Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXXI. évfolyam, 101. szám ÁRA: 1,60 FORINT 1980. május 1., csütörtök A munkáról és önmagunkról ismét a munkát ünnepeljük. Május elseje tele a munka dicséretével, költői szimbólumaival. Alanya, a dolgozó ember, maga is jelképpé magasztosul. A munka verejtéke csillogó gyöngyökké nemesedik, az izmok kisimulnak, a tekintet öntudatot sugározva fürkészi a távolságot, és mármár találni kell egy rendezetlen vonást, egy makacskodó aszimmetriát, hogy összetartsa a valóságot a megálmodott ideállal. Makacskodhat bennünk is a gondolat, az ellenvetés: majd holnap — az ünnep után újra megindul a hajnali-reggeli áradat, hogy a „névtelenek” álmos és fáradt tömegként elözönlik a nagy munkahely, a társadalom számukra kijelölt terepét, hogy tegyék azt, ami nélkül nincs hierarchia, nincs státusz, nincs hatalom, nincs pozíció és nincs kultúra sem. Ördögi alku: egy napért majd háromszázat! Ám mégis: nincs az a kajánkodás, amely tagadhatná az ünnep jogosságát. Az alkotás öröme, a dolgok feletti uralom szabadságérzete, s a nyomába szegődő tágabb öntudat, amely alapján majd évszázada éppen a maga számára vívta ki a munkás, a munka ünneplésének jogát, az ünneplés önkéntessége — megannyi érv, hogy belássuk: a munkával a munka világa ünnepli, becsüli és emeli társadalmi érvényűvé önmagát. Ezt a tartalmat pedig nem lehet sem kívülről ráerőszakolni, sem megtagadni tőle. Ünnepelni csak létező, valóságos eszmei és etikai tartalommal lehet, s ez alól a munka ünnepe sem kivétel. De ugyanez az értékrendszer dacol azokkal az ellentmondásokkal is, amelyek mindmáig kísérik a munka társadalmi világát, és éles kontrasztokat képeznek a munka általános társadalmi és etikai tartalma, valamint konkrét formái között. Hiszen nem felesel-e mindmáig egymással a „munka tette az embert emberré” elv a munkában megrokkantak szomorú látványával, egyes munkafajták butító monotóniájával? A megkövetelt intenzitás az emberformálás mértékét parancsoló visszafogottságával? A specializáltság a sokoldalúság és teljesség eszményével? A „pénzből élünk”-elv nemcsak cinikus, de piacot, üzleteket járó, vagy éppen családi házra várók hétköznapi igazságaként a „munkából élünk” egyenlőtlenségeivel? Vagy éppen a kisebb-nagyobb ügyeskedők kérkedő lehetőssége és kivételezettsége, kihívó pökhendisége a munkából élők lehetőségének behatároltságával ?■ Egyéni, fegyelmezetlenségek, abnormális, „szabályt erősítő” elhajlások felnagyított, rossz hangulatot keltő vagy szándékoló kisiklásairól lenne csupán szó? A társadalomtudomány tagadja ezt. Kategóriái, amelyekből levezeti a valóság tarka jelenségvilágának e negatív oldalát, túl általánosak ahhoz, hogy az egészet a véletlenszerűségek, vagy éppen a szubjektív rosszakarat számlájára írhatnánk. Munkamegosztás a maga tagoló, hierarchiákat eredményező formáival, árutermelés, a maga külsődleges mércét és követelményt támasztó mértéktelenségével, „rossz végtelenjével”, csak egyének és nemzetek vetélkedőjében győztesek és vesztesek, nyerőket és vésztőkét feltételez — ezek azok az alapkategóriák, a munka társadalmilag és történetileg létező objektív meghatározottságai, amelyekből kinő a társadalmi uralom és egyenlőtlenség minden modern disszonanciája. Ünnepeljünk hát és adjuk meg magunkat? Szocialista társadalmunknak aligha lehet ez a logikája. Igaz, a szocializmust mint a munka társadalmát ma már nem egyszerűen csak harmonikus és problémamentes valóságként idézzük meg a magunk számára, hanem a „munka társadalma” meghatározásba egyre inkább beleértjük a feladatok és követelmények bonyolult és korszakos jellegét is. Nem ígérhetjük a magunk számára, hogy feloldjuk a munka egyoldalú erőfeszítéseket teremtő, „mértéken felüli” jellegét, de azt igen, hogy ez az erőfeszítés és áldozat az élet minden területén megkapja, és egyre inkább meg kell kapnia a maga társadalmi elismerését és felértékelődését. És ez korántsem kevés. Hiszen ez a munka nem szavakat igényel, hanem maradandó, eredményes — és sokszor a ma még nyerészkedők és