyzetét, akik még jó egészségnek ör­vendenek, bírják a mun­kát. — Már a jövő évben be kellene vezetnünk — mon­dotta — olyan gyakorlatot, amely arra ösztönzi a kor­határt elérőket, hogy ne akarjanak rögtön nyugdíjba menni. Változtatni lehetne a je­lenlegi előíráson, misze­rin­t a nyugdíjösszeg felső határa az eredeti kereset 75 százaléka.Ezt fel kellene emelni 80—85, vagy 90 százalékra, olyanformán, hogy a nyugdíjkorhatár után munkában töltött további évek kétszeresen vagy háromszorosan szá­mítsanak. Azon is gondolkodnunk kell, hogy kiterjesszük a nyugdíjasok egyes területe­ken már tíz, illetve tizen­kettő ezer forintban meg­állapított, az évi hatezer forinthoz képest már jóval felemelt kereseti lehetősé­get. Ennek kidolgozásában van még tennivalónk. Foglalkozott felszólalásá­ban Fock Jenő is a kong­resszuson sokat felvetődő kérdéssel, a nők helyzeté­nek javításával. Elmondot­ta, gyökeresen a kormány­zat akkor tudna javítani a nők helyzetén, ha az anya­gi lehetőségek ezt jobban megengednék. A negyedik ötéves terv­ben meghatározott 400 ezer lakás felépítéséről szólva azt mondotta, hogy ebben a kérdésben semmiféle alku­nak és vitának helye nincs, mert csak ennek a vállalás­nak a teljesítésével tudjuk majd a 15 éves lakásépítési programunkat is megvalósí­tani. A továbbiakban még az ár- és bérintézkedésekről beszélt. Befejezésül ezeket mondotta: — Sikeres négy esztendő áll mögöttünk és lelkesítő, nagy feladatokat kell meg­oldani a következő eszten­dőkben. A kormány, a szak­­szervezetek, a­­ dolgozók gondjait is ismerjük, meg­értjük, azok saját gondja­ink is, amelyek megoldásá­ért továbbra is együtt kell munkálkodni. * * * A kongresszus mai, utolsó munkanapján a vitában el­hangzottakra adnak választ, sor kerül a tisztségviselők megválasztására és határo­zathozatalra. T­ rock Jenő, az MSZMP KB tagja, a Minisztertanács el­nöke a szónoki emelvényen. (MTI fotó — Pálfai Gábor felv. — KS) Dollárválság A nemzetközi valuta­alap igazgatói Washingtonban ül­nek össze tanácskozásra, hogy megvitassák a kapita­lista pénzpiacot fenyegető legújabb dollárválság leküz­désének módozatait. John Connally amerikai pénzügyminiszter ismételten hangsúlyozta, hogy a Nixon­­kormány a maga részéről nem hajlandó sem a dollár devalválására, sem pedig az amerikai bankkamatláb eme­lésére, hogy ily módon vissza­csábítsa a magasabb európai bankkamatlábak vonzására odaáramlott spekulatív tő­két. Connaily hangoztatta, hogy az USA „nem hajlan­dó feláldozni saját gazdasá­gi életének fellendítését” a külföldi valutanehézségek enyhítése érdekében. Az amerikai bank kamatláb eme­lése — vagyis a hitelek meg­drágítása — ugyanis ponto­san attól a „serkentő” injek­ciótól fosztaná meg az ame­rikai kincstárat, amely a Ni­­xon-kormány egyetlen haté­kony eszköze a stagnáló amerikai gazdasági élet fel­élénkítésére az 1972-es el­nökválasztások előtt. Ma üli meg a Német De­mokratikus Köztársaság fel­szabadulásának 26. évfordu­lóját. Ez az ünnep más meg­emlékezésekkel is egybeesik: 26 évvel ezelőtt, ezekben a napokban kapta az utolsó csapásokat a német fasiz­mus. A Harmadik Birodalom összeomlott, de annak a győ­zelemnek, amelyet a szovjet hadsereg katonái és a szö­vetségesek a német fasizmus fölött aratták, egyik nagy történelmi eredménye, hogy a romokon létrejött a német munkás-paraszt állam. Az NDK egykor Németor­szág szegényebb része, ma a világ tizedik legfejlettebb ipari országa. Egykor junke­rek hitbizománya, ma virág­zó, önálló állam. A felszaba­dított földön a nép lerázta magáról a földbirtokosok és a tőkések igáját, kialakította a szocialista társadalmi ren­det A német munkás-paraszt állam megalakulása fordulat Európa történetében. A negyed évszázad alatt nehéz utat járt meg ez az ország, de fejlődése immár imponáló. Iparcikkei négy világrészben ismertek, s a lipcsei vásáron a legnagyobb világcégek