Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-02 / 205. szám
t* ! I HÉTFŐ ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Ifampiinf-finis «a füSpcarSoti A FÖLDKEREKSÉG LEGHOSSZABB és legköltségesebb választási processzusa, az amerikai kampány ma döntő szakaszába lép Nyilt titok immár, hogy az 1980-as választási év a szokásosnál is többe kerül —• és nem csak pénzben, és nem csak Amerikának Ny. ! titok, hogy egész sor csapás az enyhülésre, éppen kor 1tesmeggondolásokból fogant. Ennek, az egész világ számára fájdalmas folyamatnak legutóbbi állomása „az új nukleáris stratégia” bejelentése volt . Az Egyesült Államok kétszáz esztendős történetében kevés kormányzat rendelte alá ily gátlástalanul az ország, sőt a világ érdekeit meztelen hatalmi meggondolásainak. Most, a kampányfinis kezdetén kézenfekvő, ha, egy pillantást vetünk arra a nem akármilyen kérdésre: vajon milyen eredménnyel tette ezt? ] A többi között — de korántsem kizárólag — az Irán és Afganisztán ürügyén tudatosan felkorbácsolt hideg, háborús hisztéria („veszélyben vagyunk, tömörüljünk a hivatalban lévő elnök mögé! ’) arra jó eszköznek bizonyult, hogy meghátrálásra kényszerítse az az elnök párton belüli ellenfelét, Edward Kennedy szenátort. Most már „csak” annak a kérdésnek a megválaszolása van hátra, vajon hasonló eredményre vezet-e az a mesterségesen létrehozott pszichózis a másik párt jelöltjével, Ronald Reagannal szemben, vagy éppenséggel az ő kezére játszik? A FELMÉRÉSEK AZT MUTATJÁK, hogy ebben a pillanatban még mindig a republikánus jelölt vezet. Carter és környezete kétségbeesetten kezdi felismerni, hogy a háborús hisztériakeltés, az enyhülés visszas vetítésének politikája november 4-én, a választások napján könnyen bumeránggá változhat. A nem éppen a politikai széleslátókörűségéről ismert amerikai átlag szavazó ugyanis — és egyértelműen ennek tudható be ! Reagan hetek óta tartó egyenletes vezetése — a maga ! ’ szempontjából így reagál: „Carter és Reagan közül az utóbbi a konzervatívabb, a kommunistafalóbb, a szovjetellenesebb. Carter is „kemény” washingtoni politikát ígér. Ha viszont valóban erre van szükség, miért ne bízzam ezt a politikát Reaganra, aki sokkal „keményebb”? AZ AMERIKAI SZAVAZÓKNAK ez a gondolatsora vezeti Carterékat a kétségbeesett, és a világ számára egyre veszélyesebb kísérletekre, amelyekkel megpróbálják „jobbról előzni” a novemberi ellenfe..let. Ez magyarázza a hírhedt ,.59-es elnöki rendele tét” és nem utolsósorban azt a bénultságot, ahogy a hivatalos Washington reagál — pontosabban: nem rea |gál — például Leonyid Brezsnyev komoly tárgyalás^ 1980. szeptember 2., kedd i . Párt- és állami vezetők távirata I a VSZK nemzeti ! -•ünnepei alkalmából ! A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, a független demokratikus Vietnam létrejöttének 35. évfordulója alkalmából ) Kádár János, Losonczi Pál, Lazár György és Apró Antal táviratban üdvözölte a VSZK vezetőit. i A távirat kiemeli, hogy: a magyar kommunisták, ( a szocializmust építő magyar nép tisztelettel, tekint azokra a történelmi jelentőségű vívmányokra, amelyeket a Vietnami Kommunista Párt vezetésével a vietnami nép s a külföldi gyarmatosítók és agresszorok ellen vívott harsies harcával az ország függetlenségének és hazája egységének megteremtésében elért. Napjainkban Vietnam népe eredményesen munkálkodik a szocializmus felépítéjén. a Vietnami Kommunista Párt IV. kongresszusa hattározatainak megvalósításán. Széles körű nemzetközi elismerést vált ki a Vietnami Szocialista Köztársaság aktív külpolitikája, a