privilegizáltak lenézését, olykor ellenállását kiváltó — tetteket. Bátorságot, demokratikus intézményrendszereket, nyilvánosságot és társadalmi részvételt. A mindig újraformálódó társadalmi és történelmi körülményekhez mért társadalmi — politikai és közéleti — hozzáállást, közgazdasági számításokat, a munka társadalmi szervezetének állandó módosításait és a teljesítmény mindenkori, bürokráciamentes megbecsülését és a teljesítménynélküliség egyértelmű elutasítását. Fejlett, társadalmasult világunk bonyolult és szerteágazó rendszereiben a munka felszabadítása csak e bonyolult rendszerek közvetítőcsatornáin keresztül biztosítható. Ezeken keresztül őrizhetjük meg és teremthetjük újjá a munka társadalmilag olyan fontos és nélkülözhetetlen etikáját, amely egyre kevésbé lehet ma már a közéletből kiszorult , kiszorított egyének életelve, mert egyre inkább e társadalmat magáénak valló, közéleti tudattal és öntudattal rendelkező egyének kötelességtudataként élhet csak tovább. Ünnepeljük hát a munkát ! Megidézve teljesítményeit, s a teljesítményeiben megvalósult alkotó embert. *De ünnepeljük kritikával és önkritikával is. A már teljesített és még teljesítetlen feladatainkról nem elfeledkezve. Hülvely István Zászlófelvonás Május elseje, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepe tiszteletére szerdán délután a Parlament előtti Kossuth téren katonai tiszteletadás közepette felvonták az állami zászlót. Ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi Felszabadulási emlékműnél. tartottaa IPirai ® 2EiortciBoos A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács szerdán ülést tartott. Lázár György, a Minisztertanács elnöke tájékoztatta a kormányt dr. Bruno Kreiskynek, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárjának meghívására Ausztriában tett nem hivatalos látogatásáról. A kormány a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. A belügyminiszter, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter jelentést tett a közúti közlekedés biztonságával kapcsolatos 1972. évi kormányhatározat végrehajtásának tapasztalatairól. Ezek szerint az elmúlt években a közlekedés biztonsága javult, a balesetek száma — a gépjármű állomány nagymértékű növekedése ellenére — nem emelkedett. A kormány a jelentést elfogadta és felhívta az illetékes minisztereket, hogy a helyzet további javítására, elsősorban a halálos kimenetelű és súlyos balesetek számának csökkentésére, illetve megelőzésére tegyenek intézkedéseket. A Minisztertanács elfogadta a munkaügyi miniszter előterjesztését a munkásszállásokról 1976-ban hozott kormányhatározat végrehajtásának tapasztalatairól. Az elmúlt években a vállalatok erőfeszítéseinek eredményeként a munkásszállókban fokozatosan csökkent a zsúfoltság, nőtt a megfelelő színvonalú ellátást biztosító helyek aránya. A lakók életkörülményeinek javítására azonban — elsősorban a fővárosban — változatlanul nagy figyelmet kell fordítani. Helyes, ha a vállalatok közös összefogással építenek és tartanak fenn munkásszállásokat, így nagyobb lehetőségük van ésszerűbb fejlesztéssel magasabb színvonalú ellátásra. ■ (MTI) . AHOL EGER ÜNNEPLŐ LAKOSSÁGA ELVONUL (Fotó: Perl Márton) Jakab Sándor ünnepi köszöntője a rádióban és a televízióban Május 1-e, a munkásosztály nagy nemzetközi seregszemléje alkalmából Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese mondott ünnepi beszédet a rádióban és a televízióban. A SZOT főtitkárhelyettese a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, népköztársaságunk kormánya és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében köszöntötte május 1-e alkalmából a munkásokat, a termelőszövetkezeti parasztokat, értelmiségieket, hazánk minden dolgozóját. „A magyar munkásosztály — népünk egyetértésével — együtt halad a világ különböző országaiban élő osztálytestvéreivel, az emberiség jövőjét fenyegető erők elleni harcban’’ — hangoztatta többek között Jakab Sándor ünnepi rádió-, és., tévébeszédében. Folytatódott a vállalati ünnepségsorozat Kitüntetéseket, kiváló címeket adtak át