is szívesem vesz­ As NDK ünnepe­ nek részt. Bizton támaszkod­va arra a társadalmi-gazda­sági alapra, amelyet megte­remtett, az NDK a nemzet­közi élet jelentős tényezője lett. Megjelent a világpoliti­ka színterén, s nemcsak né­met földön, a múltba veszett birodalom határain belül, képviseli a haladást és a bé­két, hanem — a testvéri szo­cialista országokkal karöltve — a nemzetközi porondon is. A Német Demokratikus Köztársaság mind nagyobb tekintélyt szerez magának a nem szocialista világban is. Letűnt a Hallstein-doktrína kora! Ma már 29 állammal van Berlinnek diplomáciai kapcsolata, 34 másikkal tart fönn hivatalos kapcsolatot és csaknem 300 nemzetközi szer­vezet tagja. Annak, hogy még nem minden kormány ismeri el diplomáciáikig a Német Demokratikus Köz­társaságot, egyik fő oka a tőkés német állam, a Német Szövetségi Köztársaság ma­gatartása. Bonn álláspontját azzal indokolja, hogy a két német állam „nem külföld egymás számára”, tehát úgy­nevezett „belnémet” kapcso­latokat kell egymással te­remteniük. Valójában ilyen kapcsolatok nincsenek, és nem is lehetnek, hiszen a válto­zatlanul tőkés Német Szövet­ségi Köztársaság mellett van önálló és szuverén szocialis­ta német állam is, a Német Demokratikus Köztársaság. Szükséges és kívánatos az NDK és az NSZK közötti jó viszony, de csak a szuverén országok közötti nemzetközi kapcsolatok normái alapján. Az NDK elismerése az euró­pai kibontakozás egyik fő feltétele. Az NDK m­ind a bdsS épí­tésben, mind nemzetközi helyzetét tekintve fölfelé íve­­lő úton halad. Biztosítékot nyújtanak erre eddigi sike­rei, biztosítékot nyújt az in­­ternacionalista összefogás a testvéri szocialista országok­kal, elsősorban a Szovjet­unióval.­ E felszabadulási ünnep em­lékezés és alkalom a jövő­be mutató gondolatok ös­­­szefoglalására. Alkalom szív­ből jövő jókívánságaink ki­fejezésére. T. FOGYASZTÓINK! Eger város területén a 10 kV-os transzformátor-állomások fenntartási munkái miatt az alábbi helyeken lesz áramszünet: 1971. MÁJUS 10-ÉN 6—15 óra között: Ady u., Ipolyi u„ Nagyrét u„ Úttörő u., dr. Münnich u„ Raktár u., Szeszfőzde u., Lenin út (Nagy József u.—Szesz­főzde u., Gárdonyi tér, Farkasvölgy között), Nagy J. u. 1971. MÁJUS 11-ÉN 6—15 óra között: Egészségház utcai lakótelep, Klapka u., Kossuth L. t. (Líceum híd között), Dobó tér, Jókai u., Alkotmány u„ Marx K. u„ Széchenyi u. (Líceum—Vörös Csillag Mozi között) Bajcsy-Zs. u. (X 13. sz.-tól Foglár u., Zalár u., Gerl M. u. 1971. MÁJUS 12-ÉN 6—15 között: Bródy u., Beloiannisz a„ Orgonás tér, Városfal u., Szmre­­csányi tér, Kacsapart u., Rózsa u., Széchenyi u. (Vörös Csillag Mozi—Széchenyi u. 56. között), Kovács J. u., Sertekapu u„ Kisvölgy u., Vitkovics u., Lenkey u. Lejtő u., Torok köz, Maczky V. u., Katona tér, Zalár u., Sándor I. u., Rottenstein köz. 197L MÁJUS 13-ÁN 6—15 óra között: Sas út (Lenin út—vasút között), Puchy u­. Breznay u., Keglevich u., Külsősor u., Lenin út (Szeszfőzde u.—Nagy­váradi u. között), Vincellériskola u., Galagonyás u., Rozs­nyói u., Attila u„ Szénáskert u., Széna tér, Vasút út, Koszorú u„ Árpád u„ Farkasvölgy u., Kapás u., Borház sor, Almás­ u„ Szovjethadsereg u., Deméndi u„ Fertő-dű­lő, Szalóki u„ Kőkút u„ Paphegy u., Rajner K. u., Endresz u„ Koháry u„ Szederkényi u., Balaskovics u., Gyöngy u, Pacsirta a* Tévesztő köz, Grónay utcai tömb­belsőt WRL MÁJUS 14-ÉN 6—1S óra között: Bartók tér, Arany 3. a„ Sóház tu, Vörösmarty u. (Bartók tér—Petőfi u. között) Somogyi u., Neumayer u., Ko­­lacskovszky cl. Reményi tér, Bacsó u., Telekesi u., Trini­­tárius a« Szabadság tér, Bajcsy-Zs. n. (1—13. között), Kossuth u. (1—6. sz. között), Széchenyi u. 2—6. sz. kö­­zött), Man K. u. (2—10 sz. között). Az áramszünettel kapcsolatos kérdésekre készséggel ál­lunk fogyasztóink rendelkezésére a 20-70, 25-39-es tele­­fonszámokon. BMÁSZ VÁLLALAT EGRI KIRENDELTSÉGE

Next