forrvdal J Hj és antiimperialista erőkkel folytatott együttműködése. Szolidárisak vagyunk a vietnami népnek az ország függetlensége, szuverenitása és területi sérthetetlensége megvédéséért folytatott harcával. Támogatjuk az indo-kínai országok összefogását a társadalmi haladás, a nemzeti felvirágzás, a béke és a biztonság érdekében. El i ítéljük az imperialista és ( más reakciós erők aknamunkálát, fenyegetéseit és provokációit a Vietnami Szocialista Köztársaság és a térség többi állama ellen. Meggyőződésünk, hogy a vietnami nép a jövőben is. sikeresen teljesíti a szocialista építés feladatait, megvédi hazáját és szocialista vívmányait. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kivárnunk önöknek, a vietnami népnek, a Vietnami Szocialista Köztársaság felvirágoztatása, a társadalmi haladás és a béke érdekében kifejj tett tevékenységükhöz. — fetjeződik be a távirat. Nyílt és tárgyilagos válasz a kihívásra A külföldi sajtó és sok közéleti személyiség fűzött kommentárt Leonyid Ujics Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének Alma-Atában elmondott beszédéhez — írja a szovjet hírügynökség. Brezsnyev nyíltan, de tárgyilagosan bírálta az amerikai külpolitikát. Kritikájával nem a nemzetközi helyzet további kiélezésére törekedett, nem olajat akart önteni a tűzre és távolról sem kihívással válaszolt a kihívásra — írja egyebek között a Politika című jugoszláv napilap. Az SZKP vezetője hangsúlyozta a Szovjetunió minden kérdésben tárgyalásra törekszik és mindenkinek tudomására hozta: a Szovjetunió semmilyen tekintetben nem érzi magát gyengének. Emlékeztetett rá a szovjet fegyveres erők minden szükséges eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy visszaverjenek bármiféle agressziót — ,mutat rá a Politika. Roberts, a munkáspártiak a békéért elnevezésű brit mozgalom titkára hangsúlyozta: Leonyid Brezsnyev rendkívül pontosan elemezte beszédében az Egyesült Államok külpolitikáját, amely egy évtizede tulajdonképpen egyetlen célt követ: azt, hogy Washington számára korlátlan ellenőrzést biztosítson a világban. Az amerikai vezetők éppen ezért tartanak az enyhüléstől. Irányvonaluk veszélyezteti az egész világ a békéjét. Felújították a munkát a lengyel tengermelléken Varsóban hétfőn bejelentették, hogy a számos társadalmi-gazdasági kérdésről létrejött megállapodás alapján felújították a munkát, a gdanski tengermellék üzemeiben, Szczecinben, Elblagban, valamint több más körzetben. Gdanskban vasárnap este óta működik a kikötő. Gdyniaban az éjszaka folyamán megindult a munka a kikötői teherpályaudvaron. Ismét megindult a tömegközlekedés Gdanskban, Gdyniában, Szczecinben és Elblagban, és ilyen hírek érkeztek Wroclawból, valamint Poznanból is. A munkabeszüntetések okozta veszteségekről még nincs pontos adat, annyi azonban már ismeretes, hogy a károk óriásiak. Számos tengermelléki üzem nem tudta teljesíteni azz elmúlt hetekben exportkötelezettségeit, nagy mennyiségű exportra szánt áru vesztegelt a kikötői pályaudvarokon összetorlódott vagonokban, a kikötőkben pedig olyan hajók tartottak kényszerpihenőt, amelyek kőolajat, élelmiszert, gabonát, takarmányt hoztak volna az országnak. A hétfői lengyel sajtó beszámol a gdanski és a szczecini megállapodások aláírásáról. Magukat a megállapodásokat a későbbiekben köztik majd a sajtóban. Űrhajós születésnap . Pontosan két hét elteltével ismét születésnapot ünnepeltek a világűrben: Leonyid Popov, a Saljut 6.