Szerdán folytatódott megyeszerte az az ünnepségsorozat, melyen május 1-e alkalmából több vállalat, szökér helyein is kiváló cím átadásra jöttek össze Hatvanban az érintett üzemek, intézetek dolgozói. A Hatvan és Vidéke Takarékszövetkezet az eltelt három év során immár másodszor nyerte el a Pénzügyminisztérium Kiváló Takarékszövetkezet kitüntető oklevelét, továbbá a SZÖVOSZ elnöke, a KPVDSZ és a szaktárca vándorserlegét. A 16 ezer tagot számláló takarékszövetkezet tavaly 24 millió forinttal növelte betétállományát, amely ilyenformán 250 millióra emelkedett. Folyósítottak 56 millió forint kölcsönt lakásépítésre, mezőgazdasági célokra és egyebekre. A biztosítási díjbevételük is elérte csaknem a négymillió forintot. Az ünnepségen Herczeg Alajos igazgatósági elnök emlékezett meg május 1-ről, majd méltatta a múlt évi eredményeket. Az ünnepség második részében kitüntetéseket jutalmakat adtak át. Erdélyi Ferencné a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesült, öten kiváló dolgozók lettek, a horti Martos Flóra szocialista következet vehette át múlt évi munkájáért a kiváló címet, vagy más magas kitüntetést, gád pedig átvehette az arany fokozatot. A másik ünnepséget a Liszt Ferenc Művelődési Otthonban tartották, ahol a ZÖLDÉRT hatvani egységét tüntették ki kiváló címmel. Itt Patkó József igazgató méltatta a dolgozók munkáját, hangsúlyozva, hogy tervüket 300 vagonnal túlteljesítették és értékesítésük is 22 százalékkal haladta meg a tervezettet. Ezt követően itt is kitüntetéseket adtak át. Kiváló vállalat az ÉMÁSZ Az Észak-rpagyarországi Áramszolgáltató Vállalat tavalyi műszaki-gazdasági eredményei alapján tegnapi ünnepségén vehette át a szakminisztérium és a szakszervezet által adományozott kiváló vállalat címet. Kiemelkedő eredményeket értek el a munkaversenyben, a szocialista brigádmozgalomban, s ennek elismeréseként adták át több brigádnak az arany, ezüst, illetve bronz fokozatot. A Munka Érdemrend bronz fokozatát Prokai Ferenc villanyszerelő csoportvezető kapta meg, tizenegyen pedig a vállalati kiváló dolgozó kitüntetést nyerték el. Kilencedszer a Gelka Fennállása óta immár kilencedik alkalommal nyerte el a kiváló vállalat címet a Gelka. A budapesti ünnepségen a Heves megyei kirendeltséget tizenöten képviselték, ugyanis az összvállalati eredményekben jelentős részük van az itt dolgozóknak is. A múlt évben a szervizek műszerészei 110 ezer készüléket javítottak, s a minőségi kifogások még az egy ezreléket sem érték el. A brigádok teljesítették vállalásaikat, az ünnepek alkalmával megszervezték az ügyeletet, biztosították a tévékészülékek és egyéb háztartási gépek gyors javítását Az ünnepségen Kozma György vezérigazgató Villányi Ágnesnek, Bukács Józsefnek, Bánka Józsefnek és Takács Sándornak kiváló dolgozó -kitüntetést adott át és hat aranykoszorús szocialista brigádot is köszöntöttek. Két oklevél egy helyre Érthetően jó hangulatban ünnepeltek szerdán Kasban, a VBKM Kapcsolók és Készülékek Gyárának káli gyáregységében, ahol a kollektíva tegnap vette át a kiváló gyáregység és a tröszt legjobb gyáregysége kitüntető oklevelet. Bevezetőként Krisztián István üzemvezető mondott ünnepi beszédet, melyben hangsúlyozta, hogy tavalyi, amúgy is feszített tervüket túlteljesítették, s vezérgyártmányukból — speciális kapcsolókból — több mint 223 ezret gyártottak, egyéb kapcsolótípusokból pedig 28 ezer került ki az üzemből. Az üzemvezető után Pelach Kornél igazgató értékelte a káliák munkáját, majd jutalmakat, kitüntetéseket adtak át. Kiváló kőbányászok Szerdán délelőtt tartották a Mátravidéki Kőbányák üzemigazgatóságán és recski üzemében azt az ünnepséget, amin átvehették a kiváló üzemigazgatóság és a kiváló üzem címet.. Elsőként Kocsis István üzemigazgató mondott beszédet, majd Kozák Ernő igazgató méltatta a kollektíva múlt évi munkáját. Egyebek közt elmondotta, hogy a termékszerkezetváltás eredményeként több mint 138 millió forint értéket ért el termelésük csökkenő létszám mellett, nyere(Folytatás a 2. oldalon) Kettős ünnep Hatvanban Éljen május elseje!