—Szojuz 37. űrkomplexum parancsnoka vasárnap töltötte be 33. évét. A vasárnapi első kozmovíziós kapcsolat során az űrhajósok és vezetőik nevében a földi irányítási központból Alekszej Leonov üdvözölte az ünnepeltet —néhány kedves, tréfás mondat kíséretében átnyújtott” neki egy frissen szakított, szin -pompás berkenyeágat. Leonyid után Jurij Malisev, a június elején a Szaljut 6-on járt Szojuz T–2 expedíció parancsnoka köszöntötte Popovot valamennyi űrhajóstársa helyett, akiket eddig vendégül látott az űrállomás állandó személyzete. Popov és R.jumin vasárnap töltötte 145. napját a világűrben, s egészségük, munkabírásuk épp olyan jó, mint az első hetekben volt. javaslatot tartalmazó alma-atai beszédére. Harmat Endre Vietnami anziksz III. Hanoi barangolás A hanoi repülőtérről jó két óra kell, amíg az ember a város centrumába jut. Ennek két oka van. Az egyik: annyi a kerékpáros, mint talán sehol a világon; a másik: keresztül kell menni a Vörös folyó 3 kilométeres hídján, amelyen két sávon bonyolódik a forgalom. Az egyiken a városba igyekvők közlekednek, a másikon pedig a Hanoit elhagyók. Ez már a tökély. Ezt a hidat ugyanis annyiszor lebombázták és újjáépítették, hogy sose lehetett biztos az ember, mikor is lehet rajta közlekedni — magyarázza kísérőnk. Luu Qui Ky szavai napokig fülembe kalapáltak. S talán e mondatok hatására, no meg minden bizonnyal azért, mert évekig egyébről sem hallottunk, mint a Hanoit ért bombatámadásokról, a város sebhelyeit, a lerombolt épületeket, gyárakat kerestem. Hanoiban azonban ilyent már nem láttam. A városban béke honol, a vékony dongájú férfiak teherautót vezetnek, a Trang Hung Dao Gépgyárban modern gépsorokat kezelnek, az épülő új házaknál betonkeverő masinákat „etetnek". Az egyenes tartású, vékonyka copfos asszonyok, a hosszú fekete, hajú lányok meg keskeny vállukon földet tartalmazó kosarakat cipeltek, de már nem a bombatölcsérek betemetéséhez, hanem a parkokba a virágzó trópusi növények ültetéséhez. Hanoi éli békés napjait Az idegent szívesen invitálják meg az óvárosba, amely 2200 éves. A Selyem utca, amely hosszú és keskeny, a középen közlekedő villamossal, olyan élményt nyújt, amelyet nem lehet soha elfelejteni. Idegennek, azonban nem szabad ebben az utcában villamosra szállnia. Az utca két oldalán kell végigsétálni, a bazárok sora előtt, ahol elsősorban közszükségleti cikkeket árulnak. Kísérőm — aki már járt Budapesten — szégyenlősen mondja : nem olyan nagy a választék, mint Pesten a Váci utcában, de a háborús évekhez viszonyítva, amikor a bazárok kongtak az ürességtől, már jelentős az előrelépés. A Gyékényesek utcájában nem tudtam úgy végigmenni, hogy ne vásároljak. Pagodás fali képet vettem, olyan vidám színűt, amit csak itt láttam.. Hanoi óvárosának mind a 36 utcájában tucatszámra talál az ember teázókat. Az egy-két asztal körül annyi a szék, amennyit csak el lehet helyezni. Az ajtóhoz legközelebbi asztalon pohárbab gyertya ég, vagy éppen olajba itatott kanóc, jelezve, hogy a teázó nyitva van. Jólesik a forró tea. Most személyesen is meggyőződtem, hogy 30 fokos hőségben csak a forró teát szabad inni. Eztszürcsölgettem a Thanglejszálló nyitott habjában is, a déli hőségben. Itt ugyanis az ebédszünet három óráig tart, s csak így lehet elviselni a rekkenő hőséget. A THANGLOI (Győzelem) Hanoi legnagyobb szállodája. A háború után a kubaiak építették ajándékba. A várostól kissé kiesik a szálló, amely tipikus trópusi épület. Nyitott verandák, tetőterasz, uszoda. A kacsalábon forgó szálloda valóban lábakon áll, ugyanis egy tóra építették. A bőség javára. A népmonda szerint, ha valakinek kilenc fiúgyermeke született, e tó partjára kellett kijönnie, s a tóból kijött egy bivaly, amely a parton arannyá változott. A mai hanoiak az aranybivalyt a város legnagyobb lakótelepén találják meg, itt épülnek ugyanis a szobakonyhás panelházak. A kínzó lakáshiány miatt aki itt lakáshoz jut, valóban aranyhoz jut. E lakótelepet Ho Si Minh szülőfalujáról nevezték el. A Kim Lien-lakótelep mellett még másik két új lakótelepe is van Hanoinak, ahol szintén panelházakat építenek igen gyors ütemben. Nagy szükség van az új épületekre, mert bizony a hanoiak igen zsúfoltan élnek. Egy-egy házban több család , kénytelen ma még együtt élni. Gyakran egy szobában még 8—10-en is élnek, így aztán nem csoda, hogy a nagy melegben a házak előtti járdák éjszakánként átalakulnak hálószobává. Ez még a jelen, a jövő azonban a paneles fürdőszobás lakásoké. Hanoival ismerkedve megcsodáltuk az elnöki rezidencia szomszédságában épült porcelán sárkányfigurákkal ékes egylábú pagodát, meg a Thai Phuong pagodát, melyet egyetlen szög nélkül ácsoltak, utánozhatatlan csodává. E pagodának a buddhizmus történetét ábrázoló szoborcsoportját a gondos hanoiak még a bombázások előtt jó előre biztonságba helyezték, így ma eredeti színeiben pompázhat. így tettek az Irodalom Pagodájával is, amely Hanoi legszebb történelmi emléke. A hatalmas parkban ősfák alatt nyugszanak Vietnam egykori írástudói. E pagoda nyújtott otthont az első egyetemnek már abban az időben, amikor mi, magyarok még lóháton, a kalandozás korát éltük. A pagodák megtekintése után jólesett ellátogatni a Thong Nat-tó parti pihenőparkba. A bambuszligetekkel és pálmaerdővel borított szigetre motorcsónakkal jutottunk. A trópusi arborétum, a több tucat orchideafajta és akvárium minden elképzelést felülmúlt És hanoi barátaink e szigeten még egy meglepetést is tartogattak számunkra. Leningrádban tanult balerinák táncaiban, virtuóz ügyességű hegedűszólókban gyönyörködhettünk. És amikor távoztunk a tóparti pihenőhelyről, ajándékba plexiből készült gyűrűt kaptunk. A plexi egykoron amerikai repülőgép ablaküvege volt, melyet e tóba lőtt le Hanoi réselhárítása. Amint motorcsónakunk újra a partra ért, már késő éjszaka volt. A neonlámpák alatt azonban féltucatnyi fiatal guggoló helyzetben könyvet olvasott. Egyetemisták voltak, vizsgáikra készültek. . . (Folytatjuk) Fodor László -japén tanulságok Európában már majdnem négy hónapja béke volt, mikor a szövetségesek a Távol- Keleten is diadalmaskodtak a fasizmus felett. Három és fél évtizede, 1915. szeptember 2-án a tokiói öbölben a Missouri cirkáló fedélzetén Japán képviselői aláírták a feltétel nélküli kapituláció okmányát. A japán militarizmus, amely a „virágzó nagy kelet-ázsiai övezet” megteremtését, valójában egy óriási gyarmatbirodalom létrehozását tűzte ki célul, összeomlott. A fasizmus fölött aratott győzelem jelentősége az emberiség sorsa szempontjából mindenki számára nyilvánvaló. Ötvenmillió halott emléke figyelmeztet nap mint nap azokra a veszélyekre, amelyekkel az újabb világégés járna. Egyedül Japán hárommillió emberéletét vesztett. Mindannyian a tanulságok megőrzésére késztetnek, Európában és Ázsiában, s a többi földrészen is. Mégis, mind gyakrabban kísérlik meg eltorzítani a második világháború eseményeit, főleg a Szovjetunió áldozatvállalását. Ilyen jelenségek figyelhetők meg Ázsiában is: bizonyos erők elhallgatni vagy éppenséggel letagadni próbálják a vörös hadsereg szerepét a militarista Japán szétzúzásában. Pedig történelmi tény: a Szovjetunió mérte a legnagyobb, a megsemmisítő csapást a japán hadseregre Mandzsúriában. Nélküle — az elfogultsággal egyáltalán nem vádolható brit Mountbatten admirális nyilatkozott így annak idején — Japán szétzúzása legalább másfél évet vett volna igénybe. A kínai vezetők tagadják azt a szerepet is, amelyet a szovjet hadsereg távol-keleti győzelme játszott az ázsiai — így magától értetődően a kínai — antiimperialista, nemzeti felszabadító küzdelmek kibontakozásában. Peking Tokióval és Washingtonnal egyértelműen olyan szövetség létrehozásán dolgozik, amely a Szovjetunió, valamint Ázsia békére és biztonságra vágyó népei ellen irányul. Ezt bizonyítja a gyorsan fejlődő kínai— amerikai katonai együttműködés, s a japán militarizmus újjáélesztését célzó tokiói tervek sora. Pedig a második világháború, Japán tanulságai ma is érvényesek. A 35 éves Vietnam Három, időben és okozatokig is egybekapcsolódó ünnepről emlékezik meg idén a baráti Vietnam népe: forradalma legendás vezetője, Ho Si Minh születésének 90. évfordulójáról, a kommunista párt létrejöttének 50. és a néphatalom fennállásának 35. jubileumáról. 1945. szeptember 2-án a kommunisták vezette ellenállási front gyors, határozott előrenyomulásának megkoronázásaként Ho Si Minh Hanoi Ba Dinh-terén ünneplő százezrek előtt jelentette be: „Vietnamnak joga van a szabadsághoz és a függetlenséghez — s valóban szabad és független lett .4 vietnami nép telve van elszántsággal, hogy teljes lelki és anyagi erejével életének és vagyonának feláldozása árán is megvédi jogát a szabadságra, a függetlenségre." Ezekkel a szavakkal született meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Ázsia első valóban demokratikus, független, népi állama. Vietnam törtértelmének elmúlt 35 .éve e kitartó, áldozatoktól vissza nem riadó nép akarata, békevágya ellenére, szenvedésekkel egyszersmind győzelmes harccal telt el. Felnőtt egy nemzedék, amely tapasztalta: Vietnam a maga állhatatos függetlenségi harcával szüntelenül a világpolitika fókuszpontjában áll. A vietnamiak küzdelme a japán megszállás, a francia gyarmatosítás, az amerikai agresszió ellen a felszabadulásukért küzdő gyarmati népek példaképévé vált. A sok évtizedes áldozatvállalás meghozta gyümölcsét: Vietnam déli országrésze felszabadult, a nemzet újraegyesült, egységes keretekben építi önálló, szocialista államát. Ám a győzelem óta eltelt fél évtized sem hogta el Vietnam nénének a nyugodt, zavartalan fejlődést. Előbb a polpotista kambodzsai vezetés határháborúba torkolló agresszivitása, majd az őket gyámolító kínai vezetés inváziója borította fel Vietnam, s az egész indokínai térség nyugalmát. Ilyen roppant nehéz történelmi-politikai körülmények közepette kellett (és kell még ma is) a vietnami népnek építenie egységes, szocialista hazáját. Küldetésében azonban nem maradt magára. Vietnam hősi, függetlenségi küzdelme a Szovjetunió, hazánk, s a többi szocialista ország saját ügyévé vált. Országaink miként az amerikai agresszió időszakában, úgy a jelenlegi, gazdaságilag és külpolitikailag egyaránt bonyolult szakaszban is Vietnam testvéri népe mellett állnak, tevőleges anyagi és erkölcsi támogatásukkal. Vietnamot gyakorta nevezik a szocializmus előretolt, délkelet-ázsiai bástyájának. Nemes, ugyanakkor áldozatokkal járó küldetés ez. Nagy ünnepén, népi állama létrejöttének 35. évfordulóján békét, nyugalmat, zavartalan építőmunkát kívánunk a vietnami népnek, hogy történelmi álma, szocialista hazája felvirágoztatása teljesüljön. Az a vágy, amelyet He Si Minh elnök végrendeletében így fogalmazott meg: „Az agresszorokat kiverjük, hazánkat egyesítjük, s tízszer szebbé varázsoljuk, mint valaha is volt." (KS)